Déli Hírlap, 1979. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1979-11-05 / 260. szám

Felújítás a Játékszínen Csapodár madárka Szeretem a bohócokat. Ezt azért tartom fontosnak közöl­ni, mert — bármily érthetet­len számomra — ezzel nincs mindenki így. Ha igaz, már­pedig igaz, hogy a humor a nevető fölény érzetén alapszik, még inkább így van ez a bo­hóctréfával. A clown csetlik- botlik, hasra esik, mindunta­lan pórul jár, és mi — a Kö­zönség — a tömeg nyújtotta biztonság megnyugtató homá­lyában kinevetjük: mit nevet­jük, röhögjük a kudarcot kudarcra halmozó kétbalkezes, kétballábas balfácánt. (Lásd: legszebb öröm a káröröm.) A bohóc buta, mi okosok va­gyunk, a bohóc ügyetlen, mi ügyesek vagyunk, öt rá lehet szedni, minket nem, A bohóc az emberi gyengeségek sűrít­ménye. No, nem az én gyen­geségeimé, nem a tieidé, máso­ké. Mondanom sem kell, hogy mindez hazugság, a clown okos és ügyes. Fényes, éles ké­pet adó tükröt tart elénk, de akármilyen közel dugja az or- ilmt elé, mi mégsem magun­kat, hanem . nézőtéri, lakóhe­lyi szomszétiunkaí, ismerősein­ket, munkahelyi kollégáinkat látjuk ebben a tükörben. A bohóc félelmeink, szorongása­ink szelepe, örök műfaj kép­viselője ő, az udvari bolond­tól Chaplinig. És éppen mert örök, legkevésbé az én védel- mezö-dicsérö szavaimra szorul. Bohóctrélák sorozata Ru- zante (Angelo Beolco) Csa­podár madárka című komé-, diája, melyet négy éve már nagy sikerrel játszott ■— magyarországi ősbemutató­ként — a Miskolci Nemzeti Színház, és melyet most fel­újítottak a Játékszínen Négy és fél évszázada szü­letett — állt össze eggyé —. a mű. Szerzője, szakítva a kor kötött dramaturgiai szábályaival, a népi színját­szás hagyományaiból merí­tett. Figurái egy-egy mon­dattal jellemezhetők. A cimadó ..madárka” — Betia — faluról a városra került kikapós szépasszony, öregedő férjjelRuzante, a férj, asz- szonyát féltő, de a pénzt még jobban szerető tragi­komikus hős; Menato, a ,;k9'm$imuram". szerelemtől éhes. és éhségét csillapítan­dó, minden furíangra kész naplopó; Tónin, a „berga- mói” katona a dicső hadfi es a nők álmának pózában tetszelgő kandúr. És ne fe­ledkezzünk meg a „Proló­gusról” sem, aki a nyitó je­lenettel egycsapásra megad­ja az est hangulatát. Parányira szűkített „po­rond” a játéktér, szélein jel­zett házacskákkal. Ezt a te­ret üljük körül, azzal a jól­eső illúzióval, hogy magunk is részesei vagyunk az ese­ményeknek. melyek — és a szereplők — a szó szoros ér­telmében kergetik egymást. (A nagy iramú futkározáso- kat segíti a dobogó tölcsér- szerű kiképzése; feltehetően könnyebb rohangászni ezen az ötletes építményen, mint 'megállni.) A közönség bevo­nása — túl a testközelségen — fontos eleme a játéknak. Micsoda öröm a nézőnek, amikor pillantása találkozik a szereplőével, amikor úgy érzi, hogy egyedül csakis neki beszél a színész. Hát még amikor nem neki, ha­nem valamelyik szépasszony nézőnek címezi szemtelen megjegyzéseit a „bohóc”! Csiszár Imre rendező le­leményét dicséri a díszlet, jól szolgálja funkcióját min­den elem. (Alkalmat teremt­ve a néhol szinte akrobati­kus ügyességet kívánó já­tékra.) Nem kis fizikai mun­kát jelent a színészeknek a pontosan, ám improvizációk­ra mégis módot adóan meg­tervezett koreográfia, bizo­nyítják ezt a homlokukra kiülő verítékcseppek. Ám e munkáért majd minden pil­lanatban megkapják jutal­mukat, a közönség harsány hahotáját, a gyakran íelcsat- tanó tapsot. Nem „bohóc­„Sok van, mi csodálatos...” ♦ Betia, a „madárka”, Szerencsi Éva (Jármay György felvétele) kodnak”: bohócot játszanak — méghozzá századokkal ezelőtti bohócokat. Arcuk rikítóra pingálva (különösen tetszett Csapó János maszk­ja, a „ravasz-buta paraszt” mintha egy szánnivaló erdei manó képébe bújt volna), ru­hájuk is hűen idézi nemcsak a múltat, hanem a cirkusz mai tréfacsinálóinak öltözé­két is. (A jelmezeket Szakács Györgyi tervezte. A tragikomikus hős Ruzan­te. Kellő komolysággal saj­náltat ja az általa - megterem­tett figurát Csapó János. Az ő szerepe — és szerepértel­mezése — a legmélyebben emberi. Nagyhangú, nagyszá­jú, ezzel próbálja gyávaságát leplezni, ügyeskedő és buta, de ravasznak és okosnak hi­szi magát, pénzsóvár, akinek sorsa, hogy miközben máso­kat próbál „átejteni”, maga bűnhődjék. (Hogy micsoda emberek éltek Angelo Beolco korában!) Blaskó Péter Menatója tart­ja a legszorosabb kapcsolatot a nézővel. „Szabályosabb” clown Ruzanténál, jól érzi és érzékelteti ezt. Öbégat, jaj­gat, szervez, kever-kavar; míg Ruzante elsősorban a pénzt, ö mindenekelőtt saját magát szereti. Fülsértő, éppen ezért roppant mulatságos, ki tud­ja honnan vett tájszólással ágai, élénk arcjátéka sok­szor nevettet meg. ♦ ♦ TJjlaki Dénes humorra ter­mett. Ha szabad ezt egy nagy, bamba katonára mon­dani: bájos. Mintha egy tün- dérien megrajzolt rajzfilm figurája kelne-életre a lom­ha, hencegő, méltóságteljes tartású Toninban. Az ő tö­mény butasága és Ruzante ravaszdi ostobasága között ég és föld a különbség; sem egyikük, sem másikuk, ha­nem a néző javára. A madárka, aki körül a férfiak forgolódnak: Betia. Szerepével meglehetősen mostohán bánt a szerző, ép­pen ezért nem lehetett köny- nyű dolga Szerencsi Évá­nak. Túl azon, hogy szép­nek, férfiakat megbolondító- nak kell lennie — ez nem okozhat problémát Szeren­csinek —, kevés lehetőséget ad a játékra. A ő Betiája nem olyan harsány „közön­séges", mint Lázár Kataliné volt, a négy évvel ezelőtti bemutatón, de azt hiszem, ezt nem is kell számon kér­nünk. Ez a Betia csacska — butuska. — kis liba (vagy tyúk), kacér, ijedt szemű. A csütörtöki bemutatón némi feszélyezettség érződött Sze­rencsi Éva játékában, leg­alábbis az első percekben. (Viszónt nem vétette el a szöveget, ami nem mondha­tó el a többiekről.) Utoljára az elsőként szín­re lépő Somló Istvánról: ne­ki is vérében van a humor. Rövid, ám hálás szerepét ki­tűnően oldotta meg. Nagy vidámság vár a kö­zönségre a játékszíni Csapo­dár madárka előadásain. Ér­demes lenne utánanézni, • hogy akad-e még az elmúlt évadok darabjai között fel­újításra méltó. Biztosan akad. SZABADOS GÁBOR Miért nevezi Szophoklész cso­dálatosnak az embert? Mert akarata van! Kigondol valamit, s azt végre is hajtja. Ügy tű­nik, hogy Vitray Tamást is újra és újra lenyűgözi, megba­bonázza ez az emberi képes­ség. Fogva tartja, nem ereszti. Emlékezetes műsoraiban: az „ötszemkÖzt”-ben, a „Csak ülök és mesélek”-ben is min­dig olyan riportalanyokat vá­lasztott, akik az akarat (sok­szor végső) megfeszítésével, szívós és töretlen munkával jutottak el valahova — vagy nem jutottak el sehova. Ez utóbbi sorsokat nevezzük szerencsét­len, tragikus életutaknak. eze­ket „nehéz embereknek"’; míg az előbbieket sikeresnek, befu- tottnak. Vitray. a riporter, a „mű­sorcsináló” tényleg rájött va­lamire. Mindenekelőtt arra, hogy mi. nézők ki vagyunk éhezve a non fictionra, a nem kitalált, a nem megcsinált történetekre és figurákra, akik olyanok, mint mi. Ez a valóságfeltárás azonban nem azonos a híradók sablonos életmeiszeteivel. Mert a hír­adó gyors (nem mindig!) ugyan, de felszínes is. Felvil­lant egv-egy arcot, eseménvt. hogy idegesen helyt adjon rögtön a következő kéonek. információnak. Ezért tűnik minden híradó egyformá­nak ... az ember csak az in­tim, az érzékszerveivel, intel­lektusával átfogni képes, a ta­pasztalataival is igazolt in­formációt képes átélni, ma­gáévá tenni. Ezért van az, hogy nézzük a híradót, ripor­tot, tévéjátékot, dokumentum- filmet, de nem ugyanazt lát­ja mindenki. Mert amit nem tudunk mihez kötni — mert nincs közünk hozzá —, az ki­pereg a tudatunkból. Szinte már a közlés pillanatában. Egészen más viszont, ha egy embert, egy sorsot mu­tatnak meg nekünk. Nem csu­pán azért, mert nines két egyforma emberi arc, emberi sors. Hiszen ezekben a port­rékban is azt keressük éppen, ami ismerős, ami hasonlít a mi életünkhöz. Vitray portréi a maguk ráérős, az élő be­széd ritmusát követő komó-' tos tempójukkal hagyják — igenis hagyják és nem kény­szerítik, sokkolják! — az em­bert, hogy gondolkodjon a képernyő előtt. Nem kell fe­szülten figyelni, de el se ereszti a figyelmünket. A be­szélgetés jó ízeit hozza be a monotonná fáradt tévénézésbe. Szemben velünk egy em­beri arc — péntek este egy aggastyáné és egy kisfiúé —, amely nem ígér mást, mint ami. Rácz Lajos bácsi el­mondta az életét. Láttuk úsz­ni, majd bicegni a csípőfica­mos kisfiút, láttuk, hallottuk az aggódó szülőket. Lajos bá­csi az apánk, nagyapánk. At­tila a mi fiunk is lehetne. Mert „olyanok”, mert közü­lünk valók. Itt laknak vala­hol a szomszédban, a lépcső­házban. Hirtelen elszégvell- jük magunkat, és vágyat ér­zünk. hogy megkérjük apán­kat, nagyapánkat, a szomszéd bácsit, hogy beszéljen az éle­téről. Hiszen aki sokat élt, az tudhat is valami fontosat az életről. S ha jól odafigye­lünk. biztosan érdekes az is, ami első látásra nem szenzá­ciós. nem rendkívüli. Nem mindenki jut el Japánba, mint Rácz Lajos, nem min­denki áll a dobogóra az úszó­verseny után (sokan még úsz­ni sem tudunk ...), de vala­hová mindenki eljut, valamit mindenki elért, valamit min­denki ér. Nem figyelünk oda. Évekig éltem egy házban egy idős munkással, aki soha nem henc.gett a múltjával. Csak a halála után tudtuk meg. hogy 1944-ben. a front után neki köszönhette a város, hogy dolgoztak a malmok, a pékek, hogy volt liszt és ke­nyér. Csendben, szinte észre­vétlenül ment el, ahogy élt. Tette a dolgát, mindig azt. amit kellett. Sok ilyen ember is él köztünk. Akik tudják, hogy egy bizonyos koron, eredményen túl már nem hi­valkodik az ember. Rájön, hogy nem a siker a fontos, hanem a megtett út. A küz­delem maga, amely megfe­szíti és edzi az akaratot, a jellemet. Ami nélkül persze nem is lehetünk igazán em­berek. Nagyon jól teszi Vitray, hogy ezeket az embereket ku­tatja fel. ülteti a kamerák elé. Tisztességre tanít minket, nézőket is, hogy tegyük a dol­gunkat. (horpácsi) HÉTFŐ Kossuth rádió: 12.tilt: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Válaszolunk hallgatóink­nak. — 12.50: Zenei érdekességek az elmúlt hét műsorából. — 14.39: Mai szovjet köttök versei. — 14.54: Édes anyanyelvűnk. ­15.00: Hírek — 15.10: Dél-alföl­diek dalolnak. — 15.25: Hétszin- virág. — 16.05: Csajkovszkij: Moszkva. Kantáta. — 16.31: Szo­cialista brigádok akadémiája — 17.00: Hirek. — 17.10: A Szov­jet Radioszinhax műhelyében. — 17.55: Csenki Imre: Rapszódia — 18.15: Hol volt, hol nem volt... — 18.30: Esti magazin. — 19.15: Kabarészinház. — 20.25: Szovjet tánczene. — 22.30: Jev- genyij Mravinszkij portréja. — 23.12: Hunyadi László. Részletek. — 24.00: Hírek. — o.io: Tano­dátok. Petőfi rádió: 12.00: Népdalok. — 12.30: Hírek. — 12.33: Kis magyar néprajz. — 12.38: Tánc­zenei koktél. — 13.25: A műve­lődés terei. — 14.00: Kettőtől öt­ig .. . Kívánságműsor. — 17.00: Csak egy mákszem. 17.30: ötödik sebesség. — 18.30: Hírek. — 18.33: Zeneközeiben. — 19.35: Énekszóval, muzsikával. — 20.00: Mi lett volna... — 20.30: Hirek. — 20.33: Társalgó. — 22.30: A diadalmas asszony. Részletek. — 23.00: Hírek. — 23.15: verbunko­sok. — 24.00: Hírek. Két miskolci kislány indul Ifjú virtuózok versenye Csehszlovákiában évről évre megrendezik az ifjú virtuó­zok nemzetközi zongoraver­senyét. Az idén az Egressy Béni Zeneiskola két diákja, Kratisz Adrien és Novák Ani­kó képviseli a rangos sereg­szemlén városunkat. (Taná­raik: Hetényi Margit és Zsig- rainé Nagy Mária.) Novem­ber 8-tól 12-ig tart a kétfor­dulós verseny, melynek első korcsoportjában Novák Anikó, a másodikban pedig Krausz Adrien indul. Az utóbbi kis­lány tavaly is szerepelt az ifjú virtuózok vetélkedőjé­ben, és a tíz legjobb közé ke­rült. A Borsos-életmű Győrött Ünnepi külsőségek között nyitották meg vasárnap Bor­sos Miklós szobrászművész állandó kiállítását Győrött. A Káptalandombon, a Marti­novics tér 2. számú házban végleges helyére költözött a Borsos-életmű nagy része. így többek között a művész olyan isrrfert, jelentős alkotásai, mint a Napbanéző, a Sellő, a Fekete párka, a Vénusz szü­letése és mellettük számos érem. rézdomborítás. grafika es festmény a 20-as és 30-as évekből, amelyeket Borsos Mi..Ls Győrben töltött. A megnyitón Czigány György zenekritikus meleg hangú kö­szöntője után Borsos Miklós elmondta: nagy öröm számá­ra. hogy fél évszázad eltelté­vel Győrött, a Káptalandom­bon kaptak otthont alkotásai, ott, ahol művészi munkássá­gát annak idején elkezdte. műsor Miskolci rádió: 17.00: Hírek.— 17.05: Hétről hétre, hétfőn este. A stúdió zenés magazinja. A műsort szerkeszti: Horváth Kál­mán. Közben: El szeretném mondani . . . Paulovits Ágoston jegy/ei e.. — 13.00Észak-magyar., országi Krónika. (Az egri vár története címmel újjárendezett kiállítás nyílik Egerben. — A régi Miskolc fényképeken i860— 1900 című kiállítás megnyitása.) — 18.15: Sport. — 18.25—18.30: Hírösszefoglaló. Szemle az Eszak- Magyarország. a Déli Hírlap és a Heves- megyei Népújság hol­napi számából. Televízió, 1. műsor: 19.00: Esti mese. — 19.10: Hírek. — 19.13: Tanácsiak kérték — mi telje­sítjük. Az önök kérték külön­kiadása — 21.35: Portréfilm Koch Sándorról. — 22.25: Hírek. Szlovák televízió: 14.40: Isko­latévé. —\15.00: Orosz nyelvtan­folyam. — 15.30: A haladó ta­pasztalatok iskolája. — 16.10: Hírek. — 16.25: Vidám zenés gyermekműsor. — 17.10: Iránytű. Katonák műsora. — 13.00: A pol­gári honvédelem híradója. — 18.10: Szocialista társadalmunk fejlődésének időszerű kérdései. — 18.40: Esti mese. — 19.00: Tv- híradó. — 19.30: Menekülés az aranymezükről. Tévéfilmsorozat. — 20.30: Helena Vondrackova műsora. — *r»0.35: Találkozás ha­latokkal. — 21.25: A rendőrség nyomoz. — 21.30: Tv-híradó 2. — 22.00: Nemzetközi bűvész-be­mutató Párizsban — 22.45: Hi­rek. FILMSZÍNHÁZAK BÉKE Hívj a messzeségbe Mb. szí. szovjet film 14 éven aluliaknak nem ajánljuk! Kezdés: f4 órakor Transzszibériai expressz Mb. szí. szovjet film Kezdés: hnö, 8 órakor BÉKE, KAMARAMOZI Egyiptomi történet Magyar film Kezdés: 4 órakor A tizedes meg a többiek Magyar film Kezdés: 7 órakor KOSSUTH Lóháton, ágyútüzben Szí. szovjet film Kezdés: f3 órakor A gejzírvölgy titka Mb. szí. szovjet film Kezdés: 7 órakor KOSSUTH, ÉJSZAKAI VETÍTÉS Police Python 357 Mb. szí. francia film III. helyár! Kezdés: 9 órakor HEVESY IVAN FILMKLUB Dráma a vadászaton Szí. szovjet film Kezdés: f5, f7 órakor TÁNCSICS Gyere, igazodj ef! Mb. szovjet film Kezdés: f4, f6* fC órakor TÁNCSICS, KAMARAMOZI Szemben önmagunkkal Szí. amerikai—svéd film 16 éven felülieknek! Kezdés: 7 órakor FÁKLYA Októberi vasarnar* Magyar—NSZK film Kezdés: í4, 16 órakor FÁKLYA FILMKLUB Dráma a vadászaton Szí. szovjet film Kezdés: fa órakor SZIKRA A kék madár Mb. szí. szovjet—amerikai film Kezdés: 3 órakor A briliánskirálynö bukása Mb. szovjet film Kezdés: 5 órakor SZIKRA FILMKLUB Őszi szonáta Szí. svéd film 14 éven aluliaknak nem ajánljuk! Kezdés: 7 órakor PETŐFI A bosszúállók Szí. szovjet film Kezdés: f5. £7 órakor GÖRÖMBÖLY, KRÚDY Csúfak és gonoszak Mb. szí. olasz film 18 éven felülieknek! II. helyár! Kezdés: 6 órakor TAPOLCA, ADY A leprás nő Szí. lengyel film II. helyár! Kezdés: 7 órakor ADY ENDRE MÜV. HÁZ, KLUBMOZI Hogy szaladnak a fák Magyar* film Kezdés: 4, 6 órakor PERECES Fekete fülű fehér Bim I—II. Mb. szovjet film Dupla hely ár! Kezdés: 6 órakor HÁMOR Hívj a messzeségbe: Mb. szovjet film 14 éven aluliaknak nem ajánljuk! Kezdés: tí órakor SZIRMA Hívj a messzeségbe! Mb. szovjet film 14 éven aluliaknak nem ajánljuk! Kezdés: f6 órakor KEDD Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.27: Mi lett volna...? — 8.57: Operarészletek. — 9.44: Alain Bosquet gyermekversei. — 10.00- Hirek — 10.05: MR io—14 — 10.35: Jákó Vera és Herr oiivér nótákat énekel. — U.OO: Zene­kari muzsika. — 11.39: A meg- öregedés órája. Petőfi rádió: 8.00: Hirek. — 8.05: Negyedóra háromnegyed ütemben. — 8.20: Tíz perc kül­politika. — 8.30: Hirek. — 8.33: Társalgó. — 10.30: Hírek —10.33: Zenedélelött. / Televízió, 1. műsor: 8.00: Té­vétorna. — 8.05: Iskolatévé. — 9.40: Óvodásoknak. — 10.00: Csata fekete-fehérben. — 10.293 iskolatévé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom