Déli Hírlap, 1979. november (11. évfolyam, 257-281. szám)
1979-11-05 / 260. szám
# Ha szép a lány, egy kis sminkkel még szebb lehet Miskolcon maradt az aranyecset Szépífok szemléje I Megengedhetjük-e magunknak? nyugdíjban a munkaerő-tartalék Üzemek, intézmények, hivatalok keresnek szakmunkást, segédmunkást, takarítónőt, gépírónőt... Munkaerőhiányról panaszkodik a vasút éppen úgy, mint a posta; munkaerő hiányában nem tudnak második vagy éppen harmadik műszakot indítani fontos üzemek, nines elég ember a javítások- hoz-szolgáltatásokhoz . . . VcTsenyláz, lámpaláz, mik- rolonláz. Ez a magas hőmérséklet jellemezte egész vasárnap a Vasas Művelődési Központ levegőjét. Kozmetikumok koktélja terjengett finoman a levegőben, hiszen a legjobb szépítőszerekkel dolgoztak az ország számos városából jött fodrászok és kozmetikusok. Sőt, a hallban olyan illatszereket és kozmetikumokat és hajápoló eszközöket vásárolhattak a résztvevők és a vendégek, amelyek ugyancsak ritkán láthatók manapság az üzletekben. Valamennyi versenyző azzal a nem titkolt szándékkal jött el ide, hogy az ő modellje legyen a legszebb a páston. A tét nem volt kevesebb, mint egy.... igazi aranyfésű. egy aranyecset és egy -olló. A verseny címadó mottója is rendszeresen ez., A házigazdák és rendezők ez alkalommal is a Borsod megyei Fodrász Szövetkezet dolgozói voltak. A művelődési központ színházterme kiváló versenypályának bizonyult. A női fodrászok gálafrizurát fésültek és modern haj vágást kellett elkészíteniük úgynevezett főnözéssel. Az erősebb nem képviselőinek divatfrizurát kellett készíteni választékkal, majd választék nélkül. A kozmetikusok azért versengtek, hogy kinek sikerül a legszebb nappali, illetve színházi smink. A leendő mesterek, azaz a jelenlegi tanulók is próbálgatják már szárnyaikat, és ezen a vetélkedőn is összemérték tudásukat. A zsűrinek bizony nem volt könnyű dolga, hogy a sok szép közül kiválassza a legszebbet. Amíg a pontok összeszámlálása folyt a versenyirodán, addig az ország számos mesterbajnoka mutatta be. milyen nívósán tud bánni a szépítőszerszámokkal és -anyagokkal. Ök ugyanis a versenyszabályok szerint már nem vehettek részt ezen az aranyfésű-, arany- ecset-versenyen, át kellett adniuk a helyet a fiatalabb korosztálynak. Persze, ők azok, akik — ugyancsak fiatalon — nemzetközi és országos sikereket értek el. Itt voltak a közelmúltban lezajlott athéni Európa-baj- nokság győztesei, a lengyel- országi Barátság Kupa helyezettjei. A show-műsorban a legutóbbi divatirányzatnak megfelelően a nosztalgia jegyében készült frizurákat mutattak be. Fonásokkal, sodrásokkal ékesített „műveket”, olyanokat is, amelyekre leginkább a hajkorona jelző illik. Toliakkal és túliéi cicomázlák, feltámasztva a 30-as évek sikkjét. A kozmetikusokat megihlette a disco-láz, de ugyancsak otthon vannak a legújabb párizsi sminkdivatban is. Modell és kozmetikus nagy türelemjátéka árán varázsoltak a nézők elé a maneken hátára és karjára kalocsai és matyó motívumokat, a finálén vastapssal köszöntötték a mesterbajnokokat, akik legtöbben már trénerként dolgoznak, hogy tudásukat átadják a jövő nagy versenyzőinek. Közben megszületett az eredmény, s közben sokan megcsodálták a kis kazettákba zárt aranymedálokat. Felsorakoztak a résztvevő csapatok és Reinis Sándor- né, a Magyar Fodrász- és Kozmetikus Szövetség elnöke, a Borsod megyei Fodrász Szövetkezet elnökasszonya átadta a díjakat. Miskolcon maradt az aranyecset, amelyet Baloghné Imrén' Katalin nyert el. Az aranyfésűt és az aranyollót a budapesti Divat Fodrász Szövetkezet női, illetve férfi- fodrásza vitte haza.-.. A közelmúltban a televízióban is láthattuk a felszabadulás utáni évek egyik nagy magyar filmsikerét, a Simon Menyhért születését. Erdészek, favágók fogtak össze, hogy a hóförgetegben utat törjenek az orvos kocsijának, Simon erdész házáig, ahol vajúdott az asszony. Hi. ába lett volna a nagy-nagy akarás, a sok áldozat, ha nem kapnak segítséget a csipkéskúti csikósoktól: meghajtották a féltve őrzött lipicai ménest, s a vágtató lovakkal tapóstattak utat. De mit akarok én most Simon Menyhérttel ? Miért idéztem °mléke/°tükbe a film t-artaln**!? Azq.% mért mint ,ó.tni fogjak, sok minden megváltozott azóta a Bükkben, amióta a Menyhért fiút, soksok áldozatkész ember erőfeszítésének köszönhetően, értő kezek a világra segítették. Nem tudom, hogy manapság — ha úgy hozná a szükség — meghajtanák-e a ménest, volna-e, aki vállalná a felelősséget? Kételyemet az táplálja, hogy bár egy sokkal kisebb ügyben kellene segíteni a csipkéskúti ménes mai gazdáinak, a Szilvásváradi Állami Gazdaság vezetőségének, erre sem hajlandók. A csoportérdekre — értsd: a gazdaság érdekére — hivatkozva, nemhogy utat töretnének, még azt az utat is e4Magyarországon nagy a munkaerőhiány. Hogy pontosan mekkora, azt senki sem tudja. A számok csupán azt bizonyítják, hogy a munkaképes férfilakosságnak 98. az ugyanilyen korú nőknek 85 százaléka áll munkaviszonyban. Ami — hozzászámítva a férfiaknál a „szabadúszó” művészeket és egyéb, önálló foglalkozást űzőket a több gyermek miatt munkát vállalni nem tudókat — csaknem százszázalékos foglalkoztatottságot jelent. lelő élőit A mostani években átlag 73—76 ezer nő éri el az 55 éves és mintegy 30 ezer férfi a 60 éves kort. A megdöbbentően nagy különbség onnan ered, hogy az 1918— 1920-as évek körül született férfiak voltak a második világháborúban a „frontkorosztályok”. Innen van az is. hogy ezekből az évjáratokból a korábbinál lényegesen többen mentek idő előtt, rokkantsági alapon nyugdíjba. Javulásra egyhamar nem lehet számítani, az iskolákból kikerülő fiatal munkaerők éppen csak pótolják az eltávozókat. Fiatalításra tehát alig-alig van mód. Előállott az a furcsa helyzet, hogy a munkaerő-tartalékot — az aktív idősebb korosztályok jelentik. 1978-ban nyugdíj mellett 380 ezren dolgoztak részfoglalkozásban. átlagosan évi ezer órát. További 78 ezer férfi és 168 ez^r nő folytatta a munkát a korhatár elérése után. (Ez utóbbi szám nyolcórás munkaidőre vetített, a zárjaik az „idegenek” elöl, ami van. De, hogy az elején kezdjem. .. A bánkúti turistaházat. s a közelében elterülő sípályákat egy keskeny erdei úton lehet megközelíteni. Havas, csúszós időben akkor is veszélyes ez az út, ha csak egy irányban — felfelé — közlekednek rajta a járművek. Ezért szabályozták úgy a bánkúti közlekedési, hogy hét végi napokon felfelé a li 11a fü red—dédestapolcsányi úton, majd az erdőgazdaság útján érheti|v el Bánkutat a gépkocsik, lefelé pedig a Bánkút—Nagymező—Jávorkút vonalon haladhatnak. Nos. az utóbbi tű egyik, körülbelül másfél-két kilométer hosszú szakasza (a csipkéskúti elágazás és Nagymező között) a Szilvásváradi Állami Gazdaság tulajdonában van. Az egyirányú közlekedés csak a téli sportidény napjain volt érvényben. De még ezt is sokallta a gazdaság, mert levélben értesítette az illetékeseket — köztük a síklub vezetőségét —. hogy lezárják az útjukat. A magyarázat: a felújítás költségeit maguknak kell viselniük, és mert pénzük kevés van, a javítás „hosszabb ideig tart”. Hogy milyen hosszú ideig? Alighanem a síszezon végéig, hiszen október 27-én kelt a levél, és ebből arra tehet, valóságban továbbdolgozók száma ennél kevesebb, közülük sokan csak rész-munkaidőben dolgoznak.) Erejük teljében Néhány éve bevezették az ösztönző továbbdolgozási pótlékot. Sokan élnek is vele, hiszen — nem mindenki érzi magát öregnek, aki betöltötte a nyugdíjjogosultságot jelentő kort. Sőt: az általános tapasztalat az, hogy az 55 éves nők és 60 éves férfiak többsége még ereje teljében van. Sokan ilyenkor vesznek telket és azon dolgozgatnak megnövekedett szabad idejükben. Mások — különösen azok, akiknek „hiányszakmából” van szakmunkás vagy akár magasabb képesítésük — iparengedél.v- lvel vagy anélkül vállalnak alkalmi (és általában jól fizető!) munkákat. Nem utolsósorban ez az oka. hogy a korhatárt elérők közül sokan azonnal bejelentik nyugdíjba vonulási szándékukat. De az sem elhanyagolható, hogy számosán a munkahelyi légkör, a sok bosszúságot okozó rossz szervezés, az önhibájukon kívüli munka közbeni fölösleges ácsorgások miatt igyekeznek minél előbb kikerülni a gyár vagy a hivatal kapuján. Jó néhány munkahelyen lélektelen ül. bürotiratikusan intézik a nyugdíj korhűi árt elérők ügyeit, Ha az évtizedek óta ott dolgozó közli, hogy nyugdíjba akar menni — egyszerűen tudomásul veszik. Nem ritkán szentély szerint is azok. akik már a következő percben tel e besä n a téli hónapokra hagyta az út javítását az állami gazdaság, Azokra a hónapokra tehát, amikor a havas lejtők szerelmeseinek szüksége lenne rá. És nemcsak a miskolciak számára okoz kellemetlen meglepetést az egyoldalú döntés! Amíg nem lehet használni a szóban forgó szakaszt. bánkúti „társbérlőink", az egriek is csak nagy kerülővel közelíthetik meg a „sí- paradicsomot”. Bánkutat országszerte példaként emlegetik, hiszen a sípályák, a melegedőházikó- val és a felvonókkal egyetemben, jórészt társadalmi mimikában készülteit. Ma i* vannak tehát, akik meghajtják — lipicai ménes híján, saját magukat. Mások viszont a fülük botját sem mozgatják. ha vajúdik — Bánkút ügye. Vagy az a baj. hogy sok a bába, és közöttük — mint az köztudomású — elvész a gyerek? Bánkút egyik fele Heves megyéé, a másik Borsodé. Az utak tulajdonjogán a KPM. a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. a Szilvásváradi Állami Gazdaság és a Mátrai Erdőgazdaság osztozik. És min osztozik a turista? A bosszúságon. (•bék es) szélik fölötteseik és kooperációs vagy anyag, alkatrész szállítására váró partnereik fejét, mondván: elviselhetetlen gondokat okoz a munkaerőhiány. Megengedheti-e magának manapság a vállalatok legtöbbje, hogy sokévesi vagy éppen több évtizedes gyakorlattal rendelkező, szakmáját alaposan ismerő, a maga helyén kulcsembernek számító dolgozókat első szóra elengedjen vagy éppen elküldjön nyugdíjba? A rendelkezések messzemenő önállóságot engednek az egyes vállalatoknak. Van például mód arra is, hogy magas színtű szakismerettel, nagy gyakorlattal, alapos tájékozottsággal és önállósággal, valamint felsőfokú képesítéssel rendelkező szakembereket műszaki-gazdasági tanácsadóként tartsanak tovább a vállalatnál. A MÉM egyik legutóbbi vizsgálata azonban bebizonyította, hogy ezt sok helyen a nyugdíjba vonult igazgatóknak tartották fenn, méghozzá a rendelkezéseket messze túllépő díjazással. Nem volt ritka, hogy a volt igazgató száz forintot megközelítő. órabérrel (!) adta a tanácsokat. Ez az egyik szélsőség, amely önmagában is káros, de nyilván magával hozza, hogy a többi nyugdíjast nincs miből foglalkoztatni. Pedig munka szinte jninde- nütt van. S nemcsak „akad", azért, hogy a nyugdíjas afféle kegydíjként kapjon valami kiegészítést. Egyszerűen nem lehet elhinni, hogy aki 55 vagy 60 éves koráig jól, becsületesen dolgozott, egyel len dátum elérkezésétöl már nem ugyanolyan értékű munkaerő. Megkérdezik tőle A megoldás valahol oft van. ahol például a budapesti Kőbányai Gyógyszergyárban keresték és meg m találták. Létrehozták a nyug- díjelőkészítő albizottságot, s már a kritikus születésnapon jócskán megelőzve beszélgetnek az idősödő dolgozóval. Megkérdezik tőle. hogy akar-e maradni s mindjárt az.t is közük vele. hogy a vállalat szükségesnek tartja-e. továbbdolgozását. Vele együtt döntenek a továbbiakról. S nem utolsósorban: a rendelkezések szerint járó ösztönző pótlékon és pótszabadságon kívül a vállalati keretből 16 százalék pótdíjat is fizetnek! Más üzemekben, vállalatoknál is alkalmaznak már hasonló módszereket, noha ez még korántsem vált általánossá. Pedig itt nagyon egybevág a népgazdaság, a vállalat és az egyén érdeke. Népgazdaságunk jelenlegi helyzetében igen nagy szükség van minden, dolgozni tudó és akaró ember alkoáí erejére, tudására, tapasstt»J.a- tára. A vállalatok a terrné/c- és profilváltások során fia- gvon jól tudjak hasznosítani a régi dolgozók véler—ényét, elképzeléseit. Az egyén, a nyugdíjkorhatárt elért ember számára pedig egész további életére kihatással van az. hogy érzi; szükség van, még rá. S az sem elhanyagolható szempont, hogy az olykor reménytelennek látszó munkaerőhiány-gondokat éppen velük, a legtapasztaltabb, a vállalaton belüli helyzetet és lehetőségeket legjobban ismerő dolgozókkal lehet enyhíteni. VÁRKONYI ENDRE i|c Egy szép mödell, aszimmetrikus frizurával O. E. fonákja Utak és bábák következtetni, hogy ctSteato-