Déli Hírlap, 1979. október (11. évfolyam, 230-256. szám)
1979-10-01 / 230. szám
A Búin tér, minden miskolci számára egyet jelent a piaccal. A piac fogalma minden miskolci számára a Búza tér látványát, hangulatát idézi. De a piac, ez a piac, több is, más is, mint bevásárlóhely. Fórum, indulatok, érdekek és ellen-, érdekek találkozóhelye, a város közepe. A legjellegzetesebb miskolci színfolt. Ennek bemutatására vállalkoztunk; nem titkolva és vállalva a szokásos piaci kockázatot!... A város közepe S mi jó falai. a piacon amelyikből igen kevesen. Rámenős kereskedőnek tartják, Rakamaztól Markaiig járja az árubeszerzök útját, s a Bosnyák téren is rendszeres vevő. — Biztosan tudja; a közhiedelemben az él, hogy ebben a szakmában mindenki milliomos. Mit tud a munkája után felmutatni? — Van egy szépen berendezett tanácsi lakásom, de nincs vikendházam és kocsim ... Nálunk nincs „leírás". Ha úgy látom, hogy nem megy a portéka, eladom olcsóbban. Reggel 4 órakor az elsők között vagyok a piacon, és este 6 órakor az utolsók között megyek el. Aki tisztességesen csinálja, az nem tud tisztességtelenül meggazdagodni. Van egy lányon) és két unákám. Nem gyűjtök semmire, de még nyugdíjba sem akarok menni. Nekem a piac az életem, én innen nem megyek el, csak ha visznek. (oláh) „Utasítom a nevezetteket, hogy Miskolc közvetlen szomszédságában levő azon községekből, amelyek korábban is ellátták konyhakerti és mezőgazdasági terményekkel a miskolci piacot, a meglevő termények kiásása, összegyűjtése és fogatolt kocsikkal Miskolcra való szállítása tekintetében minden rendelkezésre álló eszközzel gondoskodjanak. Felhívom a községi elöljáróságokat, hogy a nyílt parancsommal eljáró kiküldötteket a legsúlyosabb büntetés terhe mellett támogassák és oly mértékben legyenek segítségükre, hogy a termény már a 28-i szerdai hetipiacra minden körülmények között beérkezzék." (A borsodi alispán felhívása 1944. december 25-én.) Egy régi kereskedő Csak ha visznek... # A mérleg régi. az árus sem fiatal, de a portéka friss (Herényi László felvétele) . . . Minden szerdán van vásár és a miskolci vásárok nagyon népesek . . az utcák megtelnek: néppel, a kocsmákban lárma, kiabálás. — Nemcsak élelmiszert lehet itt kapni. Vannak itt sátrak ruhaneművel, rőfösáruval, agyag-, t'a- és vasedénnyel, kalapok, csizmák . . Az asszonyok vajat, túrót, kenyeret. puttonyszámra lisztet* darát, kölest és kukoricakását. paprikát árulnak, s mindezt ki?, f a bődön ök ben tartják. Sátrak alaít árulják a szalonnát, zsírt, fekete és szép debreceni szappant . . . Teknőben árulják a halban gazdag Sajóból fogott halakat, sok egyszerű ember veszi körül a sulyom-árus sátrait, a Tisza mocsaras helyein nő és a szegény emberek éppen olyan tápláléka, mint a burgonya . . Sátor, sátor mellett, az egész utca mentén, közöttük hemzseg a tömérdek ember, ökrös, lovas, szamaras fogatok vonulnak. Egymás lábára tapos a nép, veszekszenek, átkozódnak. de azért nem térne ki egyik a másiknak! . . . Reggel az állatvásáron a legnagyobb a lárma.- A vásártér lele van szarvasmarhával, lóval, sertéssel . . . Oldalt vannak a borék pálinkasátrak. Ott sütik nyárson a sertéshúst, marhasültet, szalonnát, a májas hurkát . . . A vásártéren áthaladva latin, szlovák, szerb, francia. német és magyar, zsidó és cigány beszéd hallható, a vendéglőkben és a kocsmákban víg zeneszó hallatszik, a fiatalság a közkedvelt Csárdást járja. Az atyafiak késő estig isznak, ekkor a rendes emberek hazamennek, a kevésbé rendesek pedig addig isznak, míg a zsebük bírja, vagy még tovább is . . . (Az 1700-as évek közepén Miskolcon járt cseh írónő. Bozens/ Nemcová naplójából.) £ A vásárcsarnok, amely előtt hajdan villamos járt (Solymos László felvétele) Az ellenőr tisztessége A bab volt az oka Azt hiszem, a karfiol óta szeretem őket, de lehet, hogy a bab volt a kerítő. A margaréta is beleszólt, az őszirózsával már beszélő viszonyban voltunk, és az a kövérre hízott cserepes nem tudom micsoda teljesen levett a lábamról. Mármint aznapra előirányzott költségvetésem maradék forintjait nem a Bükk alján levő boltban, hanem előtte szoktam elkölteni, míg vagy a pénztárcámat, vagy a csomagjaimat adom oda az éppen aktuális öreg hölgynek: vegye at elismerésem cs vásárló kedvein bizonyítékát. bár azt is értékelik, ha csak guggolva csodálom a földön levő portékát Vidéki voltam, az is maradtam. A diósgyőri vártól az erdőre lá,tok az ablakomból, és akárhol is kertet elkerítő jóanyámat látom a múltban és a jelenben, míg megcsodálom a babot. Mert az igazi mégis ez, a hegyek tövében meghúzódó kiskertek igénytelen növénye volt. ügy hívják, hogy fej- löbab. és a: öregasszony a tudója, mitől no akkorára, de dicséri, és mondja, hogy nézzem meg. milyen szép. Nem. nézem, gyönyörködöm a gondosan körülhatárolt kupacban. és kedvem lenne megszámolni: hány köztük, módjuk, a lila. Mert sokan vannak a tarkák is. előfordul a fehér, és akármelyikhez nyúlok, óvatosan simítom meg: meg ne sérüljön hamvas szivárvány színe, éjem kérdezem, honnan van, nem kérdezem a nénikét sem. honnan jött. mert szóhoz sem hagy jutni. Főleg a kesével beszel, inig zacskót keres alkalmi vevőjének, és a másik kupacból is átrak néhflny óriás szemet: m egér dem lem, hadd vigyem. Megveszem a 'kékszilvát is. és tudom, hogy ezt nem fogom megmosni. A pontház magasából lehet, hogy éppen a szilvatermő kertre látok, lehel, hogy arra, ahol a méregzöld keretből hófehéren, fenségesen kiemelkedő karfiol gömbjét hizlalják a kapára simuló idős kezek. A legtöbb kertbe nem látok be fentröl. csak a jádraszélen látom napjában, mire képes a föld, és az. aki esténként biztosan nagy örömmel számolja össze: ma ötven forintot is kiárult. Lehet, hoqy ötvenötöt, mert alkuszik, alkuszunk. Mindig szemrehányást tesznek, ha két forinttal olcsóbban szabadulok. Szemrehányást teszek magamnak én is. és csak az vigasztal, hogy biztos vagyok benne: másnap is megkeresem az évszakonként megújuló kertek öregjeit. Tudom, hogy ott lesznek. Még melegen süt az őszi nap. Kicsi, de jó Kispiac. Nem tudom, hányán emlékszenek még rá, de volt hajdanán — talán tíz esztendővel ezelőtt is még — Miskolcon, a Vörösmarty utca mentén egy ilyen, pár betonasztalkával ellátott piac. Itt árulta portékáját, nem messze a Búza tértől öt-hat, esetenként tíz-tizenöt asszony. Ez a piac a szanálásokkal együtt megszűnt, de születtek helyette újabbak. Majd minden lakótelepen. Párbeszéd a Tokaj étterem mellett, a járdán kis csomóban alma. vegyes zöldség. , Mérleg nincs. Néhánv asz- szony lába előtt vázákban virág. — Honnan ? — A szomszédból, az Avas aljáról. Mindegyikünknek van egy kis kertje, ott terem ez. Aztán legtöbbünk nyugdíjas, nem kell nekünk olyan sok. Eladjuk. Az itt élőket legalább „megszabadítjuk" a piacra járástól. Van krumplink is, nyáron uborka, paradicsom. Jól jön ez a kis jövedelem a nyugdíjhoz. Helypénzt itt nem kell fizetni. Találni, kínálni, gusztust csinálni a portékának: tudni kell. És ez az. amit a Búza téri piacon a híres magán- kiskereskedők szépen csinálnak. Obolányi Jánosné, Zen- tai Istvánná, Bus László és Bus Miklósné. Pincés Mihály ' es Balogh Gyula standja mindig szép piaci látványosság. Folytathatjuk a sort Tamási Józsefnével. A törzsvevők közül talán sokan felkapnák a fejüket, ha egy napon zárva találnák a boltját Ha itt is törzsgárdajelvényt osztanának, mái- 30 éves múltja után járna a babér, s még egyetlen munkanapon sem volt lakat a boltján. Hihetetlenül hangzik, hogy egy 60 éves asszony — elnézést, hogy „kiírjuk" a korát, de nyugodtan letagadhat egy tízest — még nem volt beleg. Pedig a piac nem szanatórium, hőségben és fagyban állni kell a sarat. Talán azért bírta ilyen jól. meri fiatalon megedzette az élet. Azután már csak jobb jöhetett. 1945-ben abból a táborból jött haza, A piacnak megvannak a maga írott és íratlan szabályai. Ha úgy tetszik, az ügyrendje. A törvényesség és a fegyelem őrei a piacielügye- löség munkatársai. A laikus azt képzeli, hogy csak az árdrágítók és a szabálytalankodók féken tartása a feladatuk, de tulajdonképpen ők Miskolc összes vásárcsarnokának és piacának mindenesei. A karbantartástól .az üzemeltetésig, a napi takarítás megszervezéséig, a helypénzkezelésen át minden az ö dolguk. Nem tréfának szánták, amikor azt mondták. hogy a születéstől a halaiig mindennel foglalkozKözélelmezési vállalat létesült 1915-ben. A korabeli sajtó írja: A Búza téren tojáskereskedést nyitnak, napi ötezer darabot árusítanak. ... Az olcsó húsakciót a juhhús rendszeres forgalomba- hozásóval szervezik meg. nak. hiszen ilyen es olyan eset is előfordult már a piaci krónikában. Ide hozzák az elveszett gyerekeket, itt veszik fel a szabálysértésekről szóló jegyzőkönyvet. Kiss Géza hivatalos titulusa; helypénzellenőr. Ám, amit a napi munkája során csinál, sokkal több, mint amennyit a hivatalos megjelölés takar. A piac látszatra mindennap ugyanolyan és mégis mindig más. Az árusok helyének „kicentizésétől” kezdve, a pénzzel bánó emberek ellenőrzéséig, az „erős" emberek megiékezéséig. a szabálytalankodók lefüleléséig. mind munkaköri kötelessége. Kétéves megszakítással, immár tizedik évét tölti a piacon. Visszahúzta ez a mindig nyüzsgő élet, s az orvosok sem ajánlották neki az íróasztali munkát. Őszintén bevallja, hogy a piac népszerűségi listáján nem ő áll az élen. Arról híres, hogy ő csinálja a szabálysértési eljárások 30—40 százalékát. A r i» :erűtlenségét csak akltor v„nné kokon, ha valakit alaptalanul megbántana. Azt vallja, hogy a tisztesség mindenkinek megadatik. O. E. Mai piaci nepper vélekedése: egy nézelődéssel töltött fél óra itt, többet hoz, mint ötven túlóra a kohászatban. Nincs béke a Búza téren A piacnak színe, ize. hangulata. illata van. A piac külön világ. Nemcsak venni cs eladni lehet itt. Itt gyorsabban szövődnek párbeszédek, hamarabb nyílik az ember zsebében a bicska, köny- nyebben, és gyorsabban jön és megy a pénz. Egy 1929-ben ■ megjelent miskolci monográfia írja: „A csarnok 1929. év őszén adatott át a forgalomnak. Azóta a piac helyzete és képe teljesen megváltozott: az s élelmiszercikkek hozzáférhetősége, a helyes árszabályozás, a piaci fegyelem, a közegészség" és köztisztaság kérdése teljesen megfelel mindama követelményeknek, amelyeket a modern gazdasági élet megkövetel, s a törvények és rendeletek előírnak.” Az állítás ellenére a piacon * azóta sincs béke. (Bár ezt, a helyet egy darabig Béke térnek hívták .. .) Nem baj, nem is kell. A Búza tér pillanatonként változó forgó- színpadán sokszereplős, sok- oselekményü darab zajlik. A tehetősebb maszek má)kás kocsival érkezik, és segédmunkásokkal dolgoztat. Vajon tudja-e, aki itt árut kínál. hogy 1738-ban egy lúdlopó asszonyt száz korbácsütésre büntettek? Egy még korábbi feljegyzés szerint: „Miskolcon népes vásárok ■estek, s így a jó sátorhelynek nagy értéke volt. 1667- ben Németi János deák. tokaji kalmás három sing her- nácot adományozott az avasi templom javára, hogy az első osztályú sátorhelyet kapja. A vásárokra annyi ember gyűlt be, hogy sokszor íis- tökhúzással és egymást agyonszúrással fenyegetve harcoltak a sátorhelyért.” Egy kis vitáért ma sem mennek a szomszédba. Az üzleti szellemet erősíti az alku lehetőségé, a virtust növeli a Paprikában .vagy a Bor-is- ban benyakalt alkohol. Piac nincs 'vendéglátás nélkül. Talán a hajdani áldomás-ivá- sok emléke kísért... A híres 22-es kocsma már csak emlék, mint ahogy csak a régi történetekben búvárkodó filoszok emlékeztethetnek arra. hogy nem messze, a Szeles utcában működött a Magyar Huszárhoz címzett, vendégfogadó, ahol a tenyerestalpas Potyka Panni békával ékesített kocsonyát tett az asztalra. Szebb, s a városra hízelgőbb emlékekről tudósít a XVIII. században élt tudós, Vályi K. András: „Miskolc népes, gazdag mezőváros . .. Vásárjai nevezetesek, s gyakran olly héti vásárok esnek itt. mellyek a Pesti Héti vásárt félül haladgyák.” Prókátor Nemes Szrogh .Sámuel versbe szedte a város javait, s nem hagyhatta ki a Búza teret sem: „Nagy Piacza Ve- téményesrkertet mutat egy felől, Más felől pedig örökös Vendégséget át — elől: Mert akár egy akár másik oldala felé térnél; Jól lakhatnál Ínyed szerint a sok kofa — Tractérnél." Műik jelen összemosódik. A félredobott káposztalevél, romló paradicsom, a ketrecbe zári baromfi, lacipecse- nye. szóló illata lengi be a teret, elnyomva a társbérlő autóbuszpályaudvar benzinbűzét.' Ide jöjjön, aki Mis- kolccal most kezdi az ismerkedést. Itt nézzen szét. aki őrizni és becsülni akar a fégi. de máig ható Miskoleból valamit. Paúlhans Peters. A város az emberért című könyvében írja á piac. a harsány, szemetes, emberarcú piac védelmében: „Az emberek válasza a. szupermarketokra és az önkiszolgáló boltokra. A világon mindenütt léteznek piacok, utcai árusok, és az európai boltosok is.kirakják áruikat az utcára,, akárcsak keleten, ha megfelelő hely kínálkozik erre a célra. Nem a turistáknak játsszák ezt a szerepet, hanem valóságos igényeket elégítenek ki.” Hát ezért. Ezért is! (brackó) (makai)
