Déli Hírlap, 1979. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)

1979-09-13 / 215. szám

+ Ez bizony buktatás volt, s nem csoda, ha a bíró a 11-es pontra mutatott... A büntetőt Tatár rúgta — kimozdítva Keketit — a kapu jobb oldalába. Ezzel lett 1:0, a 11. percben. Védelem alatt száz vipera Az üzbég tudósok a Tien- San hegység néptelen lejtőin a levantei viperák (Vipera lebeti,na) részére védett terü­letet létesítettek, ahová kez­detnek száz viperát telepí­tettek. Ily módon sikerül megóvni ezt a kihalófélben levő fajt a teljes pusztulás­tól, ugyanakkor jelentősen növelhető a begyűjtött vipe­raméreg mennyisége, amely a gyógyszeripar értékes nyersanyaga. Honnan tudják a madarak? Sakk-sarok A 47. sz. feladvány megfejtése Visszaállt a „rend”, azaz új­ól a nyárig megszokott formá- an közöljük a sakk-sarokban a kiadványokat. Sőt, feladvány- özlőnk szeptemberre igyekezett i nemzetközi sakkirodalombó dyan müveket hozni, amelyek művészileg szépek és viszonylag könnyűek. Ilyen alkotás volt a 47. számú is, Ellermann kétlé- pésese. örömmel nyugtáztuk, hogy törzsmegfejtőink játszó- kedve a régi. és mellettük felnő az új „generáció” is (Koós — Miskolc, Párkai — Özd...). Maga a feladvány könnyűsé­gét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy csak helyes meg­fejtések érkeztek A kulcslépés: l._ Fel. „Ügyes kis alkotás” — közölte Sánta Imre miskolci le­velező, és úgy érezzük, ezúttal az elemzés felesleges lenne. A „legújabb” csapat sikert aratott Magyarország—Csehszlovákia 2:1 (2:0) Hogy tudják a ma­darak olyan csalha­tatlanul megállapíta- tani a visszafelé ve­zető utat? Hogy le­het az, hogy egy­szer sem tévesztik el az útvonalat, és hosz- szú repülésük alatt mindig tartani tud­ják a kiválasztott irányt? Ezek nem új kér­dések, de minded­dig válasz nélkül maradtak. A tudó­sok abban meg­egyeznek, hogy ez a jelenség az elektro­mágneses indukció­val függ össze. Ugyanakkor azonban nyíltan megmond­ják, hogy teljes ma­gyarázatot nem tud­nak adni. Egy moszkvai ku­tatónak, Igor Osztr- jakovnak, a termé­szetkutató egyesület tagjának ezzel a kér­déssel kapcsolatban a következő az ál­láspontja: — Az erekben ke­ringő vér nem más, mint vezető. Ami­kor a madár repül, ez a vezető áthelye­ződik a föld mágne­ses terében és ben­ne gyenge áram in­dukálódik. Az ér­rendszer szimmetri­kus a szívhez viszo­nyítva és az egyik véredényben kelet­kező elektromos erő kiegyensúlyozza az ellenhatást, amely a véredényben a vér folyásával ellentétes irányban keletkezik. A térben (vagyis a föld mágneses teré­ben) való orientá­ciótól függően a nem szimmetrikus véredényekben na­gyobb vagy kisebb az áramlás. Állító­lag a madarak fej­lődési folyamatában genetikailag megerő­södött az induktív áramra reagáló spe­ciális receptorok je­lenléte. De miért nem ren­delkezik az ember ilyen tájékozódó ké­pességgel? Nyilván­valóan nem volt szüksége arra, hogy ez az érzék nála ki­alakuljon. Ugyanis nem változtatta a helyét ilyen nagy térségekben, a föl­dön való tartózko­dó hoz pedig elég- volt neki, ha a nap és a csillagok állása vagy a növények szerint tudott tájé­kozódni. Ezért szer­vezetében nem fej­lődtek ki az emlí­tett receptorok. Osztrjakov szerint azonban ennek elle­nére az embernek is van tájékozódási ér­zéke. A kutató szá­mos kísérletet vég­zett ezzel kapcsolat­ban. Megfigyelései azt bizonyítják, hogy a testnek egy bizo­nyos északi irányú elhelyezkedésében az elektrokardiogram magassága jelentő, sen megnövekszik. Amennyiben helyt­álló az a feltétele­zés, hogy az ember is rendelkezik tájé­kozódási érzékkel, azt, mint minden más képességet, fej­leszteni lehet. Nem kizárt, hogy a tér­ben való optimális orientáció megvá­lasztását egyes gyógy­szerek alkalmazású, val elő lehet segíte­ni. A borotválás világrekordja Egy londoni fodrász világ­rekordot ért el a borotválás- ban: egy óra alatt 203 fér­fit borotvált meg. A „bal­eseti arány” egészen ala­csony volt, mivel csak egy vendég arcán maradt egy ki­sebb vágott seb. A mérkőzés végén még Neho- üa is a halóba lőtt, he már azt megelőzően a magasban volt a partjelzői zászló, Így Mattnias játékvezető természetesen nem ítélt gólt. Ez volt az egyik eset, amit a mérkőzést követő újabb sajtótájékoztatón vény Los kapitány kifogásolt, szerinte ugyanig Nehoda magyar védőtől kapott lab­dát lőtt a hálóba. De nem tetszett neki a 11-es sem. (Amin egyébként nem cso­dálkoztunk, ' hiszen kinek tetszik, ha büntetőt ítélnek csapata ellen!) Egyébként jó felkészülési alkalomnak ítél­te a mérkőzést, s szakmai magyarázatából az is kide­rült, hogy tulajdonképpen megérdemelt volt a magyar győzelem. Dr. Lakat Károly öröm­mel nyugtázta, hogy a kísér­leti csapat győzni tudott a csehszlovákok ellen, akik valóban rutinosabb. jobb csapattal érkeztek Nyíregy­házára (ahol egyébként a nagy lelkesedés a mérkőzés végére már problémákat is szült, s tétmérkőzésen bizo­nyosan FIFA-büntetést is eredményezett volna, hiszen válogatott mérkőzésen nem fordulhat elő, hogy a nézők az utolsó perceket — egyre többen betódulva — a part­vonal széléről nézik végig). Kérésünkre külön is nyilat­kozott a diósgyőriekről, s el­sősorban Szántó teljesítmé­nyét emelte ki — Venglos is! —, mert ő a kezdeti kis bizonytalankodás után nagy­vonalú, a támadójátékban is alaposan részt vevő játékot mutatott be. Meg volt elé­gedve Salamonnal is, de többet várt a másik három •fiútól — kiemelve, hogy Ta­tár sokat segített hátul is. Szepesi György, az MLSZ elnöke örült a győzelemnek, s kifejezte azt a reményét, hogy a DVTK jól felkészül a jövő szerdai UEFA Kupa- mérkőzésre, és sikeres sze­repléssel szerez nevet magá­nak a nemzetközi labdarú­gásban. Bizonyos, hogy egy kupasiker jó hatással volna az olimpiai válogatottakra, s az előttünk álló olimpiai fel­adatokra. Kérte, hogy a mis­kolci közönség a múltkorihoz hasonló lelkesedéssel biztas­sa majd a lengyelek elleni mérkőzésen a magyar csapa­tot — mint ahogy tette azt a nyíregyházi közönség is tegnap, a csehszlovákok el­leni találkozón. Nyíregyházán tehát siker­rel mutatkoztak be az újon­cok — köztük három diós­győri — és sikerrel rajtolt a magyar labdarúgás új szö­vetségi kapitánya is —, aki befejezésül kihangsúlyozta, hogy a diósgyőriek továbbra is élvezik bizalmát, s most elmondott bírálatával csak még jobb teljesítményekre szeretné ösztönözni őket. (És ebbe a képbe — tesz- szük hozzá mi, s utólag — belefér egy szombati, bajno ki siker is — Debrecen­ben . . .) ' | HORVATH KÁLMÁN I Külföldön futnak + A Rába Magyar Vagon- és Gépgyár győri futóműgyára az idén 115 ezer futóművet gyárt. Tizenöt százalékkal töb­bet, mint az elmúlt esztendőben. Termelésük nyolcvannégy százalékát exportálják. (Tóth Gyula felvétele) Nyíregyháza nem okozott csalódást: 27 ezer néző várta a két or- szag válogatott labdarúgóit, s ezt teit házat jelentett. Eleinte külö­nösen is icíkes teit házat, hiszen a lelkeseués az egekig csapóit, töb­ben már az osztrák játékvezető, kezdést jelentő sípjeléig berekedtek. A népszerű és sok pályáról ismert Kalap, a. fradista cuiiorkaárus az isztambuli „heccemoerekre” emlé keztetö stílusban dirigálta a zászló- erdős „B-középet”, akik híven követtek minden utasítását. Amíg a közönség eu^ett. az edzők, iiietve a szövetségi kapitányok az új­ságírók kérdéseit hallgatták, illetve elmondták az igenkor szokásos dolgokat. Lakat doktor felhívta a figyelmet arra, hogy kísérleti, tel­jesen új összetételű csapat játszik majd a sokkal rutinosabb, össze- szokottabb, s nem is óly rég Eurőpa-oajnokságot nyert csehszlovák csapat ellen. Venglos doktor, a csehszlovákok kapitánya is a csa- patkeresésí, a következő feladatokra való felkészülést emlegette el­sődlegesen, de amíg neki csak kiegészítő embereket kell találni a meglevő erős maghoz, addig magyar kollégája teljesen új csapatot kell hogy keressen. A két válogatott — egy kivétenél — eiore meg­hirdetett osszealiitásoan kezaie a játékot, egyedül a csensziovaKoKnal történt változás: Pouaic helyeit Hla- vati került a kezuo csapat­ba. i'enat: Magyarország: Gujdár — Szaniu, Saiarturn, íauwsí — Ebe ad, Tatár, lóin A. — Borostyán, Kiss, Bene (Fe­kete;, Kuli. (A II. felidooen Ebecuit Csapó, Tóth And­rást tiurcsa váltotta fel. Csensziovakia: Keked — Barmos, Ondrus, VojaceK, Gogh — Közük, Hlavati, Ja- rusek, JurkemiK — Nenoda, GajduseK. (Jarusek helyett Banyenka, Hlavati helyett Baocsan is bekerült a II. félidőben.) Az MLSZ és az Újpesti Dózsa vezetői Bene Feren­cet búcsúztatták a himnu­szok után, aki az első magyar gólt követően adta át he­lyét klubtársának, s a kapi­tányi tisztséget Salamonnak. (Benének végre szerencséje volt, hiszen mind első, mind pedig 75. a tulajdonkép­peni búcsút jelentő — válo­gatottsága alkalmával kika­pott a magyar csapat. Most, amikor hivatalosan is elbú­csúztatták, győzött — pedig erre a rendkívül szimpatikus mester, a magyar A-váloga- tottat először dirigáló szö­vetségi kapitány, dr. Lakat Károly sem mert számítani. Hadrendje igazolta, hogy tá­madni, s nyerni akar — de ez természetesen más do­log.) Azután elkezdődött, s hama­rosan kiderült, hogy a gyenge, öreguras ellenfélnél van keres­nivalónk. Kiss legurított Benő­hez, majd Borostyán startolt, s aztán egyre-másra gördültek a magyar akciók. A találkozó fon­tosabb eseményei: Bene szerelt, Kisst indította, a labda a védőkről visszapattan.. A vendégek tartották a hadren det, szorosan védekeztek. Ebed- li, Szántó, Kuti — buktatták Tóth beívelt Tatár feje melleit elszállt, Kiss pedig gyengén fe­jelt. Gujdár kifutott, felszedte Nehoda elöl. És még nem telt el 5 perc! Akció, akció után. A 9. percben Nehoda lőtt fölé. A „diósgyőri” védelem nehezen szokott bele a beállós nélküli játékba, sokszor kellett létszám- fölény nélkül xiárítaniuk a ven­dégek támadásait, Kutasi, Ebedli, salamon, majd Szántó a labda útja. Tatár in­dít a felezővonaltól, Tóth közbe­jöttével — a 11. percben — szöktette Kisst. Azután csak annyit tehetett látni, hogy egy magyar játékos a földön, s a bíró a 11-es pontra mutat. Tatár állította le a labdát, nekiindult, „elküldte” Keketit a bal sarok felé, majd nagy nyugalommal helyezett a jobb sarokba — amikor összesen csak 10 és fél perc telt el a találkozóból. 1:0. Továbbra is a magyar csapat támadott, s nagyon akart. A csehszlovákok sokat szabályta­lankodtak. Magyar helyzetek maradtak ki, Ebedlié volt a legnagyobb, Borostyán lövésébe pedig beleléptek. A 38. percben: Kutasi indí­totta Kutit, aki egy jó csel után eliramodott, a 16-oson belülre érve lőtt, s a kifelé kanyarodó labda, becsapva Keketit, a ka­pu jobb oldalába vágódott. 2:0. A második félidőben változott a játék képe. A magyar csapat fölénye eltűnt, kiegyensúlyozott küzdelem folyt. Sőt: a csehszlo­vákok tulajdonképpen ki is egyenlíthettek volna, de nem volt szerencséjük, lőttek egy nagy felső kapufát, egy érvé­nyes és egy érvénytelen gólt. Közben Fekete felvágásáért Ko­zák, a sorfal körüli problémák miatt pedig — ha jói láttuk — a sorfal tagjai közül Salamon kapott sárga lapot. A II. félidő 37. percében Ne­hoda lerántásáért járt szabad­rúgás. Panyenka futott a lab­dának, s a sorfal fölött, a rosz- szul helyezkedő Gujdár mellett a jobb felső sarokba vágta a vendégek szépítő gólját. 2:1. Kuti egyedül futott fel a bal oldalon — igazi balszélső volt a találkozón —, s bal külsővel lőtt a meglepett ka pus mellett a hálóba (2:0). Heten a sorfalban — de Pa­nyenka lövése átszáll felettük s kiköt a jobb felső sarokban. Gujdár elkésett. A sorfal­ban: Ondrus — a. zavaró —, Salamon, Kuti, Tatár, Kiss, Kutasi (takarva), Borostyán — és mögöttük Fekete. (Sólymos László felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom