Déli Hírlap, 1979. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)
1979-09-13 / 215. szám
Nem éppen szívderítő a miskolciaké a szó Első sort soha annak, aki látni is akar! Bár utólag ar. eseményeken változtatni nem lehet, a jövőre nézve talán tanulságos lehet az illetékesek számára az alábbi eset. S talán azok számara is, akik az elkövetkezőkben a sportcsarnok valamilyen pop-rendezvényén kívánnak részt venni, s drága jegyükért netán látni is szeretnének valamit. Azt, hogy milyen nehezen nyitották meg a csarnok bejáratait a több ezer jegytulajdonos előtt, már mások is megírták e lap hasábjain. Hogy mily’ gorombák voltak az OUI jegyszedői (egyenesen Budapestről hozták őket!) — hadd ne részletezzem. Azt azonban, hogy a legdrágább jegyekkel biztosított ülőhelyeinkről még csak látni sem lehetett, úgy vélem, nem szabad szó nélkül hagyni. A jobb oldali B-szektor első sorába szóltak jegyeink, darabját (jO forintért vettük. Gondoltuk: első sor, közel a pódiumhoz, jó rálátás, gyönyörű esténk lesz tehát a világszerte ismert Omega együttes koncertjén. Ezzel szemben végül is semmit sem láttunk. A pódium előtti térre ugyanis nem tettek széksorokat, csupán állóhelyek voltak ott. S mert az álló vendégek — akik egyébként a 40 forintjukért látlak is (ha láttak!) — állandó mozgásban voltak, mivel még jobban akartak látni, sokan otthagyták a drágább széksorokat is, hogy áttekinthessenek a fejek fölött. / Ezer szerencse, hogy — ha már a látványtól megfosztottak bennünket — a csodálatos zene kárpótlással szolgált. Am nem tudom, mit szólna hozzá a koncertet rendező ŐRI. ha visszakérnénk jegyeink árának a felét. Az első sorok ülőhelyei ugyanis még az állóhelyek árát sem érték meg. (Számomra érthetetlen az is: Miskolcon miért 60 forint a legdrágább jegy? Fővárosunkban ugyanis 50 forintnál drágább jegyet az Omega-koncertekre sem adnak ki.) Ügy gondolom, hogy nem ez volt az utolsó, nagy érdeklődésre számot tartó koncert városunkban, s a sportcsarnokban. Tapasztalataimat okulásképpen írtam le. Ha ugyanis nem változik a nézőtér rendje, csak egyet tudok tanácsolni mindazoknak, akik pénzt áldoznak kedvelt együttesük meghallgatásáért: első sort soha ne igényeljenek, ha látni is akarnak. Hudák Gyöngyi Miskolc, Szendrey u. 8. sz. írhatták volna szhebben! Három gyermekemmel öt évig voltam GYES-en. A kicsik. mint az orgonasípok: három-nég.v-öt évesek. Most már mennék vissza dolgozni, ha gyermekeimet el tudnám helyezni. De: bár házunkban van az óvoda. három óvodás korú gyermekemet a Kun Béla utcai iskolában megnyílt óvodába vették fel. Otthonunktól ezt az utat csak- gyalog tehetjük meg. A tél közeleg, s el sem tudom képzelni, hogyan tudnám a három csöppséggel az esőben, hóban ezt az utat korán reggel megtenni. Jómagam ugyanis a Húskombinátban dolgozom, műszakom reggel 7 órakor kezdődik. Férjem Kazincbarcikára jár dolgozni, nem tud a segítségemre lenni. A döntést természetesen megfellebbeztem, már csak azért is, mert a házunkban levő óvodába a közeli szomszédságomból jó néhány olyan gyermeket is felvettek, akiknek a szülei gépkocsival rendelkeznek, tehát könnyebben elvihetnék távolabbra is gyermeküket. Fellebbezésemre a városi tanács művelődésügyi osztályától érkezett válasz, amelyben értesítenek, hogy a kért óvodába a gyermekemet férőhely hiányában nem tudták felvenni. Ugyanakkor közli az osztályvezető: ,.Az elhelyezést elsősorban a többgyermekes családok, illetve az egyedülálló anyák részére kellett biztosítanom, ezert nem tudom kérését teljesíteni.” Nekem már csupán egyetlen kérdésem van: vajon hány gyermeket vigyek az óvodába, ha a három gyerekem után a mi családunk nem „többgyermekes”? Zupic Gyuláné, Miskolc, Vörösmarty u. 13. (Figyelje pénteki lapszámunkat, a 2. oldalún választ kap kérdésére. S ezt tanácsoljuk mindazoknak — így például Kiss Sándor olvasónknak is —, akik óvodagondjaikkal keresték meg szerkesztőségünket. A szerk.) # Bokatörés.'.. Tengelytörés... Nyaktörés... És ez még nem is a legrosszabb szakasz. Egyáltalán: lehet ilyen útviszonyok között biztonságos közlekedésről beszélni? L. .1. Miskolc # toy még érdekesebb lenne a belvárosban éktelenkedő hatalmas hirdetés: ..Machbet. rhendezte Rhoman Pholanski '. Beküldte S. R-né miskolci olvasónk. Roston sült hal, meglepetéssel TuplulunaK, egeszsé- ffeotiLpc Lanum a neu- out Készült melenei, e-ert vusui útiam roston sült naiat a '1 nó- . j luCul öÁupeídbi- Ücn. V ÍLÜ6 ÜObL eo 'JÜÜÁ.- idSus KtoultüL, ue nem iyy a ueiseje. ivem ms ) i piepe lese uire, szépén Üöo^eivutjvOyUt.Uio, yU'i t- aosun eiiitLye^at, pciHll'OtcUit >>VUl(l7nil> 1(1latiam benne, toryai- tam. nézegettem, luiui- gattum, mi tértiéi? Meglepetés! — az mar otztos — de milyen; lalun sorsjegy, Uten én vettem meg a nem tudom hányautk, roston sült halat? Tálán vásárlási uialvány- nyal leptek meg. hogy meg toob halat vásárolják? Nem kis bánatomra, egyik sem! Ugyanis amatőr kibontottam, kiderült a puszta valóság. Kátrány papír volt. vagy ahhoz a leginkább hasonló. több sorosan, kb. 10 centimeter hosszan. Visszavittem a boltba, ahol szépen megcsodáltuk meg egyszer és úgy döntöttünk, hogy mégis katránypa- pír. A boltvezető elmondta: aznap — 1979. szeptember 11-én — kaplak az árut a Tokaj étterem hidegkonyhájáról. Szeretem a roston sült halat, de nem kátránypapír körítéssel. Mivel nem tudom, ki készítette el a halat, így neki nem tudom visszaadni. Remélem, a lapon keresztül értesül a konyhaművész: sikerült a meglepetése! Szabó Pál né Miskolc, Vászonfehérítő u. 66. (A halat rovatunkban „őrizzük”. Corpus delicti! A szerk.) ♦ Városunk legforgalmasabb csomópontján, a Szemere utca és a Széchenyi út torkolatánál „fogja a pillantást” ez a szívderítőnek nem nevezhető utcakép. Nem lehetne takarni valamivel ezeket a ládákat? Vagy legalább eltenni őket szem elől? (A. T. felvétele) Miért fizetünk? Miden háziasszony szereti vásárlásnál előre kikalkulálni, hogy mennyit fog fizetni. Előfordul, hogy néha elszámolja magát, de ez „egytételes” vásárlásnál majdnem kizárt. Mondjuk például, hogy egy kiló zsírt vesz — mint ahogy azt én tettem az új diósgyőri Vásárcsarnok húsboltjában. Kereken egy folanttal kellett többet fizetnem. mint amennyibe kerül a zsír, mivel az eladót megkértem, hogy a kívülről is nagyon zsíros csomagot tegye bele egy papírba. Kérésemnek — készségesnek ugyan nem mondható modort — eleget tett. s ezért megnövelte a fizetendő összeget. Magyarázata igy hangzott: — Pontosan két deka a papír. Nekünk a papír kilója 45 forintba kerül, a zsírhoz ..nem jár” külön csomagolás, tehát plusz egy forintot ké-, rek. Azt hiszem, másokat is megdöbbent ez az eljárás. Sehol sem kell a csomagolást megfizetni. A Centrum Áruházban sem számítják fel a nylon reklámszatyor árát. Elgondolkoztató az is. hogy — eszerint — netán 10 deka téliszalámi áráért is csak 8 dekát kapunk a 2 dekás papírban? Mert ha az árut mérik, ezt a papírsúlyt soha sem kalkulálják be, mint ahogy az én esetemben. Jó lenne, ha,az illetékesek felfigyelnének erre, s megvizsgálnák. hogyan lehetséges ez Miskolc munkáskerületében? Krucsai Józsefné Miskolc, Tátra u. 11. sz. Mikor csippantsunk? Feltűnő eleganciával öltözött két hölgy volt az útitársam a minap az 1-es autóbuszon. Az első két ülést foglalták el, s platinaszőke, illetve lángvörös hajkoronájuk lobogtatásával éppúgy magukra vonták a figyelmet, mint harsány csevegésükkel, kacarászásukkal. Néhány megálló után pedig azzal, hogy hirtelen elcsendesedtek. Égy mondat hallatára történt ez: „Kérem a jegyeket, bérleteket ellenőrzésre!" Az egyik hölgy büvészi gyorsasággal vett elő kézitáskájából két jegyet és mivel a lyukasztó éppen előtte volt, csippantolt. Előtte volt azonban az ellenőr is. — Asszonyom, miért csak most csippanlott, amikor engem meglátott? — kérdezte az ellenőr. A nő hebegett: — Én? Én nem is láttam magát! — Ugyan — mosolygott kesernyésen az ellenőr, mint egy szülő, aki hazugságon kapja gyerekét. Aztán: — Nézze, ismerem én már az ilyen trükköket. Jó. most nem csinálok belőle ügyet. De tanulják meg, hogy olyankor kell csippantani, amikor felszállnak ... A szőke nő arca sápadtabb. a vörösé vörösebb Jett a hajánál. De hát az élet haladt tovább. Az autóbusz is. És a következő megállónál felszállt egy asszony három gyerekkel Persze ők nem látták, nem hallották az előbbi jelenetet. Az ellenőrt sem. És ők sem csippantottak, bár az asszony kezében ott voltak a jegyek. És ez az asszony is meglepődött, amikor a háta mögött megszólalt az ellenőr: — Miért nem tetszik lyukasztani? Válasz helyett a hozzá legközelebb álló gyerekét kezdte rángatni (lehetett vagy 6 éves fiúcska) es arra replikázott: — Hová tetted a jegyeket? A gyerek nagy szemeket meresztett az anyjára és visszakiabált: — Hát ott vannak a kezedben! Még mondtad is, amikor felszálltunk, hogy ezt a nyolc forintot meg fogod spórolni!... Nos. ebben az esetben spórolásról nem lehetett szó. Sót. még szülői tekintélyére is ..ráfizetett” az asszony. Az utasok körében pedig néhányan arról kezdtek eszmecseréim, hogy a bliccelők, vagy bliccelni szándékozók ismerik-e a szégyenérzetet? (r. a.) A főutcán végesteien végig Óvodagond A napfényes nyárutó vagy talán inkább kora ősz egyik délutánján kimentem Tapolcára. Ismétlésekbe bocsátkoznék, ha újból elmondanám. mennyire szeretem Tapolcát és milyen büszkeséget érzek, mikor dicséri valaki, legyen az hazánkfia vagy külföldi vendég. Ezért nem csoda, ha jegyzetfüzetem tele van olyan kis észrevételekkel, melyeket Tapolcán jegyeztem tel. Nem egetverő dolgok. Nem az idegenforgalmi tájékoztatókban. választékos stílusban megírt és fényképekkel illusztrált természeti szépségekről akarok most dicshimnuszokat zengeni. Felesleges lenne. Csupán olyan kis részletkérdéssel kívánok most foglalkozni, amit velem együtt a nyár folyamán többen is tapasztaltak, sőt napjainkban is tapasztalunk, de ezt a témát eddig — tudomásom szerint — senki sem a MISKOLCIAKÉ A SZÓ RovaívcmO: Radványl Éva Levélcím: Déli Hírlap srerkcszlőségé S5?" Miskolc, Ba.jcsy-Zsllinszkv út 15. Tcleionszám: 15-221 vetette fel. Nevezetesen azt, hogy van Tapolcán két ördögkerék, két ravasz szerkezet. melyek nagyon könv- nyen súlyos balesetet okozhatnak, ha idejében nem „hatástalanítják”, illetve nem szerelik le őket. A két forgó kereket - csak én neveztem el ördögkeréknek, veszélyes mivoltuk miatt. Hogy hol vannak? A játszótér strand felőli bejáratánál. Mindkét kerék tulajdonsága. hogy szétterpesztett, kifeszített lábakkal, karokkal és kifeszített testtel kell forogni a karikákban. Akinek gyenge a kar- vagy lábizma, az fejre — vagy szerencsés esetben orra esik. Meg kell még jegyezni, hogy legalább 13—16 évesnek kell lenni ahhoz, hogy az „ördögkereket" valaki némi biztonsággal használhassa. Mi szükség van hát erre a két balesetveszélyes kerékre, mikor a játszótéren a játszóeszközöket — csaknem kizárólag — 12 éven aluliak használják? Az „ördögkerekek” veszélyes voltát nem csökkentik az eléjük helyezett figyelmeztető táblák sem. Talán még jobban csábítják a gyerekeket a nemegyszer rosz- szul végződő próbálkozásokra. Horváth Dezső Miskolc, Felszabadítók útja 24. sz. Ördögkerekek
