Déli Hírlap, 1979. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)

1979-09-01 / 205. szám

# Harminc év a szedöteremben. tíz etztendő a Déli Hírlap lapüzemében. Pócs Imrén nem latszik az idő, csak a hibátlan szedésen az ö keze munkája A tördelés a legnehezebb, az öntés a legfontosabb Újság lesz a kéziratból J H;t a háziközpont löt-es mellékét hívom, esztendők óta ismerős hangol és szöveget ’ hallok: — Tördelő, Keglovieh János . . . ! Nem történt ez másként most sem. és mégis másként történt. A kolléga nem I tolt türelmetlen, hanem szíve­I sen látott vendégnek mondott, ; nem tette le gyorsan a tele­lőm. hanem kivárta, amíg a megilleiödöttségtől akadozva í elsorolom: — Tudod, most, ! hogy tízéves a Déli Hírlap, ( úgy gondoltam, hogy írok ró­| latok, merthogy nyomda nél­I kill ugye nincsen újság, és a f lördelőszerkesztő, aki össze­[ kötő kapocs a nyomda és a szerkesztőség között, vagyis te, ha lennél szíves kalauzolni, hogy megírjam, hogyan készül az újság. Ha nem zavarnék . ., Ez a cikk a bizonyság rá, hogy megkaptam az enge­délyt. és, hogy a kollégának igaza volt: lapzártakor már "nem zavartam. Még Éliás Lajost, a Déli Hírlap lapüze­mének művezetőjét sem za­vartam meg a reggelijéb-in: — Általában fél 8 és 11 között szoktam reggelizni — mondta negyed tizenegykor —. ha addig nem érek t'á, már megvárom az ebédet. Hozv/'-zoktam ehhez, mint a laphoz. Az induláskor gép- szerlö voltam, az a munka ta­nított rá. mennyivel külön­bözik e' az úisóg a több'től. — Miben különbözik a Déli Hirlav a Borsodi Nyomdában készülő egyéb sajtótermékek­től? — A többi újság elkészí­téséhez egy műszak áll ren­delkezésre, ehhez, a megjele­nés időpontja miatt, egy fél. Nyilvánvaló, hogy a Déli fo­kozottabb figyelmet, munkát, megterhelést jelent. A másna­pi számnak az időt jobban tűrő kéziratai késő délután érkeznek a nyomdába, ezeket a délutános műszak kiszedi. A friss eseményekről szóló információkat kora reggel kapjuk a szerkesztőségtől, a lapzárta délelőtt tízkor van. Nincs idő precíz laotükör készítésére, vagyis előfordul, hogy egyik pillanatról a má­sikra cserélődnek ki az az­napi számba szánt anyagok. Az idő itt ’ mindig sürget, és mégsem szabad sürgetni sen­kit, mert nekünk a legkelle­metlenebb a sajtóhiba, a té­vedés. De ha elkezdi a be­szélgetést a gépteremben, rá­jön: a munka fokozatossága fokozott ellenőrzést is jelent. Elkezdtem, és Pócs Imre gépszedő csoportvezető mel­lett rálöttem, hogy a foko­zott ellenőrzés itt az egyes­ember fokozott felelősségénél kezdődik. — Harminc éve vagyok gép­szedő. a Déli előtt és mellett mindent szedtem és szedek, ami ebben a nyomdában ké­szül. Ez az N—14-es szovjet szedőgép megbízható, jó ma­sina, de csak akkor, ha érti a munkáját az ember. Mert minden kézirat más. de a magyar nyelv szabályai vál­tozatlanok. Egy hasábba 4200 betű fér. egy óra alatt 7—8 ezer betűt, szedek. Lehetőleg hibátlanul, mert ha a szedés tossz, soruk, bekezdések hi­# így készül az újságoldal. Dubéczi Zoltán tördelő már álmában is úgy rakja a ..tepsibe" a szedést, ahony a leg­jobban (szebben) csak lehet. básak, kezdjük elölről. A korrektorokat, az újság első olvasóit nem lehet „becsapni”! — Öröm a nyomdásznak, ha az újság megjelenik? — Természetes. Természetes volt a törde­lőben is, hogy tizenegy óra tájban már sehol nem volt kézirat, és végére jártak a pakolásnak is. Az eszközöket elteszik a mettőrök, azok vál­tozatlanok ... — Érdekes munka a Déli­vel dolgozni — mondta Du­béczi Zoltán tördelő —. mert menetközben alakul, váratlan megoldásokat hoz, és az em­ber őrül, ha a lap szép. — A tördelőben kapják meg az oldalak a formáju­kat. Ez * munkájuk? — Itt dől el. hová kerül egy-egy írás, forma és tarta­lom itt kap összhangot. A szedésből újságoldalt csiná­lunk. ez a munkánk. Vagyis végrehajtjuk a tördelőszer­kesztő nehezen végrehajtható utasításait — mondja, és olyan ártatlanul néz a régi munkatársra, Keglovieh Já- tfbsra. hogy mikor az öntö­débe érünk, egészen biztosan tudom, hogy Bódi Sándor ön­tőnek igaza van: nehéz mun­ka ez nagyon. Bár itt a szó fizikai értelmében is veszé­lyes és nehéz. A köríves öntőgépben 300 fokos ólom várja, hogy az ő kezének mozdulatára értel­met nyerjen, ez az a hely, ahol a tórdelöböl érkező be­zárt forma, a „tepsiben” levő sík újságoldal átmegy hajlí­tottba, hogy a súlyos tömb kristálytisztán kivehető ne­gatív betüképeiből újság le­gyen a rotációs gépen. Az­után, ha a kliséüzemből is megérkeznek a képek, raj­zok. Mert a nyomdászok sze­rint a tördelés a legnehezebb, az öntés a legfontosabb mű­velet, de a kép nélküli betű­tenger még nem újság. Több­nyire Henczel Béláné, Anikó kezemunkáját dicséri, ha a fototípiák. a rajzok, vonalas képek és az autotípiák, a fényképek úgy kerülnek a gépterembe, hogy annak még Tóth István rotációs gépmes­ter is örül. Ottjártunkkor legfőképpen annak örült, hogy sikerült a próbanyomás. és fél tizenkettő tájban már tel­jes sebességgel dolgozott a gép. — óránként húszezret bír el ez az R—16-os, a Déli Hír­lapot negyven perc alatt ki­nyomjuk. Ha az öntvények jók, szép az újság, mondja, és ránk néz: a maihoz mit szólunk? Elköszöntünk, és feljöttünk a harmadik emeletre. A nyomdai zajból a szerkesztő­sági lármába. Semmi nem változott, a véleményünk sem. Szép munka ez nagyon. An­nak, aki szereti. MAKAI MARTA Gyerekjáték A csütörtök este látott tévé­játék zavarba hozza a nézői, s ennek — sajnos — két oka van. Az egyik ok maga a tartalom, a mondanivaló, a másik a leidolgozás módja, minősége, lígy hónapon belül immár másodszor találkozunk ezzel a témával, s mindkét cselben a kamaszok nézőpont­jából tartanak tükröt a fel­nőtt társadalom elé (a Gombo kinn van című tévéjátékra gondolunk). Mindkét tévéjá­tékban válási árvák a törté­net főszereplői, szenvedő ala­nyai, Ráadásul az egyik fő­szereplőt alakító színész is azonos (Fazekas István). Er­ről, a mostani alakításról is csak azt mondhatjuk ei. amit a múltkoriról: Fazekas tehet­séges színész. Játéka hibátlan, élményszerú. Kár viszont, hogy meg kell ismételni a tévéjá­ték egészéről a véleményün­ket, noha Gaál Albert produk­ciója igényesebb, mint a Rá- kos.v Gergely kisregényéből ké­szült tévéfilm. A hiba mindkét tévéfilm­ben a szemléletből fakad. A világirodalomban jól ismert témáról van szó: a minden­kori felnövekvő generáció szembeszáll a felnőttek vi­lágával, ítéletet mond arról. Elég legyen itt az Elektrára vagy a Hamletre utalni. Az ifjúság mindenkor tükör, amelyben a felnőttek világa, a társadalom képe vetül vissza. Természetesen kriti­kusan. s ezt a kritikát a fel­nőtt társadalom mindenkor nehezen viseli el. Ugyanak­kor rettenetesen nagy baj lenne az, ha a fiatalok nem kritikusan latnának minket, ha mindenben ránk hasonlí­tanának ... A gondunk á két tévéjátékkal kapcsolatbalt nem ezzel a kritikával yan. Tény. hogy Magyarország ..előkelő" helyen 'áJl a válási statisztikákban. mint aho-. gvan jaz is tény. hogy évről évre nő az allami gondozot­tak száma. Senki sem vitat­ja. hogy mindig a gyerek az áldozat, a vesztes fél. az ő oldalukon van az erkölcsi igazság. De egészén más egy szociológiai-szociográfiai ta­nulmány a családról, amely­ben ezek az igazságok meg­fogalmazódnak. s megint más egv műalkotás, amely­ben ezeket az igazságokat ábrázolni kell. Itt elsősorban a felnőttek ábrázolására gondolunk. A tévéHlmbeli Káté anv.ia (Gombos Katalin) és a másik fiatal: a lápv aoia (Sínkovits Imre) csak villanásnyi epizódszerepek­ben jelennek meg. szövegük, magatartások sztereotip, köz­helyszerű. ók ..a” rossz szü­lők. Senki sem vitatja ezek­nek a szülőknek a létét (a pedagógusok jól ismerik őket), sainos nagyon sokan vannak ilvenek is. De mint ahögvan nincs két esvforma gverek, nincs két egyforma szülő sem. A magvaiv tévéjátékokai —. sőt ide Soils fiuk a Családi kör című sorozatot is — el­árasztottak ezek a közhelye­sen, felületesen ábrázolt fi­gurák. Hogy , mi a bajunk i velük? Az. hogy nincs sor­suk, karakterük. Ügy vannak megírva, ábrázolva, azzal a durva leegyszerűsítéssel, ahé'gyan az egyik intezetbeli fiú nyilatkozott a nőkről: „minden nő k. .Ez a szemlélet' érthető, elfogad­ható egy elkeseredett ka­masztól, de nevetséges egy felnőttől, írótól (Polgár And­rás). Márpédig ez a tévéfilm. sem lép túl. ne. i haladja meg ezt a (leegyszerűsítő) szemléletet. Azért baj ez, mert így a tényleges társa­dalmi-szociológiai igazság is devalválódik, lefokozódik. Nem sorsokat látunk, akikkel azonosulhatunk. amelyeket átélhetünk, hanem csupán (különben talán helyes) er­kölcsi tételeket. Miért bomlanak fel ilyen tömegesen a családok? Miért van ennyi elhagyott, intézet­be dugott gverek? Mi lesz a sorsuk? Elfogadható-e — a látottak után — a tévéfilm optimizmusa (a megtévedt bárány visszatér a karám­ba ...) ? A kérdések még sorjázhatok. Az erkölcsi pré­dikációk — példa rá a Biblia története — mindenkor fal- rahányt borsóként hullának vigsga, a. nézőről, olvasóról... (horpácsi) Tanuló Beiratkozás: szeptember 3 — 21-i» r • gépgyári munkások Nyel víi/nfol vamok, egyetemi előkészítők Az általános és szakmai műveltség emelésének fel­adatait az 1979. évi oktatási terv szabályozza a Diósgyő­ri Gépgyárban. A vállalat kollektívája a közelgő párt- kongresszus tiszteletére ki­egészítő vállalásokat tett. En­nek értelmében nem 150, hanem 160 gépgyári dolgo­zó tanul majd az általános iskolák különböző osztályai­ban. Ugyanakkor 20 dolgo­zót felkészítenek a felsőfokú oktatási intézmények felvé­teli vizsgáira. Tovább növe­lik a DIGÉP-ben a szak­munkások arányát is: ko­vács betanító tanfolyamot indítanak, amelyen 15-en vesznek részt. Rajtuk kívül további 25 betanított, vagy segédmunkást készítenek elő szakmunkásvizsgára. Hétfőn megkezdődik a be­iratkozás a TIT ny elvi.in í el vá­rnaira, az egyetemi előkészí­tőkre és a szabadegyetemi so­rozatokra. Az érdeklődök a TIT Miskolc városi Szervezeté­nél jelentkezhetnek, szeptem­ber 3—21 -lg. szombat kivételé­vel mindennap 13—18 óráig. (Miskolc, Széchenyi út 16.) Egyetemi előkészítő tanfo­lyamok indulnak biológiából, fizikából, földrajzból, jogi is­meretekből,* kémiából, ma­gyar nyelv- és irodalomból, matematikából, politikai gaz­daságtanból. történelemből. A foglalkozások októbertől májusig tartanak, hetenként három -órában. Az évi óra­szám száz. Egv-egv® csopor­tot csak 30 jelentkező ese­tén indítanak. ■ A TIT tanfolyamain alap-, középhaladó és haladó fokon tanulhatják az angol, bolgár, cseh, eszperantó, finn. fran­cia. latin, lengyel, német, olasz, orosz, román, spanyol és szlovák nyelvet. Az oktatás a speciális nyelvtanfolyamokkal. is gaz­dagodik. A négy világnyelv­vel ismerkedhetnek meg a hallgatók például az egye­temi felvételi vizsgára elő­kését ő. a kereskedelmi, ügy­int J!öi és a szakfordítói nyelvtanfolyamon. Az igé­nyeknek megfelelően kihe­lyezett nyélvtanfolyamokat is szerveznek az üzemi dolgo­zók részére. A TIT egyéb jellegű tan­folyamai közül megemlítjük a titkárnőképző, illetve -to­vábbképző oktatást. Néhánv cím a szabad­egyetemi programból: A főbb filozófiai irányzatok küzdel­me az utóbbi évszázadokban II.; Korunk demoaráfiai és szociológiai kérdései: A szo­cialista honvédelem időszerű kérdései: Ruffy Péter világai Előzetes a Históriából Ruffy Péter írja új könyvében (Világaim) a visegrádi tel­ken való meditáció esszenciájaként: „A telékkönyv köt ide a legkevésbé. Leginkább az ásó.” A neves újságíró a századforduló szülötte, a század ese­ményeinek tanúja és szépszavú krónikása. Több mint fél­ezer oldalas kötete egyenesivű folytatása korábbi munkái­nak, s ékes bizonysága annak, hogy az újságcikk (a klasz- szikus értelemben vett jó újságcikk) túléli a tiszavirág-életű napilapot. Nem enyészik, nem évül el. Illyés Gyula írja a szives szavú előszóban: „Ma is járja a szólás, hogy az új­ságírás az írói tehetség temetője. De hányszor lett ébresz­tője. megedzöje. Kosztolányi. Móricz. Krúdy. Márai, Hunya­di Sándor, Tömörkény, Mikszáth! És még messzebbre menve az időben: Jókai, Kemény. Még Petőfi is izmosult attól, hogy lapot irt és szerkesztett.” Ruffy nem elvetélt szépíró. az újságírás nem egy véget nem érő kifutópálya a bizonytalan felszálláshoz. P~'ffy: az újságíró. A hírlapíró, aki mindenütt ott van és 1 * ’eniitt otthon van, aki a szépirodalmi régiókba emeli a mindenna­pok történéseinek híradásait. Ebben a kötetben a szerző a világait mutatja be. A taj- gán szerzett élményeit, afrikai kalandjait, szlovákiai bolyon-, gásának írásos bizonyítékait, amerikás magyarok vallomá­sait. Égyforma biztonsággal mozog, szól és szólaltat meg, mert a mesterség tudásának bizonyossága, a mindenre rá­csodálkozó kíváncsiság eredője mindenütt azonos. Ezért is tudja. meri leírni és bevallani azt. hogy ,,e tébolyszép világ kellős közepén” leborulva, a visegrádi kert asztalánál érzi és hiszi: „Egyetlen dolog van. ami igazi kapcsolatot teremt ember és táj, ember és föld, ember és tárgy, ember és világ között. Félve írom le — forrón érzem: a munka.” (brackó) Nagy ■ érdeklődés előzte meg a Magyar Történelmi Társulat folyóiratának, a Históriának a megjelenését. Az első szám júniusban az utolsó példányig elkelt. Ez is mutatja, milyen nagy a történelem iránti érdeklődés a magyar olvasóközönségben. Hiszen minden gondolkodó ember fantáziáját izgatja: több mint - eréves történel­me során nogyan jutott el a magyar nép a honfoglalástól napjainkig, és közben hogyan alakult az egyetemes embe­riség sorsa. Az 1979—1980-as tanévtől hsmét kötelező-'tantárgya lesz az érettségi vizsgáknak a történelem. E tekintetben is nagy segítséget nyújt a ta­nulóifjúságnak a História. A folyóirat szeptember közepén ismét gazdag tartalommal lép az olvasóközönség elé. Csupán ízelítőül: Tanulmán* az 1934-es magvar béketa­pogatózásokról: portré Kun- fi Zsigmonditól, gróf Bethlen Istvánról és Erdei Ferenc­ről; Pompei ’ pusztulása;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom