Déli Hírlap, 1979. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1979-08-07 / 184. szám

♦ Festeni, vagy csempézni? Ez a kérdés a hullámmedencénél.

A hűség szimbóluma

Aranygyűrű\ aranylánc

Kifejezhető-e pénzben az egy munkahelyen, egy gyárban eltöltött féléletnyi munka értéke, a gyár, az üzem, a munkatársak iránt érzett szeretet, a hozzájuk való ragaszkodás?! A Lenin Kohászait Müveknek a napokban aranygyűrűvel, aranylánccal jutalmazott három törzsgár- datagja, Trankáné Halász Judit, Tóth László és Erdei János egyértelmű nemmel válaszol.

Ha lesz elés kéz...

Hullámfürdő a Zsóriban

(Folytatás az 1. oldalról)

Előbbre is tarthatna a kivitelezés. A földmunka Jó részét gyorsan elvégezték a gépek, a finom munkálatok maradtak a kubikosokra. A beton vagy Egerből érkezik készen, vagy a helyi keverő készíti. A munkáskéz azonban mindenképpen kevés. Pedig itt nem mindennapi létesítmény épül. Lesz egy 25x50 méteres medence, amiben NSZK-beli hullámkeltő gépek a hajdúszoboszlóihoz és a fővárosihoz hasonló, de annál nagyobb mesterséges hullámokat kavarnak majd. A medencében egyébként — a gépműködés kiiktatásával — úszóversenyeket is lehet majd rendezni. E nagy medence körül 100 méter sugarú. 10 méter széles, változatos mélységű körmedence épül. Hogy mennyire enyhíti majd a jelenlegi zsúfoltságot. arról talán nem is kell szólni. A korszerű kabinok az öltözéshez már készen állnak, a medencében azonban talán még jövőre sem lehet víz ...

Az építésvezető:

— Mi mindent megteszünk, de ilyen kevés emberrel nem haladhatunk gyorsan. A körmedence kerülete 370 méter, ugyanekkora hosszúságban kell közmüíolyosót építeni hozzá. Több mint 400 méter árkot kell ásni a vízbetápláláshoz. Átlagosan két méter mély. s az előbbihez hasonló hosszúságú árkot kell majd ásni, amelyben a csapadék- és medencevizet lehet elvezetni. S ezek csak a* földmunkák. Ott van még a betonozás, arról nem is beszélve. hogy a már két éve itt levő gépek beszerelését csak akkor lehet elkezdeni, ha mindennel készen vagyunk. De még az sem dőlt el. hogy a medence festve, avagy csempézve lesz-e?

A fentiek ismeretében kerestük fel Kovács Miklóst, a Borsod megyei Vízművek igazgatóját, akitől megtudtuk :

— Előrehaladott tárgyalások folynak a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalattal arról, hogy amennyiben kapacitásuk engedi, mielőbb

Hírünk az országban

i állóság lapokban, folyóiratokban

A múlt sajátosan „védett” miskolci műemlékei, s egy, a jövőnek szánt helyi „potenciális műemlék” — azaz mai modern építészeti alkotás — szembesülnek egymással két szakmai folyóirat: a Műemlékvédelem és a Műszaki Tervezés legutóbb megjelent számainak hasábjain.

„TŰNŐDÉS AZ AVASON”

Ezzel a címmel a negyedévenként megjelenő Műemlékvédelem közöl megszívlelendő jegyzetet a jeles szakember, Ferenczy Károly tollából.

„Az avast templom Miskolc: leglátványosabb műemléke ... a félévezredés falak körül a történelmi temető ... még sokáig megőriz valamit a múltból.’*

Am a régi síremlékek az utak mellé kerülnek, „hosszú, tömött sorba”.

„Az utakat sírköful szegélyezi, a temetőben pedig fél ezer új sírhely keletkezeti. Az ódon patinát egyre tóbh Helyen a sírkőipar fehér mQltő ízlésének új mdformái váltják fél.”

Igencsak indokolt a szerző kérdése:

„... hogyan, mennyire védett ez a temető? Hát úgy, mint a többi: állítólag, sőt, del Születik tgy újabb határozat, hogy e/.Után már nem lehet új helyre temetkezni, de abban az esetben, lia már ott áll a síremlék, akkor ... A napokban furcsállva látom, hogy OKOS-ék .. még a kapuzárás előtt begOrgetik a Kiürített helyre az új „jövendő” síremléküket, ahol már minden kész, még á jogcím te ..

A szerző végkövetkeztetése szakmai kívánalom:

...Azt szeretném feltételezni, hogy a védett temető tudott-tudatlan felbomlása ... megáll, a régi síremlékek meg visszakerülnek eredeti helyükre, amíg él valaki, aki emlékszik rá, hogy hová...”

A VASAS MŰVELŐDÉSI HÁZ - ÉPÍTÉSZ SZEMMEL

A Műszaki Tervezés — az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium folyóirata — a most megjelent 1979 5. számában bemutatja a szakmabelieknek a miskolc-diósgyőri Vasas Művelődési Házat, sok lény képpel és rajzzal illusztrálva.

,,A. több célú nagytér alkalmas arra, hogy változatos funkciókat lásson el, különféle igényeket elégítsen ki Ezeket szellemes szerkezeti és alaprajzi megoldások teszik lehetővé . . . A néző- és játéktér felcserélhető... A -'történés helye« nyitott pozícióba kerül, így nagyobb szabadság nyílik a különböző programok számára az eddig általában alkalmazott zárt megoldással szemben... A világítás, szellőzés. gépészeti, elektroakusztikai, térakusztikai, színpadtechnikai és hidn:Uikus berendezése a funkcióhoz illő karakterrel illeszkednek az együttesbe. A nagytér lépték szempontjából is szerencsés, mert bármely pozícióból jól érzékelhető a személyiség — annak egyéniségének a varázsa, amely ebben a műfajban lényeges.'*

Összeállította: BERECZ JÓZSEF

nagyobb sebességre kapcsoljanak. Az eredeti határidő ugyanis 1980. december 20. Mit érünk mi egy ilyen létesítménnyel télen? Még a gépek, berendezések hidegforgatását sem kezdhetjük meg. hiszen a víz is befagy a medencébe ... Szeretnénk, ha már jövő év első felében megejthetnénk az üzemi próbákat, s legkésőbb június— július között átadhatnánk a nagyközönségnek ezt a minden bizonnyal gyönyörű létesítményt.

T. Z.

— Itt kezdtem, azaz kezdtük életünket a gyárban, s innen megyünk néhány ev múlva nyugdíjba — mondja Tóth László meós.'— Nekünk életelemünk lett a gyár. nem. igen tudnánk mar meglenni nélküle.

Miért pont én?

A televízió múlt heti. Mindenki közlekedik című műsorában, egy érdekes balesetet idéztek: valamelyik gépkocsi csomagtartójáról leesett egy nyugágy az autósztrádán, és ez úgy megzavarta a mögötte haladó jármű vezetőjét, hogy leszaladt az útról. Az volt az érzésem, hogy már hallottarh valahol erről a balesetről. Rövid tűnődés után rájöttem, honnan ismerős.

Hankiss Elemér Társadalmi csapdák című-tanulmányában (a Magvető Kiadó Gyorsuló idő című sorozatában jelent meg nemrégiben) olvasható egy hasonló példa. A „hiányzó hős csapdájaként” tartja nyilván a szakirodalom azt a jelenséget, amikor a közösség tagjai megtehetnének valamit, ami nekik is és a közösség többi tagjának is hasznos lenne, de nem vállalják az áldozatot.

A szerző így írja le a „csapdát”: vasárnap este autók ezrei haladnak egy keskeny, kétsávos úton hazafelé, valamelyik üdülőhelyről. Az egyik kocsiról lezuhan egy kempingágy. Ezek után az autók csak úgy tudnak továbbjutni, ha megkerülik az ágyat, ám ez a szembejövő forgalom miatt igen körülményes. Balesetveszélyes közlekedési dugó alakul ki percek alatt. Jó esetben csak összekoccan néhány jármű, de előfordulhat — bizonyítja a tévériportban hallott valóságos eset is —, hogy súlyos következményei lesznek a ... Minek is? Annak, hogy valamelyik gépkocsi-tulajdonos hanyagul rögzítette csomagtartójához a kempingágyat? Nem ilyen egyszerű a válasz Hankiss Elemér szerint. Amikor ugyanis soksok tülkölés, bosszankodás után odaérkezik egy-egy gépkocsi az úttesten heverő idegen tárgyhoz, a volán mögött ülő általában nem úgy viselkedik, ahogy a közösség elvárhatná tőle. Nem száll ki, hogy félrehúzza az útból az akadályt, hanem gyorsan kikerüli és elszáguld. hogy behozza az elvesztegetett időt. Azaz nem vállalja a „hős” szerepét, jóllehet ez mindössze annyi áldozattal járna, hogy néhány perccel később ér haza.

Nem állítom, hogy pontosan így zajlottak le a balesetbe torkolló események az M7-es úton. De az biztos, hogy történhetett volna így is, hiszen a „hiányzó hős csapdájába” sűrűn belebotlunk, sőt belezuhanunk manapság. Azt hiszem, nemcsak én őrzök — arcpirító — emléket arról, hogy a buszon, vagy a villamoson egy ittas „erősfiú” nőket, öregeket sértegetett, miközben mi, többiek, kibámultunk az ablakon. Pedig az együttes fellépés, de talán egyetlen határozott hang is véget vetett volna az inzultusnak.

Sunyi pillantásokat váltunk, összemosolygunk, sustorgunk a termelési tanácskozáson, vagy más fórumon, ha úgy érezzük, mellébeszél az előadó. Hangunk azonban csak kint a folyosón jön meg, akkor adunk szabad utat háborgásunknak, noha tudjuk: a többség egyetértett volna velünk, ha felszólalunk.

De miért pont én? — kérdezzük, háborgó lelkiismeretünket nyugtatva. — Miért pont én legyek, akire megorrol a vezetőség, miért pont én legyek, aki kikaparja mások számára a gesztenyét? Pedig az esetek többségében nem is olyan forró az a hamu. mint magunkkal elhitetjük. Nem kellene életünket és vérünket adni a közösségért, de még azt sem kockáztatnánk, hogy az utcára kerülünk. Csak megszoktuk, rettenetesen megszoktuk a konfliktusmentes életet és belénk ivódott a tudat, hogy adott esetben más is így tenne, azaz nem tenne semmit a közösségért, ha ez — bármilyen csekély — áldozattal járna.

A csapda addig csapda, amíg gyanútlanul bele lehet lépni, azaz jól álcázva lapul a társadalmi haladás sztrádái, dűlőútjai, ösvényei alatt. Elhárításához csak az első lépés a felismerés. Nem hagyhatjuk, hogy a saját kényelmünket, hasznunkat szem előtt tartva, lassan felemésszük az emberi együttélés érzelmi-etikai tartalékát, azt a megnyugtató, erőt adó közösségi tudatot, hogy most én segítek, mert máskor majd nekem segítenek.

(bekes)

Pedig Tóth Lászlónak bőven lett volna alkalma elmenni máshová. A DVTK jó nevű labdarúgója volt. népszerű. aktív sportoló jó két évtizeden keresztül. Nemegyszer hívták másfelé focizni. s mert szakmája is volt attól sem kellett volna félnie, hogy a sport után mihez kezd. Mégis maradt. Neki a Vasgyár, az LKM, a DVTK-stadion mindennél többet ért, talán még a válogatott mezért sem cserélte volna el Diósgyőrt más várossal.

— Bizony régen volt már, amikor vitéz Bohus Lajos, a munkaerőosztály akkori főnöke felvett a gyárba. A 35 év alatt sok főnököm volt és sok munkatársam. Jól éreztem magam, s úgy gondolom, a munkatársaim is szerettek, szeretnek. Majdnem három éve vagyok például szak- szervezeti bizalmi — ez is mond valamit... Nem volt baj a megbecsüléssel sem, többször voltam kiváló dolgozó is. Annak örülök a legjobban, hogy a hagyomány sem szakadt meg: nagyapám, apám és én utánam a fiamis az LKM dolgozója lett.

hanem az eszmei értébe. Bizony könnyek gyűltek a szemembe, amikor megkaptam, s csak azt sajnálom, hogy senki nem mondott köszönetét érte az ünnepségen az aranygyűrűsök, aranvlánco- sok közül. Talán azért, mert mindannyian meghatódtunk, s azokban a percekben befelé fordultunk, önmagunk felé, az eltelt 30—35 év felé.

Trankáné Halász Juditnál csak kevesen ismerik jobban az öntöde gyáregység ügyesbajos dolgait. Harminc éve dolgozik már az LKM-ben. ahová gyors, és gépíróként került 1949-ben. Több munkahelyen is megfordult, húsz évé azonban az öntödénél van.

— De sokszor hívtak engem is másfelé! Maradtam, s nem bántam meg. Hároméves kora óta egyedül neveltem kislányomat, aki technikus itt a gyárban, a férje pedig kohómérnök, örültek ők is a szép láncnak, amelynek nem a forintértéke nagy.

Erdei János, a központi gépjavító lakatosa annak idején együtt inaskodott Tóth Lászlóval, ma is jó barátok. Együtt elevenítik fel a háború utáni éveket. Ök voltak a felszabadult Magyarország első szakmunkásai.

— A régi mechanikába kerültem — emlékezik vissza —, Szilágyi Samu bácsi keze alá. régen meghalt már szegény. Aztán felfejlődött a központi gépjavító. De sokfelé jártunk és járunk szerte az egész gyárban! Ameny- nyi darut mi már megjavítottunk! Az alma nálunk sem esett messze a fájától — kacsint Tóth Lászlóra —, hiszen mindkét fiam lakatos lelt. s mindketten itt dolgoznak az LKM-ben. A kisebbik a központi gépjavítóban, ahol én.

— Jó az LKM törzsgárda- szabályzata — mondja Tóth László. — Ezt nemcsak a mostani 88 aranygyúrüs és aranyláncos nevében mondhatom, hanem azok is bizonyára így gondolkodnak, akik már megkapták, vagy ezután érdemlik ki a hűség szimbólumát.

(nyikcs)

A nyár — egyebek mellett — a képeslapok évadja. íme, gyűjteményemből egy csokor képeslaphátoldal:

„Itt vagyunk Alsótiszavirágon. a

nagymamánál. Egészségesek vagyunk, ezt abból tudom, hogy állítólag beteg ember vérét nem szívják a szúnyogok. Nagyokat für- dünlc, Gézuka horgászik. tegnap kifogta az apját, de előtte hosszasan f árasztotta. Már kora reggel álmosak vagyunk, az első szúnyogcsípésekkel kelünk, minden ébredésünk valóságos vérfürdő. Különben ezt a lapot is saját vérünkkel írom, az agyoncsapott, használt szúnyogokból sajtolta ki Gézuka,

két tinlatartot töltött meg. Az idő változékony, hol zuhog, hol szakad, lia nem, akkor kibírhatatlan hőség van. Mindenkit csokolok, Kati.’’

„Nápolyi látni, és meghalni! Rezsőnek majdnem sikerült, valami romlott vacakot evett, úgy mosták ki belőle. Márti kezét megkérte egy kuvaiti benzinmilliomos, akiről iáderült, hogy nem kuvaiti, nem milliomos, ellenben benzines, mert munka nélküli motorszerelő. Márti napokon keresztül bőgött, azt mondta, hogy őt a pénz nem érdekli, ha gyereke lesz,

Hasszán-Máriának kereszteli. Erre Rezső megint agynak esett, ram, mert én mar ott

feküdtem ájulton. Itália nagyon szép, a kocsinkat kiraboltál;. Puszika: Éva néni.”

„Kedves Apu es Anyu! Az építőtábor nagyon klassz, a lapát feltörte a kezem, küldjétek pénzt, csók Márton.”

„Drága szüleim! Ez az első nász- utam Balatonke- tyerón. eddig minden jól sikerült. Majd, ha hazamegyünk, bemutatom az új férjem, azt hiszem. Nektek is fog tetszeni. Soksok csók: Mária.”.

„Kedves Olvasó! Itt vagyok a tapolcai strandon, az ötvenméteres medence mellett, egy zöld asztalnál. Most fogták el a piros ultimat.' kontrázva három. szoros. Üdv:

Hz. O.*'