Déli Hírlap, 1979. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1979-08-31 / 204. szám

. -• < # Csillagok között..* (Szabó István felvétele) Kosárlabda, nemzetközi torna A DH-nak A hét rége sporteseményei Országos junior cselgáncsver- seny és nemzetközi női kosár­labda-torna — ezek a legrango­sabb hétvégi események. Mel­lettük NB Il-es labdarúgó-mér­kőzés, MHSZ női röplabda-ta­lálkozó, kajak-kenu verseny szí­nesíti a programot. A DVTK-STADION BAN szombaton négy sportágban mé­rik össze tudásukat Borsod és Heves megye Élelmiszer, és Ve­gyiáru Nagykereskedelmi Válla­latainak dolgozói, délelőtt 10 órától. A SPORTCSARNOKBAN folytatódik a négy város- nem­zetközi kosárlabda-tornája. A mai menetrend: 16.30: ZTS Ko­sice—AZS—AWF, Katowice, 18 óra; DVTK—Crisui Oradea. Szombat: 14 óra: Crisui Oradea —AZS—AWf Katowice, 15 óra: ZTS Kosice—DVTK. AZ MVSC-PALYA cselgáncs- és röplabdatermében rendezik meg az 1979. évi orszá­gos junior cselgáncsbajnokságot. A kezdési időpontok: szombat: 12 óra, vasárnap 9 óra. Az MV- SC NB II-es labdarúgói a szol­nokiakat fogadják vasárnap 15 óra 30-tól. Győzött a DVTK a Katowice ellen, de es nem minden... Ha jól emlékszem, tavaly valahogy úgy kezdtem a négy város tornájáról való beszámolót, hogy milyen jó lenne, ha a kosárlabda-szak­emberek is végignéznék a találkozókat. A kívánság, sajnos, kívánság maradt, vi­szont mi körülnéztünk a sportcsarnok lelátóin, és szo­morúan nyugtáztuk: a DVTK női kosarasainak produktu­mára szinte senki sem kí­váncsi a városból. Hogy őszinték legyünk, nem ért­jük: miért. Ugyanis most még olyan gond sincs, hogy vele egyidőben más sport­esemény legyen (avagy lett volna). Csak és kizárólag ko­sárlabdát láthatott volna Miskolc sportot szerető kö­zönsége. Nem így történt. Reméljük, a hátralevő két napon a szurko­lók csak azért is rám cáfolnak, és megtöltik a sportcsarnok le­látóit. Szóval, tegnap elkezdődött a DVTK rendezésében a négy vá­ros női kosárlabdatornája. A rö­vid kis megnyitó után először a ZTS Kosice csapata játszott a Crisui Oradeával. A j elenlevők többsége elsősorban olyan szem­mel figyelte a találkozót, hogy némi elképzelése, fogalma le­gyen a DVTK mai, illetve hol­napi ellenfeléről. A Nagyvárad csapata megle­petésre igencsak ráijesztett a kassaiakra. Nicolescu (14) és a hamar kipontozódott Funken- hauser (9) révén kellemetlen perceket szereztek a csehszlová­koknak. Többször volt döntet­len az állás, és a magassági fö­lényben levő kassaiak csak a második félidőben tudták biz­tosítani győzelmüket, ami a számarányt tekintve kissé túlzó. A jelenlevők megítélése szerint Oradeát simán meg kell vernie a DVTK-nak. Annál nehezebb dolga lesz a mieinknek a ZTS Kosicével. Hynkova személyében egy re­mek centert ismertünk meg, aki képes a körte körűiről is pont­erősen dobni. Segítői is akad­nak: Simiková (ifjúsági váloga­tott) biztos kezű végrehajtó, Pa- piernikova szintén. A csapatka­pitány, Galasová ezúttal nem mutatott túl sokat, de úgy érez­zük, sok maradt benne, úgy­hogy vele is számolni kell. Végeredményben: ZTS Kosice —Crisui Oradea 72:49. A második találkozó volt a DVTK—AZS-WSWF Katowice összecsapás. Nagyon rég láttuk itthon játszani a diósgyőrieket és féltettük is kissé őket. Az az igazság, hogy a két válogatott: Lőrincné Winter Ilona és Med- gyesi Judit a csapat rendelke­zésére állt. Bombaformáról azon­ban ők sem „számolhattak” be, csakúgy, mint a többiek. Meg­nyerték a mérkőzést. Ez azon­ban nem minden. Néhány do­log szembetűnően kiugrott. Min­denekelőtt az, hogy Medgyesi nem játszik centert. Pedig tud. Két olyan megmozdulása volt, ami tapsra ragadtatta a jelenle­vőket. De inkább kintről pró­bálgatott irányítani, semmint ezt a két megmozdulást sokszoroz­ni. Winter csak a második fél­idő egy-egy időszakában hozta azt, amit megszoktunk tőle: a labdamegszerzést, a befejezést, a távoli dobásokat. Nagyon tet­szett Áronné első félidei játé­ka. Az edző pihentette a máso­dikban, ezért maradt „csak” 19 pontos. Tornyiné, Nagyné, Spisák vál­tozatlanul csak statisztál e hár­mas mögött. Akadozik a na­gyon egyszerű zóna Ls. Erre a legjobb tanú Ditmer, aki egy­maga 19 pontot szerzett, még­hozzá legtöbbször a palánk alól. Ne legyünk azonban túlzottan nagyigényűek. A DVTK győzött, és az első hely sorsa minden bizonnyal a kassaiak elleni ta­lálkozón fog eldőlni. De ott a tegnapinál lényegesen jobb csa­patmunkára lesz szükség. DVTK—Katowice 73:61 (33:23). A DVTK pontszerzői: Tornyiné 4, Áronné 19, Medgyesi 16, Win­ter 30 (!), Spisák 4. Mind a Pázsitka—Belley, mind a Petró—Tolnai játékvezető ket­tős igen magabiztosan, jól ol­dotta meg feladatát. D. T. B. Sakk-sarok A nyári blokkunk utolsó, 9. feladványához érkeztünk. Ismét egy új típusú művel ismerked­hetnek meg, az úgynevezett ret- ro-feladvánnyal. (Visszaelemzés.) Közlünk egy ábrát (Schweig) munkája, megjelent a Tükör­ben 1938-ban), az olvasók fel­adata, hogy rájöjjenek, hogyan lőhetett létre négy szabályos lé­péspár megtétele után. A betűjelzések helyett narra­tív ábraközlést alkalmazunk: vi­lágos: a teljes alapsorok, hi­ányzik a Hgl; sötét: alapsorok. Eltérés: hiányzik Hg8, gyalog d7 és gyalog áll az e6-on. Világos indul és a negyedik * sötét lépés után a fenti ábra jön létre. Beküldendő csütörtök tfélig levelezőlapon címünkre a Lépien az olvasó! abede tg b négy lépés. Címünk: Déli Hír­lap, Miskolc 3501, postafiók 39. Feladványközlő: PERSA ISTVÁN tippelt — Mióta játszik? — Amióta megvan a totó. — Az összeg? — Csak négy hasáb, és egyedül. — A legnagyobb nyere­mény? — 11 találat — mondta Gál Béla, a Miskolc városi Tanács pénzügyi osztályának dolgozója. — És e héttől mit vár? — A négy hasábomon leg­alább tízest, Önöknél is ötöt, hatot 4.. 1. BKV Előre—SZEOL, AK X 2. 22. Volán—Bp. Vasas Izzó 2 3. Dunakeszi—Kossuth KFSE 2 4. Jánoshalma—Bp. Spartacus x 5. Esztergom—Vác 2 6. Szegedi Dózsa—BVSC 1 7. GANZ-MAVÁG—Budafok x 8. Mohács—Bábolna 2 9. Győri Dózsa—Szekszárd 1 10. Várpalota—Kaposvár x 11. Asztalos SE—Kazincbarcika x 12. MVSC—Szolnok 1 13. Özd—Eger PÓTMÉRKÖZÉSEK: 14. Orosháza—Papp J. SE x 15. Építők SC—Kecskemét x 16. D.-újvárosi Ép.—BEM SE 1 AZ EGYETEMVAROS E/4-es épületének tornatermé­ben az MVSC női NB I-es röp­labdacsapata szombaton 15 óra 30-kor az MLSZ Kupa keretében az Almásfüzitő csapatával ját­szik. A CSORBA-TAVON Lillafüred Kupa elnevezéssel kajak-kenu versenyt rendeznek szombaton 14 óra 30 és vasár­nap 9 órai kezdettel. Cselgáncs — nőknek! Braskó Péter, az MVSC csel­gáncs-szakosztályának vezető ed­zője kérte meg lapunkat az alábbiak közlésére: hétfőn, 18 órától várják azon hölgyek je­lentkezését az MVSC-pálya tor­natermében, akik cselgáncsozni szeretnének. 13—14 éves kortól bárki jelentkezhet. A képzés tanfolyamszerű, havi díja 190 fo­rint (körül). A jelentkezők me­legítőt, papucsot és tisztálkodá­si szerelést vigyenek magukkal. Labdarúgás NB II Újonchoz látogat a Honvéd Papp J. SE Szolnokiak a Kubikban Nincs irigylésre méltó hely­zetben egyik miskolci NB II-es labdarúgócsapat sem. A honvédek például Oros­házára mennek, egy „vadide­gen”, azaz újonccsapathoz. Mit tudunk róluk? Azt, hogy négy mérkőzésből egyet nyer­tek, két döntetlent értek el, és csak egyszer kaptak ki, leg­utóbb Gyöngyösön. Ötvenszá­zalékos teljesítményükkel, négy ponttal a 15. helyen állnak. De négy pontja van a Papp J. SE- nek is. A szurkolók már rég­óta (pontosan négy hete) vár­ják, hogy a tavalyihoz hasonló Honvéd-sikerekről számoljunk be. Mi szívesen megtennénk, de az az igazság, hogy a Papp J. SE-nek nem megy úgy a játék, mint az előző bajnokságban. A gólhelyzetek kialakítása válto­zatlanul áll, de a gólok — idáig — elmaradtak, így a 11. helyen illő csapatnak aligha lesz köny- nyű dolga az NB n Keleti cso­portjának újoncával, az Oros­házával. — Nyerni szeretnénk, mert kellene — mondta Vágó György 'dző. — Jól tudom, csaapatom- aak nem úgy megy, mint sze­retném, és amint azt a szurko­lók szeretnék. De az átmeneti formahanyatlásból hiba lenne messzemenő következtetéseket levonni. Feltehetően ugyanaz a 14 játékos lép pályára Oroshá­zán, akik Hejőcsabán az MVSC ellen játszottak. Tehát: Mező, Bakos, Szilágyi, Farkas, Fodor, Bodolai, Osváth, Magyar, Kvasz- ta, LJtassy, Palkovics, Konrád, Répási, Szögedi. Krompaszky Gyula, az MVSC edzője nagyobb gond­ban van, min/t Vágó György. Sok a sérült a vasutascsa­patban. A hétközi edzések soráu még annyi játékost sem tudott vol­na kiállítani, amennyi a mérkő­zés megkezdéséhez szükséges. Vasárnapig azonban — reméli — a sérültek meggyógyulhatnak, és a Honvéd Papp J. SE ellen győztes 14 játékos feltehetően rendelkezésére fog állni: Kun, Krémer, Locher, István, Leiszt, Bobko, Fister, Egry, Varga, Kiss, Török, Lipták, Kovács, Serfőző. Az edző ismeri az ellenfelet is, bár a szolnoki csapatok össze­vonása óta még nem játszottak egymással. Az SZMTE az 1972/ 73-as bajnoki évben győzött az MVSC ellen 1:0 arányban (ott­hon 4:0-ra), tavaly a két mér­kőzésből 1 pontra tellett a vas­utasok erejéből (0:0, 0:1). — Az esélyek egyformák. Mi jól kezdtük az 1979—80. évi baj­nokságot. A jó folytatáshoz az kellene, hogy játékosaink épp­úgy akarják a győzelmet; mint vasárnap Hejőcsabán, és még jobban, még nagyobb küzdeni akarással vegyék fel a harcot a Keleti csoport második helye­zettje, a szolnokiak ellen. (d. tótír) Ifjú feltalálók Hogyan lehet egy mopedet kétüléses repülőgéppé alakí­tani? Hogyan kell olyan tűt készíteni, amelyiknek nincs foka? Hogyan működik az ablaknyitó automata? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre ad választ Lengyelországban a Fiatal Műszakiak Egyesüle­te mellett működő Ifjúsági Találmányi Hivatal. Szakemberekből álló bíráló bizottság vizsgálja meg a fia­talok valamennyi benyújtott ötletét — még a valószínűt­lennek és fantasztikusnak tű­nőket is. A legjobb elgondo­lásokat diplomával és szaba­dalommal jutalmazza az iro­da. A fiatal feltalálók javasla­tai között — életkoruk 8—18 év — nemegyszer igen ko­moly népgazdasági jelentősé­gű ötletek is akadnak. Ezt mi sem igazolja jobban, mint a néhány tucat hivatalos álla­mi szabadalmi bizonyítvány, amely a fiatal feltalálók munkájának komolyságát hi­telesíti. Az egykori mészáros lemészárolta utasait? 1977. március 18- án, a Rarib-tenger Antique nevű kikö­tőjéből útnak indult egy Nordstern IV. nevet viselő piros kis hajó, hogy az Antillákon átjutva, Lisszabonba vigye a hajó tulajdonosát, Manfred Lehmen egykori düsseldorfi mészárost, aki szak­májától visszavonul­va, a Karib-tengeren hajókázott már egy ideje. A nyugatné­met Stern magazin fényképén szép Nep- tun-szakállt növeszt­ve látható a tenge­ri lénnyé lett, egy­kori hentes, mellet­te a hajó másik „fő­nöke”, Christine Kump orvosnő, Leh­men szerelme. A ha­jón négy fizetőven­dég is utazott, köz­tük dr. Helmuth Kuhn, a nyugat-né­metországi Kassel- ból, akinek felesége (vagy talán már öz­vegye?) „borította ki” tulajdonképpen a következő történe­tet. Miként a Stern magazinból megtud­hatjuk, a hajó nem érte el Lisszabont, sőt egyáltalán nem érkezett meg több mint két esztendeje sehová, hanem — nyomtalanul eltűnt. — Szerencsétlenség — könyvelhetné el mnidenki, és eleinte így tett a vízi rend­őrség is. De nem így reagált az ese­ményekre Anje Kulin, Helmuth doktor ne­je, hanem nyomozni kezdett. A nyugat­német magazin fény­képén térkép előtt magyaráz, a kame­ra felé fordulva, mert nekiindult a Karib-tengernek és számos szemtanú vallomásából meg­győződött: a hajó nem nyugatra, ha­nem délre indult és egymás után tűnt fel a Dél-Amerika felé következő kis Karib-szigetek kikö­tőiben. Sokan emlé­keztek a kis piros hajóra, de csak egy szakállas férfira, meg egy hölgyre. Mást nem láttak a fedélzeten. Anje asszony alar- mírozta a nyugatné­met rendőrséget és most már egyre na­gyobb hangot kap az a gyanú, hogy a négy utast megölve, Lehmen és szeretője nem hagyta el a Karib-tengert, ha­nem azok pénzéből éldegél. — Sőt! — Az is feltehető, hogy bekapcsolódtak az ezen a tengeren „vi­rágzó” kábítószer­csempészésbe, amely nagyobbrészt elrabolt hajókon folyik (az elmúlt öt évben vagy 600 hajó tűnt el eze­ken a vizeken, azaz: cserélt „gazdát”). Mi­után kiderült, hogy Lehmen annak ide­jén tekintélyes adós­ságot maga mögött hagyva „képezte át” magát mészárosból tengeri „istenné”, és a hajójának a rész­leteit már régen nem fizette ki, Anje asszony gyanúja egyre jobban igazo­lódik : Lehmen és babája megölte a négy utast, a pénz­zel bekapcsolódott esetleg a kábítószer­csempészésbe, és — hogy a nyomokat el­tüntessek — az el­tűnt hajó legendájá­nak ködébe burko­lózva folytatják éle­tüket. Legutóbb a gyanút újabb motívum mó­dosította: egy nyu­gatnémet riporter ta­lálkozott a — felte­hetően álnéven — valamelyik Karib- szigeten élő Chris.- tine Kumppal. A hölgy egyedül volt. Nagy a gyanú, hogy szakítottak és egye­sek tudni vélik: Lehmen Venezuelá­ban él — ismét mint mészárszék-tuljdo- nos. Ezúttal azonban már ismét csak ál­latokat mészárol. MÁTÉ IVAN Sílesiklás télen, nyáron A műanyag borítású sípályák lehetővé teszik, hogy a sísport kedvelői bármely évszakban hó­dolhassanak szenvedélyüknek. Vannak, akiknek csupán kedvte­lés, a versenyzőknek azonban elengedhetetlen feltétel az, hogy az évnek ne csak a téli hónap­jaiban síelhessenek. A problé­ma tehát mindenütt megoldható lenne, ha nem volnának olyan drágák az eddig ismert mű­anyagokból készíthető sípályák. A nyugatnémet BASF-cég szak­emberei szerint az általuk újab­ban gyártott, polietilénből ké­szült sípálya már jóval keveseb­be kerül, mint elődei. Mind­amellett kevesebb karbantartást is igényel és élettartama jóval hosszabb, mint a régebbieké volt. E műanyag sípályák az időjá­rás viszontagságait és a nagy hideget is jól bírják. Maga a pálya 25x25 centimé­teres fröco«ön*ött kockákból áll, amelyeket egy rét eszes zármeg­oldással fognak össze nagy, ősz­szefüggő lapokká. Gondoskodtak arról is, hogy a pálya alatt új­raéledő növényzet a sípálya simaságát ne befolyásolja. Há­rom sorban 22 milliméteres csú­szótűk rögzítik az egyes dara­bokat a földhöz, s megfelelően védekeznek az ellen is, hogy ezek a szögek a műanyagot ne­hogy átüssék. Az egyes darabok lerakása előtt természetesen gondosan el kell hordani a pá­lyáról a nagyobb köveket, az ágakat, rönkdarabokat, nehogy azok a lesiklás biztonságát za­varják. A pálya egyébként bár­mely hagyományos síléccel hasz. nálható, de száraz időben egy speciális szerrel be kell kenni a lécek siklófelületét, hogy a csú­szóképesség megfelelő legyen. A hegyes síbot fölsérthetné a mű­anyagpályát, éppen ezért a bo­tokon gumivégződést alkalmaz­nak, amit a pályafenntartó bo­csát a síelők rendelkezésére (az ő érdeke, hogy ne essen na­gyobb sérülés a pályán).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom