Déli Hírlap, 1979. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-16 / 165. szám

♦ A HCM szervizútjának felüljárója még el sem készült, s a túlméretes járművek máris több alkalommal megrongálták Hangoló kábel a járda alatt m Útépítés a fél városon át # A Hejőcsabán átvezető útszakasz betonlapja már kész, aszfaltozásra var és energia Egy bölcsnek tűnő kimutatás szerint minden magyar ha­zánkfia évente 300 forint értékű energiát pazarol el. Nem tudom, hogy ez sok, vagy kevés. Tény, hogy a számla vég­összege, az energiafeiüg.yelet oly sokat citált felmérése sze­rint, évente 3 milliárd forintra rúg. A 3 milliárd a nemzeti jövedelemnek fél százalékát alig haladja meg. Pazaroljuk az energiát. Pazaroljuk az energiát? Gondol­junk csak a rosszul záródó ablakokra, vagy az egyénileg sza­bályozhatatlan otthoni fűtőtestekre. A rádió ismert glossza­írója nemrég megjegyezte, hogy a nálunk egyébként is későn éledő energiatakarékossági reklámkampány egyoldalú, mert csak a lakossághoz, az otthoni, túlzott felhasználás ellen szól. Megtoldhatnánk még ezt azzal; hogy mi egyébként is hajla­mosak vagyunk valamely hosszan tartó, országos törekvést kampányként, alkalmi tennivalóként felfogni. A felhívások igazán akkor hatásosak, ha annak következménye a fogyasztó zsebét terheli Az én-tudat még erősebb, meghatározóbb a közösségért is felelős öntudatnál. Pedig lépni, tenni, takarékoskodni kell. Nem jámbor óhaj ez. Nem is világszerte dúló divat. A miénknél gazdagabb or­szágokban is hoztak már magyar szemmel nézve is radikális intézkedéseket. Sok helyen még lejjebb szorítják az autók legnagyobb országúti sebességet, a benzintakarékosság érde­kében. Van ahol a hét. vagy a hónap valamelyik napján egy­szerűen megtiltják a gépkocsi-közlekedést. Máshol nyári idős­számítást vezetnek be a villamos energia kímélése szempont­jából, vagy korlátozzák a televízió adásidejét. Nálunk is dön­töttek már az utcai világítás ésszerű mérsékléséről, de akad olyan ország, ahol este egyszerűen ki sem gyulladnak a kan­deláberek. Olvashattunk arról, hogy a filléres gondokkal iga­zán nem küszködő belgák 1990-re a jelenlegi energiafogyasz­tásnak 15 százalékát akarják megtakarítani. Nincs okom kételkedni a rám is érvényes 300 forintos ener- giapocséklás tényének deklarálásában. Ügy érzem, sem rosz- szabb, sem jobb nem vagyok sors-, illetve kortársaimnál. Ha nem is teszek most szent fogadalmat, hogy holnaptól meg­javulok, azért azt megígérhetem, hogy nagyobb rokonszenv- vel figyelem a napenergiával hajtott kerékpárról és gépkocsi­ról szóló híreket, s nem mosolygom meg az energiatakaré­kosságra ösztönző reklámot... Kétszázan mindig GYES-en Több mint 6,5 kilométer korszerű út, négy forgalmi sávon, forgalomirányító lám­pák és minden, ami a mai közlekedés nélkülözhetetlen feltételei közé tartozik. A teljes összeg (tervezés, épí­tés. szanálások) meghaladja a negyedmilliárd forintot. A harsányi elágazástól a Szilá­gyi Dezső utcáig a KPM Közúti Igazgatóság megbízá­sából épít a Miskolci Közúti Építő Vállalat. Már ötször megrongálták A július 4-én tartott ko­ordinációs értekezleten el­hangzottak alapján az építés üteme megfelelő, az 1980-ban történő befejezés lehetősége fennáll. Elkészültek a postai alépítmények (a tervezett részhatáridő előtt félévvel!), a helyi postakábelek építése is megtörtént. A HCM-hez vezető szervizút földmunká­ja is kész, áll a felüljáró is. A felüljárót eddig már 5 (öt) alkalommal megrongálták. A javítási költségek meghalad­ják a 100 ezer forintot. Terv szerint épült a műtárgy, csak a károkozók nem vet­ték figyelembe a rakodási magasság korlátozásait. Va­gyont és emberéletet veszé­lyeztető felelőtlenség! A túl­méretes járművek számára kerülő utat építenek, ez ugyanis a gazdaságosabb megoldás. Annak elkészülté­ig viszont be kell tartani az útvonalengedélyben előírt ra­kodási méreteket, nem pe­dig, felelőtlen módon, ve­szélyhelyzetet teremteni és kárt okozni. A szélesítéshez szükséges kis műtárgyak építése az év- elején akadozott, most már annak üteme is megnyugta­tó. Az út mentén lakók tü­relmét és megértését — re­méljük — nem sokáig kérik már az építők a világítási vezetékek fektetésekor ke­letkező földivupacok, árkok elviseléséhez. Négy nyomsávon uJ J a Szenioréi« D A tervek szerint a tapol­cai elágazásig négy nyom­sávon közlekedhetünk ez év végén. A már elkészült be­tonalapokra rövidesen asz­falt kerül, és így a Miskolc­ra érkező autósok a Szeme­re utcáig négy forgalmi sá­vot vehetnek igénybe. Az átvezető szakasz for­galomirányító lámpáit a tel­jes úthosszon összehangol­ják. A hangoló kábeleket a járdában kell elhelyezni, ezért a sok, a' gyalogosok közlekedését nehezítő, aka­dályozó árok. A hejőcsabai gyógyszertár arrébbtolását az ÉSZAK­TERV kollektívája tervezi. Az út itt is megépíthető, de kényelmesebb gyalogosköz­lekedési lehetőséget kíván­nak ezzel a megoldással biz­tosítani. A jelenleg feltúrt zöldte­rület helyreállítását folya­matosan végzik Vnajd, amint ezt egy-egy építési szakasz befejezése lehetővé teszi. Az építkezés jelenlegi ütemét és helyzetét tekintve tehát re­mény van arra, hogy 1979 végén megtörténjék a felül­járó és a tapolcai elágazás közötti útszakasz forgalomba helyezése. Következik: az Ady-híd Az építés súlypontja ez­után a Kun Béla úti sza­kaszra kerül át. Megépül az a csomópont, amelyik a Bu­dapest—Kassa, Csabai kapu —Budapest, Csabai kapu— Tapolca és az avasi lakóte­lep forgalmi vonalak talál­kozásánál biztosít korszerű közlekedési lehetőséget. A Szilágyi Dezső utca— Vándor Sándor utca—Búza tér közötti útvonal beruhá­zója a városi tancs. Az épí­tés előkészületi munkálatai már elkezdődtek — célsze­rűen az Ady-hídtól. Mielőbb biztosítani kell ugyanis a Búza téren épülő csomópont ez irányú bekapcsolását a városi .közlekedés hálózatá­ba. Ennek a szakasznak a generálkivitelezője a KÉV- METRÖ. A befejezési határ­idő itt is 1980. A feladat bo­nyolultságát jellemzi, hogy csak az Ady-híd környezeté­ben gázvezetéket, postai háló­zatot. nagy átmérőjű csapa­dékcsatornát, hidat, világí­tási hálózatot, villamos al­építményt kell építeni az út­építés előtt. Mindezeket, a nem jelentéktelen forgalom mellett. i gyógyszerész mondja: Minél kevesebb gyógyszert! A gyógyszerellátás. a „gyógyszerpiac” helyzetéről érdeklődtünk dr. Nádler Vik­tortól, a megyei gyógyszertári központ igazgatójától, — Talán furcsának tűnhet — mondta az igazgató, —, hogy a gyógyszerész azt ja­vasolja a lakosságnak: Mi­nél kevesebb gyógyszert! Sajnos, rossz szokássá vált a gyógyszerek túlzott fogyasz­tása, halmozása, szinte válo­gatás nélkül eszik az embe­rek, amihez hozzájárul a ma­gyar gyógyszerek valóban ki­tűnő színvonala és olcsó ára. Csakhogy a gyógyszer nem közömbös vegyület, valami­képpen mindegyik befolyásol­ja a< szervezet működését, mellékhatásai vannak, nem beszélve két vagy több gyógyszer egymásra hatásá­ról, ami felboríthatja a szer­vezet rendjét. Tehát: csak ami okvetlenül szükséges, csak arra a betegségre, amire az orvos rendeli. — Örömmel tapasztaljuk, hogy valamelyest csökkent a forgalmunk, ez annak is be­tudható, hogy eddig szeren­csére semmi „szokásos” nyári fertőző betegség nem ütötte fel a fejét. Elmaradtak az emé&stőszervi, bélrendszeri betegségek — ez legalább ja­vára írható a hűvös, esős. rossz nyárnak. Nincs különösebb hiánycikkünk, viszonylag ki­egyensúlyozott az ellátásunk, annak ellenére, hogy sok gyógyszer alapanyagát nyu­gati piacról kényszerülünk beszerezni, és ez nem megy mindig zökkenők nélkül. Bár az üdülőben is főztek kávét, reggelente sokadma- gammal bezarándokoltam a faluba, ahol igazán jó feketét lehetett kapni. A kávén kí­vül üdítőt, tömény szeszt, cigarettát és újságot árusí­tott a néhány napig két, ké­sőbb már csak egy kiszol­gálóval működő boltocska. A létszámváltozás okáról így tájékoztatott bennünket a te­mérdek munkája mellett is mindig frissen vasalt, udva­rias, mosolygós fiatalasz- szony: ..Üdülni ment a tár­sam, de lehet, hogy már vissza sem jön. Nem szeret itt, mert azt mondja, nincs pihenő, megállás.” A várakozási idő semmi­vel sem lett hosszabb, mint a kételadós korszakban volt, nem hervadt le a mosoly a fiatalasszony arcáról, azaz semmit sem romlott a ki­szolgálás színvonala. Néhány kis változást vezetett csak be: udvarias szövegű felira­ton kérte, hogy vigyük visz- sza neki az állópulttól a csé­széket, s ha valaki újságot is vett, elég volt a lap he­lyére tenni — apróban —az arát. Készségesen teljesítettük a kívánságát, az a bizalom pe­dig. ahogy az újságpénzt ke­zelte, még családiasabbá tet­te a hangulatot. A miskolci Avas Ruhaipa­ri Szövetkezetben — ahol döntően nők dolgoznak — ugyancsak sok munka hárul az alig 350 termelőre. Érték­ben kifejezve: idei tőkés ex­port tef vük 18 millió 500 ezer forint, szovjet exporttervük 4 millió forint, .belkereske­delmi tervük 6.5 millió fo­rint. Sok ezer női ruha, férfi sportzeke, női köntös, férfi fürdőköpeny elkészítését je­lentik ezek az összegek. A termelő munkások a miskolci varrodákon kívül Krasznokvajdán egy, Takta- kenézen és Szikszón pedig két-két üzemrészben dolgoz­Nem kétséges, hogy szé­fen keresett az ügyes asz- szonyka, de ki irigyíi az át­lagosnál magasabb jövedel­met a boltostól, vendéglátó­ipari dolgozótól, ha elége­detten távozhat? Mellesleg: a kávéhoz tej is járt, és megfigyelésem szerint sem­miféle előnyben sem része­sültek azok, akik egy-két forinttal többet tettek a pultra. Olyan szép, hogy nem is lehet igaz! — mondhatja most az olvasó, akinek hom­lokegyenest más tapasztala­tai vannak általában a ven­déglátásról és különösen a Balaton-partiról. Nos, ha úgy tetszik, ez az a kivétel, ami erősíti a szabállyá csontoso­dott gyakorlatot: az üdülő­vendég tele van dohánnyal, meg kell kopasztani. neki ilyenkor úgyis minden jó. De ha elhiszik, hogy példám nem kitalált, akkor érdemes egy kicsit meditálnunk azon is, hogy mi a magyarázata a szóban forgó kiszolgálónő rendhagyó magatartásának. Vádoljanak bár naiv jóhi­szeműséggel. de én első he­lyen azt említem, hogy ez az asszonyka szereti, mi több: kitűnően érti a szakmáját. De ha ez még nem elegen­dő... Rájött, hogy jövedel­mét két módon növelheti: nak. Mivel a szövetkezeti tagságból általában 200 nő mindig gyermekgondozási szabadságon van, a szövetke­zet vezetőségének nem kis gondot kell megoldania: a meglevők és a helyettesítők számára olyan munkakörül­ményeket kell biztosítania, amelyek által a jelentős ter­veket mégis tudják teljesíte­ni. Mindezt mintaszerű üzem- és munkaszervezéssel, s nagy értékű műszaki szervezéssel biztosítják. Például: átalakí­tásokra 1,5 millió, új gépek vásárlására 1 millió forintot költenek. vagy kispórolja — magya­rán: kilopja — a kávéból a matériát, vagy kitűnő feke­tét főz, ami messze földről ide csalogatja a koffein­mániásokat. Akár szakmai becsületből, akár hideg szá­mításból, de a második meg­oldás mellett döntött. Udva­riasan kért, ezért kapott is segítséget a vendégektől — a kávéscsészék visszaszállí­tására. s az önkiszolgáló rendszerű újságvásárlásra gondolok —. így. egyedül is el tudta látni, amit koráb­ban kelten végeztek. Ahogy én a kereskede­lemben uralkodó bér- és ju­talékrendszert ismerem, biz­tosan nem keresett kétszer annyit, mint korábban. De azért valamennyivel bizto­san többet. Szavai után ítél­ve, nem is sajnálkozott so­kat lusta kolléganője átme­neti vagy végleges távozása miatt. Ugye. milyen egyszerű és nagyszerű? Azért ne örven­dezzünk ! Hiszen ez még valóban csak kivétel. Az egvenlősdiről olvastam vala­hol: ..Olyan ez. mintha az iskolában mindenki hármast kapna. Az is, aki négyesre vagy ötösre felel, s az is. aki elégtelenre, elégségesre tud­ja a leckét.” (békés) # A gyógyszertárat arrébb tolják, hogy kényelmesebben köz­lekedhessenek a gyalogosok (Kerényi László felvételei) fonákja Kapuciner és közgazdaság

Next

/
Oldalképek
Tartalom