Déli Hírlap, 1979. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-31 / 178. szám

# 'Együtt a miskolci 5. futam mezőnye. Elöl Noro. mellette Aigner, mögöttük Berecz — aki később a második helyre küzdötte magát —, hátul pedig Ziher. A futamot Noro nyer­te (Négy Nemzet Kupa) , (Szabó István felvétele) Mit szól majd a HM? Visszapillantó Az elmúlt hét vége számos olyan eseménnyel szolgált, ami még utólag is bőven adhat be­széd-. sőt vitatémát a sport kedvelőinek. Az események mindegyike egy-egy városhoz kötődik, s mi is ezekhez kap­csolva mondjuk el értesülésein­ket, véleményünket — azon bi­zonyos eseményekről... NYÍREGYHÁZA Vasárnap délután itt állt rajthoz a szombaton Miskol­con látott salakmotoros me­zőny, a Négy Nemzet Kupa csapatverseny 6. fordulójá­ban. Nyíregyházán a magya­rok tovább csökkentették ko­rábbi hátrányukat, hiszen ismét megnyerték a 16 futa- mos versenyt, s az olaszok­kal szembeni 6 pontos hát­rányt most már 28 pontos előnnyé változtatták. Mert Nyíregyházán: 1. Magyaror­szág 38; 2. NSZK 34; 3. Olaszország 20; 4. Jugoszlá­via 4 pont. És ezek után az összesítésben, az NSZK-beli két — a sorozatot befejező — verseny előtt: 1. NSZK 207; 2. Magyarország 180; 3. Olaszország 152; 4. Jugoszlá­via 40 ponttal. Nyíregyházán a magyar csapatból Sziráczki és Berecz motoroztak a legjobban: 11 —11 pontot gyűjtöttek. Sző­ke 9 Gregó 6. Oreskó 1 pont­tal zárta a küzdelmeket. zony nem tesszük ki az ablak­ba. Versenyük, s a világbajnok­ság, nemkülönben a lengyel kö­zönség lebecsülését emlegették — újságokban, televízióban —, s valljuk be: joggal. Mint várha­tó volt, a magyar csapat a 16 futamban összesen 1 pontot szer­zett, s versenyzői rendre fél kör hátránnyal érkeztek a célba. Az EB-döntön jelenlevő FIM-funk- cionáriusok is elítélőleg nyilat­koztak, s félő, hogy a közelgő kongresszus elítélő szankciókat alkalmaz majd Mi, miskolciak, azért is aggódunk, hogy ezek után kiket küldenek majd az augusztusi Grand Prix verse­nyünkre (VIII. 25—26.) 2 Pedig — és elsősorban a lengyelektől — VB-döntősüket reméltünk ... DEBRECEN Vasárnap Debrecenben, a DMVSC újonc NB I-es csa­pata ellen mérkőztek a me­xikói tigrisek. Az Universi- tario Nuevo Leon itt is bi­zonyított, s harmadik ma­gyarországi mérkőzését is megnyerte: UNL Tigres—DMVSC 2:0 (1:0) 13 ezer néző (!) volt kí­váncsi a mexikóiak vendég- szereplésére. A gólokat Bar- badillo és Boy szerezték. A mexikóiakat már ismer­jük, de úgy véljük, hogy ér­demes megismerkedni az újonccal is: Szabó (Lukács) — Kiss, Szigeti (Szűcs), Potyók, Hal­lá — Somogyi, Menyhárt, Szíjgyártó (Czikora — Tímár (Barts.), Dákay (Feledi), Né- rey (Jankovics). (Szombaton a Stahl Riesa —NDK játszik Diósgyőrben!) (horváth) BUDAPEST A férfi diszkoszvetés ered­ményhirdetése után követtük, hová megy az ezüstérmes, a DVTK-s Faragó. A cél melletti lelátó második sorát választotta (mint később megtudtam), édes­apja mellé ült le. Értékelték az versenyt. — Miben maradtak? — Nem mindig sikerül ered­ményt elérni. Ez különösen ak­kor fáj, ha nagyon készülünk rá, és nagyon akarunk —■ így az édesapa. — Mit tesz ehhez a verseny­ző? — Az esélyeknek megfelelő eredményt értem el. Az első so­rozat után iszonyatos volt a do­bókörben. Bal talpam sérülése különösen a forgás alatt zavart. Nemrég a térdemmel is baj lett, fájt az égés? dobássor alatt. — És súlyban? — Csak az idén tértem vissza. Talán egy kicsit sajnálom is, hogy elpártoltam, mert dobtam én már többször 19 felett is. Most ennyire tellett. Visszafordult apjához, családi dolgokról beszélgettek. Hja, kérem, a versenynek már vége... (d. tóth) A Ganz- MÁVAGhoz került a Neptun Kupa A miskolci könnyűbúvárok MHSZ-klubja a Mályi-tó part­ján berendezett bázisán vasárnap rendezte meg az általa 1971-ben alapított Neptun Kupa tájékozó­dási versenyt. Jól példázza az évente megismétlődő viadal nép­szerűségének növekedését, hogy az ország különböző településein működő 12 klubból a sportág csaknem 200 művelője vett részt a kerémia vándorserleg birtok­lásáért meghirdetett küzdelem­ben. A jelenleg Bulgáriában ver­senyző nagy válogatott tagjain kívül úgyszólván mindenki meg­jelent, akit a könnyűbúvárok és a vezetőik, szurkolók számon tartanak. Miután Viskevics Elemér, az MHSZ miskolci titkára megnyi­totta a versenyt, mind a felnőtt férfiak és nők, mind a fiúk és leányok csoportjába tartozóknak — akiket egymás után félper­cenként indítottak — víz alatt úszva, tájoló segítségével 5 hen­ger alakú, függőlegesen lebegő bóját kellett megtalálniuk, ame­lyeket egymástól 150—200 méter­re helyezett el a rendezőség. Bár a versenyzők nem látszot­tak, a hátukra kötött, s a fel­színen mögöttük úszó jelzőbója láttán nyomon lehetett követni, hogy milyen sebességgel érik' vagy éppen kerülik el a célpon­tokat. Ily módon látványos és a laikusok számára is izgalmas volt a verseny. Jellemző a nehézségére, hogy mind az 5 bóját húszán találták meg (amit a megforgatásukkal bizonyítottak), 28 versenyzőnek a küzdelem közben lejárt az ide­je, hárman feladták a versenyt, négy pedig „kicsapott’, azaz ki­látszott és ezért „kiemelésre” került a vízből. A miskolciak az eddig nyolc versenyen négyszer győztek, moct azonban még kevés versenyta­pasztalattal rendelkező, fiatalok­ból álló együttessel szerepeltek, amely derekasan küzdve, a kö­zépmezőnyben végzett. A legjobb összesített eredményt a várakozásnak megfelelően a Ganz-MAVAG könnyűbúvárai érték el, így egy évig övék lett a vándorserleg, amelyet az el­múlt évi verseny óta a debre­ceniek birtokoltak. A második helyen az Észak-Bács megyei Vízmű csapata végzett. A versenyt tapasztalatszerzés végett is végignézte az a har­minc miskolci „búvárpalánta” (a 8. sz. Általános Iskola 8—13 éves tanulói), akik a Neptun klub költségén — edzőjük, Önodi Csilla tanárnő vezetésével — egy hétig a bázison táboroztak. T. I. Kérdésünk: mikor lesz elv az, hogy a magyar váloga­tottban a mindenkori leg­jobbak szerepeljenek, s mi­kor számolják már fel vég­re azt a gyakorlatot, hogy a rendező — vagy más klub — csupán a részvétel ked­véért szerepeltessen verseny­zőt a válogatottban? WROCLAW Maradjunk a salakmotorozás­nál. Pénteken megírtuk, hogy sze­rintünk megkérdőjelezhető intéz­kedés volt öt junior korú, ta­pasztalatlan versenyzőt küldeni a csapat-világbajnokság Európa döntőjébe, ahol az ellenfél a lengyel, a csehszlovák és a szov­jet válogatott volt. Megkérdez­tük: milyen tapasztalatszerzés as, ha mieink rendre csak — s ráadásul messziről — a többiek hátát nézhetik, s hogy mit szól majd mindehhez a FIM? A ren­dező lengyelek véleményét elő­zetesen nem is firtattuk, hiszen ők már korábban táviratban tiltakoztak a magyar szövetség döntése ellen. Nem kérdeztük, de kérdezés nélkül is mondtak rólunk olyanokat, hogy azt bi­Vardanyan J világcsúcsa Leningrádban a súlyemelőver- j senvek küzdelmei során tegnap a 82,5 kg-ban három új világ­rekord született. A szovjet Jucik Vardanyan a szakításban 175,5 kg-ra javította a bolgár Blagoev fél kilóval gyengébb régi világ­csúcsát, majd lökésben 215 kg- mal ért el új világrekordot és az összetettben pedig 390 kg- mal. Utóbbiban a régi világcsú­csot 385 kg-mal ugyancsak Bla­goev tartotta. (EGY SPORTOLÓ — MAJDNEM — MONO­LÓGJA, AMIT ELMONDOTT A KÖZBESZÓLNI FÉLSZAVAKKAL IS NEHEZEN TUDÓ ÚJSÁG­ÍRÓNAK; MINEKUTÁNA AZ MEGÍRTA RÖLA KÖZEPES EREDMÉNYÉT, S AZT, HOGY NEM KERÜLT EGY FONTOS VERSENYEN A TÍZ LEGJOBB KÖZÉ. AVAGY: TANULMÁNY HE­LYETT . . .) — ... nekem volt egy lovaglóizom-szaka­dásom, én egy hónapja edzek, nekem min­den edzésadag egy kínlódás, várj, én azért indultam el, hogy gyakoroljak, külföldön lesz egy verseny, ott szeretnék jól szerepel­ni. és minősítést szerezni. Tavasszal én na- nagyon jó voltam, óriási előnnyel vertem a mostani hatodikat, nagyon jó voltam és megsérültem — igen — jó, de nem annyi induló között végeztem ott, ahol írtad, ha­nem sokkal több közül, csak ők abbahagy­ták, és ezt neked korrigálni kell, mert az nem mindegy, ezen röhögnek. Nálad van a hivatalos? Hagyjad, az nincs benne, amit én tudok, más indulni és más megérkezni. Mert nem mindegy, hogy 50 között leszek husza­dik vagy 100 között... Mert te sem tudtad, hogy sérült voltam, nem tudtad? Nem, nahát min­denki azt hiszi, hogy én vagyok a gyengébb, meg nem hajtok. Hogyha X-ről meg Y-ról tud­tál annyit írni, nekem is járt volna két sor. Ök érmesek voltak? Akkor is. Másról az egyhe­tes kihagyást is megírták, én is voltam vá­logatott. de tisztában vagy azzal, hogy én régen tudtam csak ennyit. Na jó, nem sza­bad • érzékenynek lenni, de nekem vannak munkatársaim is. azon kevés sportoló közé tartozom, akinek vannak munkatársai, tu­dod .... sajnos, ez van és, hát ők csak azt nézik, hogy miből mennyi, ők is mondták ezt, ezért megérdemelnél egy leszidást... Mert az emberek csak az elsőt értékelik, mindegy az, hogy milyen verseny, városi vagy országos, sajnos mi nem tartunk ott, mint más országok, hogy spécik legyenek az én sportágamban, mármint a nézők, a kö­zönség, hogy többen legyenek, mint a foci­meccsen, még nem tartunk ott, sajnos ná­lunk Magyarországon még nyomatékkai kell ezt... megírni, tudod? Megértik? Igen, mondjad csak, ... na, az a helyzet, itt van például a labdarúgóknak az egyik meccse. Minden focista jó barátom, maximálisan tisztelik a teljesítményeimet, hogy mennyit bírok, mennyit gürizek — mit is akartam ezzel kapcsolatban mondani, ja, hogy meg­írtátok, hogy alapozás után, fáradtan kaptak ki, két hete alapoznak! Na, én egy hónapja alapozok, még mindig érzem a sérülést, na­gyon fáj, injekciózzák, de azért keményen edzek. Na, ilyen körülmények között, hogy ■.. szóval, nem olyan kemény az az alapo­zás nekik, hogy mentegetni kéne őket. Ne­kem ilyen hajszák stb. után — tulajdonkép­pen én is válogatott vagyok — semmi véde­lem, csak a natúr, száraz eredmény. Hol? Azon a versenyen? Jól ment, aztán — fel­adtam. A pont miatt mentem, jó volt a tak­tikám, de az más. .. Hogy én vagyok az egyetlen, aki ezt — így — elolvastam. A, olvasták mások is. Különben értelek. Talán, mentségedre szolgáljon, hogy ezt a nagyon nagy cikket gyorsan kellett megírnod, sok munkádba került, meg fényképek, meg mi, lapzárta volt ugyebár, szóval sokat kellett neked érte dolgozni, s talán azért nem lett neked arra időd, hogy ilyen apróságokkal is... Persze. Ha legközelebb indulok vala­hol, majd szólok!... Elmondta: A SPORTOLD Lejegyezte: AZ ŰJSÁGÍRÓ Park és közérzet Egy moszkvai kutatóintézet tudósai megállapították, ho­gyan hatnak az emberek köz­érzetére a különféle típusú városi parkok- Kiderült, hogy a legkedvezőbb feltéte­lek az aljnövényzet nélküli nyírfaerdőkben és tölgyesek­ben vannak. Következéskép­pen azt ajánlják, hogy ne nagyon sűrű, legalább 150— 300 méter sugarú, lomblevelű erdőket telepítsenek. Ezeket a szél kellőképpen átjárja, a napsugárzás pedig korláto­zott. Elegyes hites hírek és egyebek Halála előtt, egyik utolsó uralkodói in­tézkedése volt Mária Teréziának, hogy 1799 végén engedélyt adott Rát Mátyás evangélikus lelkész­nek és Patzkó Fe­renc pozsonyi nyom­dászmesternek, egy hírlap megjelenteté­sére és „Per Regna, per Urbes”, azaz or- szágszerte-városszerte való terjesztésére. Így kerülhetett két­száz évvel ezelőtt az olvasók kezébe az első magyar nyelvű hírlap, a Magyar Hírmondó. Külföldi egyeteme­ken tanult, nagy mű­veltségű ember volt Rát Mátyás. Több nyelven beszélt, ért­hető tehát, hogy a nyolcadrét alakban, nyolc oldalon megje­lenő lapját elsősor­ban német, angol, francia újságokból fordított hírekkel, a nemzetközi esemé­nyekről szóló tudó­sításokkal írta tele. De azért, jutott hely az „elegyes hites hí­reknek”, vagyis a hazai eseményeknek is. Megtudjuk például az 1780 elején meg­jelent első számok­ból, hogy amikor 200 évvel ezelőtt, Szombathelyen a püs­pöki palota építésé­nek alapozási mun­káiba kezdtek, „sok régi álló képek és holmi Római írások­kal jelzett kövek ásattanak ki a föld­ből”. Az időjárás nemcsak ma, hanem régen is érdekelte a lakosságot, mert a Magyar Hírmondó arról panaszkodik, hogy „nemcsak Ma­gyarországon s Er­délyben, hanem Olasz, Német s távo­labb levő országok­ban, s itt Posonban is egynéhány hetekig tartott az eső, amely a marhák telelését könnyebbítvén némi­nemű hasznunkra is lészen .. .” Az állat­tartással kapcsolatos az a hír is, amely szerint „Magyar és Erdély ország szélén némely helyeken, többek között Krasz_ na Vármegyének Kárász-telek nevű helységében marha dögi vagyon”. A személyes jelle­gű hírek között vár­megyei tisztváltozá­sokról, egyetemi rek­tori és dékáni kine­vezésekről olvasha­tunk a lapban. De ebben a „műfajban” kellemetlenebb köz­lemény megjelente­tésétől sem riadt vissza Rát Mátyás. Bizonysága ennek a „Tudósít áo” c. ro­vatban < vasható fel­hívás: „Felsőbb Ren­delésből kinek-kinek és mindeneknek tud­tokra és óvásokra hírül adatik, a vég­re, hogy senki Beré- nyi József Gróf Ür- nak semmin émű pénzt annak elvesz­tése alatt akár mely úton s módon ne költsönözzön.” „Hihetetlen dolog” című rovata is volt az első magyar nyel­vű újságnak. Nos, ebben olvastuk a kö­vetkező „hihetetlen” történetet: „H . . . ken, mely Sáros Vármegyének faluja, a múlt esztendő vé­gén egy V. J. nevű lakos holta után az­zal vádoltatott, hogy nem tsak az ő aty- jaüainak, hanem másoknak Is éjsza­kánként nyomásaival s fojtogatásaival al­kalmatlankodnék. Azt végezte azért az egész község, hogy az említett holt a sírból kiásattassék és megégettessék, me­lyet ez előtt néhány esztendővel mással is tselekedtenek ...” A történethez az­tán a felvilágosult gondolkodású Rát Mátyás ezt a keserű megjegyzést fűzi: „Ezeken a szegény embereken talán va­lamely borbély, ha eret vágna, legköny- nyebben segíthet­ne ...” H. X« Mit tud a tudakozó? ♦ Budapesten, a Belvárosi Távbeszélő Üzem Petőfi Sándor utcai épületében működik a Távbeszélő Tudakozó és Névsor­szerkesztő Hivatal. Az információs osztály dolgozói — akik­nek a szünidőben diákok is segítenek — naponta 20—23 ezer kérdésre adnak választ. A három éve működő mikrofilmes rendszer segítségével a válaszadás ideje negyedére csökkent. Képünkön: diákok a cím szerinti tudakozórészlegben. Víz alatti hegyvidékek Földünk felszínének kétharmad részét víz borítja. Az emberiség régi törekvése, hogy megismerje a tengerek világát. Sokáig azt hitték, hogy a ten­gerek feneketlen mélységűek. Az ismeretek fejlődésével — miután bebizonyosodott, hogy a Föld gömbölyű —, úgy gondolták, hogy a tengerek feneke lapos és sima. Ma már tudjuk: a ten­gerfenék épp olyan változatos, mint a szárazföldi domborzat. Hegyek, síkságok, vulkanikus képződmények váltogatják egy­mást. Napjainkban komoly tu­dományos kutatás folyik a ten­gerek mélyének felderítésére, hi­szen a geológusok véleménye szerint kimeríthetetlen nyers- any agkiifcs eket rejt az óceán. A geológiai kukások bebizo­nyították, hogy Földünk leg­hosszabb hegyláncolata — mint­egy 60 000 kilométer hosszan — a tengerek mélyén húzódik. Az Arktikus Medencétől a Norvég­tengeren, az Indiai- és Csendes - óceánon át, az Atlanti-óceán dé­li részéig terül el. A vonulat legérdekesebb része a Középat­lanti Hegyvidék, amely szinte két egyenlő részre osztja az At­lanti-óceánt. A hegységrendszert tanulmányozva a kutatók a vo­nulattól keletre és nyugatra, egyre régebbi hegyrészeket fe­deztek fel, és ez közvetve iga­zolja azt a nézetet, hogy Ame­rika, Európa, Ázsia és Afrika valamikor egyetlen összefüggő szárazföld volt, és csak a föld­kéregben lejátszódott mozgások hatására szakadtak el egymás­tól. idefigyelj, te újságíró...!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom