Déli Hírlap, 1979. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-31 / 178. szám

Nyugdíjasok a Kaptárköveknél Holnap nyílt túrát rendez Bogács környékére a nyug­díjasok részére a DVTK ter­mészetjáró szakosztálya. A túra útvonala: Bogács—Vén­hegy—Hintóvölgy—Kaptár­kövek—Bogács. Indulás: a Tiszai pályaudvarról 7.06 órakor közlekedő személy­vonattal Mezőkövesdig, on­nan autóbusszal Bogácsig. Túravezető: Demjancsik László. A túrára a szakosz­tály városunk- valamennyi nyugdíjasát szeretettel várja. Telt tiáz Bánkúton, Szentieteken Kellemes kirándulóidő fo­gadta az elmúlt hét végén a Bánkúira és Szentlélekre lá­togatókat. Mindkét turista­házban telt ház volt; tolnai­ak, budapestiek, egriek, kar­cagiak, szarvasiak szálltak meg a Bükk Rét szép turis­taházában. Természetesen mindkét turistaház vezetősé­ge gondoskodott arról, hogy ételben, italban se szenved­jenek hiányt a messziről jött turisták. Megtudtuk: a hét elején és közepén még tud­Túl a koszorún... ..Koszorú, koszorú! Mért vagy olyan szomorú? Azért va­gyok szomorú, mert a nevem koszorú!'’ « Megkérdeztük a DIGEP műszaki igazgatóját: Milyen volt az első fél év? Murányi Gyulától, a Diós­győri Gépgyár műszaki igazga. tójától kérdeztük: milyen volt az első fél év? — örvendetes, hogy a vál­lalat az év első felében idő­arányos tervszámait túltelje­sítette. illetve teljesítette. A befejezett termelés értéke 102.1 százalék, míg az árbe­vétel teljesítése 101.9 száza­lék volt. Kiemelkedőnek ér­tékeljük azt a tényt, hogy a dollár elszámolású expor­tunkat 102,3 százalékra tel­jesítettük. Az elmúlt év ha­sonló időszakában még vesz­teséges volt a fél év; az idén már nyereséggel zártuk az év első hat hónapját, ugyan­akkor készleteink 110 millió forinttal csökkentek. — Kik jártak élen a terv­teljesítésben? —, A hűtőbattériákat gyár­tó A-gyáregység 15 száza­lékkal teljesítette túl féléves termelési tervét. A vasúti páros kerekek gyártására sza­kosodott C-gyáregység — amely nagy mennyiségben gyártott, a szerencsieknek besegítve, szivattyúkat is — 22 százalékkal teljesítette túl árbevételi tervét. A terve­zettnél nagyobb árbevételt ért el az év első telében a szerszámgépeket gyártó E-gyáregység és a kovácsolt termékeket készítő F-gyár- egység. Rendkívül jelentős a fővállalkozási főosztály 28,5 százalékos tervtúlteljesítese, ők ugyanis a határainkon kívül is létesülő beruházá­sok hűtőrendszereit készítik. Kiemelkedőnek tartjuk az energia főosztály 65,5 száza­lékos tervtúlteljesíté.sét, s a tmk-gyáregység 114,2 száza­lékos tervteljesítését is. Az önköltség javításában, a ha­tékonyság növelésében há­rom gyáregységünk járt élen. Az A-gyáregység 5.6 száza­lékkal, az egyedi szerszám­gépeket gyártó B-gyáregység 4.6 százalékkal, a fővállal­kozás pedig 1 százalékkal javította hatékonysági muta­tóit. — Mi szükségé« ahhoz, hogv az év második felébon tovább javuljanak a gépgyár eredmé­nyei? — Mindenekelőtt folytat­ni kell a termékszerkezet korszerűsítését. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság és az Országos Tervhi­vatal kritériumai alapján négy kategóriát állítottak fel. Az elsőbe a kritériu­moknak megfelelőket sorol­ták, a másodikba azokat, amelyek az első csoportba kerülésre alkalmassá tehe­tők. a harmadikba azokat, amelyeknél további vizsgála­tok szükségesek eldönteni, hogy érdemes-e foglalkozni a további gyártással, míg a negyedikbe a megszünteten­dő termékek kerültek. Az eddig végzett vizsgálataink eredményeként néhány ter­méknél jelentős megtakarí­tásokat értünk el; egyesek önköltsége 10—30 százalék­kal csökkenthető, az ésszerű technológia alkalmazásával egyes területeken a norma­idő 10—20 százalékkal keve­sebb lehet. Nagy gondot for­dítunk arra, hogy az utóbbi években beszerzett 75 nagy értékű, de ma még gyengén kihasznált szerszámgépünk mielőbb legalább 2,5 mű­szakban ki legyen használ­va. Ezért a jövőben csak olyan technológiákat készí­tünk, amelyek az NC-gépek- re épülnek. A III. negyedév végéig felülvizsgáljuk vala­mennyi, a jövőben gyártan­dó gép, berendezés techno­lógiáját, ennek alapján a második és harmadik kate­góriába tartozó gépeknél sze­retnénk az anyagfelhaszná­lást és a normaidőt csökken­teni. A közelmúltban — mi­niszterhelyettesi utasításra — intézkedési tervet készítet­tünk a vállalati hatékony­ság növelésére. A július 23- án minősített tervünkről a KGM illetékesei úgy nyilat­koztak: alkalmas arra, hogy rövid távon tervezett intéz­kedéseink javítsák a vállala­ti hatékonyságot. Hosszú tá­vú feladatunk, hogy az el­maradt vállalati fejlesztése­ket megtervezzük. Átfogó vállalati rekonst­rukcióra van szükség ahhoz, hogy a gépgyár jövőjében gondolkodhassunk. Ehhez a vállalat valamennyi lelkiis­meretes dolgozója partne­rünk. T. Z. Dúdolom a régen hallott éneket, a szöveg tolakszik, a pa­naszos dallam. a patakban sulykoló asszonyok éneke emlék. Emlék, amit elvettek tőlem, és mássá tettek. Koszorúraktár­ban jártam. Koszorúk csontvázai között, hiszen még messze Van mindenszentek napja, es kész koszorúk között, mert mű­virágnak nem árt az idő. A port majd lemossa róla az emlék, vagy a bánat. A kész- és félkész koszorúk vidáman nevetgéltek, mert sem az emléket, sem a bánatot nem lehet pénzzel mérni. ..Itt legalább nyolcvanezer foj-int van már készen, halottak napjáig lesz még legalább egyszer ennyi.” A koszorúk drágabbja 250 forint, a legolcsóbb 150. Átla­gosan 200 forintot számolva. 160 ezer forint 800 emlekezes. Házigazdám diadalmas örömmel mutatta a házát, a kertjét, a garázst, a halványzöld álom-fürdöszobat. A keze munkája után élő iparos emberek jogos büszkesége lenne ez. 160 ezer forint, a rezsi kitelik a napi gyászból, majd’ háromévi fize­tésem. Az irigység rontana az ének szépségén? Ne tudnám, vagy ne akarnám elfogadni az egyre gyakrabban és egyre karakterisztikusabban megfogalmazott tételt arról, hogy tár­sadalmunkban itt és most szükség van a vállalkozó kedvű emberekre, a fürge iparosokra? Ha az állam és a szövet­kezeti szektor nem akarja kielégíteni a koszorúigényt. akkor nj’ilvánvaló. hogy kellenek a koszorúsok, hiszen nélkülük 500 forintba kerülne az olcsóbbja is. Más dolog: ez a szak­mát sem kívánó ipar, mint vállalkozás többszörösét hozza az átlagos munkásjövedelemnek. Nem azért vagyok dühös, mert nem én fedeztem fel ezt a lehetőséget, hanem azért, mert, ki tudja miért, bizonyos szám után az iparengedélye­ket már szűkén mérik, biztosítván így az első vállalkozók­nak egyfajta mesterséges vákuumot. Félek attól, hogy han­goztatni kezdjük, hogy ez a vállalkozási kedv jó. mert igazat hangoztatunk ugyan, de csak ezt hangoztatva rosszat teszünk. Házigazdám, aki okkal büszke a házára, okkal elégedett a jövedelmével is. bor mellett fogalmazta ugyanis, hogy ez a világ már mindig lesz annyira gazdag, hogy az élettel együtt dráguljon a halál. Ha drágább a kenyér, drágább lesz a koszorú. A harmadik pohár után durvábban fogalmazva: „Nézze, én visszaveszem a világtól azt, mit elvesznek tőlem!” Rossz ember-e a házigazdám? Nagyon becsületes és na­gyon sokat, nem is csak nyolc órát dolgozó ember. Három gyereket nevel. Óvónő lánya, diplomás fia. és a víz- és fűtés­szerelő fia is önálló koszorúkészítő kisiparos. „Hej koszorú, koszorú! Mert vagy olyan szomorú?” Vajon mi történne, ha én most a bácsitól visszakérném azt a jó néhány százezer forintot, mit kérném; visszaven­ném, amit a társadalom egy óvónőért, egy tanárért, egy szak­munkásért előlegként kifizetett? Tudom én. hogy ebben a kérdésben van indulat. De ez korántsem olyan harapós, mint az ő indulatuk lenne, ha a háromgyermekes család hat autó­jából anyagi meggondolások miatt csak ötöt üzemeltetnének, ha... ? Hadd írom még egyszer: nagyon jó. ha felfedezzük, hogy nekünk a vállalkozó szellemű vaberek kellenek. De én ehhez azért hozzátenném, hogy ezekhez a vállalkozásokhoz korlá­tok is kellenek. Az ártatlan koszorúkészítőről írtam. Van kőműves ismerősöm, aki évek nem végzett fizikai mun­kát, csak tárgyalt, vállalt, anyagbeszerzett, és panaszkodott a magas adóra. Nincs kizárva, hogy az ő mérnök fia is kis­iparos lesz. BARTHA GABOR Korszerűsödik a miskolci fürdőhálózat nak szállást biztosítani -az érdeklődőknek, e hét végé­re azonban már szintén min­den helyük foglalt. Termé­szetesen ez csak a szállásra vonatkozik, hfszen a Mis­kolcról egy napra érkező ki­rándulókat mindkét turista­ház étterme szeretettel vár­ja, el tudja látni. Miskolci zenészek dicsére­te olvasható a Muzsika című folyóirat idei 6. -számának két cikkében is. Az egyik írás a Miskolci Szimfonikus Zenekar szolgálatvállalását méltatja a kortárs NDK-beli zeneszerzők műveinek meg­ismertetésében. egy íeninvá- rosi hangverseny kapcsán. A másik írás az Üj Miskolci Vonósnégyest mutatja be. A KAMARAZENE NÉPSZERŰSÉGE „ . . . országszerte rendkívül nagy az érdeklődés a kamara­zene, így a vonósnégyes-irodalom korszakai és remekművei iránt... Múlhatatlanul szükség van tehát a vidéki centrum chban olyan muzsikusokra, akik szakmailag elcg felkészültek, és idejükből is* áldozni tudnak e feladat elvég­zésére.” E megállapítás után a cikk így folytatódik: ..Az Üj Miskolci Vonósné­gyes . . . vállalhatja — és kell, hogy vállalja — a zeneirodalom legnehezebb megközelíthető és befogadható műfajának meghó­dítását . . . közönsége számára.” Az együttes legutóbbi hangversenyét elemezve, tel­jes elismeréssel szól tagjai mesterségbeli felkészültségé­ről : „Kiss Ernő, N. Füzes Mária, Nagy László és N. Győry Nagy Ilona olyan mesterségbeli tudás­ról és elhivatottságról adta;, vzá- ■>ií)t, amely nemcsak Alkalmassá isaa, <*«> caear,- «r* felszólít!» Jutalomüdülés Jugoszláviában, a Rijeká- val szemközti Krk-szigeten üdül ezekben a napokban a HVDSZ Borsod megyei Bi­zottságának több aktívája. Nemcsak a szép szigettel, hanem Rijekával és környé­kével is megismerkednek. ökci egy nagyszabású vállalko­zás megkezdésére.” Példamutatónak tartja az együttes tagjainak a város zenei életéhez való szoros kötődését, s művészi mun­kájuk mellett a zenepedagó­giai tevékenységüket is. Vé­gül hangsúlyozza, hogy ,.... e fontos kulturális mun­kában nem szabad a l'iatal együttesi magára hagyni . . . , a kamarazene népszerűsítése érde­kében.” HEGYALJA „VÁROSAI" Jókora késéssel jelent meg a Magyar Tudományos Aka­démia Földrajztudományi Kutatóintézetének folyóira­ta, a Földrajzi Értesítő: csak mostanában került ki. a nyomdából az 1978. évfolyam kél utolsó száma. Közülük a 2. füzet két tokaj-hegyaljai témájú írást is tartalmaz. Az egyik közvetlenül Tokaj és környéke demográfiai hely- zetét elemzi, a szélesebb kö­rű érdeklődésre számot tartó másik tanulmány pedig Hegyalja városi jellegű tele­püléseinek központi funkció­it vizsgálja. E települések: Ábaújszántó, Sárospatak. Sá­toraljaújhely, Szerencs és To­kaj. Közülük ,,Sátoraljaújhely és Szerencs nemcsak közigazgatási központ, hanem szervező és irányító sze­repet is betölt a két járás gaz­dasági, társadalmi, politikai és kulturális életében. ... A két város a jövőben is megőrzi szer- vtfiö cs irányító funkcióit.’* A Miskolci Vízművek, Für- dók és Csatornázási Vállalat az idén több mint 110 millió forintot költött, illetve költ beruházásokra. A pénz egy Szerencsről külön is meg­jegyzi a cikk, hogy a jelen­legi nagyközség „ . . . vezetőinek és lakosságá­nak .. . az a célja, hogy minél előbb a jogilag elismert városok sorába emeljék a települést. Sze­rencs gyors fejlődésével ez a célkitűzés a közeljövőben megva. lósulhat.” A funkciórendszert vizs- gálva a tanulmány kiemeli, hogy „Az oktatási-kulturális szerep­kör Sárospatak funkciószerkeze­tében a legjelentősebb ... Sátor­aljaújhely a középfokú oktatás­ban... erősíti meg helyét... Sze­rencs oktatási-kulturális szerep­köre fejlődik, ennek ellenére já­rásán belül is meg kell küzde­nie Ábaújszántó és Tokaj hatá­sával.” A gazdasági funkciókat te­kintve „Az 5 település megyei vi­szonylatban is jelentős kiskeres­kedelmi központ”, több vonatkozásban a me­gye határain is túlterjedő, vonzáskörzettel. A tanulmány summázata: ..Hegyalja jelenlegi település­hálózatának kialakulása hosszú történeti folyamat eredménye. Nem várható új központ kiala­kulása, a meglevő központok közül egyik sem tudja monopo­lizálni helyzetét.” összeállította: BE&ECZ JÓZSEF jelentős része a fürdőhálózat korszerűsítését (például a Szabadság Gőzfürdő rekonst­rukcióját) szolgálta, szolgál­ja. A jelenlegi tervidőszakban és a VI. ötéves terv éveiben tovább tart a fürdőhálózat fejlesztése, korszerűsítése. A vállalat szakembereinek, ve­zetőinek elképzelése szerint például 1980-ben kicserélik a tapolcai tavifürdő burkolatát, majd a következő évek során bővítik a kazánházat, sor ke­rül a szellőztetőrendszer rekonstrukciójára és egyéb munkákra. A tapolcai stran­don 1985-ben cserélik ki a medencék burkolatát. Nagyszabású munkák kez­dődnek 1981-ben az Augusz­tus 20. strandfürdőben is. Az egész VI. ötéves tervidőszak­ban folyó rekonstrukció so­rán egy új, 50 méteres me­dence is épül. A fürdők re­konstrukciójára összesen 100 millió forintot költ a tervek szerint a vállalat. Hetven új lakás Hetven új lakás átadasara kerül sor ebben az évben Sá­rospatakon. Ebből a Comeni- us utcában 28, a Felszabadu­lás téri lakótelepen 14 lakás, s ugyanott a munkáslakás- akció keretében további 28 lakás épült. Ez utóbbiakba — a mű­szaki átadás megtörténte után —, a Csepel-gyáregység, az ÉMÁSZ és a Bodrogközi Állami Gazdaság dolgozói költözhetnek be ez ev má­sodik felében. Hírünk az országban 1 allósás lapokban, folyóiratokban \ 4 / * Első utazás... Majzik László (Alsózsolca. Bem József u. 8.) olvasónk felvétele a KISZ Miskolc városi Bizottsága és a Déli Hírlap g germekévi pályázatára érkezett

Next

/
Oldalképek
Tartalom