Déli Hírlap, 1979. április (11. évfolyam, 78-100. szám)
1979-04-19 / 91. szám
Nemcsak a vereség fáj.,. Románia— Magyarország 2:0 (1:0) Pitestiben kitűnő talajú pálya várta a román—magyar olimpiai előselejtező résztvevőit. És rögtön erről a fogalomról — előselejtező — egy-két szót: a román magyar mérkőzés csak a selejtező sorozat első felvonása, hiszen az innen továbbjutó további három csapatta] kerül össze, akik körmérkőzéssel döntik el, hogy közülük végül is ki kerül a moszkvai olimpiai döntőbe. Sok még tehát a bukási lehetőség, s mi már az elsőt sem nagyon hagytuk ki... Legalábbis megtettük az első lépést afelé, hogy a további felvonások már „ne okozzanak gondot”. Igaz, a 0:2 behozható, de most nemcsak a vereség fáj . . . Hanem a játék színvonala, az a gyengélkedés, amit a magyar fiúktól tegnap láttunk. És köztük volt az öt diósgyőri! Elöljáróban azért az a véleményem, hogy még mindig 3:2 a DVTK javára, hiszen a három hátvédet a két gól ellenére nem sok szó érheti, no meg aztán nincsenek is szokva ilyen ügyes csatárokhoz .. • ♦ őszintén bevalljuk: a felső kép első látásra bennünket is alaposan meglepett, mert a „háromlábú motoros” meglehetősen szokatlan jelenség ebben a sportágban. -Komolyabb vizsgálódás után derült ki. hogy a legutóbbi versenyen ösz- szeütközött Danka (elöl) és Gregó látható a képen — csak éppen az optika által furcsán elénk tárt pozícióban. Az „ügy” folytatása egyébként az alsó képen látható. (Szabó István felvételei) Ma 15.30-kor, a Népkertben Borsodi Volán- NMiázi V.-Szoliki II. „Térjünk vissza” Pitestibe. A kitűnő pálya körül mintegy 22 ezren nézték meg a két csapat találkozóját. Hogy miért éppen Pitestiben játszották, az hamar kiderült a románok összeállításából, akik még rajtunk is alaposan túltettek: nyolc játékost szerepeltettek a helyi NB I-es együttesből, s így már érthető a helyszín kiválasztása. (Legalább annyira, mint a visszavágóé, ami — bizonyosan a hat diósgyőrire tekintettel — a DVTK stadionjában lesz május 30-án.) És nyolc több, mint öt! Bár nemcsak azért kaptunk ki. Hanem Déldául azért, mert nem volt csatársorunk. Egyszerűen nem volt. Most — miután mi is tévén néztük — joggal mondhatjuk, hogy egyesek hosszú percekre eltűntek a pályáról, mert szereplésük valóban olyan pasz- szív volt, hogy nem tudták a képernyőre verekedni magukat. Pedig nem indult túlságosan rosszul. A románok rendkívül idegesen kezdtek, sok labdát eladtak, s az első igazán nagy helyzet a mieink előtt adódott — egy „diósgyőri” támadás végén: Tatár beadását azonban Oláh az ötösről pontosan oda fejelte, ahol a kapus állt. Igaz, erő sem nagyon volt a fejesben, amit részben Oláh szorongatott helyzete is magyaráz. Védelmünk egyre jobban magára maradt, a középpálya lassú, a csatársor amolyan gárdonyi gézás volt: megjátszották — nem a labdát —, hanem o láthatatlan embert. Gyimesi ugyan még igyekezett, — de rendre „szint tévesztett”, azaz többet passzolt az ellenfélhez, mint saját társaihoz. Pedig még Tatár visszafe- jelése is veszélyt jelenthetett volna a román kapu előtt, de Póczik csúnyán mellé lőtt A 29. percben lovanescu ragyogó csatárteljesítménnyel törte fel az addig jól működő magyar védelmet. Zamfir beadását mellre vette, majd még a labda földet érése előtt lőtt, s a fordulásból a jobb sarokba küldött bombát Ka- tzirz nem védhette. 1:0. A 34. percben Salamon is megoldhatatlan helyzet elé került, de a létszámfölényben levő románok támadása mellélövéssel végződött. Katzirz pedig ismét bravúros védést produkált — a 38. percben —, amikor lovanescu bal alsó sarokra tartó lövését hárította. Rab közben megsérült, lejött, s helyére Baranyi állt be. A II. félidő elején folytatódtak a hazai rohamok. Az 5. percben Barbulescu lövése Katzirzról Stan elé pattant, aki közelről fejelt a kapu fölé. A 8. percben korszerű román támadás okozott gondot Salamonnak. Nicolae megtartotta a rajtnál szerzett előnyét vele szemben, de lövését Katzirz — ismét — nagy bravúrral hárította. A 10. percben, szabadrúgás után Kuta- si adott Tatárhoz, aki azonban mellé lőtt. Ezután Oláh román helyzetet tisztázott, majd Póczik lőtt fölé a másik oldalon. Gyimesi is magasra célzott, nem úgy Rodú, aki a 24. percben szorongatott helyzetből is eltalálta a karámot. Igaz. Katzirz vetődése ezúttal is eredményes volt. A II. félidőben is 29 perc telt el a kezdőrúgás óta, amikor zörgött a háló. Ismét Zamfir adott be, most Radu volt jó helyen, s közelről a léc alá fejelt. 2:0. Az utolsó öt percben még megpróbáltunk ezt-azt, de már az sem ment. Gyenge játékkal kaptunk ki, s bizonyosan sokkal jobb kell ahhoz, hogy a május 30-i visszavágón sikerüljön a továbbjutást kiharcolni. Főként csatársorra volna szükség, mert ezek a gyerekek — a mostanában vegetáló Dózsa, a gyengélkedő Honvéd és az egészen rossz Vasas játékosai — nem nyújthatnak mást, mint amit hétről hétre „hazai környezetben”, azaz saját csapatukban. Bizonyosra vesszük — ha esetleg sok is lett volna a hat diósgyőri (?) —, hogy Borostyán még akkor is többet nyújtott volna bármelyiküknél, ha az a vélemény róla, hogy idegenben még bátortalan!(?) A 2:0 (1:0) arányú román győzelemmel végződött labdarúgó olimpiai előselejtezőn a következők szerepeltek a magyar válogatottban: Katzirz — Szántó, Salamon, Rab (Bar any i), Kutasi — Oláh, Tatár, (Nagy A.), Póczik — Gyimesi, Izsó, Fekete. Utóiratként: lehet, hogy döntetlenre játszottunk? Lakat doktorról nehezen hinném, hogy ezt akarta volna. De akarhatta — esetleg — bárki is, isméit meg kellett tanulnia; akik idegenben egy pontot akarnak szerezni, azoknak kettőért kell küzdeni! HORVÁTH KÁLMÁN Ma délután folytatódnak a küzdelmek Miskolc város 1979. évi „Tömegsport” kispályás labdarúgó-bajnokságában. A mai párosítás: Pereces: 15 ó. 30: M. Bányász— DIGÉP, 16 ó. 30: PÖC— BLSE; Ifjúsági Sporttelep, 17 óra: TLSC-VM—Avas, TLSC Ma délután ismét csapatbajnoki salakmotorversenyt rendeznek a népkerti pályán. Az ellenfél ezúttal a Nyíregyházi és a Szolnoki Volán közös csapata lesz — az az együttes, amelyik eddig még nem szerzett pontot. A Borsodi Volán legjobb összeállításában lép pályára, s így lehetősége nyílik arra, hogy megerősítse első helyét. A vasárnapi győzelemmel ugyanis a miskolci együttes került a bajnoki tabella élére, miután többi ellenfelét nagyobb pontkülönbségre! előzte el, mint debreceni vetély- társa. A tegnapi edzés után Csató Sándor edző elsősorban a Bulgáriából most hazatért Szőkével konzultált az ügyben, hogy vállalja-e a versenyzést? A kérdés jogos volt, hiszen a bolgár Grand-Előre—TÁVHÖ; DVTK-pá- lya: 16 ó.: LKM—SZÜV; Cementipari pálya, 17 ó.: CGJ —BŐSZÉN; MVSC-pálya 16 ó. 30: TÜKI—MIK. Holnap a Vörös Meteor pályáján 16 ó. 30: UNIÓ ÁFÉSZ „B”—Dec. 4., és UNIÖ ÁFÉSZ „A”—Üveggyár 17 ó. 30. Prix versenysorozaton részt; vett Szőke — és a debreceni Baksán — rövid idő alatt öt versenyen állt rajthoz, s ez — nem is beszélve a sok utazásról — meglehetősen fárasztó volt. Szőke ennek ellenére vállalta a pályára lépést, így ma ő is ott lesz a hetes csapatban. Ha már itt tartunk, hallgassuk meg Szőke János rövid beszámolóját bulgáriai szerepléséről; — Az első alkalommal megrendezett bolgár Grand Prix tulajdonképpen öt különböző városban megrendezett, ötször húsz, tehát száz futam összesítése alapján dőlt ei. A heiysvr'nek: Szófia, Pleven, Siunen, Targovis- cse és Plovdiv. Mindenütt ugyanaz a mezőny versenyzett, akik között volt két szovjet, két svéd, két lengyel, két NDK-beli, két magyar és még néhány más versenyző. A színvonal így megfelelt egy világbajnoki középdöntőnek. Én végeredményben 42 pontot gyűjtöttem, s ez a hetedik helyet jelentette. Baksán egyébként 22 ponttal a tizenegyedik lett. A végső győzelmet a május 20-i, miskolci világbajnoki csapatversenyre is nevezett, szovjet Gordejev szerezte meg, s rendkívül sokatmondó, hogy előttem három bolgár került a legjobb hat közé. Manev második, Janakiev negyedik, Evtimov pedig hatodik lett, s ez azt jelenti, hogy a május 20-i versenyen nagyon nehéz dolgunk lesz. (A miskolci VB-selejtező csapatversenyen Magyarország együttesének a Szovjetunió, Bulgária és Olaszország lesznek az ellenfelei. A szerk.). A bulgáriai pályák egyébként- hasonlóak az átépítés előtti miskolcihoz, tehát nagyon kemények. Jellemző, hogy a Barum-gumikat érintetlenül hoztam vissza, míg a Pi- rellíket teljesen lefutottam. A húsz rajthozállást szerencsésen megúsztam, mindössze két elcsúszásom volt. Az egyiknél meg is ismételtették a futamot, s azt megnyertem. Végeredményben jó verseny volt, s nagyon hasznos tapasztalat a VB-re .. • Szőke ma tehát ismét nyeregbe száll, s mellette a következők lesznek a Borsodi Volán csapatának tagjai: Sziráczky I., Sziráczky J., Mészáros, Jakab, Gregó és Berecz. Az OB II-es versenyen Bodnár, Koszován, Hajnal és Juhász lépnek pályára. A találkozó tehát ma, 15.30 órakor kezdődik a Népkertben. (Jövő csütörtökön egyébként „megismétlik” ezt a versenyt, hiszen akkor ismét a mai vendég lesz a Borsodi Volán itteni ellenfele — ekkor bonyolítják le a korábban felcserélt pályaválasztójogú fordulót.) Sakk-sarok A 26. sz. megfejtése Az átlagosnál kevesebb számú megfejtés érkezett a múlt pénteken közölt 26. számú sakkfeladványra. Ennek oka nyilván a húsvéti ünnep volt. A megfejtések — egy kivételével — helyesen látták meg, hogy a vezérnél kell keresni a kulcslépést. A Vb3! ellen ugyanis nincs védelem Nem királylépésre a világos második, mattadó lépése Vc3: és matt. A királyhúzásoknál a következő változatok jöTömegsport — kispályás labdarúgás feladvány hetnek létre: 1. —, Kc5. 2. He6: és matt. (A világos huszárt a d6-on álló sötét bástya nem ütheti, mert az e7- es futó köti a vonalat.) Egy másik változat: 1. —, Kd3. 2. Bd2 adja a mattof. Ezúttal a c3-as gyalog nem üthet Vb3 miatt. És végezetül: 1. —, Ke5. 2. Be4: lépés a véd- hetetlen, mert az f5-ös gyalog a Bh5 helyzete miatt nem üthet. vUindentéle Ha a postamester derelyevágót lát... Ausztria 1850-ben jelentette meg első bélyegsorát, amelyet Magyarországon is forgalomba hoztak. Ekkor a bélyegek fogazatlanul voltak az ívekben és a postamesternek kellett azokat szétválasztani. A filatélia annale- seiben feljegyzett legenda szerint egy tokaji családnak három szép leánya volt és mindegyik postamesterhez ment feleségül. Egy ünnepnap a három vő összejött a feleségek szülőházában. A tokaji vő kiment a konyháEltűnt Régóta foglalkoztatja a történészeket Mangazejának, a XVII. századi, gazdag szibériai kereskedővárosnak a rejtélyes eltűnése. Már a XVIII. század végén sem ismerték a helyet, ahol ez a prémmel kereskedő, fejlett kézműiparral rendelkező város állt. Csupán századunk elején sikerült rátalálni. Mangazeja azért tart számot ilyen nagy érdeklődésre, mert ez volt az első olyan város, amely az északi sarkkörön túl feküdt. Az Antarktisz—Arktisz Tudományos Kutatóintézet munkatársaiból álló kutatócsoport hétéves munkával hatalmas feltárásokat folytatott az egykori város helyén. A feltárások során sok értékes leletre találtak, amelyek arról tanúskodnak, hogy az akkori lakosok fejlett fémfeldolgozó iparral rendelkeztek. Szövött szőnyegek és használati tárgyak bizonyítják, hogy a város kiterjedt kereskedelmet folytatott. Lakói ismerték a sarkkörön ba és látta, hogy anyósa vágókerékkel (derelyevágóval) miként metéli a tésztát. Ez adta az ötletet, hogy hasonló készüléket készíttessen a bélyegek darabolásához. Állító_ lag a sógorok is átvették az ötletet. így keletkeztek a világhírű, úgynevezett tokaji fogazatátütéses bélyegek, amelyekből csupán néhány darab maradt meg. Legutóbb egy New York-i árverésen egy ilyen példányért ötezer dollárt fizettek. * város? túli építkezés bizonyos fortélyait. Szigetelő, erősítő elemeket találtak a házak fennmaradt falaiban, amelyek arra szolgáltak, hogy a tavaszi olvadáskor, amikor a talaj erősen fellazul, meggátolják a ház összeomlását, megrongálódását. Korabeli levelek alapján tudjuk, hogy Borisz Godunov cár parancsára elindult egy különítmény Szibériába. A hírek szerint hajóik viharba kerültek és további sorsukról nincsen írásos feljegyzés. Az ásatások során megállapították, hogy a település házainak egy része még az 1600- as évek elejéről való. Ebből arra következtetnek a kutatók, hogy a különítmény elérte a célját, s tagjai alapították Mangazeját. A több mint ötezer ásatási leletet régészekből, történészekből és különböző iparművészeti ágazatok szakértőiből álló kutató- csoportnak adták át. Hogyan nőnek a fák? A szovjet kutatók hosszú időn át vizsgálták, hogy hogyan növekszenek a fák. Többek között megállapították, hogy a fenyőfa május közepén ébred életre és azután igen intenzíven nő, egészen június közepéig. Éjszaka „alszik” és csak nappal növekszik, a leggyorsabban reggel és estefelé. Szia, madárkák!... (Szabados György felv.) Pénzcsináló robotok A statisztikai adatok szerint a japán iparban jelenleg több mint 10 000 robot dolgozik. Szerkesztésükkel Ja pánban több száz cég foglalkozik. A robotok a vállalatok nyereségét évente mintegy 10 milliárd jennel növelik. (horváth)