Déli Hírlap, 1979. április (11. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-09 / 83. szám

a miskolciaké a szó Filléres dolgok „Az embert olykor csipri-csupri apróság is alaposan lel tudja bosszantani. Mint például engem a gyufa. Hetek óta újra, meg újra sokkol. Megveszem az original csomagolású, lizdobozos kollekciót, aztán — kibontva — egyre idegeseb­ben nyitogatom a skatulyákat. Már súlyra meg tudom sac- colni, hogy melyikben mennyi gyufa lehet. Van olyan do­boz, amelyik félig sincs megtöltve gyufaszálakkal. Van olyan, amelyik háromnegyedig van, de olyan egy sincs, amelyik igazán tele volna. Igaz, filléres áru, de engem ak­kor is bosszant, ha a 40 fillérem helyett csak 20 fillér érté­ket kapok. Sokat morfondíroztam, vajon miért engedheti meg magának a gyufagyártó ezt a rejtett „árdrágítást”, s arra a következtetésre jutottam, hogy nyilván semmiféle előírás sem kötelezi őket a gyufaszálak mennnyiségének számolására. Ez a porték. végül is dobozra megy. Téved­tem. A napokban a tévé egyik műsorából tudtam meg, hogy igenis van szabvány a gyufákra is. Egy dobozban — mint mondták — ötvennégy szál gyufának kell lenni. Azóta mint egy megszállott, számolom a gyufákat. Találtam már olyan dobozt, amelyikben 38 szál volt, olyat, amelyikben 42, elvét­ve olyat is, amelyikben 47. Ötvennégy szálast azonban egyet sem. Ötvenest sem. Mire gondolhatok? Nyilván anyagtaka­rékossági kampányt kezdett a gyártó cég” — írta G. Gy.-né, miskolci olvasónk. S. Pálné a csirkeszárny-nyak csomagok tartalmát szá­molgatja hasonló módon. A Debreceni Baromfifeldolgozó Vállalat ugyan 50—50 százalékos arányt ígér a csomagokhoz mellékelt cédulácskán, ám ez is csak ígéret. Olvasónk meg­számolt: két csomagban 28 nyak és 17 szárpy volt a csir­kékből. Satnya szárnyak, izmos nyakak. És persze nem vé­letlen, hogy az olcsóbb csirkenyakakból volt benne több. Elvégre a bevételt is növelni kell valahogy. Ha másként nem, ilyen kombinált árral, amely lehetővé teszi, hogy „takarékoskodjanak” a drágább falatokkal. Vagy itt van a Symphonia cigaretta. A füstszűrös. Újab­ban a dohánygyár is erősen takarékoskodik. Amióta 6,2(1- ról 8 forintra emelték egy doboz Symphonia árát, azóta le­spórolják a dobozokról a celofánpapírt. Legalábbis a Sátor­aljaújhelyi Dohánygyárban. „Újításuk” példázza, hogyan kell több pénzért kevesebbet adni. Persze, lehet, hogy arra­felé ezt másképpen magyarázzák. Esetleg úgy, hogy taka­rékoskodnak. A celofánnnal. Csákhogy ez a magyarázat na­gyon átlátszó. Mint a celofán. Kereskedelmi Felügyelőségünk van. A kereskedelemben előforduló hibákat tehát van, aki felfedje, intézkedjen a megszüntetésükért. Ipari felügyelőségünk nincs. A meóso- kat pedig a gyártó cég fizeti. A belső ellenőröket is. Csak az ilyesfajta „takarékosságot” fizetik a vevők. Persze, az ilyen csipri-csupri panaszokat pirulva mondjuk. Elvégre — filléres dolgok. (D Ma nincs tei(iegy) Április 6-án, felfegyver­kezve feleségem gyermekgon­dozási könyvével, a majdnem négynapos gyermekem szüle­tési anyakönyvi kivonatával, személyi igazolványokkal stb. (hogy minden nálam legyen) elmentem a városi tanács I. kerületi hivatalába — tejje­gyért A portán egy szívélyes hölgy érdeklődött, hogy mi járatban vagyok. Mondtam: a tejjegyet szeretném felvenni, merre kell mennem? Nincs tejjegykiadás, mert a kollé­ganő szabadságon van, majd a jövő héten — válaszolta. Próbáltam érvelni, de ő az­zal győzködött, hogy a kol­léganőjének is valamikor szabadságra kell mennie. Valóban, de vajon hány ember dolgozik a tanács ál­lományában, és milyen spe­ciális képzettség kell a tej- jégykiadáshoz, hogy nincs mód a szabadságon levő mun­katárs pótlására? Jómagam, és gondolom a többi sorstár­sam is, majd elkéredzkedünk a munkahelyünkről a jövő héten újra. Még jó, hogy nem vettem ki szabadságot! Pőcze Lászlóné Miskolc Mit jelent az: „rövidesen”? Országosan szédületes kar­riert futott be á Bánfi-féle hajszesz a Herbária szaküz­leteiben. Csak Miskolcon nem. Itt ugyanis még min­dig nem lehet kapni. Nem a szállításon múlik, nem az áru hiányzik. Hanem az el­adó. A szakbolt még min­dig — ki tudja hány hete — zárva van. jóllehet a Herbá­ria budapesti központjának illetékese a Déli Hírlapban közölt levelében ígérte meg: rövidesen gondoskodnak róla, hogy legyen, aki árulja is híres portékáikat. Kár, hogy azt nem közölte: mit érthe­tünk azon, hogy „rövide­sen"? Cs. J.-né Miskolc Kijavították a javítást! Most már jó, most már ki­fogástalan a házunk előtt az úttest flaszteré. A március eleji foltozgatás ugyanis — amit akkortájt szóvá is tet­tem e rovat hasábjain — csak a hónap végéig tartott. Március 31-én. estére felsza­kadt a stoppolás és helyén igen veszélyes, mély gödör keletkezett. Telefonon jelez­tük az illetékeseknek, akik példás gyorsasággal intézked­tek. A bejelentést követő na­pon kivonult az út javító bri­gád, s becsülettel ellátták fel­adatukat: ismét bestoppolták a lyukakat és asztallap sima­ságára egyengették a sérült úttestet. Ügy vélem, ezt külön illik megköszönni, hiszen az első javítás után hetekig szen­vedtünk a bitumenfoltokra felfutó, s onnan lehuppanó teherautók csattogásától. Ezek a foltok már nem selejtesek s hisszük, hogy tartósabbak is. mint elődeik. Mindeneset­re — drukkolunk nekik. Fodor Lászlóné Miskolc, Tizes honvéd u. 13. Lehetne egyszerűbben is Gyakran nézem és csodálom az Ady-hídi híradástechni­kai alkatrészüzlet dolgozóinak ügyességét. Pedig nem való­színű, hogy egy közelgő Ki mit tud?-ra készülnének, ami­kor ezeket a dobozokat rakosgatják, mindössze árut keres­gélnek. A kis rekeszekben a villamos berendezések fontos építőkövei, ellenállások vannak szépen, szabvány szerinti szortírozásban. Ha történetesén valaki olyan értéket kér, ami a dobozhalom alján van, akkor kezdődik az átrakás. Ha az eladó egyenként építi le a tornyot, akkor sokáig tart, a többi vevő bosszankodik; ha egyszerre emeli le, akkor előfordul, hogy az egész leborul. Szóval, ez valóban akro­batamutatvány, napi S óraban. Ilyen ellenállásokat Miskol­con ez az egyetlen üzlet árul. Elismerjük, valóban pepecs- munka (talán azért is nem lehet ezeket az Ezcrmesterbolt- ban kapni), de szükség van rá. A kis alkatrészüzlet mindig zsúfolt, ezért az üzembentartói igazán megkönnyítenék a kiszolgálást azzal, hogy egy kis fiókos szekrényt csináltat­nak a dobozok helyett. Ebből sokkal gyorsabban lehetne összeválogatni a keresett értékeket. Kár, hogy ez a kézen­fekvő megoldás nem annak jutott eszébe, akinek ez a fel­adata lenne. Rönkvár a Vologda lakótelep gyerekeinek $ A Vologda lakótelep gyermekei rövidesen birtokukba vehetik az új játszóteret. Minden bizonnyal kedvencükké válik majd a rönkvár, amely nemcsak sokoldalúságában újdonság, de látványnak is az. Reméljük, hosszú évekig boldogan birtokolhatják majd kis tulajdo­nosaik, s nem kerül olyan sorsra, mint a Vörösmarty utcai iskola játszókertjéé, ame­lyet pár hónap után földig romboltak az ismeretlen illetéktelenek. F. P. Miskolc Köszönet érte! Áremelés? A szólás úgy tartja, hogy Krisztus koporsó­ját se őrizték ingyen. A szólástól függetlenül volt eddig valami, amit mindig egyedül és mindig ingyen csinál­hattam. Igaz, nem min­dig jó lelkiismerettel, mert nős emberként tudom, hogy ami ne­kem ingyen volt ez ideig, az e társadalom hölgyeinek a legtöbb he­lyen 50 fillérekbe került. Remélem, tudják, mi­ről van szó; egyszóval ahol ki volt írva. hogy urak és hölgyek, oda én férfiként ingyen jár­tam. Sértette ez az egyenjogúságot, ámde arra a kiigazításra, amit Polgáron kitalál­tak, nem gondoltam. Itt, a buszmegállóban van a vendéglő, és ott általában 20 perceket áll a távolsági busz. Mi, utasok, bementünk, megittunk ilyenkor egy kávét és... Hétfőn reggel már termetes néni fogadott az elő­csarnokban és közölte, hogy lélek az ajtón se ki, se be. amíg én egy forintot nem adok neki. Táblát is mutatott, hogy ki vagyon Írva, folyóügyekben a tarifa ennyi. Volt nálam egy öt­százas. Ö megkérdezte, hogy mit csináljon, mert nem tud vissza­adni. És kínomban én sem tudtam, hogy mit csináljak, ha ö nem tud mit csinálni, és én nem akartam, hogy .. . Lehet, hogy a polgá­ri vendéglő jelentős lé­pést tett az egyenjo­gúság felé, de a vé­leményem az. hogy ezt a lépést mi drágán fi­zetjük meg. Különben az ötlet izgalmas: so­se jutott volna eszem­be, hogy egy vendéglő forgalmát ezzel is emelni lehet. (bartha) a miskolciaké a szó Rovatvezető: Radván.vl Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztőséi* 1521 Miskolc BatcsV’Zsfltnszkv öt 15- Telefonszám: 18-32) Újdonsült lakótelepünket — az Avas-délt — gyakran éri kritika, amiért kereskedelmi hálózata, s áruellátása — enyhén szólva — nem éppen osztályon felüli. Ám — mint kiderült — a meglevő adott­ságok között is elégedetté te­hetik a lakótelepi vásárlókat. Példa erre az alábbi törté­net is. Lakókörzetünkben egy ide­iglenes jellegű, faházban mű­ködő élelmiszerüzlet szolgál­ja sok százunk számára a bevásárlás lehetőségét. Az UNIÓ Áfész 106. számú bolt­ja Korábban nem voltunk el­ragadtatva tőle. A közelmúlt­ban azonban, néhány napos leltár után, igen kellemes meglepetést okozott az újra nyitó üzlet. Az első, ami szembeötlött: ismeretlen, új eladógárda került ide. Udva­rias, szolgálatkész elárusítók vesznek körül, akik — ha egy pillanatig tétovázunk — azonnyomban segítségünkre sietnek tanácsaikkal, útba­igazításaikkal. Az áruellátás is lényegesen javult. Most már rendszeresen kapható Mirelite-áru. s este hétkor is van friss burgonyáskenyér. Borsodi sör. Ezek ugyan apróságok az ember életében, de nekünk, akiknek gyakran bokáig érő sárban, ölünkben egy-két kis­gyermekkel kell utazgatni, a tömegben tolakodni, hogy a mindennapit beszerezzük, higgyék el — sokat jelent. Köszönet érte! Szokoli Pétcrné, Miskolc, Ifjúság u. 8. sz. Karcsúsított kanyar ♦ Valószínű, rosszul számították ki a déli tehermentesítő út Kiss Ernő utcai torkolatánál a jobbra, majd balra ívelő kanyart. Majd — miután kiderült, hogy ez így veszélyes — megkurtították a négy forgalmi sáv közötti kis füves szige­tet, tetemesen kiszélesítették, s ezáltal biztonságossá tették a Vasgyár felé vezető utal. Valakik nyilván úgy vélték, hogy ez területpazarlás, s — a fenti fotó által jól szemléltetett„ módon — több teherautóra való szeméttel, építési törmelék­kel, hulladékkal megkarcsúsították a kanyart. Mindenesetre bátor emberek lehettek, hiszen végül is egy nagy forgalmú autóutat igy telehordani szeméttel, nem kis fegyvertény. Bár — ha jól belegondolunk — van némi hivatkozási alapjuk. Hiszen itt sincs kitéve a tábla, amely hirdetné: „Hulladék lerakása tilos!” Persze ilyen jogcímen megérhetjük, hogy egyszer valaki a belváros kellős közepén, mondjuk a Szé­chenyi út—Kazinczy utca kereszteződésénél alakít ki önké­nyes szemetlerakó helyet... Valaha olyasmiről nyilatkoz­tak a Városgondnokság illetékesei a DH hasábjain, hogy dolgozóik gépkocsikkal cirkálnak Miskolc területén, felfedik az intézkedésre érett vagy érdemes dolgokat és természete­sen intézkednek is. Hát kérem — nem tudom, hogy cirkál­tak-e az utóbbi napokban arra, de — itt az intézkedésre a legjobb alkalom! K. A. Miskolc (hí - fi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom