Déli Hírlap, 1979. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1979-02-19 / 42. szám
a miskolciaké a szó A szezonvégi finise Döntés még nincsen Kővári László miskolci olvasónk újabb „elfeledett házikóra” hívta fel levelében a figyelmünket. A József Attila utca 27—29. számú épületekre a házikó meghatározás nem is illik, mivel többszintesek. S ámozásuk sem egyértelmű. Ügy találtunk rájuk, hogy levélírónk jelezte: a Beton- és Vasbetonipari Müvek miskolci gyára mellett állnak. (Alinak?) Díszei a Gömöri felüljárónak és — olvasón kát'idézve: „megkeserílői az ott lakó idős, nyugdíjas családok életének”. A levél írója — mint arról látogatásunk alkalmával magunk is meggyőződtünk — nem túlzott. Az ott élők valóban kénytelenek városunk épülésének, fejlődésének hátrányait elszenvedni. Ezek a hátrányok pedig sajnos abból adódnak, hogy eszközeink a városépítésben nem korlátlanok. A Gömöri felüljárót csaknem 100 éve ígérik Miskolc városának. Hiánya már égetett — de környezetének megfelelő kiépítésére még nincs mód. Egy ideig foltozgatni, javítgatni kell ezen a környezeten. Ezért maradt meg a BVM-től karnyújtásnyira a panaszolt épület. Szanálása a VI. ötéves tervidőszak végére várható. Addig is természetesen lakni, élni kell benne. A Miskolci Ingatlankezelő Vállalat — a kerületi tanács határozata alapján — meg is rendelte az épületek helyreállítását, ám a lakáskarbantartó vállalat nem vállalta e munka elvégzését. Legfrissebb információnk szerint Csabai László, a MIK főmérnöke a helyreállítás szükségességének felülvizsgálatát kéri, hiszen a rendelkezésre álló alig 600 ezer forint javításra való felhasználása nem biztos, hogy célszerű. Ha az illetékesek úgy döntenek, hogy ezeknek az épületeknek a javítgafására már nem érdemes költeni sem, az ott lakók reménykedhetnek: mihamar lakáshoz jutnak. Abban az esetben ugyanis ez az egyetlen megoldás. A Gömöri felüljáró környékén több épület vár felújításra. netán szanálásra. És akkor nem szóltunk még a város más területein levő „betegségekről”, amelyek az épülő, új házak mellett még súlyosabbnak tűnnek. Különösen azoknak, akik mindennap kénytelenek elviselni a „tüneteket”. Ám azt isi átni kell: egyre kevesebben lesznek ilyenek és nem sokáig kell már Miskolcon „elfeledett házikókban” élni. <h. j.) Legalább a sebességet korlátozzák Az Eszperantó téri villamosmegálló állapota leírhatatlan. Az ott várakozók maradandó emlékekkel térnek haza: felsőruháikat azonnal küldhetik a Patyolatba. Az arrafelé közlekedő gépkocsik ugyanis vajmi ritkán vannak tekintettel rájuk, s az úttesten felgyülemlett, agyagos latyakkal tetőtől talpig lefröcskölik őket. A járdán közlekedni vagy a járdaszigeten tartózkodni tehát igencsak kockázatos csapadékos időben. Az északi terelőút kerítésénél a földet szállító gépkocsikról lehulló agyagdarabokat az eső, a hóié vaskos latyakká cseppfolyósítja, védekezni ellene egyetlen gyalogos sem tud. Javaslom, hogy legalább sebességkorlátozó táblát tegyenek ki erre a szakaszra, ha már az úttest sármente- sítéseről gondoskodni nem tudunk. Dr. Acs Sándor Miskolc, Bársony Janos u. 19. sz. Kivonták a forgalomból A minőségvédelemmel kapcsolatos jogszabályok alkalmazásával a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet kivonta a forgalomból: — a Sport elnevezésű társasjátékot, amelynek fogyasztói ára 179 forint. A KERMI megállapította, hogy a játék táblája hullámos, vetemedett, felső borítólapja elválik az alsó merevítőlaptól (rétegtől), emiatt rendeltetésszerű használatra alkalmatlan. A MÜ- TEX HTSZ-től származó játékokat csak a hibák kijavítása után lehet árusítani. A már eladott, rossz minőségű játékra vonatkozó reklamációk esetén a vásárlókat a termék minőségének ellen- őriztetése nélkül kártalanítani kell. — a FERROVILL Vas és Műszaki Kereskedelmi Vállalat által szállított, a zirci Bakony Mg. Tsz.-től származó gaNyazó fejszenyeleket. A KERMI megállapította, hogy a különböző. 70, 80 és 90 cm hosszú fejszenyelek a szabványban előírt kőris-, gyertyán- vagy akácfa helyett rossz minőségű, bükk fűrészáruból készültek. A durva fahibák miatt a nyelek • ütő-, törőszilárdsága nem felel meg a rendeltetésszerű használat követelményeinek, használatuk balesetet okozhat. A nyelek megmunkálása durva, csiszolatlan. A már eladott fejszenyelekre vonatkozó reklamációk esetén a vásárlókat a termék minőségének ellenőriztetése nélkül kártalanítani kell. Dr. Sass Tibor Tudja a jobb kéz Perkupa községben örököltem egy házat, két és fél éve. Másfél évvel ezelőtt eladtam a helyi tsz-nek. Tavaly kaptam egy felszólítást az Ede- lényi Járási Földhivataltól, amelyben kérték: fizessek be 144 forint térképészeti hozzájárulást az ilyen és ilyen bevételi számlára. írtam egy levelet a földhivatalnak, s közöltem, hogy az ingatlannak már új tulajdonosa van, hajtsák be rajta az összeget. Levelemet figyelembe sem vették, mert ismét felszólítottak az összeg befizetésére. Vigye el az ördög — gondoltam —, s a további zaklatás elkerülése végett tavaly, szeptember 21-én (a birtokomban levő csekk tanúsága szerint) befizettem. Alig másfél hónap után — november 2-án — a megyei földhivatal visszautalta részemre a 144 forintot, a járási földhivatal 320—2/78. sz. határozatára való hivatkozással. (Az erről szóló utalvány szelvénye ugyancsak a birtokomban van.) Azt hittem, ezzel be van fejezve a história. Korántsem! Nemrégiben ugyanis megjelent lakásomon két végrehajtó, s közölték: a 144 forint végrehajtása miatt jöttek. Jómagam rokkantnyugdíjas vagyok, ezért férjem munkahelyének címét írták fel. És most tessék kapaszkodni: 1979. február 7-én Miskolc megyei város Tanácsa I. kerületi hivatalának pénzügyi osztálya az 1237/79. sz. letiltási rendelvénnyel elrendelte a férjem fizetéséből letiltani a 148 forintra emelkedett térképészeti hozzájárulást. Hogy miféle bürokratikus ügyintézés miatt fajult idáig ez a história — elképzelni sem tudom. Egy bizonyos: ebben a hivatali körforgalomban aligha tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal. Sz. B.-né Miskolc, Somogyi Béla u. Elfáradt tekintetek, kimerült emberek a pultok mögött; a szezonvégi kiárusítás finiséhez érkeztünk. Az év végi hajrát túlélték, az azt követő elszámolásokon is túljutottak, de aki a szokásos februári szezonvégit végigcsinálja, az méltó arra, hogy jó kereskedőnek nevezzék. Esztendőről esztendőre fi- gyelgetem, hogy hány embert „boldogít” a szezonvégi .., S újra és újra tapasztalom, hogy — a felhívások dacára — a nők többsége ilyenkor azt hiszi, ha nem tömörül, tolakodik a taposásig. akkor valamiről majd lemarad. Megszállottan vásárolunk, mintha csak ingyen adnák azt, amire tulajdonképpen nem is volt szükségem, de ha már „spórolni” lehet..., miért pont én ne legyek ügyes asszony? Magunkat és férjeinket ilyenkor azzal szoktuk elkábítani, hogy mennyit sikerült megtakarítanunk ... Félreértés ne essék, nem az igen nagy népszerűségnek örvendő kiárusítás ellen emelek szót. A magukról megfeledkező vásárlók nem tetszenek nekem. Szűkös üzlettereink ugyanis semmi körülmény között sem tudják biztosítani a vásárlás kulturált feltételeit, ha egyszerre több százan feszegetik falaikat csak azért, hogy az „akármit” magukénak mondhassák. Továbbá: hiányolom, hogy az üzletvezetőkön kívül ritkán szólaltatják meg az eladókat, azokat, akik pedig reggeltől estig tűrik a vevők végeláthatatlan rohamait. Pedig ennek a „csatának” ők az igazi hősei. Sárosi Pálné Miskolc Tízes honvéd u. 15 sz. Mikor zebra a zebra? A MISKOLCIAK« A SZÓ Rovatvezető: Radvänvl Cva Levélcím: Óéit Hírlap szerkesztősébe IS37 Miskolc. Bajcsv-Zsilinszkv Rt rs. Telefooszám: 18-321 A DH-ban — a január 27-i számunkban — „Itt a zebra?!” című cikkben foglalkoztak a kijelölt gyalogátkelőhelyekkel. A cikkben kö- zöltekkel kapcsolatban az alábbi tájékoztatást tartom szükségesnek: Miskolcon, a Széchenyi úton a korábbi években megszüntetett gyalogos átkelőhelyek burkolatjeleinek eltávolítására csak a rendelkezésre álló technológiát tudtuk alkalmazni. Ez a módszer azonban még ma sem tökéletes, ezért a járda- szegélyek vonalában minimális íestékfoltok visszamaradtak. Tapasztalatok szerint ezeken az átkelőhelyeken azonban nem a városunkba érkező idegenek, hanem a környéken lakók közlekednek szabálytalanul. Igazgatóságunk évente többször is felújítja az érvényben levő burkolatjeleket, természetesen a zebrákat is, tehát a „hivatalos” átkelőhelyeket összetéveszteni a teljesen lekoptatott és megszüntetett zebrákkal nem lehet. Egyébként a Győri kapuban — a Patyolat Vállalatnál — levő autóbuszmegállóhelyek, valamint a gyalogos átkelőhely kapcsolata a KRESZ-ben és más rendeletekben foglaltaknak megfelelő. Papp András a KPM Közúti Igazgatósága főmérnöke (Ehhez csupán annyit: ti gyalogos átkelőhelyet a KRESZ-ben előírt táblával is jelölni kell. Ennek szükségessége azért is egyértelmű, mert ha csak az úttesten jelölnék az átkelőhelyei, akkor sáros, havas időben a burkolati jeleket nem láthatnák sem a járművezetők, sem a gyalogosok. Persze, az is igaz. hogy a gyalogosok száraz időben is vajmi’ ritkán veszik észre. A szerk.) Sóder kellene! Jogos volt! E rovatban — február 12-én — jelent meg K. J. miskolci olvasó levele „Jogos volt?” címmel. A Reményi utcai óvoda intézkedése ellen emelt szót. Kifogásolta, hogy egyik ismerősével megfizettették a gyermeke által eltört tányért, s kérdezte: jogos volt-e ez? A szerkesztőség ugyan részben válaszolt a levélre — megállapítva, hogy jogos volt a kár m,egtérittetése —. ám az alábbiak közlését a teljes igazság kedvéért szükségesnek tartom. Már a második gyermekem jár a. Reményi utcai óvodába, A renddel, a fegyelemmel, az intézetben kialakult szokásokkal és nem utolsósorban a gyermekekkel való foglalkozással, nevelésükkel nagyon elégedett vagyok. A szóban forgó tányértörésről a következő a véleményem: az óvoda vezetője minden év elején kéri a szülőket, hogy otthon, a családi életben is segítsék megvalósítani mindazt, amit a gyerekek az óvodában tanulnak, illetve tanítanak velük. Vonatkozik ez például étkezések alkalmával a tálalásra is. Kérte ezt mindazért, mert az óvodában igen sok pohár és tányér tört az elmúlt években. A szülők ekkor vállalták, hogy az okozott kárt önként megtérítik. Lehet, hogy K. J. munkatársa ezen a szülői értekezleten esetleg elfoglaltsága miatt nem vett részt. Az a szokás alakult ki egyébként, hogy a gyerekek otthon általában elmondták. hogy mit csináltak aznap az óvodában, esetleg milyen csínyt követtek el, netán milyen kárt okoztak. Ilyenkor a szülők — nem felszólításra, hanem kérés nélkül — megtérítik az okozott kárt. Különösen akkor, ha kiderül, hogy nem véletlenről van szó. Mint például abban az esetben, amelyet a tisztelt K. J. tett szóvá. Tudomásom szerint ugyanis munkatársa gyermeke tízórai előtt csoporttársa fején törte össze a tányért. És ha már munkatársa a tányér árának mintegy 20 forintos megtérítését sérelmezi, arra is gondoljon, hogy olyan szokások alakultak ki a Reményi utcai óvodában, mint amilyenekkel kevés más hasonló intézetben találkozhatunk. Nevezetesen: a gyermekeket nem kell reggel levetkőztetni a munkába igyekvő szülőknek, mert helyettük ezt elvégzik az óvoda dolgozói. Térítésmentesen kapják az egyse ges tornaruhát, a takarót és minden héten a tiszta törül közőt. A szakszerű pedagógiai munkán kívül ez kerülhet o 20 forinttal szemben a mérleg másik serpenyőjébe. És ez érzésem szerint sokkal többet ér, mint az a 20 forint! L. G. Miskolc & Tócsák cipőt marasztaló sár, s mindez városunk „kapujában" a Tiszai pályaudvar előtt levő kis téren, ahol naponta tízezrek fordulnak meg. Kénytelenek vele, hiszen az ország különböző tájairól érkezők a terecskén felállított pavilonnál váltják meg villamos- és buszjegyeiket, hogy bánthassanak a város szivébe Kissé riasztó ez a „vendégföladás”. Legalább néhány dömper sóderrel vagy salakkal enyhítsenek az áldatlan helyzeten az illetékesek! Ne röstell- kedjenek a városunkba érkezők amiatt hogy bokáig sárosán kerülnek belvárosunkba. K. A. Miskolc
