Déli Hírlap, 1979. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-19 / 42. szám

A Coca-Cola dosszié John Pemberton csodaszere Kínában A sötét színű szénsavas italt már akkor ismertük, amikor még a hazai boltok­ban nem jelent meg a sajá­tos formájú üveg. Moldova György egyik novellájában írja: egy hajdanvolt főisko­lai könyvtárosnő szerint Hemingway hősei „Coca- Cola mámorban fetrengenek”. Akkor — jegyzi meg Mol­dova — úgy gondolták, hogy a kóla „erős pálinka, mint a rosztopcsin vagy a benyov- ka”. Azóta persze nálunk is megismerték ezt az üdítő italt, vannak hívei, talán szenvedélyes fogyasztói is, de kevesen gondolnak arra, hogy amikor jegelt kólát isznak, egy amerikai óriás monopólium termékét fo­gyasztják. COLA+COCA = „7X" A habzó ital csaknem száz- esztendős. Egy John Pemberton •nevű atlantai gyógyszerész 1886- ban állította elő — fejfájás és szédülés ellen. Az alapanyagok között szerepeit az afrikai cola- «lió és a dél-amerikai coca nö­vény is, ezek lettek a Pember- ton-féle csodaszer névadói. Az eredeti repect a „7X” azóta sem változott, a Coca-Cola szipurjá- nak összetétele szigorúan őrzött *itok. Állítólag csupán két mér­nök ismeri, s a leírást egy at­lantai bank páncélszekrényében őrzik. A hasonló italok megjele­nése azonban arról árulkodik, hogy a konkurrencia közel ju­tott a titok megfejtéséhez. Való­színűnek tartják, hogy az élén­kítő hatást a cola és a coca fej­ti ki, a sajátos íz pedig vanília, cukor, levendula és citrom ke­verékének köszönhető. A Coca- Cola Company székhelye ma is a georgiai Atlanta. A jellegzetes formájú palackot 1916-ban ter­vezték meg, azóta a Coca-Cola reklámok millióit helyezték el az Egyesült Államokban és a vi­lág 140 országában. A cég maga csupán a gyártá­si előírásokat, a coca-cola sűrít­ményt bocsátja a helyi gyárak rendelkezésére. Az italt termé­szetesen a helyi kereskedelem forgalmazza, az atlantai központ viszont hozzájárul a kezdeti be­ruházásokhoz. A Coca-Cola Com­pany és a koncessziósok szerző­dései — írta a párizsi Le Monde — az államközi megállapodások­ra emlékeztetnek. Hosszú időre — 10—20 évre — kötik őket, s a koncessziósok kötelezettséget vállalnak, hogy nem dolgoznak * versenytársak számára, és szigorúan betartják a gyártási szabályokat. ÜGYNÖKÖK - EGYENRUHÁBAN A reklámszakma egyete­mein alaptantárgynak szá­mít a cég eladási stratégiá­ja. A Coca-Cola ugyanis el­sősorban ennek köszönheti sikerét. Nem csupán egysze­rű hirdetési fogásokhoz fo­lyamodtak. A második világ­háború alatt az atlanti köz­pont felismerte a nagy le­hetőséget, s a cég akkori elnöke úgy döntött: minden GI bármely hadszíntéren le­gyen is, 10 centért hozzájut­hat az üdítő léhez; s gondos­kodtak is arról, hogy az amerikai katonák valóban részesülhessenek a kóla élve­zetéből. Egyenruhába öltö­zött Coca-Cola ügynökök kí­sérték a csapatokat és 64 tábori töltőüzemet hoztak létre. Az eredmény: a vi­lágban kialakult a kép; az amerikai olyan ember, aki rágógumit rág és Coca-Colát iszik. Diósgyőri bérletesek figyelmébe A DVTK elnökségének ké­résére közöljük, hogy ezen a »éten tovább folytatódik a abdarúgóbérletek érvényesí­tse. Kérik a régi bérlettu- jdonosokat, hogy mihama- ibb jelentkezzenek, mert egszokott helyüket egy rö- d határidő után már nem dják tovább fenntartani, bérletek érvényesítése a idion melletti faházban lubhelyiségben) végezhető mindennap 13 és 18 óra r>z9tt. A háború utáni években a Coca-Cola Company mind az öt kontinensre kiterjesz­tette tevékenységét. 1977-ben a cég forgalma 3.7' milliárd dollár volt, s ennek'44 szá­zaléka külföldről szárma­zott. A 35 ezer alkalmazott nagyobb része is az USA-n kívül dolgozik, ezek főleg a „7X”-et gyártják. A cég ma már. nem csupán a barna italt állítja elő; nagy citrus- ültetvényei vannak. mű­anyaggyárai. s foglalkoznak tea- és kávéforgalmazással is. Az utóbbi időben — irta a minap a nyugatnémet ■Handelsblatt — felvásárol-. ták a Taylor Wine Com- pany-t, s teljes reklámappa­rátusukat az olcsó kaliforniai konzumborok népszerűsítésé­nek szolgálatába állították. Nem éppen az eredeti üzlet­ággal kapcsolatos, hogy a cég 1970 óta egy tengervíz- sótalanító berendezéseket üzemeltető hálózatot is fenn­tart. Ekkor vásárolták meg ugyanis az Aqua Chem cé­get, amely ma 35 országban van jelen. CUKOR ÉS PEPSI Persze nem felhőtlen a Coca- Cola ege sem. A húszas évek óta zavaró tényező a legnagyobb konkurrens: a Pepsi. A nagy versenytárs sajátos stratégiája: engedi, hogy a Coca-Cola elő­készítse a terepet, s amikor el­terjed az adott országban a kó­lafogyasztás, behatol a piacra, s elhódítja annak 20—-30 százalé­kát. Egy másik aktuális problé­mája a cégnek a cukor. Két ok­ból is gond ez az atlantai köz­pontnak. Először is azért, mert a fogyni vágyók milliói feladták az üdítő ital fogyasztását, s köz­ben erősen ingadozott is a cu­kor ára. A Coca-Cola megpró­bálkozott a szacharinos készít­ményekkel. Ezt az édesítőt azon­ban az USA-ban betiltották. Je­lenleg nagy kutatói apparátust foglalkoztat a cég az édesítő- probléma megoldására, több, mint 12 millió dollárt fordítva e célra. Természetesen ezekkel a gon­dokkal bajlódik a Pepsi is. Ép­pen ezért a két cég közötti küz­delem áttevődött az új piacokért folytatott harcra, a Pepsi-Cola cég a hetvenes évek elején je­lentős területeket hódított meg, s elsőként tört be egy olyan óriási piacra, mint a Szovjetunió. Ebben nem utolsósorban az se­gítette, hogy első számú ügynö­kéül szegődött Richard Nixon akkori elnök, akit a cég jelen­tős pénzeszközökkel segített vá­lasztási hadjárataiban. Ugyan­akkor a Pepsi hajlandó volt ar­ra, hogy a szovjetekkel kom­penzációs üzletet kössön, azaz a két töltőüzemért és a gyártási eljárásért cserébe vállalta a márkás orosz vodkák észak­amerikai forgalmazását. Az utóbbi két évben azonban ismét a Coca-Cola tört előre. Talán nem véletlen, hogy a geor­giai származású Jimmy Carter igen szoros kapcsolatban van Paul Austinnal, a cég főnöké­vel, aki Georgia székvárosából, Atlantából irányítja birodalmát. A Coca-Cola Company nem csu­pán anyagiakkal járult hozzá a volt georgiai kormányzó megvá­lasztásához, de segítséget nyúj­tott neki a választási reklám- hadjáratban is. Carter korábbi külföldi utazásait is a cég helyi ügynökei szervezték meg. A há­la nem maradt el; a Fehér Ház­ban Carterék beköltöztévei a Pepsi-automatákat Coca-Cola forrásokra cserélték. Sokan úgy vélik; e magas kapcsolatoknak (és persze az Újsütetű Peking—Washington barátságnak) köszönheti a Coca-Cola Company, hogy betörhetett a világ legna­gyobb piacára, Kínába. At­lantában azonban józanul számolnak, s úgy vélik; a Coca-Cola Company számá­ra nagyobb hasznot hozhat a moszkvai üzlet; a céget felkérték, hogy legyen az 1980-as olimpiai játékok hi­vatalos szállítója. MIKLÓS GABOR Jégen az Expressz Jobban is eSsózhaííák” volna, de... A rendkívüli jégkorongmérkőzést megelőző hírverés nagyon jól sikerült, hiszen vasárnap délelőtt megteltek a miskolci műjégpálya lelátói. Nézők és autogramvadászok gyülekezete várta a népszerű Expressz zenekart, és vendégjátékosaí jégreléptét a miskolei Kini­zsi ellen. Valószínű, hogy a többséget a beígért hoki-show vonzot­ta az eseményre, de azt is merjük íeltételezni, hogy sokan az else lépéseit megtevő fiatal szakosztály, a miskolci Kinizsi segítségére kívántak sietni a belépőjegyekért fizetett forintjaikkal. A segítő szándék egyébként 100 százalékos arányban jelentkezett nézők és résztvevők részéről, a „vendégcsapat” ugyanis nem tartott igényt honoráriumra, csak játszani akart, s ennek révén segíteni a Kini­zsit. A szándék dicséretes volt, s ezért is kell a rendezvény hibáit „megszelídítve” pellengérre vonni. A mérkőzés az olyan volt, amilyen. Tudtuk, hogy egyik csapat sem pályázik világ- bajnoki babérra, s nem is várhattunk többet. Sőt; a vendégek időnként olyan dol­gokat is produkáltak, ami tetszést aratott — arról nem is beszélve, hogy legyőzték a magyar bajnokság B-cso- portjában szereplő Kinizsit. A hoki tehát rendben volt... A show körül azonban már akad ném; bonyodalom, mert sehogy sem akart kialakul­ni mindaz, amit a vendégelt képviselője Írásban előzete­sen közölt, s amiről — telje­sen jóhiszeműen — mi is tá­jékoztattuk olvasóinkat. Kel­lemetlen meglepetés volt Koós János távolmaradása. Nagyon hiányzott Simon László, akinek a mérkőzés közvetítése, a konferálás, azaz: az igazi hangulat meg­teremtése lett volna a fő fel­adata. Dr. Egri János távol- maradását nem említettük fel ebben a sorban, hiszen róla már előzetesen is jelez­ték: bizonytalan az érkezése — tévéfelvétel miatt. Tar László, aki „hivatá­sos” játékvezető, jószándék­kal igyekezett ugyan pótolni a hiányt, de ez természete­sen édeskevés volt, ahhoz képest, mint amit vártunk. (Meglepetés volt számunkra, hogy a sokféle bemondás közül kimaradt a góllövők többségének bemutatása, akik ráadásul szinte valamennyi­en miskolciak voltak. A köz­ismert vendégeket ugyanis Tar fejből is bekonferálta, Az iráni vihar 3. A Perzsa-öböl csendőre >Jc Ihász Gábor, akit megle­hetősen ritkán lehet így lát­ni énekelni (Szabó felv.) de a miskolci góllövők ese­tében csupán azt tudtuk meg. hogy a 7-es. vagy ép­pen a 11-es számú játékos szerzett gólt — amit külön­ben úgyis láttunk.) Búzás György, a ma is ak­tív 59-szeres válogatott já­tékos, inkább játszott, mint bíráskodott, de a büntetők bemutatásáról megfeledke­zett. A legnagyobb sikert Böröczki József parodista aratta, aki azonban szintén adósunk maradt — a „női” műkorcsolya-bemutatóval! Egyébként is csak az egyik szünetben volt műsor, a megígért kettő helyett. Ihász Gábor és Solymos Antal szimpatikusán adták elő pro­dukcióikat, kár. hogy a ren­delkezésre álló technika nem bizonyult megfelelő segéd­eszköznek. Mindezek után elvárható volna, hogy méltatlankod­junk mégsem tesszük . ■. Nem, mert a rendezvény végeredményben elérte leg­fontosabb célját, a miskolci Kinizsi támogatását. S ha jól belegondolunk, nem is volt kis dolog a művészek részé­ről, hogy 40 percnyi koron­gozás után még produkcióik­ra is vállalkoztak, hiszen a korongozás különösen fárasz­tó olyanoknak, akik nem jár­hatnak mindennap edzésre. A jégkorongmérkőzésen a résztvevők szórakoztak job­ban — de az sem kis dolog, hogy 18 gólt láthattunk, ami­ből 10-et a vendégek, 8-at pedig a Kinizsi szerzett. A kétgólos vezetés már az első harmadban megszületett (3:1) a további két harmad döntetlenül zárult (2:2 és 5:5). A vendégek csapatából Böröczki és Solymos talált a legtöbbször a hálóba, míg a mezőnyben Búzás mutatott be — érthetően — elegáns dolgokat. A miskolci hoki-show két csapata a következő össze­állításban szerepelt: Miskolci Kinizsi: Neumaa — Tóth. Skultéti, Nagy Zs., Lukács. Cziáky. Sepsi, Zakár, Horváth, Paluch, Kovács, Majzik, Hilóczky, Esztergá­lyos. Az Expressz játékosai: Seres — Solymos Antal, Ma­gyar, Kangyal. Solymos And­rás. Németh (Fonográf). Ihász. Büzás, Böröczki. Vezette: Tar László és Já­nosi Pál. H. K. A sah tisztában volt vele. hogy az olajtartalék legfel­jebb 3« évre elegendő. Ezért azt tervezte, hogy ez idő alatt modern tőkés ipart hoz létre. Kedvenc mondása volt. hogy 2000 után Irán nem olajat, hanem aszpirint fog exportálni a tőkésországokba Ezek a tervek azonban nem vették figyelembe a realitásokat, azt, hogy évszá­zadok mulasztását nem lehet két évtized alatt pótolni. Mert igaz ugyan, hogy az olajárrobbanás évében — 1974-ben — Iránban 513 dol­lár volt az egy főre jutó nemzeti jövedelem, s hogy 1979-re elérte a 2500 dollárt, azonban ez az óriási gazdag­ság rendkívül egyenlőtlenül oszlott meg. Először is na­gyobb részét a hadsereg fel­fegyverzésére költötték, az­tán új modern gyárakat épí­tettek a japánok, amerikai­ak, franciák és angolok se­gítségével, amelyek azután — mint például a Toyota- gyár — alig 30—40 százalé­kos kapacitással dolgoztak, mert a munkaerőképzés el­maradt a beruházás ütemé­től. Mindeközben, mivel a földet csak kiosztották, de a parasztok nem kaptak se gépeket, se más, a művelés­hez szükséges eszközöket, a földek egy része parlagon maradt, csökkent a termelés, a parasztok pedig milliós tö­megekben vándoroltak a vá­rosokba, megélhetési lehető­séget keresve. Ezek a milliók a növekvő infláció miatt az éhhalál kü­szöbén vegetáltak, a felső ré­teg viszont a korrupciós üz­letek révén mérhetetlenül meggazdagodott. A császári család maga 2,4 milliárdos magánvagyonra tett szert, amelyet svájci bankok kezel­tek. Növelte az elégedetlen­séget, s közelebb hozta egy­máshoz a vallásos és a világi ellenzéket, hogy az uralkodó elbizakodottságában meg­szüntette a pártokat s létre­hozta saját „császári” párt­ját, a Rasztakhizt. S volt még valami, ami feszítő erő­ként hatott: a fegyverkezésre költött milliárdok, s az or­szágba beáramló amerikai tanácsadók tízezrei, akik élet­módjukkal kihívták maguk ellen az irániak haragját. Az iráni uralkodónak a katonai hatalomról szőtt ál­mai arra épültek, hogy a washingtoni patrónusok rend­kívül fontos szerepet szántak országának a kommunizmus és a radikális nacionalizmus terjedésével szemben. Más­felől a katonailag erős Irán­nak kellett biztosítani Sza- úd-Arábia, Kuwait, az emi­rátusok és természetesen az iráni kutak olajának útvo­nalát Japán, az USA és Nyugat-Európa felé. Más szó­val az Egyesült Államok is arra törekedett, hogy Iránt az amerikai globális straté­gia erős láncszemévé építse ki a Japántól a Földközi­tengerig terjedő térségben. Az amerikai—iráni szövet­ség értéke dollárokban és íegyvertípusokban is lemér­hető volt. Egybehangzó je­lentések szerint az elmúlt két évtizedben a közép-ke­leti ország 36 milliárd dol­lárért vásárolt modern hadi- technikai felszerelést, első­sorban az Egyesült Államok­tól. Az utóbbi öt évben pe­dig a teljes amerikai fegy­verexport felét Irán kapta. 1972-ben Nixon akkori elnök teheráni látogatása alkalmá­val született a megállapodás: Irán bármilyen amerikai fegyvert megkaphat, kivéve az atombombát. Meg is ka­pott. Az amerikai hadiipari részvényesek legnagyobb örö­mére Irán a legkorszerűbb önjáró lövegeket, harckocsi­kat és repülőgépeket, sőt utóbb egy tengeri hatalom­hoz illő mennyiségben ren­delt hadihajókat is, amelye­ket pedig eleve az elavulás veszélye fenyegetett, mert mire az iráni személyzet megtanulta volna kezelésü­ket, addigra az idő túlha­ladta volna a felszerelés egy részét. Hogy e paradox helyzet­ien enyhítsenek, ezerszámra érkeztek amerikai tanácsadók Iránba. A hivatalos katonai tanácsadók létszámát hét­ezerre becsülték, de a „civi­lekkel” és családtagjaikkal együtt létszámuk elérte a 40—45 ezer fót, legalábbis ennyi ember elszállítására készítettek tervet a Penta­gonban. amikor a múlt év végén forrósodni kezdett, a talaj a lábuk alatt. Ameri­kai szakértők működtek Isz- fahánban. a világ legnagyobb helikopteriskolájában, ame­rikai specialisták irányításá­val képezték ki a császári testőrség és az elit ejtőer­nyős hadosztály katonáit; mindenhol jelen voltak a gomba módra szaporodó légi­ós haditengerészeti bázisokon, nem is beszélve azokról az amerikai ellenőrzés alatt álló támaszpontokról, amelyek segítségével az Egyesült Ál­lamok polgári és katonai hírszerzése a Szovjetunió el­len kémkedett, elektronika berendezések segítségével. (Folytatjuk) KANYÖ ANDRÁS Cselgáncs Az aranyérmeket a vendégek vitték el A rendezők számítottak arra. hogy sok lesz az in­duló, de mégis meghökken­tek, mikor összesítették a nevezéseket, hiszen nem ke­vesebb, mint 26 egyesület je­lezte versenyzői indulását az MVSC által rendezett orszá­gos másodosztályú felnőtt rangsorversenyen. A beneve­zett egyesületek közül három ugyan nem jelent meg. de a megmaradók így is 147 in­dulót küldtek a tatamira. Az ország minden részéből ösz- szesereglett cselgáncsozók hat szőnyegen küzdöttek a helyezésekért, s a hét súly­csoportban vendéggyőzelmek születtek. A házigazdák két ezüst- és két bronzéremmel gyarapították gyűjteményü­ket. bár itt nem az érmek színe, hanem a helyezések után kapható pontszám a lé­nyeges. Az MVSC által jól szerve­zetten, s így zavartalanul le­bonyolított versenyen a kö­vetkező eredmények . szület­tek. 60 kg: 1. Kovács (KSC), 2. Varga, 3. Schulhoff (mindkettő MVSC) és Zöld (Debrecen). 65 kg: 1. Flóruzs (Szolnoki Kilián), 2. «sáthy (Debrecen), 3. Gertner (3p. Spartacus) és Csoknyai (U. P.). 71 kg: 1. Deli (KSC), 2. Miskolci (MVSC), 3. Kálmán (KSC) és Budai (Debrecen). 78 kg: l. Kovarszky P. (Békéscsaba Szalva), 2. Petrányi (U. P.). 3. serecz (Kaposvár) és Kovarszky J. (Békéscsaba Szalva). 86 kg; 1. Szilágyi, 2. Sefcsik (mindket­tő Debrecen). 3. Kelemen (Ka­posvár) és Török (KSC). ... 5. Szavoboda (MVSC). 95 kg: l. Ta­kács (Bp. Spartacus), 2. Deák (Békéscsaba), 3. Tóth (STC) és Króner (Bp. Spartacus). -}-95 kg: 1. Ercsényi (Baja), 2. Hadi (Ka­posvár), 3. Sütő (MVSC) és Me­lis (Békéscsaba Szalva). NŐNAPRA VÁSÁROL - HÚSVÉTRA NYER! A borítékra frja rá Sorsolás! 1979. április Í2^én. Ha február 1 és március 8 kó/ótt f • 1 f 00 Ft feletti V- • tértekben vásárol . ’ tiVeg pőrcé/án kerámia ' ' , As műanyag c«kR*ket­blokkjávafértékés jutalmakat nyerhet1 Cím AMFORA-UVERT Budapest . m Im Posta(i6K'2Í6 •'••''A I 'M '975 . VL/ ó nőnapra VASÁRON - . TJ- Hl SV KTRA NYKR! .„iSÄ..,. Beküldési határidő: 1979. március 21.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom