Déli Hírlap, 1979. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-19 / 42. szám

Vezérigazgatók és igazgatók a mikrofonná! A jól áttekinthető, könnyen hozzáférhető raktár (felvételünk a leninvárosi Tiszai Ve­gyikombinátban készült) eleve garancia lehet arra, hogy nem nőnek az égig a készletek... (Laczó József felvétele) Túlbuzgó anyagbeszerzők Kosza készletek Bezárják as ebédlőt? i Idén az egy lakosra jutó társadalombiztosítási kiadások ösz- szege eléri a hatezer forintot. A pénzbeli társadalmi jutta­tások 61.4 milliárd forintot tesznek ki. ami 10,2 százalékkal több az 1978. évinél. Holott az állami költségvetés igazán nem bajlódik olyan gondokkal, hová adja ki bevételi forint­jait. de: a szociálpolitika társadalmi-politikai jelentősége a nehezebb gazdasági körülmények közepette nemhogy mérsék­lődne, hanem növekszik. Mégis, szemben a központi irányítás követte gyakorlattal, a termelőhelyek némelyike úgy okos­kodik: ha sűrűsödnek a gondjaik, lógjuk szorosabbra — a szociálpolitikai kiadásokat, hiszen ott a legkönnyebb ..gazdál­kodni”. S innét a cím is, szándékkal ingerlő, bárha kérdőjel­lel, mert — ugyan a végletességig elmenve — az ilyesfajta logikából ez következne. Nagy hagyományai, gazdag tapasztalatai vannak a vállala­ti szociálpolitikai tevékenységnek, több évtizedre visszanyú­lok, s egyre tekintélyesebb összeget követelők. Napjainkban a társadalmi juttatások tiz százaléka származik vállalati for­rásokból, több részterületen azonban ennél jóval nagyobb a hozzájárulás aránya: az üzemi étkeztetés költségeinek nyolc­van százalékát fedezik a munkahelyek, s a kedvezményes üdültetés minden száz forintnyi kiadásából hetvenet a vál­lalatok állnak. Elképzelhetetlen lenne egyik napról a másik­ra elvonni mindazt, ami megszokottá vált, ami a dolgozók nagyobb csoportja által természetesnek tartott és igénybe vett. Arra érthetően nem gondolnak egyetlen munkahelyen sem, hogy bezárják az ebédlőt, megszüntessék a kedvezmé­nyes üzemi étkeztetést. De néhány helyen furcsa takarékos­ságot kívánnának meghonosítani, mondván, most a vállalati nyereséget kell növelni, s nem olyan mellékes dolgokkal bí­belődni, mint a szociálpolitika. Igen ám, csakhogy az így gon­dolkodók azt tévesztik szem elől, hogy a vállalati szociálpo­litikai tevékenység az elsődleges vállalati érdekeltségek kö­rébe tartozik. Nyilvánvaló: a munkaerőforrások elapadása, a munkavál­lalók jó értelmű megtartása egyre inkább föltételezi nemcsal® a javadalmazási formák tökéletesítését, hanem a vállalatit szociális gondoskodás kereteinek folyamatos fejlesztését is. Igaz, számon kell tartani ez utóbbi befektetéseknek, kiadá­soknak a hatékonyságát; a vállalat olyan szociálpolitikai te­endők ellátását vegye magára, amelyek megfoghatóan köthe­tők a vállalati érdekekhez. Szó sincs tehát valamilyen ross2 ízű jótékonykodás óhajtásáról, sokkal inkább arról, hogy a tudatosság és az érdekeltség összhangja a szociálpolitikában is megteremthető, kialakítható. Igaz csak akkor, ha tervezik e tevékenységet, ha súlyát mérlegelve rangsorolják. Rangsor: nem szabad úgy mazsolázgatni a kalácsból, hogy — például — a munkásszállás maradhat, mert annak kiadá­sai az önköltségben számolhatók el, ám az óvoda fönntartá­sát már fontoljuk meg, hiszen az a jóléti alapot terheli stb. Mégis, itt-ott mostanában tapasztalni ilyesfajta — érthetet­len és elfogadhatatlan — méricskélést, osztályozást. S ma­gyarázatot is hallani ezekre a próbálkozásokra, mondván, a központi irányítás jelentősen szigorította a vállalatokkal saembem gazdálkodási követelményeket. • A hangsúly a vállalati szociálpolitika egészén van, azaz annak rendszerén, amibe a munkaruha éppúgy beletartozik — ha nehezen is látják be ezeket az összefüggéseket a gaz­dálkodók —, mint az üzemegészségügy, a munkakörülmények korszerűsítése, a gyermekintézményekhez adott hozzájárulás. Tartósan, hosszú távon növekszik a vállalatok szociális te­vékenységének jelentősége, súlya a munkaadó és a munka- vállaló viszonyában, ezt igazolják az eddigi fejlődés tapasz­talatai, s ezt a jövőbeni irányzatokat elemző kutatások. Káé lenne, ha átmenetileg is, de megtorpanna ez a folyamait, as „ebédlő”, azaz a gondoskodás különféle elemeinek fölszám»*- lása. visszaszorítása következtében. A holnap, a hotaiapwtáB atefijaiből erősen Mányoznék ez a cement. LÁZÁR GABO* Egyik épít, másik rombol A készletek alakulasa a népgazdaság működésének egyik fontos jellemzője — következtetni lehet belőle a struktúrára vagy a tervsze­rűségre éppúgy, mint az ér­dekeltség esetenkénti ellent­mondásaira. A fokozott fi­gyelmet hazánkban az is in­dokolja, hogy a készletek évek óta egészségtelenül nő­nek. Okok és okozatok A múlt év végén 450 mrl- liárd forintnyi készletet őriz­tek a vállalatok és ipari szö­vetkezetek raktáraiban. Ez az adat akkor mond sokat, ha figyelembe vesszük, hogy értéke csaknem eléri az egy­évi nemzeti jövedelem nagy­ságát. A Magyar Nemzeti Bank becsült adatai szerint tavaly a készletek hozzáve­tőlegesen 35 milliárd forint­tal nőttek. Bizonyos tartalékok min­den gazdaságban nélkülöz­hetetlenek. A termelés biz­tonsága, folyamatossága, az ésszerűség kívánja így. De a szükségesnél nagyobb készle­tek csak a népgazdaság te­hertételeit növelik. „Eladók piaca” — így jel­lemzik a nálunk kialakult helyzetet, ami azt jelenti, hogy a vevők, felhasználók — némi túlzással élve — mindent felvásárolnak, amit kapni lehet. E „készletezési mánia” érdekeltségi problé­mákra és a vállalatok közöt­ti kapc^ojatok zavaraira ve­zethető vissza. A vevő nem bízik az eladóban, nem hiszi, hogy igényeit időben és a kellő mennyiségben valóban kielégítik. Ezért korábban és az indokoltnál többet rendel, számítva a szállítási határ­idők csúszására és a kértnél kisebb tételekre. S előfordul az is. hogy a készletet vá­sárolni akaró vállalat — biz­tonsági okokból — több szál­lítóhoz is fordul: valamelyik majd csak kielégíti igényeit. S ha esetleg többen is szállí­tanak neki? Inkább több le­gyen. mint kevesebb! Lehet­séges persze, hogy másutt éppen ez a túlbiztosítás okoz hiányt. A túlbiztosító, óva- tnfeecLó vállalatok így sok­szor maguk állítják elő a hiányhelyzetet, hozzájárulva ezzel is a kereslet—kínálat egyensúlyának megbomlásá­hoz. A készletek nagyságért a lekötött készletnapok szá­mával is nyilvántartják. A magyar iparban — az élel­miszeripar adatai nélkül — ez 12 év átlagában 80 nap, ami azt jelenti, hogy átlago­san ennyi időre elegendő készletet tárolnak a vállala­tok. Ez persze hatalmas — készletezési, raktározási — többletköltséget jelent. Csak összehasonlításai érdemes megjegyezni, hogy a fejlett tőkés országokban óriási ipari üzemek dolgoznak egy­hetes (!) készletekkel. Megte­hetik, hiszen tudják, hogy ha feladnak egy megrende­lést, azonnal, s a kívánt mennyiségben, minőségben megkapják a kért árut. Arányok, itt és ott A vállalatok és szövetke­zetek készleteit három fő csoportra .szokás osztani. Az elsőbe a termeléshez szüksé­ges alap- és segédanyagok tartoznak, a második a befe­jezetlen, félkész termékeket foglalja magába, míg az utolsó csoport az eladásra szánt késztermékeké. E há­rom csoport aránya a ma­gyar iparban — megint csak az élelmiszeripar nélkül — az utóbbi 15 évben szinte semmit nem változott. Míg ez idő alatt a készletek ál­lománya két és félszeresére növekedett, az alap- és se­gédanyag 70, a befejezetlen termék 18. az eladatlan kész­termék változatlanul 12 szá­zaléka az összes készletnek. Ismét csak összehasonlítás­ként: az Egyesült Államok­ban ugyanez az arány 40:20:40. A raktárakban álló kész­termékek — csak látszólag alacsony — aránya a többi között arra is enged követ­keztetni. hogy sok helyütt nem jól mérték fel az érté­kesítési lehetőségeket. E ter­mékek egy része kifejezetten eladhatatlan, vagy nehezen eladható. 5—15 százalékra becsülik a „bedöglött készle­tek” arányát; ami — az ab­szolút számot figyelembe vé­ve — 20—60 milliárd forint körüli érték. Valódi gazdálkodási ! A szakemberek úgy fogal­maznak, hogy a készletek elhelyezkedésén kell javrfca- ni; jelenleg ugyanis túlnyo­mó részük nem az eladók, hanem a felhasználók rak­táraiban áll. Vannak ugyan Magyarországon termelőesz­köz-kereskedelmi vállalatok, amelyeket éppen a már em­lített gondok, feszültségeié megszüntetés«« hoztak létre. A TEK-vállalatok raktárai­ban azonban az összes kész­leteknek csak mintegy 9—10 százaléka található. Ennek js több oka van. A magas esz- közterhek miatt nem érde­kük a készletezés — igaz, raktárkapacitásuk sem lenne elegendő —, márpedig a va­lódi kereskedelmi tevékeny­ségnek ez elengedhetetlen feltétele. De talán érméi is súlyosabb ok, hogy a TEK- vállalatok készleteik besaer-'- zésénéi ugyanolyan hely­zetben vannak, mint a-többí— ek. Az idén — előzetes becs­lések szerint — várhatóan 35—40 milliárd forinttal nő­nek a készletek. A kedvezőt­len tendencia megállapításá­nak egyik — jóllehet „kül­ső” — eszköze a hitelezési feltételek szigorítása. Az új rendelkezések szerint a bank a hitelkérelem elbírálásánál „készletleépítési terv” készí­tését írhatja elő. Ugyancsak jó irányú változásokat hoz­hat a vállalati készletgaz­dálkodás javítása, ha ezen a területen is valóban erre a „szakmára” képzett emberek dolgoznak. S nyilvánvaló az is, hogy a vállalati anyagbe­szerzők túlbuzgósága és vá­sárlási kedve is jelentősen lecsökken, ha kedvező válto­zásokat sikerül elérni a szál­lítási fegyelemben. Mindeh­hez azonban a gazdaság egész területén szükség len­ne a vevők pozíciójának, biztonságának erősítésére, s arra, hogy a tényleges, való­di szükségletekre termelje­nek. FOLD S. PSTER Kérdezzen — az illetékesek válaszolnak ’ A Magyar Rádió miskolci stú­diója folytatja Fórum-műsorso- rozatát. Február 2tí-án, hétfőn 17 óra 10 perctői főleg a mun­kásságot érdeklő kérdésekre vá­laszolnak a stúdióba meghívott vezérigazgatók és igazgatók. Vendégek; dr. Énekes Sándor, a Diósgyőri Gépgyár vezérigaz­gatója. Könvélyes István, a Bor­sodi Vegyikombinát állami díjas igazgatója, Monos János, a Bor­sodi Szénbányák Vállalat igazga­tója, dr. Szeppelfeltl Sándor, a Lenin Kohászati Művek vezér- igazgatója, Szepesik Rezső, a Bor­sod megyei Állami Építőipari Vál­lalat vezérigazgatója és Pethes András, az Ózdi Kohászati üze­mek vezérigazgatója. Hogyan segíti az üzem a mun­káslakásépítést; mit tesznek a munkaerő-gazdálkodás javításá­ért; milyen hatással van a ter­mékszerkezet-váltás á dolgozók jövedelmére; kik döntenek a cél­prémiumok megállapításáról; ho­gyan érvényesül az üzemi de­mokrácia, a munkásdinasztiák és törzsgárdatagok megbecsülése? Ilyen és hasonló kérdések tehe­tők fel levélben, melyet legké­sőbb február 23-ig kell eljuttatni a stúdió címére; Magyar Rádió miskolci stúdiója, 3527, Bajcsy- Zs. út 15. Kérdezni lehet az adás idő­pontjában és a Lenin Kohászati Müvek hivatalháza előtt tartóz­kodó URH-s közvetítőkocsinál, illetve a stúdió 16-427 és 35-510-es számú ügyeleti telefonjain. Kérdezzen, az illetékesek vála­szolnak ! Magyar Rádió miskolci stúdiója A brigádvezetők megtárgyalják A Pamutfonóipari ▼30a- fet miskolci gyárában ma reggel brigád vezetői munka- értekezlet kezdődött. A na­pirenden — többek között — a munka- és üzemszervezé­si. valamint a takarékossá­gi intézkedési terv megvita­tása. illetőleg az MTO. ém tevékenység alápjám a sao- erafista brigád cím köäönbö- zó fokozatainak odaítélése szerepei, Ha szoöaíesőt, vagy tapé- ttázót hívunk a lakásunkba, gondosan letakarjuk papírral a bútorokat és a parkettát. Vajon utópia-e azt jósolni, hogy eljön az idő, amikor az építők felvonulása előtt, gon­dosan letakarják az értékes növényeket, védő csőbe búj­tatják a kis fák törzsét, kor­látokat állítanak a gyep- és a virágágyások köré? Hiszen érték az is, közös kasszánk terhére, sok fáradsággal lét­rehozott érték, ami gyakran áldozatul esik városszerte. E gondolatokra a Petnehá- zy bérházakból érkezett pa­nasz indított. A Park utca méltó volit szép nevéhez, ám a környékbeli házak tataro­zásának befejezése után, alighanem újra kezdhetik a munkát a kertészek. És van­nak olyan növények, melye­ket nem is lehet egyik nap­ról a másikra pótolni. Idő kell hozzá, míg megerősödik a fa. bokor, és olyan szép lesz, mint korábban volt. Pedig itt nemcsak szemet-lelket üdítő látvány a növényzet, hanem egészségvédő szűrő is. A lakótelep, a Vörös Hadsereg és a Kun Béla út között fek­szik, s mindkét út nagyon forgalmas. A benzingőzt és a port csakúgy, mint a közeli salakhegyek felől lengedező bűzt, felfogják a lombok. Már amefMpi kizöld ülh$t a jövő tavaszon a „csatatér" meg­szűnése utáni A gyepre lépni tilos! — hirdetik a táblák parkjaink­ban. Felháborodunk, ha azt látjuk, hogy barbár kezek letépnek néhány szálat közös kertjeink virágjai közül, még inkább, ha duhaj kedvű su- hancok derékba törnek az éj leple alatt egy-két facseme­tét. Amellett viszont gyakran szó nélkül elmegyünk, hogy az építők — kényelmesség­ből, nemtörődömségből — belegázolnak a parkokbjr, nagyobb területet tarolnak le. mint amennyit okvetlenül kellene. Ki ellenőrzi vajon, hogy oda kellett-e tenni a felvonulási épületet a kert közepébe, hogy nem választ­hatnának-e a gyep helyett más útvonalat a járművek, hogy nem kerülhetnék-e ki a munkások azokat a bokro­kat. melyeken most kímélet­lenül keresztültaposnak? A felújítás, tatarozás sokba ke­rül a városnak. A parkok karbantartása nemkülönben. Bosszantó azt látni, hogy amíg szépülnek a házak, egyre csúnyul a környék. És ez sajnos, nemcsak a Park utcai munkálatokra jellemző! Sokan azt hiszik, hogy a teendőjükre való hivatkozás­sal^ mindenre mentséget kap­nak. A belvárosi lakótelep Szinva fqlqjü részén üzlet- és irodaház épül. A munkahe­lyet övező drótkerítés mel­lett gyalogjárda húzódik. Jön az anyagszállító teherautó és minden további nélkül fel­húz a járdára, mert így ké­nyelmesebb a rakodás a ke­rítésen keresztül. A jámbor lakótelepiek zokszó nélkül kerülgetik a kocsit, lecaplat- nak a sáros úttestre. * Azt hi­szik, ennek így kell lennie. Ugyanezen a területen állt az építkezés megkezdéséig egy kis ZÖLDÉRT-pavilon. Hova vitték vajon? A közeli játszótérre, a gyep kellős közepére. Ki engedte meg, hogy odategyék? Ha volt is ilyen, ma már aligha vállal­ja. Más. Tatarozták a Bajcsy- Zsilinszky úti épületeket. A munkálatok során több he­lyen felbontották a járdát. Felbontották, aztán úgy hagyták. Aki nem néz jól a lába alá, és keresztülesik a gödröket úgy ahogy takaró pallókon, az magára vessen. Kinek kellett volna helyre­állítani a járdát, s volt erre határidő kiszabva? A jámbor miskolciak mennek, botladoz­nak zokszó nélkül, mert azt hiszik, hogy ennek így kell lennie. így kell lennie? (békés) Színe és QQyQggJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom