Déli Hírlap, 1979. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-12 / 36. szám

Acélszerkezetek Kelle segítség a szereléshez? íje Nagy teljesítményű munkagépek segítik az ÉÁEV dolgo­zóit a konvertercsarnok acélszerkezeteinek beemelésénél, sze­relésénél. Amíg tavaly az egyik leg­nagyobb gond az acélszerke­zetek gyártása volt, ma az acélszerkezetek szerelése ad okot sok-sok töprengésre, el­sősorban az Észak-magyaror­szági Állami Építőipari Vál­lalatnak. Jelenleg a szerelésben le­maradás van, amit az őszi ál­lamtitkári—miniszterhelyet­tes! szemle határozata értel­mében március 31-ig kell pó­tolni. Kérdés, sikerül-e? A tél nehézségei miatt eddig ugyanis nem túl sokat sike­rült behozni a lemaradásból. Az LKM vezetői megértik az ÉÁÉV gondjait, s maguk is azon vannak, hogy ha ar­ra szükség van, segítsenek. Szó van arról például, hogy a beruházó vállalat is ad szere­Májusban átadják a szociális épületet Fűteni kellene... A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat eddig di­cséretesen teljesítette az acélmiiépítéssel kapcsolatos feladatait (új munkásszálló. 2000 személyes étterem). Most újabb nagy munka befeje­zése előtt állnak. — Ez a gyár I-es kapuja, illetve a kismamamühely mel­lett épülő 700 személyes szo­ciális létesítmény — mondja Fetrovics Ernő építésvezető. — Az épületen jelenleg a tetőlezárás folyik, az abla­kok már a helyükön vannak, s néhány fűtésszerelőnk is dolgozik a tetőszigetelők mel­lett. Még nagyobb ütemben haladhatnánk a munkálatok­kal, ha az ÉÁÉV elkészítené a fűtési gerincvezetéket. Leg­újabb értesülésem szerint február 20-ra érnek ide a ve­zetékkel. — S így végül is mikorra várható az átadas? — A határidő május 25. Hadd mondjam el azonban, azt, hogy az eredeti tervhez épest mintegy 30 százalék­kal megnőtt a munkánk az­zal, hogy egy bővített szárnyi részt kell kialakítanunk. En­nek a tervei még nem állnak rendelkezésre. Elképzelésünk szerint szeptemberre fejezzük be ezt a munkát. Ám az ere­deti tervben szereplő mun­kák május 25-i határidejét tartani tudjuk. Ehhez már­cius 1-től segítséget kapunk a honvéds'ég műszaki alaku­latától is. — Milyen további munkák várnak a BÁÉV dolgozóira? — Júniusban kezdünk hoz­zá a konvertercsarnoktól nyu­gatra eső területen egy má­sik szociális épület és a szá­mítóközpont építéséhez. Ezen a területen egyelőre még az ÉÁÉV dolgozik, mi csak őutánuk következünk. r\c Az építési munkákkal jól halad az ÉÁÉV. Az idén a csar­nok oszlopalapjainak 95 százalékát kell elkészíteniük. Ez szám szerint 75 darab alap. Ezek között vannak olyanok is, mint a képünkön látható hatalmas kútalap, amelyben nyu­godtan elférne a betonkeverő jármű is. Egy-cgy ilyen kút­alapba. méretétől függően 200—500 köbméter (!) beton kerül. löket az acélszerkezetek ösz- szeszereléséhez, helyükre ál­lításához. Gondolkodnak azon is a két vállalatnál, hogy újabb haladékot kérnek — egy-két hónapról van szó — a lemaradások pótlására, ar­ra, hogy az acélszerkezet­szerelés egyenesbe kerüljön. Az ütemterv módosítására azonban csakis olyan telté­tellel kerülhet sor, hogy az nem akadályozhatja a hama­rosan kezdődő technológiai szerelést. Felvetődött végül annak lehetősége is, hogy — miként az történt Dunaújvá­rosban. ahol 150 lengyel sze­relő dolgozik, segíti a mun­kát —, esetleg külső segítség után kelj nézni a miskolciak­nak is Végül szólnunk kell arról is — s ez különösen megnyugtató —, hogy Szabó János, az ÉVM államtitkára az elmúlt héten úgy foglalt állást a borsodi-miskolci ve­zetőkkel való tárgyaláson, hogy az acélszerkezet szerelé­se nem veszélyeztetheti az eredeti határidőket. Majd a márciusi — most soron következő — államtit- kári-miniszterhelyettesi szem­lén tudjuk meg végül is. hogy megbirkózik-e a nehéz­ségekhez alaposan hozzászo­kott, azoktól soha meg nem riadó ÉÁÉV-s gárda végül is egyedül az acélszerkezetek szerelésével, avagy segítség­re lesz szükségük. Az idei feladatok eyike a föcsarnok nyugati oldalán az A/IU-as transzformátorház, a szivattyú- és szűrőház megépítése. Képünkön: már állnak a transzformátorház tartópil­lérei A z oxigéngyár időben elkészül Az acélmüépítés egyik sar­kalatos pontja az új oxigén­gyár. Hiába készül el ugya­nis határidőre maga az acél­mű, ha nem lesz oxigén, nem indulhat meg a terme­lés, az acélgyártás. Nemrégiben még úgy tűnt, az oxigénellátást ve­szély fenyegeti. Az oxigén­gyár építésére eredetileg ki­jelölt építőipari vállalat ugyanis úgyszólván semmit nem csinált, jelentős határ­idő-lemaradás keletkezett. Az ÉVM-ben ezért úgy döntöt­tek : az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalatra bízzák a munkát, hiszen az ÉÁÉV amúgyis generálkivi­telező az acélműnél. — Mi történt a döntés óta? — kérdeztük Hornyák Nélküle nem lehet acélt gyártani... Istvánt, az oxigéngyári mun­kálatok fő-épités vezetőjét, aki nemrégiben — a válla­lati telefonközpont például még oda irányított bennün­ket — Kazincbarcikán irá­nyította a BVK-ban a PVG III. üzem építését. — Ott kezdeném, hogy a különböző egyeztető tárgyalá­sok során rögzítettük: a kormányhatározatban meg­jelölt határidők a mérvadók az oxigéngyár építésénél. Vagyis: az oxigéngyár nem lehet akadálya a kombinált acélmű üzembe helyezésének. Kazincbarcikáról 90 dolgozót, főként szakmunkásokat irá­nyított át a vállalat az LKM- be ehhez a munkához. Je­lenleg jó ütemben dolgozunk, az LKM is elégedett a munkánkkal. Mi még tovább fokozzuk a tempót, hogy egyetlen részhatáridőt se kelljen kitolni. Az első ilyen fontos részhatáridő április 15. Akkorra állnia kell az 1-es levegőszétválasztó blokknak, hogy azon a Gyár- és Gép­szerelő Vállalat dolgozói megkezdhessék a technológi­ai szerelést. Április 15-től te­hát egymás mellett dolgozik a két vállalat. — Mondotta: fokozzák a munkatempót. Kapnak-e eh­hez újabb munkaerőt? — Március 1-től a kivite­lezésen dolgozó katonai mű­szaki alakulat 100 embere is segít bennünket. Hadd mond­jam még el azt, hogy a vállalat is minden segítséget megad. Rendelkezésre állnak a szük­séges gépek, sőt az év kö­zepén egy újabb építésveze­tőséget irányít ide az ÉÁÉV Kazincbarcikáról. Mindez —, úgy gondolom —, megfelelő biztosíték arra, hogy az oxi­géngyár kivitelezésén dolgo­zók miatt ne csússzon a kombinált acélmű üzembe helyezése. \édnöksé<íi Kuna Befejeződtek a Védnök­ség) Kupa asztalitenisz- és tekeversenyei. Az elmúlt hé­ten csütörtökön megkezdőd­tek a sakkversenyek, ame­lyek e héten folytatód­nak. A csapatok helyezéseit pontszám szerint értékelik. E végső értékelésben az a csapat nyeri majd egy évre a Védnökség) Kupát, amelyik a legtöbb pontot gyűjti össze a különböző versenyeken. Irta: NYIKES IMRE Fotó: IRMAI ISTVÁN „Addig él az ember, amíg dolgozik...” Egyszer mindenki eléri a nyugdíjkorha­tárt. Eljön a nap, amikor utoljára kell be­menni a gyárba — azután már legfeljebb csak vendégségbe. Sok-sok vasgyári ismerő­söm között akadnak, akik alig várják ezt a napot. Ám számosán vannak, akik nem tud­nak búcsút mondani a munkának. Közéjük tartozik Tállyai Kálmán, az acélmüépítés p árt-vb-felelöse. — Nekem a gyár az élet — mondja. — Édesapám asztalos volt, a Marx téri Kovács­udvarból járt be a gyárba, s nyolc gyere­ket tartott el. Hároméves voltam, amikor anyánk meghalt. Érthető, milyen boldogan mentem lakatostanoncnak a gyárba. Ez még 1932-ben történt. A mechanikai javítómű­helyben dolgoztam. Nem túl sokáig, mert jött a háború. Tály- lyai Kálmán is bevonult katonának. Néhány év múlva hazaengedték, ám ezután — álta­lában ez volt a szervezett munkások sorsa — még kétszer „rángatták be”. Csak 1945 szeptemberében szerelték le véglegesen. Mindjárt bekapcsolódott a párt- és a szak- szervezeti munkába; tanult. Kiemelték, szakszervezeti iskolára került, s ennek el­végzése után a Vasasközpontban tartották. Hamarosan visszakerült Borsodba, a vasas területi titkárságára. Végül ismét a gyár várta: kinevezték munkaügyi főosztály veze­tőnek. öt év múlva pedig a húzó-hökezelö gyáregység vezetőjének. Két évtized múlva. 1977-ben innen vonult nyugdíjba. Micsoda mozgalmas évtizedek! Kimondani is sok: majdnem fél évszázadnyi munka!... — Nem panasskodhatom — mondja —, nekem valóban mindenből kijutott. Hosszú éveken át dolgoztam propagandistaként is, alapító tagja vagyok a Munkásőrségnek, 11 évig vettem részt a DVTK irányításában, s 1970-től választott tagja vagyok az LKM pártbizottságának. Sosem fárasztott a mun­ka, Addig él az ember, amíg dolgozik... Ezért nem hagytam abba a nyugdíj után sem. Amikor eljött az utolsó nap, kértem, hasznosíthassam az évtizedek alatt össze­gyűlt tudást, tapasztalatot. Aztán megkér­dezték, akarok-e az acélmüépítés vb-fele- löse lenni. Rövid töprengés után — igent mondtam. Amikor Tállyai Kálmán elvállalta ezt a pártmegbízatást, néhányan sajnálkozásukat nyilvánították. Akkor még ő maga sem tud­ta. milyen nehéz fába vágta a fejszéjét. .. — Végiggondolni is sok. mi minden tör­tént az elmúlt másfél év alatt, amióta csi­nálom. Végigjártuk a tervezőket, kivitelező­ket. fő- és alvállalkozókat, s néha megdöb­bentett az értetlenség. Mennyit kellett vi­tatkoznunk azért, hogy Csepelen, vagy a Ganz-MÁVAG-nál megértsék: ez nem szok­ványos beruházás, itt nem lehet 4—5 hóna­pos átfutási ideje a megrendelésnek, mert akkor 1980-ban nem csapolhatunk. Vitatkoz­tunk és vitatkozunk sokszor még ma is. Ér­tek kudarcok bennünket, de ez véleményem szerint velejárója a magyar kohászat eddi­gi legnagyobb beruházásának. Van persze számos sikerélményünk is. Jó érzés volt. amikor a városi pártbizottság életre hívta a megvalósításban részt vevő vállalatok, intéz­mények párttitkárainak koordinációs tanács­kozását. Mennyivel jobban húz a motor egy- egy ilyen tanácskozás után! Elrepült másfél év ... Elrepül majd ész­revétlenül a további másfél, majd az újabb két esztendő is. Megpihen-e akkor Kálmán bácsi? — Megpihenni? Talán jut majd valami feladat akkor is számomra, ha az acélmű felépült... Hazai gépek Amint az már ismeretes, az új acélmű technológiai berendezéseinek nagy részét nyugati cég, elsősorban az NSZK-beli DEMAG szállítia. Jelentős azonban a hazai gé­pek mennyisége is, hiszen ezzel tetemes deviza taka­rítható meg. Három magyar vállalat például — a Jász­berényi Aprítógépgyár. a Csépiéi Művek Egyedi Gép­gyára és a MÁV Székesfe­hérvári Járműjavító Üzeme — összesen 3583 tonnányi technológiai berendezést, gé­piét gyárt, szállít a diósgyőri kombinált acélműhöz. Ezen felül a Ganz-MÁVAG és a Csepel Művek Egyedi Gép­gyára 2900 tonna súlyban ad az acélműhöz darukat. Másfél éve tart az acélmű építése. A föterületen, a kon­vertercsarnok mind több acél tartóoszlopa kerül a betonala­pokra, jól halad a 700 szemé­lyes szociális létesítmény épí­tése, az ÉÁÉV Kazincbarciká­ról áttelepített dolgozói hozzá­kezdtek az oxjgéngyár építésé­hez, a lemaradás behozásához. Összeállításunkban ismét egy sor területre kalauzoljuk el ol­vasóinkat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom