Déli Hírlap, 1979. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1979-02-12 / 36. szám
Jelszó: csak a hibátlant! Enciklopédia a világ nyelveiről A nyelvészet történetében páratlan méretű munka elkészítésére adott megbízást a Szovjetunió Tudományos Akadémiája elnöksége az akadémia nyelvtudományi intézetének: az elkövetkező években elkészítik a világ nyelveinek teljes enciklopédiáját. A munka méreteire jellemző, hogy az eredeti elképzelés szerint fel kell dolgozni a világ valamennyi ismert élő és holt nyelvének adatait, leírását — ezek száma .mindmáig nem ismert pontosan, még a becslések is öt-nyolcezres számot adnak meg. A készülő könyv újdonsága lesz, hogy magába foglalja azokat a kevéssé tanulmányozott nyelveket is, amelyeknek nincs írásbeliségük. A tervek szerint a hatalmas munka 15 kötetben kerül kiadásra. jjc Tegnap délelőtt, Bükkszentkereszten (Vadas Zsuzsa jelvétele) Városi tanácstagok togailóórái A Rádiótól kérdezték — a OH válaszol Ha rossz a lift és ha nincs víz A Magyar Rádió miskolci stúdiója a közelmúltban Fórum-műsort rendezett. A sok kérdésre az adásidőben nem sikerült kielégítő választ adni, ezért is kerestük tel Nyíri Istvánt, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat igazgatóját, hogy az el nem hangzott kérdésekre válaszoljon. d Sok baj van az Avas-déli lakótelep felvonóival, késve, csak napok múltán javítják ki a lifteket. Az idős embereknek és a kisgyermekes anyáknak emiatt gyakran emeletet kell mászni. Ki a felelős a liftek javításáért, és a hiba bejelentéséért? — kérdezték többen az Avas-délről. Hl Ki köteles a Katowice utca 35. számú ház mellett felvezető lépcsősor takarításáról gondoskodni — főként télen, amikor balesetveszélyes? Egy-egy ház- felügyelőnek ekkora területen kell a ház körül a havat ellapátolni? — kérdezte Hargitai Attila, a Katowice utca 47. szám alól. — A felvezető lépcsősor a Miskolci Köztisztasági Vállalat kezelésében van. Sózásáról, takarításáról nekik kell gondoskodni. A házfelügyelőnek csak az épület vonalában, az épülethez tartozó járdát kefl takarítania. £ Nincs víz, illetve ha van, csak szakaszosan. Ki köteles üzemeltetni az épületünkben 1979. február 12. Búzái Pál 1/6. pártalapszerve- zet, Tanácsház tér 2,. 16.30 órától; Halász András, III/5. párí- alapszervezet, Gorkij-telep 1., 17 órától; Sós Miklósné, Kilián-dél, lakásszövetkezet irodája, Gagarin u. 13., 18 órától; Szőnyi Gábor, III. kér. Hivatal, Marx K. u. 96., 18 órától. 1979. február 14. Dr. Ivánkiewiczné Moór Katalin dr., Szemere u. 3., 16 órától 1979. február 15. Dr. Drahos István, Kandó K. u. 4., 17 órától. 1979. február 17. Korponai Jánosné dr., L kér. Hivatal, Petőfi u. 1—3., 12 órától. 1977. február 19. Csikós József, 100. sz. Szakmunkásképző Intézet, Téglagyár u. 2., KISZ-klub, 17 órától; Keszthelyi Zoltán, Kemény Je- nőné és Sári László, 1/7. párt- alapszervezet, Kisfaludy u. 35., 18 órától; Zsitnyár Tibomé, Thököly u, 30., 18 órától. Az éléskamra munkásai A7 ehetetlen almára itt azt moncHák: pufikos Észak-Magyarország éléskamrájában jártunk. Az országban a budapesti után a legnagyobb. Ezer-vagonszám- ra mérhető az az aranytartalék, amit itt ősszel és télen meg kell óvni. hogy e zöld- ínséges időben is legyen az asztalon főzelék és gyümöb' . Becsülöm azokat az embereket is, akik megtermelték. De e látogatás után másképpen fogom meg a zöldséges boltokban a zsákos hagymát, a káposztát és az almát. Aka- . ratomon kívül is eszembe fognak jutni azok az asszonyok, akiknek a hidegtől elgémberedett ujjain rajta felejtettem a tekintetem. Cinkét ing az orruk Ha szétnézünk a téti határban, nemigen látunk szabadföldön dolgozó embereket. Itt mindennapos a kép, amikor zimankós időben, vagy a hóval borított szalmabálák alól szedik fel az elvermelt káposztát, karalábét. De ha van is fedél a válogató, a komissiót készítő lányok-asszonyok feje felett, valamennyiüknek cinkét fogott az orra. Hiába a pufaj- ka, a forró tea, itt nyolc órán át egy-két fok „melegben” kell dolgozniuk. Holczman Józsefné K> éve jár be Ernődről, Csonau Paine kilenc éve dolgozik a Sajó-parti telepen. A hálós zsákba kimérni a két kiló hagymát, mindig a legmegbízhatóbb asszonyok feladata. Áru van, csak a munkaerő és a gép kevés hozzá. Hal- majról a ZÖLDÉRT Vállalat saját autóbusza szállítja ide az alkalmi munkásokat. Almát válogatnak exportra. Jelszó: csak a hibátlant! Egyetlen szépséghiba sem lehet rajta. Nekem finom ez az almaillat, ami az emeletnyi magas hűtőtárolóban körülleng. A szakemberek nemigen örülnek neki. Hejtelt hibás alma — Elég baj ez, mert mi úgy mondjuk, fórra az alma — mondja Kocsis Gyula, az aggregátorok felügyelője. — Pedig a mérések ideális hőmérsékletet mutatnak. Mint az iparban, itt is van rejtett hibás áru. Kettétörnek egy mesebeli szép almát. Kívülről olyan, mint az élet, majd kicsattan a pirosságtól. Belül pedig — úgy mondják — pufikos — azaz, barna, ehetetlen. Sajnos, a raktáros már nem javíthat a minőségen. Csak afelett őrködhet, hogy a tárolási veszteség minél kisebb legyen. Összehasonlítunk két téeszből való káposztát. Az egyik halomban a vadlevelek — amelyek védik a fejeket — zöldek, csaknem olyanok, mintha most szedték volna. A másik csomóban viszont megfeketedtek, és nyálkásak lettek. Tízhúsz asszony csapkodja le késsel a hibás leveleket, hogy így megtisztítva a boltokba kerülhessen. A párt és a kormányzat az idei esztendőt a minőség évének hirdette meg. A lánc nagyon hosszú; a fajtamegvá- lasztástól a talajerő-gazdálkodásig rengeteg tényező befolyásolja, kiállja-e a zöldség é* a gyümölcs a téli tárolás megpróbáltatásait. Kísérleteznek itt is, miként lehetne a legkisebb veszteséggel a leggazdaságosabban tárolni-; de mint a boltban sem szabhatják át a ruhát, úgy itt sem tudnak már csodát tenni... A halmos burgonyatároló itteni találmány. Azóta már az egész országban bevált. Óriási a miskolci készlet, s biztosan kitart az újig. Távhőmérőkkel ellenőrzik a kellő hőfokot, s itt a gépesítéssel is elégedettek. Felszedő és válogató masina szabadítja fel a munkáskezeket, az Ultra-csomagoló a gépbe épített mérleggel pedig az asz- szonyok segítője. Jár a meleg élei Százötven—• .százhatvan mázsa káposzta fér a néhány méternyi mély kőkádba. Zsákszámra fogy a só, és mondhatnánk, hivatásos káposzta- taposók táncolnak a kádban, készítve a téli ínyencséget. A több mint félmázsányi nyomtatókövek mozgatása ugyancsak erősíti a muszklit, de az itteniek azt szeretnék, ha ez már a múlté lenne. A gépi mozgatás variánsain szakemberek törik a fejüket. Jegyzetelek, de már nehezen engedelmeskednek az n>- jaim. Jólesik az a kis védőital, a forró tea. amit Jäger Csaba kirendeltségvezető szobájában kaptunk. A jó meleg irodában beszélgettünk Kiss Lajos áruforgalmi főosztályvezetővel arról, hogy az itt dolgozók szociális körülményeit is illenék már javí- ta»i. Az elképzelések szerint egy felszabaduló épületet alakítanak át öltözővé és étteremmé. Ilyen munka után való igaz, kijár a meleg étet OLÁH BUM* — A liftek javítását, kar- bartartását — szerződés alapján — a Ganz-MÁVAG felvonószerelői végzik. Az Avas-délen kirendeltségük — ügyeleti szobájuk — van. A panaszt a házfelügyelőnek kell bejelentenie az ügyeleti szobára, s ha nem erőszakos rongálásról van szó, 24 órán belül kijavítják a felvonót. Sajnos, többször előfordult, hogy az erőszakos rongálásnak olyan alkatrész esett áldozatul, ami Miskolcon éppen hiányzott, ezért némileg hosszabb időt vett igénybe a javítás. levő nyomásfokozót? Hogyan számolják majd el a meleg víz díját? — kérdezte Deres László- né, a Marx Károly út 98. szám alól. — Az épület nyomásfokozóját a Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat kezeli és üzemelteti. Ilyen jellegű panaszukkal tehát őket kell felkeresni. A ' meleg víz díját, mint ismeretes, attól függően állapítjuk meg, hogy hány személy lakik a lakásban. T. Z. sjc Cipőpróba... Színe és Panaszkodnak a muzsikusok, hogy egyre nehezebb jó hegedűt vásárolni. E hangszer készítői ugyanis lassan kihalnak és nincs utánpótlás. Miskolcon jószerivel olyan mester sincs, aki javítást vállalna. A jó hegedű ára — az elmondottak miatt — évről évre nő és, ha egyáltalán sikerül valakinek kéz alól vásárolni, csillagászati árat kénytelen fizetni érte. Laikus létemre csodálkozva hallgattam e panaszokat, hiszen a hangszerboltok kirakatában ott kínálják magukat a gyönyörű, lakkfényű hegedűk és az árcédula szerint, már 670 forintért is adnak egyet. Amikor közöltem ezt egy „profival”, a szemem közé nevetett. Felvilágosított, hogy azokat a hegedűket egy magára valamit is adó muzsikus kézbe sem veszi, mert úgy viszonyulnak egy igazi hangszerhez, mint a fűzfasíp a fuvolához. Szóval van, és még sincs — az állami kereskedelemben — hegedű, azaz a kirakat ígérete egyszerűen blöff. A kereskedelmet a szükség kényszeríti a blöffölésre, és ha mással nem, gz árral azért jelzi, hogy a hegedűügyet ő sem gondolja teljesen komolyan. Csak a hozzám hasonló laikusok gondolhatják valódinak — értsd: használhatónak — az üveg mögött látható instrumentumot. Attól nem kell tartani, Blöff hogy egy képzett zenész beül a szimfonikusok közé egy ilyen nyekergő, csikorgó jószággal. Ez tehát egy viszonylag ártatlan, ártalmatlan blöff. Vannak azonban, akik az életben is úgy játszanak, mint a hétpróbás ultisok, akkor is licitálnak, amikor nincs a kezükben elegendő adu. A blöffnek ezzel a változatával — szakmai ártalom — sajnos sűrűn találkozom. A közelmúltban például az Ingatlankezelő Vállalat néhány illetékes műszaki vezetőjétől kértem tájékoztatást, mennyi igaz azokból a panaszokból, melyeket egy lakóház-felújítás szenvedő alanyai juttattak el hozzánk. Egyik kifogást megmosolyogták, a másikat kereken tagadták, de olyan egyöntetűen reagáltak mindegyikre, hogy már-már zavarba estem. Korábban ugyanis saját szememmel győződtem meg számos olyan panasz valódiságáról, melyekről a szóban forgó vezetők hallani sem akartak. Felháborodásuk olyan valóságosnak tűnt, hogy szinte szégyelltem kimondani a javaslatom: menjünk el az igazgatóval a panaszosokhoz, s hagyatkozzunk saját szemünkre, fülünkre. Talán felesleges is mondanom, hogy mi lett a szemle eredménye: blöfföltek a műszakiak. Utólag elgondolkoztam rajta, miért merték megkockáztatni, hiszen feltételezhették, hogy ellenőrzőm az információt. Nos, ez az, amit nem hittek el rólam, erre pedig csakis egyetlen logikus magyarázat lehet: nincsenek hozzászokva az ellenőrzéshez. Legalábbis az ellenőrzésnek ahhoz a fajtájához, amihez különösebb szakértelem sem szükségeltetik, csupán normálisan működő érzékszervek és elfogulatlanság. A blöff harmadik változata okozza számomra a legtöbb bosszúságot. A közelmúltban kritikai cikk jelent meg lapunkban az egyik szolgáltató vállalatról. Ezt nem én követtem el, de a korábbi években — hasonló okból — volt szerencsém eszmecserét folytatni az igazgatóval. Ha hiszik, ha nem, ifjú kollégámnak pontosan el tudtam mondani, mire, kire hivatkozott az igazgató, hogy ráijesszen. Nem varázslat! Engem ugyanazokkal a kap- j csőlátókkal, barátságokkal fenyegetett, s ha legalább a fele igaz lett volna annak, amit mondott, már réges- régen a Búza tér sarkán ké- regetnék. A fenyegetőző vezetőre azóta — isten ne ve- ; gye bűnömül! — úgy nézek, mint azokra a bizonyos he- : gedűkre. j Életmentő ■ véradók A Semmelweis Kórház Rendelőintézetében működő Borsod megyei Vértranszfúziós Állomás az elmúlt évben 8100 liter vérre számított a miskolci és Miskolc környékén lakó donoroktól. A „vég- elszámolásnál” kiderült: ezt a mennyiséget jelentősen sikerült túlszárnyalni. A 26 276 véradó ugyanis 1978-ban 8698,5 liter vért adott. Ennek is nagy szerepe van abban, hogy a megyében a tervezett 13 000 liter helyett végül 13 687 liter vért vettek le, s mindössze 37 liter után fizettek térítést. Ehető és mérgező gomhák A mezőgazdasági könyvhónap rendezvényei sorában, a Buday József mezőgazda- sági szakkörben (Miskolc I. kér. tanácsi Hivatala, Petőfi u. 1—3. sz., I. emelet. 101. sz. helyiség) az ehető és mérgező gombákról lesz előadás február 13-án, kedden este fél 6 órakor. Az előadó Szolnoki Jenő mezőgazdasági mérnök, gombaszakértő. (Solymos László felvétele) (■békés)
