Déli Hírlap, 1979. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-01 / 27. szám

★ Töltést magasítanak Felsőbereckínél Küzdelem az árral, jéggel Hűtlenség és hűség (1.) Miért számolt le, szaktárs? Hétfő röggel óta isinél té­ma az árvíz. A váratlanul megenyhült, csapadékos idő­járás alaposan inegduzziisz- totta a folyók vizét, mind több folyó kezdett rakoneát- lankodni. A legveszélyesebb a helyzet a Tiszán és a Bod­rogon. Tegnap e két folyó töltésein jártunk. Az igazgatóság' Volgája még alig hagyja el a Mis­kolc végét jelző táblát, már látjuk az ár nyomait. A Sa­jónak a 3. sz. fő közlekedési út két oldalán, s a zsolcai út jobb oldalán levő árterü­letét végeláthatatlan víz bo­rítja. Az utat egyelőre nem fenyegeti veszély, de látni: ha nagyobb árhullám vonul­na le a folyón, úgy — akár­csak 1974-ben — már itt is kisebb patakok J'olyoának.. keresztül. Szerencs térségé­ben kísérőnk, Potyák Fe­renc, az Észak-magvarors/.á- gi Vízügyi Igazgatóság mű­szaki főelőadója rezignáltan mutat körbe: — Nézzék csak! Néhány napja kiöntött a Szerencs patak, az ártéren nagy meny- nyiségű víz gyűlt össze. Ma már viszont a patak is visz- szahúzódott medrébe. mi­ként a levezetőcsatorna is alig HO százalékos telítettsé­gű. De az még senkinek sem jutott eszébe, hogy átvágjon egy darab földet, s akkor az ártérről visszahúzódik a víz . .. A laikus is látja: néhány kapavágás, s már folyna le az elöntött területről a víz. Sárospatakon, a szakasz- mérnökségen megtudjuk: a Bodrogon továbbra is súlyos a helyzet. Irány: Alsóherecki. A te­lepülés hiújánál négven — két vízügyi, s két VITUKI-s — érdekes masinával bajlódnak. Tóth Tibortól megtudjuk: — A lezúduló víz mennyi­ségét mérjük. Két méteren­ként engedjük lefelé a mű­szert. amely nem más, mint egy forgó vitorla. Ezt a víz áramlása sodorja, minden 20 fordulatot kis dudaszóval je­lez. Meghatározott ideig fi­gyeljük. hánv hangjelzést adott, s ebből köVetkertetni lehet az áramlásra. A keddi 040 köbméterrel szemben most O.iO köbmétert regiszt­ráltunk . . . A víz sebessége meglehe­tősen nocv, btzouv igencsak a hírt aüát nvaldossa a meg­áradt fotvó. Felrőbereckinél a gátőr jelenti, hogv a víz­mércék — ormiban 12 óra­kor értünk ide — 790 centi­métert mutatnak. A maxi­mum délelőtt 10 órakor 743 centiméter volt, úgy tűnik tehát: meglepően gyors apa­dás kezdődött. Ez persze még nem tekinthető végle­gesnek ... A rend kedvéért a gátőr — maga is régi em­ber a szakmában — meg­jegyzi: 1974-ben. annál a bi­zonyos nagy árvíznél ..csak" 710 centimétert mutattak ezek a mércék. Alig száz méterre a víz- mércés őrháztól a töltést magasítják a buldózerek. Megtudjuk: ez az új gát, amelynek koronáját igyekez­nek most magasítani. A véd- mű kiáillta a vizsgát, sehol sem kellett beavatkozni, re­mekül bírja a víz nyomását. Igaz, hullámverés ellen itt­olt fóliázni kell. de ez elke­rülhetetlen. Kocsink Kenézlő irányába robog. A KPM Közúti Igaz­gatósága éppen most zár le egv ytat vízátfolyások miatt, kerülnünk kell kis szaka­szon. A Tiszával nincs sze­rencsénk. Ködbe burkoló­zik. inkább csak hallani, mint láthi a hét jégtörő ha­jó megfeszített munkáját. Az egyik éppen az orrunk előtt húz ki a balsai hídtól, a pes­ti robbantó szakemberekkel vette fedélzetére, akik a he­lyenként hatméteresre torló­dott jeget veszik szemügyre, hogyan is fogjanak hozzá robbantásukhoz. A ..jégvasa­lók" nyomása alatt megsze­lídülnek, törnek a jégtáblák, mind kevesebb a jégdugó, az + Állandóan mérik a víz­magasságot. U ősin an Lajos köszöntése egybefüggő jégréteg. Meg­tudjuk, hogy sajátos módon, a törés után is több helyütt összeáll ismét a jég, ezért órákon belül a két, Szolnok­ról érkezett kölcsönható más vizekre hajózik: Tiszalök fe­lé irányítják őket, hogy a vízlépcsőt védelmezzék a jégtől. Amint visszafelé indulunk, elcsigázott, borostás arcú emberekkel találkozunk. Két napja alig hunyták le a sze­müket; az. előkészületek, a védvonalak őrzése percnyi figyelmetlenséget* sem tűr. Mint mondják, bíznak ab­ban. hogy a küzdelem már nem tart sokáig. TÓTH ZOLTÁN A cigarettafüstöt vágni le­helne. a helyiség kicsi, az ajtón — amikor jön. vagy távozik valaki —. a tayaszias tél lopja be magát, esővel, hólével. Az emberek itt ritkán be­szélnek egymással, szemük egy szabad pontot keres a falon, ahol pillantásuk meg­nyugszik. azt nézik figyel­mesen, míg rájuk nem kerül a sor. A városi tanács mun­kaerő-közvetítő irodájában eszmecsere csak a kis ablak két oldalán folyik. KILÉPETT, MEGÉRTE? i Van Miskolcon két nagy vállalat, a Lenin Kohászati Müvek és a Diósgyőri Gép­gyár. A kohászat 18 300. a gépgyár 9500 embert foglal­koztat. Miskolcon az ipar­ban összesen 54 ezren dol­goznak. Most olyan munká­sokat kérdeztünk, kerestünk meg, akik e két vállalattól leszámoltak, kiléptek, vagy felmondtak nekik. — Milyen munkát szerel­ne? — Hát...?! Nem is tu­dom. Milyen van? Tudja, legutóbb a kohászatban dol­goztam, egyébként lakatos a szakmám. A könyvbe is be­írták ... Csak hát, ott kevés volt a pénz ... P. János munkakönyvé elég viseltes. Sok helyen megfordult már: pihent a tejipari vállalat munkaügyi osztályán két hónapot, egy évet a drótgyárban, nyolc hónapot a postán, az AFIT pecsétjét már alig lehet ki­Rosman Lajop elvtársat, a Szocialista Hazáért Érdem­rend kitüntetettjét, a mun­kásmozgalom régi harcosát 80. születésnapja alkalmából tegnap délután a pártszék­házban köszöntötte Kovács László, a városi pártbizott­ság titkára és átadta a tes­tület ajándékát. A ferde torony és egyebek „Pisa a talajmechanikusok mekkája” — hallottam a minap a rádióban egy szakmabelitől. Kiderült a riportból, hogy alapos kutatás, gondos számítgatás után rájöttek a tudósok: a híres torony dőlését a talajvíz, pontosabban a talajvíz-szint .ingadozása okozza. Ha a kívánatos szinten tartják a vizet, akkor nem dől tovább, és utódaink is vetíthetik majd ven­dégeiknek azt a színes diát, melyen hol a feleség, hol a férj támasztja léi kézzel a nevezetes épületet. Jó érzés volt hallani, hogy a hazánkbéli talajmechanikusok tudása felér akár egy (ferde) torony tetejéig is, ami nem csekélység, hiszen ez a torony jóval hosszabb, mint amennyi látható belőle, és a szakembereknek épp az a része a legiz­galmasabb. amelyik a föld alatt van. No., de ha ilyen kiváló szakemberekkel rendelkezünk — gondoltam tovább a dolgot —, akkor vajon miért érte annyi kínos meglepetés az avasi lakótelep építőit az elmúlt évek­ben? Miért kellett sok millió forintért — terven felül — támfalakat, szivárgókat, , egyebeket építeni, hogy elejét ve­gyék a további földcsuszamlásoknak? Nagyon szívesen adnék egyértelmű választ magamnak is e kérdésekre, de az az igazság, hogy laikus vagyok, s ha fúrtam is hébe-korba az elmúlt években, e művelet céltáb­lája nem az Avas, hanem egyik-másik kollégám, ismerősöm volt. (Jó magyar szokás szerint, úgyhogy kár is erre több szót vesztegetni.) Csupán azokra a véleményekre hagyatkozhatott! tehát, melyeket itt-ott hallok, ezek pedig — enyhén szólva — vegyesek. Van. aki azt mondja, hogy felesleges volt lejtőre vinni az építkezést, tekintve, hogy sík terepen is el tudunk mi követni éppen elég hibát. Ellenérv: az. emberiség — né­hány ezer év alatt — gyűjtött annyi építési tapasztalatot, hogy bátran nekivágjon az olyen szédítő meredélynek is, mint az Avas. Más: szakembereink jó előre, pontosan tudták, milyen óvintézkedésekre, védőművekre lesz szükség, csak valahogy kimaradtak a költségvetésből ezek a tételek. Más­képpen fogalmazva: meg kellett volna tervezni a bajokat, ez esetben ugyanis bekövetkezésüket tervteljesítésként köny­velhetnénk el, ami mégiscsak szebben hangzik. Mindegyik vélemény logikusnak, megfellebbezhetetlennek tűnik és egyszerű kis elmém szívesen befogadná, magáévá tenné bármelyiket, ha lenne legalább kettő egybehangzó közöttük. De nincs. Hogy mennyire nincs, azt könnyebben elhinnék, ha ott ültek volna mellettem a Technika Házában azon az előadáson, melyet egy nagy tekintélyű, fővárosi szak­ember tartott az Avas talajviszonyairól és az előkészítő, alapozó munkák során elkövetett baklövésekről. A hallgatóság soraiban alighanem én voltam az egyetlen laikus, ezért aztán figyeltem, füleltefn, ahogy csak tudtam. És nemcsak az elő­adás szövegére, hanem a sorok között, félhangosan dörmögött megjegyzésekre is. Amikor a tervezést emlegette — nem ép­pen dicsérőleg — az előadó, elégedett „na. ugye!" — meg­jegyzések hangzottak el az egyik sarokban, ahol feltételez­hetően' a kivitelezésben érdekelt szakemberek ültek. Amikor viszont a kivitelezési munka hiányosságait dokumentálta ve­tít élt fényképekkel, akkor a másik tábor csipkelődött. Ugye értik már, hogy mit miért nem értek én? (békés) olvasni. A legutolsó bejegy­zés az LKM-é: kilépett! Az itt eltöltött idő két nap hí­ján 14 hónap. — Miért lépett ki? Így még annyi pénze sem lesz, mint a kohászatban. — Mit érdekli?! Megmondom. A 30 év kö­rüli férfi egy pillanatig ha­bozik. hogy beszéljen-e, az­tán látja, hogy az ablak túl­oldalán még a kartonokat lapozgatják — munkát ke­resnek neki. — Különben elmondhatom — kezd bele. — Rossz volt a meló! Mikor beléptem, azt ígérték, hogy a »tmk-soknál fogok dolgozni. Egy darabig ott is voltam, javítottunk, szereltünk. Aztán fél év múl­va kitettek szerelni a sza­badba. Nyáron még csak hagyján. a sötét, fülledt mű­hely helyett a friss levegőn, de most, télen? S ilyen mun­káért az a pénz, amit adtak, kevés. — Mennyit keresett? — Tizenhatot. — A MIÉP lakatost keres, Ott még nem dolgozott, úgy látom — szólnak ki az abla­kon. — Kitölthetem a lapot? A. pénz persze sokkal ke­vesebb lesz. A „kilépett" miatt. A férfi bólint. Megérte? „MÉRNOKTEMETÖ?” K. József még az egyete­men elhatározta, hogy ha vé­gez. a Lenin Kohászati Mü­vekbe megy. Még a pályázati rendszer előtt. Most onnan jön. — Ilyenkor azt a közhe­lyet szokták mondani — ma­gyarázza —. hogy nem talál­tam meg a számításomat. Nem. valóban ez az igazság! Tudtam, hogy egy kezdő mérnöknek nehéz, a fizetés is kevés, meg azt is hallot­tam, . hogy a kohászat „mér­nöktemető". De azért oda­mentem. Egy nagy vállalat mégis vonzó. Itt sok min­dednél foglalkozhat az em­ber . . . — És most mégis otthagy­ta a gyárat.. . — Muszáj volt,, nem vet­tek komolyan, nem vették komolyan gépészmérnöki végzettségemet; Nerrj pályáz­tam én vezetői babérokra. annyi mérnök közül való­ban nehéz kitörni, de egy- egy döntésnél sem kérdez­ték n^eg a véleményemet, csuk az öregekét. Mert ők már tapasztaltak) Igaz, szól­tak. hogy figyelembe vesznek a kombinált acélműnél, oda ugyanjs most választják, s képzik ki a szakembereket. De az még két év. Nagyon hosszú idő, én pedig dolgoz­ni akarok. Egy kisebb válla­lathoz megyek, a drótgyár­ba ... Már voltam ott szét­nézni, várnak. A pénz nem sokkal lesz több. de majd meglátjuk . .. K. József másfél esztendőt dolgozott itt. Hogy mit ta­nult, arról nem szívesen be­szél. Mindenesetre diplomája csak arra volt jó, hogy úgy mutatkozzon be: mérnök... NEM A PÉNZ MIATT Az persze tény. hogy két hónap még a Diósgyőri Gép­gyárban is rövid idő. Túlon­túl rövid. Ennyi idő alatt még a munkatársakat sem lehet nagyon megismerni, a munkát pedig ... M. Gyula ennyit dolgozott itt. Az ő munkakönyvében is a kilépett szó díszeleg. A DIGÉP volt a második mun­kahelye. — Nem a pénz miatt hagy­tam ott — mondja. — Nem lehetett igazán dolgozni. Ha megszoktunk egy munka­darabot. s tudtuk már a nor­mát hozni, akkor azonnyom- ban jött egy új. Kezdhettük elölről. A főnök meg .., Ki­bírhatatlan volt. Többen miatta hagyták ott a céget. Én is. Pedig forgácsolóból igazán hiány van a gyárban. Nem tudom, hogy hol fo­gok majd dolgozni, de nagy vállalatnál nem! (Zárójelben egy megjegy­zés: a hűtlenség oka több­nyire: pénz, rossz munka, el­viselhetetlen főnök, nem le­het érvényesülni. De ezeket a problémákat majd minden üzemnél, vállalatnál megta­láljuk. Valóban csak ezek lennének az okok a ..kilé- pett”-re. a „munkaviszony megszűnt "-re? Nem hisszük! Akkor, hát?) (Folytatjuk) ILLÉSY SÁNDOR KlSZ-akadémia a Kossuth Gimnáziumban A Kossuth Gimnáziumban tegnap rendezett KlSZ-aka- démián Drótos László elvlárs, a városi pártbizottság első tit_ kára volt az előadó, akit a tantestület és a diákok nevé­ben meleg szeretettel köszön­tőit Sárközi Andorné igazga­tó. A fiatalokat nagyon is köz­vetlenül érdeklő, Miskolc éle­tével. fejlődésével összefüg­gő kérdésekre kapott választ az ifjú hallgatóság; ha lett volna rá elegendő idő. bizo­nyára a tizenötnél is több kérdező jelentkezik. A városi pártbizottság első titkára vázolta Miskolc kö­zelmúlt történetét, hangsú­lyozva azt a gyors fejlődést, amely az utóbbi tíz évet kü­lönösen jellemzi. (Ebben a tíz esztendőben egyedül az ipar fejlesztésére l(j milliárd fo­rintot költöttünk.) Beszélt a negyedik és az ötödik ötéves tervi fejlesztésről, s magya­rázatot fűzött hozzá, hogy a városfejlesztés nem azonos a városépítéssel. Az előbbi fo­galomba tartozik a társadal­mi érintkezés, a működési mechanizmus, a kultúra — egyszóval az alap és a fel­építmény nem választható el egymástól. Szólt többek közölt Miskolc szerepéről a megyében, de mint — az ismert öt között — egyik kiemelt nagyváros­ról is. Érintette a fejlődés gondjait, benne a környezet- védelem fontosságát, de — tette hozzá — Miskolc nem lehet kertváros, lényegét uz ipar határozza meg. s ennek léte mellett kell óvni a kör­nyezetet. Külön hangsúlyozta azt az igényt, hogy növelni kell a város kulturális színvonalát, a lehető legnagyobb erőfeszí­téssel. ellenkező esetben előbb-utóbb a termelésben is kárát látnánk. A jövőről szólva elmondot­ta, hogy a következő évek terveivel is rendelkezik a vá­ros. amelyek átgondoltak, megfontoltak. Ehhez hozzátet­te: a legalaposabb megfonto­lással kell gazdálkodni az anyagiakkal, hiszen minden­re nem futja. A fontosak kö­zül iä — sorrendet tartva — a legfontosabbakat teremtsük meg. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom