Déli Hírlap, 1979. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-03 / 2. szám

Kosárlabda NB I A jövő hét végén — igen rövidre sikerült szünet után — újra benépesülnek a ko­sárlabdapályák, megkezdőd­nek a küzdelmek az NB I- ben. A DVTK női csapatá­nak először az MTK-VM-mel kell játszania. 13-án. A to­vábbi menetrend: Bp. Spar­tacus idegenben, 14-én. Ja­nuár 21. KSI otthon, január 28. Székesfehérvári Építők i„ február 4. TF o„ 10. Ganz- MÁVAG i., 11. Szekszárd o., 18. Nagykanizsa i., 24. ZTE o„ 25. MAFC i„ Márciusban 4. Vasas Izzó o„ 11. BSE i„ 18. BEAC o., 24. PVSK i„ 25. Szolnok o. ■k A Miskolci Kinizsi jégkorongozói szorgalmasan edzenek, hiszen 1979-ben folytatódnak a küzdelmek a felnőtt 11. csoportban. A januári menetrend: 7-én itthon a Gödi TK-val ját- szana-k, 10-én Dunaújvárosba mennek, 14-én pedig a Kisstadionban lesz a Göd elleni visz- szavágó. Jászberénybe 21-én utaznak, míg a pomáziak 28-án jönnek a miskolci pályára. (Szabó István felvétele) RspbUázáiik küldési Fanatikusok és Messiás-várók Úsztak, eveztek, kerékpároztak az aranyjelvényesek,, több százan futották körül a Velencei-tavat. Befutott — az elő­zetes kételkedések ellenére — a mozgalom is. Az egy ideje erőteljesen felkapott és támogatott tömegsport a legjelentő­sebb sikerét aratja. Sikerült végre felismerni valamit: a sportmozgalom bein­dításához nem elegendőek a látványos jelszavak, a „Fuss az életedért” stílusú plakátok, hanem jelentős kiegészítő mun­ka, szervezés, irányítás, valamint értékes jutalmak: komoly erkölcsi és anyagi díjazás is szükséges. Az egészéges életmódért indított kampánynak és a sport­nak ugyanis nem csekély nehézségekkel kell megküzdenie. A létesítmények hiánya és a meglevők rossz kihasználása több sportágból kiszorítja a tömegeket. Szakképzett vezető még az egyesületekben is kevés van, semhogy a kívülállókat — oktassák az alapfogásokra. Megnövekedett életszínvonalunk pedig sokkal inkább a játékkal, semmint a küzdelemmel, ön- mareangolással kecsegtető sportágak felé terel. Igen ám, .csakhogy az előbbi sportok sokkal inkább szorulnak létesít­ményekre és szakvezetőkre, mint az úszás, futás, kerékpá­rozás. A kör jelenlegi szemléletmódunkkal zárul. Az olimpia­központúság aránytalanul elvonja a támogatást egyes sport­ágaktól (pl. tenisz), ahol az érdeklődés jóval túlnő a lehető­ségeken. Az „Aranyjelvényesek az olimpiára” és a többi tömeg- megmozdulás aligha tudja mindezeket a hiányokat pótolni. Jelentősége nem is abban áll, hogy új embereket nyer meg a testmozgás számára. Aki ugyanis eddig nem sportolt, azt még a moszkvai olimpia reménye sem tudja kirángatni a papucsból és köpenyből, hiszen a kívánt követelmények tel­jesítéséhez hosszabb távú edzéssorozatra, több hónapos fel­készülésre van szükség. Viszont a próbák erkölcsi megbecsü­lést, elismerést és erőfelmérési' lehetőséget teremtenek azok számára, akik eddig „csak” egészségük érdekében, magányo­san futkároztak, úsztak. Reflektorfénybe került a rendszeres testmozgás. Ennek eredményeképpen a mostani általános is­kolások körében kialakulhat egy olyan légkör — mint pél­dául az NDK-ban —, ahol a mindennapi élet természetes • velejárójává válik a sport. Persze, ehhez továbbra is „fana­tikusokra” — odaadó szervezőkre és lelkiismeretes lebonyolí­tókra — van szükség, akik jól előkészíteti találkozókkal, ér­telmes célkitűzésekkel állandó mozgásban tartják a folya­matot, és arra, hogy az alapoknál, a hat-tizennégy éves korú gyerekeknél megteremtsék a játékos, a sportot megkedvel- tető versenyeket. Van ugyan úttörő-olimpiánk —, de ez el­sősorban a már egyesületi versenyzők találkozója. Komo­lyabban kellene venni az iskolai házi bajnokságokat, és nép­szerűsíteni az NDK-ból importált, vasárnap délelőttönként a televízióban is látható, kisiskolások közötti tréfás sportvetél­kedőket. Ma már csak így lehet létrehozni egy széles körű sportmozgalmat, , amelynek a legjobbjaiból élsportolók vál­nak, de a többiekkel is gyakran találkozhatunk szabad ide­jükben a pályákon, uszodákban. A mindenáron eredményre való törekvés egy szűk élspor­tolói réteg „kitermeléséhez” vezetett, azzal az elgondolással, hogy az ő sikereik sportolásra buzdítják a tömegeket. Rá­adásul az egyesületek mind a mai napig a pályákra beté­vedt Pár srác között próbálják megtalálni a kiválasztotta­kat,- — Nipcs utánpótlás, a divatosabb sportágak elhódítják a fiatalokat — hallani gyakran például az atlétikai vezetők szájából. De vajon mit tesznek a változásért? Legjobb eset­ben kiírnak évente egy toborzót és kapcsolatot tartanak fenn a környező iskolák testnevelő tanáraival — akik az esetek többségében nem érdekeltek a klub vagy szakosztály felvirá­goztatásában. Ráadásul sok olyan sportág van, amelyhez a szükséges rátermettség, tehetség nem jelentkezik a testne­velési órák szűkre szabott, és nem is mindig betartott tan­anyagában. l elkes és hozzáértő szervezőkre, sportvezetőkre van szük­ség. A sportért felelős irányítók munkája nemcsak abból áll. hogy a vereségek után menesztik az edzőt, és új Messiást keresnek, aki hajlandó csodát művelni. Az ő feladatuk az egész sportéletet vezérlő szemlélet és gondolkodásmód kiala­kítása, és — amennyiben ezek már elavultak — újraértéke­iocifananq A miskolci sportcsarnok­ban az idén is megrendezik a focifarsangot, valamikor január végén (a pontos idő­pontot később közöljük). Lát­hatjuk majd a Bécsben nemzetközi tornát nyert öregfiúk csapatát, köztük több volt válogatottat. Hogy csak néhányat említsünk a „nagy” nevek közül: Szent- mihályi, Kopp, Novák. Mát­rai, Mészöly, Berendi, Men- czel. Dunai II., dr. Fenyvesi, Sipos, Farkas. A magyar öregfiúk válo­gatottja mellett feltehetően részt vesz a tornán Szabad­ka és Nagyvárad (NAC) öreg- fiúinak együttese is. Négy magyar röplabdacsa­pat szerepelt a napokban a határokon túl. A Bp. Sparta­cus női együttese az NSZÉ- beli Schwertében, a Csepel férficsapata, a BVSC és a Bp. Vasas Izzó női gárdája Hollandiában, Appeldoornban járt. A kvartettből a Bp. Spar­tacus szerepelt a legjobban, mert a nyolc résztvevő kö­zött a harmadik helyen vég­zett. A szövetkezetiek a töb­bi között legyőzték a jugo­szláv Radnirgbérelgrádot, ki- ' kaptak viszont a csehszlovák : KPS Brnótól, s a román Pe- 1 nicilina Iasitól. A Csepel az 5. lett, pedig öt mérkőzése közül négyet megnyert, ugyan­csak 5. lett a Bp. Vasas Izzó is, három győzelemmel, s két vereséggel. A BVSC csak a szerény 7. helyet érte el. Forma 1 Csupa új A Nemzetközi Autós Sport- szervezet (CSI) modellmódo- sításokat vezet be a Forma 1-es versenyautóknál, hogy 1980-ig az eddigieknél jóval biztonságosabbá tegyék a vi­lágbajnoki futamokat. Pá­rizsban bejelentették, hogy maximálják a kerékszélessé­get, a gumik vastagságát, a motorok hosszát és szélessé­gét, a szárnyak (spoilerek) méreteit, ezenkívül betiltják a karosszériák oldalain levő, szinte a földig lógó széleket, mert ezáltal nagyobb sebes­séget és biztonságosabb út- fekvést lehet majd elérni. Az 1979. évi Forma 1-es Grand Prix-ken részt vevő csapatok, illetve versenyzők névsorát december 15-e után hózták nyilvánosságra. Min­den autóversenyzőnek, illet­ve azok „istállójának” 30 ezer svájci frankot kell ne­vezési díjként letennie és kö­teleznie magát arra, hogy valamennyi világbajnoki fu­tamon elindul. December 15. után csak abban az esetben fogadtak el újabb nevezése­ket, ha a versenyzők, illetve a márka-igazgató anyagi és erkölcsi garanciát vállal. Érdekes hír érkezett az el­múlt napokban Sao Pauló- ból: a brazilok „Fitti-Coper- sucar” elnevezéssel új Forrrja 1-es autót kívánnak elindí­tani a jövő esztendőben, s a kocsi bemutatkozására a dél-afrikai Grand Prix-n kerül sor. Mindezt Wilson Fittipaldi, a csapat igazga­tója, Emerson Fittipaldi bátyja jelentette be. Az új versenyautóba, amelynek kü­lönleges aerodinamikai for­mája van, Cosworth motort építenek be. A tervezők re­mélik, hogy a Fitti-Copersu- carral minden tekintetben felvehetik a versenyt a Lo­tus, a Ferrari, a Brabham és az McLaren gépkocsik­kal. Brüsszelből származik az az értesülés, hogy a belga Pat­rick Neve is új Forma 1-es gépkocsival fog szerepelni. Az egykori nyugatnémet ver­senyző, Willy Kauhsen javas­latára Kurt Chabek tervezte új típusú TWK Forma 1-et vezet. Az Aix La Chapelle-i egyetemen született meg a modell, amely a szélcsator­nában kitűnőre vizsgázott. Sajátossága, hogy egyetlen szárnya van — a hátsó ke­rék előtt, egykúpos karosszé­riára épült, a DFV Cosworth motor nyolccilinderes és 10 400 másodpercenkénti for­dulatszámmal működik. Be­építettek egy FG 400-as Hewland típusú gyorsítót és a sebességfokozatot 5-ről 6- ra emelték. Az új verseny­autó összsúlya 580 kilo­gramm. A próbaútra a fran­ciaországi Castellet-ben kerül sor. A tervezők három új Forma 1-et akarnak verseny­be állítani, közülük Patrick Neve-é már teljesen elké­szült, a másik kettő a szere­lés utolsó fázisánál tart. Orszáps Ifjúsági lupa lése. Mindenesetre egyes sportágak évek óta tartó eredményte- ensége az alsóbb régiók után felsőbb trónusokat is megmoz­gatott. Talán, ha majd a „Messiás-várók” helyeit „fanatiku- jok” foglalják el. újra talpra áll a fejtetőre fordított elkép­zelés — a széles bázisú tömegsport legjobbjaiból nőnek majd fel a következő olimpiák aranyérmesei. LAMBERT GABOR Négynapos küzdelem után befejeződött Szegeden az Or­szágos Ifjúsági Kupa női ko­sárlabda hatos döntője. Mis­kolcot a MEAFC fiataljai képviselték. Az utolsó mér­kőzésen az MTK-VM-től szenvedtek vereséget 77:56 arányban, és ezzel ötödikek lettek. A döntő végeredménye: 1. KSI 5 5 .— 476 :342 10 2. BSE 5 4 1 381:356 9 3. Csepel 5 3 2 336:334 8 4. MTK-VM 5 2 3 331:36í> 7 5. MEAFC 5 1 4 339:375 6 6. ZTE 5 — 5 317:454 5 M ért indiáner? Az indiánemek érdekes története van. Egy osztrák főnemes, Pálffy Ferdinand gróf, aki a Theater an der Wiennek volt az intendása (szakmai főfelügyelője), meg­hívott Bécsbe egy kiváló in­dián származású artistát, aki nagy sikerrel szerepelt a vi­lág színpadjain. Magyar cuk­rászának azt az utasítást ad­ta, hogy készítsen olyan sü­teményt, melynek színe ha­sonlít az indián bőréhez. Ek­kor állította össze a cukrász az újszerű süteményt, mely fánkhoz volt hasonló, tetejét csokoládéval vonta be és be­töltötte cukrozott tejszínhab­bal. A grófnak nagyon meg­tetszett a sütemény, amit 1835 óta ismernek a világon: az előadásra meghívott vendége­ket ugyanis ezzel kínálta meg és másnap mór egész Bécsben ezt keresték az osztrákok. Természetesen Pestre is elkerült.». Dinoszauruszok harca és halála 1971-ben egy len­gyei és mongol tudó­sokból álló csoport rendkívüli leletre bukkant a mongóliai Góbi-sivatagban. Két összeakaszkodott di­noszaurusz csontvá­zát tárták föl. Az egyik a jól ismert Protoceratops, ökör­nagyságú növényevő állat, gerleszerű csőr­rel, a másik egy rit­ka, kétlábú, ember­nagyságú húsevő — Veloeiraptcr (gyors rabló). Nyilvánvaló, hogy a két állat egy­mást ölte meg, csont­vázaik így maradtak együtt. A Velocirap- tornak, hasonlóan a Deinonychushoz, ha­talmas sarlószerű karma volt, melyet a Protoceratops ha­sában találtak meg — a feltárás pilla­natában egy 80 mil­lió éves élethalál­harc elevenedett meg a paleontológusok előtt. Ez a Deinonychus- ra és Velociraptorra jellemző támadó harcmodor idegen a hidegvérű ragadozók­ról alkotott képtől, inkább a ragadozó madarakra és né­hány húsevő emlős­fajtára jellemző. Fel­tételezhető tehát, hogy a ragadozó di­noszauruszok néme­lyike melegvérű volt. Számos tényező bi­zonyítja, hogy a di­noszauruszok inkább a madarakhoz és a ma élő emlősökhöz hasonlítottak, mint a ma élő ragadozók­hoz. A legtöbb dino­szaurusz lába függő­leges helyzetű volt sétálás közben. Ez azt jelenti, hogy fel­egyenesedve jártak, mint az emlősök és a madarak —, ame­lyek belső hőháztar­tással rendelkeznek és hosszasabb cse­lekvésre képesek. Valószínű, hogy a felegyenesedés ma­gas szintű anyagcse­rére utal, és így bel­ső hőháztartásra. A dinoszuruszoknak — melyek a Júra és a korai Kréta-korban az egész világon el­terjedtek — azonban számos fajtájuk volt, s a növényevő faj­ták hüllők voltak. Prof. Loris Russell, a torontói Királyi Gntario Múzeum ku­tatója szerint felte­hető, hogy a dino­szauruszok a mada­rakhoz és az emlő­sökhöz hasonlóan melegvérűek voltak, de testüket nem bo­rította olyan szigete- . lő anyag, mint a toll, vagy a szőr, s így nem állhatták a hosszabb hideget, te­let. Azok a ragado­zók, amelyek nem pusztultak ki, mint például a gyíkok és a kígyók, mind hül­lők voltak. Az ottawai Nemze­ti Múzeum prefesz- szora, dr. Dale Rus­sell egy hajdani szu­pernóva-kitöréssel hozza kapcsolatba a dinoszauruszok ki­pusztulását. Elmélete szerint naprendsze­rünkben mintegy száz fényévvel ez­előtt a kínai asztro- nómusok által 1054- ben megfigyelt szu­pernóva-kitöréshez hasonló következett be. A kitörés szélső­séges éghajlati vál­tozást, hirtelen és hosszantartó hőmér­séklet-csökkenést okozott. Egy másik nézet szerint a hirtelen ég­hajlatváltozást a földmozgások idézték elő. Ennek következ­tében a tenger elön­tötte az alacsonyab­ban fekvő szárazföl­det. Ez ugyancsak éghajlati változások­hoz vezetett. Mindenesetre, ha az a feltételezés igaz, hogy egyes dinaszau- rúszók melegvérű ál­latok voltak, nyilván­való, hogy azért pusztultak ki, mert testüket nem borítot­ta semmiféle szige­telő anyag, s nem tudták szabályozni a hőháztartásukat. Hatvanéves könyvtár, egymillió kötettel A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtá­ra 1918 májusában nyílt meg. A könyvtárnak 1932-ben már 200l 000 kötet könyve volt, napjainkban: egymillió. A könyv­tárban szakkönyvtárak is működnek, jelentős a 100 000 egy­séget tartalmazó zeneműtára. (Képünkön: „Az magyaroknak dolgairól” című könyv, melyet Heltai Gáspár 1575-ben je­lentetett meg Kolozsvárott.) (Oláh Tibor felvétele) Fa pótolja Csonthelyettesítő anyagoknak a szervezetbe ültetéséhez olyan matériák szükségesek, amelyek szilárdak, sterilizálhatok, szövet­barát tulajdonságokkal rendel­keznek és korrózióálióak. Továb­bi fontos kritérium, hogy / az anyagnak hozzávetőlegesen ‘ a csontszövettel azonos mechanikus tulajdonságokkal kell bírnia. A sebészek még nem találtak olyan anyagot, amely valameny- nyi követelménynek eleget ten­ne. A jelenleg alkalmazott csont­pótlók elsősorban kerámialeme­zek, de az ezekkel elért ered­mények még egyáltalán nem ki- eíégítőek. A megoldás keresése közben tűnt fel a hasonlóság a csontszövet és a fa fizikai tulaj­donságai között. Mindkét anyag húzás- és nyomásszilárdsága egy­azon nagyságrenden belül vasi. Egy bécsi kutatócsoport kísér­leteket folytatott házinyulakon. Azt kutatták, hogy a fa és a csont közötti fizikai hasonlóság hasznosítható-e a klinikai gya­a csontot korlatban. A fafajták válogatá­sakor döntő kritériumként sze­repelt a szilárdság és a rugal­masság. a követelményeknek a legjobban a nyírfa felelt meg. A vizsgálatok során a nyírből 3,5 milliméter vastag és 5 milliméter hosszú hengert alakítottak ki. A botocskát az implantáció előtt autóklávban 20 percig sterilizál­ták, 120 Celsius-fokos hőmérsék­leten. Az ily módon kezelt fát házinyulakba ültették. A legtöbb állatnál jó gyógyulási eredmé­nyeket értek el. A fahengerek jól meggyökeredztek a csontban. Egyik nyúlnál sem észleltek fáj­dalomreakciót, sem mozgásza­vart. Három héttel a fa beülte­tése után az idegen testet vastag rétegben granulációs szövet vette körül. A csontpótló fával eddig elért eredmények alapján remélhető, hogy az állatkísérletek után a humán sebészetben is szerephez jut az új eljárás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom