Déli Hírlap, 1979. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-03 / 2. szám
★ Egyetlen rádiócső sem maradhat ki (Kerényi László felvételei) Tétje van... Leltároznak a Centrumban A OH várospolitikai fóruma Urbanizációs gondfaink tás) és a városiasodás így elIngre vetkőztet'eft, lepedővel letakart kirakati babák ácsingóznak a Centrum Áruház üvegfalain túl. Benn olyan csönd van, hogy a légy zümmögését is meg lehetne hallani. Meglehetősen szokatlan áruházi hangulat. Minden vásárló álma. hogy egyszer egy egész áruházban magában sétálhasson végig a gondolák között, hogy kedvére válogathasson. Hát valahogy ilyennek képzelem ezt az álmot. Persze, megvalósíthatatlan. Január 2-án és 3-án leltár miatt zárva tárt Miskolc legnagyobb áruháza. Itt egy kicsit átprogramozták a naptárat. s csak január 4-én kezdődik az új év. A karácsonyi ostrom után A múlt esztendőre most teszünk pontot. Szinte az utolsó percig drukkoltunk: teljesítjük-e a tervet? E hatalmas kereskedelmi programban \ugyanis azt a célt tűztük magunk elé. hogy’ 7 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolítunk le, mint 1977-ben. A szilveszteri forgalom még szükségeltetett ahhoz, hogy ezt elérjük, és december 30-án sikerült is feltenni a koronát az élmúlt esztendőre. Bár a munkánk igazi összegzése, a végső számadás most zajlik — vallia Grundik Gyula igazgató. A karácsonyi csúcsforgalomban naponta 15—20 ezer ember adta egymásnak a lengőajtó fogantyúját. Mi könnyebb; kiszolgálni .ezt a félelmetesen nagy vásárló- közönséget, vagy a gombostűtől a télikabátokon át a méterárukig felleltározni az áruház 70 milliós árukészletét? A vásárlók ostroma után még ki sem pihenhették fáradalmaikat, ezért a leltár a kereskedőt legalább any- nyira igénybevevő megpróbáltatás. Iladiterv szerint Négyszázötven dolgozó serénykedik azon, hogy a haditervnek megfelelően, azaz az ügyrendi utasításban foglaltak szerint feltérképezze az árukészletet, s kiderülhessen: jól gazdálkodott-e, kellőképpen óvta-e a társadalmi tulajdont. Sajnos, a múlt évben is akadtak megtévedt emberek minden korosztályból. A leltár tükröt tart a belső rendészeti csoport elé is. akiknek a munkáját kémlelő felszerelések is segítik az áruházban. Sajnos. hogy szükség vqn rájuk. Nem csoda hát, hogV feszültek a leltározás napjai. Zsebre megy a játék. A tét a nyereség, a jutalom, de a fizetés egy része is rámehet. Balla Mihály, a műszaki osztály helyettes vezetője irányítja az egyik leltározó csoportot. A tömérdek hanglemezzel. a vezetékméréssel megy el rengeteg idő. Vilik Béláné. Farkas Imréné részlegvezetők és Szanyi Istvánná is szívesebben foglalkoznának most a vevőkkel. Vil- lanvborotva-szitát. rádió- és tévécsöveket számlálnak. A lakástextilosztályon Iván Lászlóné vezetésével ^az ötmillió 900 ezer forintos lel- j tárért drukkolnak. Huszon- ketten centiméterekre méricskélik a karbonokat, a függönyöket és más lakás- textíliákat. A fáma úgy szól. hogy amióta Ivánné itt dolgozik, még nem volt hiánya. A konfekcióosztályon Sebők Zsuzsa egy műanyag széken ülve rója a sorokat a leltárívbe. Már káprázik a szeme, hiszen fel kell jegyezni az áru cikkszámát, kódszámát. sőt' azt is. hogy melyik ruhagyár terméke. Mint egy győztes tv eV mérkőzés... A leltár több menetes erőpróba. Tisztaságát avatott szemek vigyázzák." A kereskedők azt mondják, a laikusok el sem képzelik, milyen izgalommal, belső feszültséggel jgr ez a munka. Megvallom, szeretném látni az eredményhirdetést: amikor a központi iroda kiadja a bizonyítványt. s az osztályvezető közli a hírt. Mint egy győztes mérkőzés végén a csapat, . az eladók ilyenkor úgy ölelgetik, csókolgatják egymást. Van, aki örömében sírva fakad ... O. E. Bocsi Sándor neve nem ismeretlen a Déli Hírlap olvasói előtt, de aki nem olvasta korábbi, vele és munkájával foglalkozó tudósításunkat, annak elmondjuk, hogy a HUNGAROCAMION egyik igen tehetséges, tapasztalatokban és élményekben egyaránt gazdag gépkocsivezetője. — A kamionod élete kicsit hasonlít a hajóséhoz . . . — Valóban, bár alapjaiban azért más szakma. Árut szállítunk mi is. de nem vizen. hanem közúton, nincs első-, másodtiszt, kapitány. Egy- legjobb esetben kéttagú személyzet gondoskodik az értékes szállítmányról és a kamionról. — Nem túl régen a Hun- garocamion gépkocsivezetője, mégis sokfelé járt a világban .. . — Sokat tanultam és bizonyítottam azért, hogy most elmondhassam: többször jártam áruval Iránban, voltam, Bagdadban, ismerésként üdvözlöm az olasz, jugoszláv utakat, vagy akár a belga, holland határátkelőhelyeket. — Legtávolabbi útja? — Teherán. Oda-vissza kilencezer kilométer. Gazdasági és társadalmi fejlődésünk egyik csalhatatlan jellemzője a felgyorsult urbanizáció, a városiasodás. A folyamat világjelenség, s mint ilyen, része az általános civilizációs fejlődésnek. S természetszerűleg összefügg az emberiség anyagi, technikai és szellemi gyarapodásának fő tendenciáival. A városiasodás lényege ennél fogva rendkívül progresszív. Ez hazai viszonyaink közt azt jelenti, hogy az urbanizáció része és egyben eredménye — az örökölt korszerűtlen- gazdasági és társadalmi struktúrából vagy a demokratizmus fogyatékosságaiból fakadó — tradicionális hátrányaink leküzdésének és a társadalmi felemelkedésnek. Vagyis szocialista fejlődésünk során kell pótolnunk azokat a mulasztásokat. amelyeket a korábbiakban az urbanizáció terén is elkövettünk. Az urbanizáció alapvetően progresszív és pozitív folyamatában azonban mellékhatások, negatív jelenségek is kialakulnak, a városiasodás tendenciája pedig gyakran társadalmi és gazdasági feszültségek. érdekellentétek közepette érvényesül. Városodás vasv városiasodás? Urbanizációs problémáink Közül első helyre a mennyiségi növekedéssel kapcsolatos gondjaink kívánkoznak, sokak elképzeléseiben. szemléletében a város legfontosabb kritériumai mennyiségiek, s ennek meg.ele- löen céljuk egy létszámában, munkahelykínálatában, területi nagyságában egyaránt ,,nagy” város létesítése. A minőségi követelmények ilyenkor hátiérhe szorulnak, és többnyire másodlagosak is maradnak. Előfordul, hogy várost rangot kap olyan település is, amely egyáltalán nem városias, esetenként pedig városkörnyéki falvakat csatolnak ugyancsak városiasításuk nélkül a közeli varoshoz. A mennyiségi változás ilyenkor impozáns, pedig minőségi változás gyakran évekig nem történik az újonnan született városban, vagy a városhoz csatolt területeken. Az urbanizáció két oldala, a városodás (a várossá nyilvání— Bizonytalan. Általában 20—25 nap az ideális, de ez mindig a pillanatnyi helyzettől függ ... — Az iráni zavargásokra gondol? — Pontosan. De a törököknél sem sokkal rózsásabb a kamionosok helyzete. — Mikor járt legutóbb Iránban? — 1978 februárjában indultam itthonról, és márciusban tértem haza. Akkor ott már tömegtünte'éseket rendeztek. bár ezek viszonylag még békések voltak. Ha belekerültünk kocsinkkal egy ilyen menetbe, bizony fél napokat is várni kellett, míg elvonultak a tüntetők, és csak utána indulhattunk a célállomás felé. De ekkor már hallatszottak olyan hírek is. hogy helvenként lövöldözések is történnek, és egy-két eltévedt puskagolyó kamionosokat is • veszélyeztelett. — Iránban most feszültebb a helyzet. S~állít oda a Hun- garocamion? — Igen. de kerülő úton. hiszen most életveszélyes dolog Iránban fuvarozni. — Mi a jelenlegi útvonal? lentetbe kerül .egymással. Ha- zánkban következésképpen a városodás többnyire megelőzi a városiasodást és a minőségi tényezők (infrastruktúra, szolgáltatás, kulturális centrumok stb.) kiépítése óriási erőfeszítéseket igényel a már városi rangra emelt településekről és jelentős anyagi ráfordítást az államtól. S valószínű. hogy minél nagyobb a városodás és a városiasodás közötti szakadék, annál nagyobb feszültségekkel jár a megoldás keresése a városlakóknak és a város vezetőinek egyaránt. Az ideális termesze'esen az lenne, ha a városodás és a városiasodás egybeesne, vagy legalábbis csaknem azonos szinten járna. Az agglomerációk További feszültséget jelent az urbanizációban a városoknak és vidéküknek kapcsolata. Erdei Ferenc azt remélte, hogy szocialista társadalmunkban lehetővé válik városaink és vidékük harmonikus fejlődése, azaz. hogy a városkörnyék, az agglomeráció nemcsak munkaerő-forrása lesz a városnak, hanem a kölcsönösség, a közös érdekeken alapuló együttműködés jellemzi . majd őket. Városaink többségét ezzel szemben jelenleg sokkal inkább foglalkoztatja az, hogy a városon belüli gondokkal (lakásépítés, infrastruktúra, szolgáltatás stb.) eredményesen megbirkózzék, mintsem hogy a városkörnyéket megfelelő módon civilizálni tudja. Budapest példáját említhetjük: a fővárost körülvevő Pest megye civilizációs mutatói alapján (a lakások színvonala, a szolgáltatás, az egészségügy, az oktatás stb.) megyéink rangsorában az utolsók között áll, közvetlen vonzáskörzetének, a budapesti agglomerációnak —» ahonnét naponként 100 000 bejáró dolgozó utazik fővárosi munkahelyre —. civilizációs mutatói pedig még Pest megyénél is jóval rosszabbak. Igaz. megindult már az agglomerációs tervezés és születtek már rendezési elképzelések is, de ezek a jelenlegi helyzetben csak fokozatosan változtatnak. — Szíriába visszük kamionon az árut, ott. behajózzák, így jut el Iránba. — Ezek szerint Szíriában is járt? — Október végén voltam Damaszkuszban. Ez 8000 kilométeres út volt. — Milyen most Damaszkusz. a kelet híres városa? — Sokat olvastam róla, de keveset láttam belőle. Szerencsétlenségemre éppen akkor jártam ott. amikor az OPEC. az olajexportáló országok vezetőinek értekezletét tartották. Fantasztikus biztonsági intézkedések, és útlezárások miatt gyakran napokig kellett egy helyben rostokolnunk. Közben persze a kamiont egy pillanatra sem hagyhattuk el. — Szíriában a katonaság felelős a rendért. így arra következtethetünk, ott igencsak szilárd a közbiztonság . . — Való igaz. hogy a vámtól a parkolóig, az okmány- ellenőrzéstől a rakomány átadásáig katonai ..díszkísérettel” vonulunk de a kocsi őrzése már nem a hadsereg feladata ... SOLYMOS LÁSZLÓ (Folytatjuk) A vidéki ipartelepítéssel iparunk területileg arányosabbá vált. Félő azonban, hogy vidéki ipari központjaink (és városaink) a budapesti agglomerációhoz hasonló fejlődési vonalat követnek majd. .Azaz a város és vidéke kapcsolatában továbbra is a aíúnkaerő-szol- gáltatás szempontjai dominálnak. s a kölcsönös érdekeken alapuló együttműködés — amelybe a városkörnyék civilizációs fejlesztése is beletartozik — várat magára. r Átalakuló életmód Az urbanizációs gondol; sajátos termetéi jciLiiu-i a viuosiaoO- dást kísérő életmódocli vámo sok. E változások az urbanizációhoz'hasonlóan, al;'.t>\ e .aen pozitívak, de nagyon gyakran negatív jelenségedet is kiváiíiuu- nak. Közismert példája ennek a faluról közvetlenül városba települő család, amelynek tagjai az új ingereli befogadására es az új környezet „eiviseiesefi’e” különféle módon re igáiba.nau. Előfordulhat olyan énékvejziés vagy -csökkenés, amelynek következménye az ún. deviáns magatartások (a család szétesése, alkoholizmus, fiatalkorú bűnözés stb.) kialakulása. Az emberek túlnyomó többsége természetesen képes arra, hogy elviselje az éle.mód radikális változásának következményeit, de ez igen nagy erőfeszítéseket igényel. Szerencsés esetben a falir ól városba települő a városban is hasonló miliőbe kerül (pl. lia kertes családi házból egy városi kertes családi házba költözik)'. A többség azonban — mint tudjuk — inkább lakótelepekre kéül, magas házakkal zsúfolt ..alvóvárosi” környezetbe, másfél-két szobás lakásokba, ahol a falu zártságát felváltja a lakótelepi zártság. Ez utóbbi még azok számára is nyomasztó le et, akik kertvárosi lakásukból, házukból költöztek modern lakótelepeinkre. A lakótelepek egyhangúságát, lehangoló ridegségét, zsúfolt be- épííettségét gyakran szoktuk idézni különböző fórumokon. Mindez különböző környezeti ártalmakkal jár, melyeknek éle'- módromboló következményei igen súlyosak lehetnek. Természetesen a mai lakáshelyzetben a lakótelepi lakás a többség számára — az albérletben, komfort nélküli lakásokban töltött évek után — kedvezőbb lehetőséget, az urbánus életforma keretét jelenti, és jelentős előrelépést a korábbiakhoz képest. De felvetődhet a kérdés, hogy mai modern lakótelepeink meddig maradnak modernek; a lakáshelyzet javulásával párhuzamosan nem indul-e meg nálunk is egy zöldövezetbe, város- környékre, sőt falvakba visszavezető folyamat? S ha igen, akkor nemcsak az verhető fel, hogy mi lesz lakótelepeink sorsa, hanem sokkal inkább az. hogy — az el- és vissza vándorlást megelőzendő — több gondot kellene fordítani a városkörnyék fejlesztésére. Pontosabban, a városiasodást nem kellene-e mielőbb kiterjeszteni városaink vonzáskörzetére? Egészen valószínű, hogy mindaddig, amíg városainkat és körnvéküket a-* urbanizáció és civilizációs m unitók területén éles kontraszt le^emzi, a városkörnyék lakói közül sokan — hacsak önerőből nem kénesek laí'óköTyezcfttk civilizálására — városokba vágynak. * Ma az urbanizáció legáltalánosabb formája a városokon belüli urbanizálás. amelyet többnyire még mindig a városodás előz meg. Azaz, az. emberedet városokba tömörít Ifik és ott teremtjük meg környezetük nrbanizá’á- sának feltételeit. E fontos folyamat mellett, kár lenne elhanyagolni annak lehetőségét. hogy az urbanizáció feltételeit is .közvetíthetjük a kisebb településekre Ez utóbbi minden bizonnyal egy stabilabb és szervesebb urba- nizált életmód kialakulásához járulna hozzá, és felgyorsítaná a város és falu fennmaradt vagy újratermelődő ellentéteinek csökkenését. li. A. zk Leltári csendélet Kamionnal keleten — nyugaton (l.) Kényszerpihenő Teheránban — Mennyi ideig tart ez az út?
