Déli Hírlap, 1979. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-13 / 11. szám
Debrecen semmihez sem hasonlítható + Jó lesz ez a festékrosta? Csapó János és Varga Gyula jelenetét a rendező — teljes asszisztenciájával — igyekszik élethübbé lenni. (Laczó felv.) Ősbemutatóra készül a színház 1 __ Látogatás a Máz- és Kenceüzemben Filmre kerül a Kiálts város A pasaréti filmgyár egyik stúdiójában Szabó Magda „Kiálts város" című, évekkel ezelőtt már bemutatott színdarabját forgatják. Különös világ. Alacsony, de roppant tágas, boltíves parasztház tárul elénk a XVI. század fordulóján. Itt, ebben a házban él Gál Nagy István, Debrecen város tiszteletreméltó főbírája. Körötte sajátos atmoszférát árasztó környezet: díszes veretű szab- lyák tucatjai, rúdon függő, színes csizmák garmadái, kelmék és vég szövetek, gazdag díszítésű lószerszámok, veresen csillogó boros palackok és más nagy, összehordott értékek halmazai között töpreng a bírót alakító színész, Szabó Sándor, a felvétel előtti pillanatokban. A kamerák mögött már ott állnak az operatőrök. A rendező, Hajdufy Miklós a monitor előtt ülve, még egyszer változtat a főbíró és lánya jelenetének beállításán. — Csendet kérek! Dudát! A bejárat felől felbukkan egy fej és fennhangon kiáltja. — Főbíró úr kérem, megjött Bocskai úr követe, hajdú kapitány Molnár. Kemény, katonás leptek dobognak el a magasban függő csizmák alatt, s Balázs Péter, azaz a hajdú kapitány harciasán csörtet befelé. — Bocskai úr üdvözletét hozom és jelentem tiszteletét és bizodalmas jóakaratát, általam köszöni mindézt, amivel igazságos mozgalmában támasza voltál. A váradi helyőrséget szétvertük, ezt a hírt hozom, s szíveskedj kidobottatok Hadd örüljenek a polgárok. 1604-et írunk, amikor ez a történet játszódik. Debrecen ezekben az időkben háromfelé adózik. A török szultán, a királyi zsoldosok fosztogatják, és a pestis is tizedeli. — Nagyon nehéz sorsú városban születtem — mondja Szabó Magda, az írónő, a Kiálts város szerzője. — Debrecen semmihez sem hasonlítható. A városnak különös története van. Az egész ország történetét példázza. Városa, szülőföldje iránti tiszteletét, becsülését és egyúttal „végtelen szerelmét” rótta le, amikor néhány évvel ezelőtt megírta ezt a nehézveretű drámát, amelynek ősbemutatója Debrecenben volt. A várost a királyi csapatok szorongatták és a főbíró lánya, Eszter ismét esküvőjére készült, amely minduntalan eltolódott, a várost ért sorozatos csapások miatt, óm a történelem ezúttal is közbeszólt. — Belgiojos szalad, Tokajba menekült — jelenti a kamerák előtt a hajdú kapitány. — Bocskai úr szeretné minél hamarabb befejezni ezt a hadjáratot, hogy maga diktálhassa a békét Rudolf királynak. A főbíró pedig nem válthatja ki túszát, vejjelöltjét a menekülő királyi csapatok kezéből. Ezzel ér véget a jelenet. — Eszter esküvője megint elmarad, de ezúttal végleg — mondja Balázs Péter —. Bocskai győzelme nemcsak az ország politikai helyzetét, de a főbíró családjának sorsát is megváltoztatja . . . Nagyszerű darab, különös nyelvezetű dráma. Egy kemény helytál- lású férfinak, a főbírónak a tragédiája, de ennél jóval több, egy város helytállása. Számomra ritkán játszott szereplehetőség! Forgatnak. Eszter, a kétségbeesett Eszter kiáltja a kamerák előtt (Kovács Nóra): „Az én kezem az a felemelt kéz minden vágy felett. Jajgass kapu, kiálts város!” A tv-film többi szereplői: Lontay Margit, Horváth Sándor, Bessenyei Ferenc, Mécs Károly, Sinkovits Imre és Kalocsay Miklós. SZÉMANN BÉKA Bábműsor Villantó ¥/ •• •• •• Koxos úgy Rikító színekkel lecsorgatott fesiékesűóbozok ta|a s rendezetlen garmadája, keverókád, vízpumpa, gumicső, s megany- n> i kézi szerszám. Mindezek fölött csigás daru leng, az „utakon” pedig villamos targonca robog . • • Ebben a közegben játszódik Juhász István Máz című komédiája, melyet Nyilassy Judit rendezésében január lilén mutat be a Miskolci Nemzeti Színház. ' i A rendező — aki emlékezetes miskolci működésének évei után vendégként tért vissza — szívós munkával (egyelőre még csikorog a-szín- padi mechanizmus) és nagy^ leleménnyel készíti elő az ősbemutatót. — Az új magyar művek bemutatása — ezt talán nem kell részletesebben taglalnom — mindig is szívügyem volt. A Juhász komédiájának pedig különösen örülök. Elsősorban azért, mert a szerző társadalmi valóságunkról rendkívül izgalmas dolgokat mond el, s nagyon érdekfe-- szítő módon. S az sem mellékes. hogy sokat bíz a rendezőre, illetve a színházi műhelyre. — Ha jól tudom, a helyszín a Máz- cs Kencelizcm? — Igen. itt. ebben a színes világban él és dolgozik Fakó Menyhért művezető, akinek egyetlen öröme .és szenvedélye. hogy színes festékeket .kever. —• Akkor talán nem is olyan fakó ez a Fakó? — A kérdés lényegbevágó, tudniillik ez a szürke kisember azonnal átszínesedik, sugárzóvá válik, mihelyt a festé- keskád fölé hajol, mihelyt munkálkodni kezd. A szemcsés anyagot úgy tapintja, morzsolgatja, mint paraszt a magot, vagy a pék a lisztet. Mikor magára ölti kencés munkaköpenyét, lelki szemeivel már látja az új színt, melyet majd kikever. A többiek zsebkendővel a szájuk előtt bírják csak elviselni a csípős, szúrós szagú festékeket; Menyhért azonban észre sem veszi a könny- és torokfacsaró szagokat. A festékeket rrtagához szelídítette. — A konfliktust nem nehéz kitalálni. Menyhért mestert nyilván eltiltják szeretett szakmájától . . . Lényegében igen, csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. Fakót ugyanis kiemelik. magasabb beosztásba helyezik. S ezzel megkezdődik egy komikus kálvária. Tehát nem kisebb dologról van itt sző, mint arról, hogy miként kell a munkást megbecsülni (semmiképpen sem úgy, hogy megfosztják a munka örömétől), milyenek legyenek a jó vezetőknek és így tovább. — Beléptünkkor éppen azt láttuk, hogy Menyhért levetni kényszerül festékfoltos köpenyét. A kedves ruhadarabot egy Önkéntelen mozdulattal a daru láncának kampójára ákasztja. Aztán a daru magasba lendíti a köpenyt, s mint színes zász_ lót, hosszan lengeti.' A történés jelképes tartalma nyilvánvaló; búcsú egy életformától. A félperces jelenet remek kis lírai groteszk . . . — örülök, hogy így látja... Ez a szimultán színpad — a maga öt helyszínével — több ilyen beszédes megoldásra is nyújt alkalmat. A legnehezebb volt az írói mondanivalóhoz. s annak műfajához megtalálni az adekvát színházi nyelvezetet. Mindig reál-szituációkból indulunk ki, aztán — egy sajátos ..szellemi daru” segítségével — átlendülünk egészen az ab- szurdoid helyzetekbe. De hát ennek megmagyarázásához el ^kellene mesélnem az egész darabot, amit semmiképpen nem akarok. — Akkor csak a szereplők felsorolása van hátra. — És mindazoké, akik oroszlánrészt vállaltak a produkció létrehozásában. Elsősorban Gyarmathy Ague's díszlettervező, Kalmár Péter karmester, aki az előadás zenéjét összeállította, és a színház műszaki gárdája. A sze- I replők: Varga Gyula. Máthé Éva, Kulcsár Imre, Dariday Róbert, Somló Ferenc, Matus György. Csapó János, Marót Gábor, Máthé Eta. Mazsola és Manócska szórakoztatják a gyerekeket vasárnap délután fél 3-tól a Bartók Béla Művelődési Házban. A bábműsor nem látható szereplői — a két népszerű figura „életrekeltői" — Havas Gertrúd és B. Kiss István. Balettest Pártái Lilla, Ban Teodóra, Havas Ferenc és K evehazi Gábor — a Magyar Állami Operaház művészei — közreműködésével balettest lesz hétfőn a Miskolci Nemzeti Színházban. A fél 8-kor kezdődő esten a Miskolci Szimfonikus Zenekart Szalatsy István vezényli. Az idei lél hideghulláma a százéves átlagot is meghaladta. A „fagytábornok'’ minket, horgászokat is támadott. Igái?; a kellemesen fűtött szobákban gondolhattunk a sokat szidott, de egyértelműen szeretett vizeinkre és a vizeinkben élő halakra. Az elmúlt időszak fagyhullámait követte a Tiszán majdnem nyolcméteres szintet elérő árhullám. Ez az árhullám megbontotta a folyó nyugalmi állapotát és a már vermelő halaink is életfunkcióik megindítására kényszerültek. Rengeteg hal maradt az ártereken. Azt hiszem, most van az ideje armak, hogy féltsük ezeket a halakat. A fagy ugyanis marad, de légrétegek vannak már a jég és a lefutó vizek között. Á hal pedig fulladozik. Horgászfeladat bejárni most ezeket az ártereket és mielőtt az „öntevékenyen”, minden engedély nélkül zsákmányért indulók megzsarolnák lékeléssel. otthon összefont vadorzó hálókkal a vizeket, ezt a nagyon fontos és nagyon értékes halállományt vissza kell juttatnunk a mederbe. Az idő sürget. Nem várhatunk figyelmeztető felhívásokra, a felügyeleti szervek instrukcióira. Tavakon a lékelés, kubikokban a halmentés, most alapvető horgász- kötelesség. És ezek is horgászélmények. Nem adják ugyan a zsákmányolás örömét,, de adják a zsákmányolás reményét, a jó fogások ígéretét. A tavi horgászoknak is el kell mondanunk: a vastag jéggel és hóval fedett tavainkat ilyenkor kedvvel zsákmányolják a nem horgászok is. Lékelni, oxigént biztosítani a halaknak a mi kötelességünk. De őrizni és gon- gozni ezeket a lékeket — ugyanígy a mi dolgunk. SZABÓ ERVIN Kőkorszaki tűk Kirgíziában, egy magashegyi tó partjánál 800 darab, az állatbőrök kikészítéséhez és összevarrásáboz használt kőkorszakbeli szerszámot ástak ki szovjet régészek. A viszonylag jó állapotban megmaradt tűk, kaparok, árak és más szerszámok korát a szakemberek 80 ezer évre becsülik. (gyarmati) F. úr, a detektív Ki ne emlékeznék rá, hogy kisdiák korában milyen titokzatosnak látta a detektív figuráját. Mennyire megmozgatta a fantáziáját, ha detektívről hallott ... A detektívregények. majd később a dctektívfilmek csak erősítették a detekiv fogalma körüli mítoszt. Kisdiák koromban sok detektívregényt olvastam én is, és valami szorongással kevert tisztelettel gondoltam mindig a detektivekre. Kezdő gimnazista lehettem, amikor Sajószentpéterre költözött F. úr. a detektív. Emlékezem szerint olyan jó ötvenes. elegans úriember volt, aki nyáron is nyakkendőt és kalapot hordott, sétapálcával és aktatáskával járt mindig, télen a csikós nadrágja alól kamásni villant elő, bársonygalléros kabátot, selyem nyaksálat hordott, a középosztálybeli tisztviselőkkel nagy kalaplengetésekkel köszöntötték egymást. üdvözléseknél katonásan összerakta a bokáját, szóval olyan kisvárosi úriember-félének számított. Barátkozott jómódú kereskedőkkel is. mindig jött. ment és igen sokszor utazott. Egyszercsak felkerült egy tábla arra a házra, ahol lakott, s erről megtudtuk, hogy abban a nyomorúságos szoba- konyhás lakásban működik F. úr. a detektív magánnyomozó irodája. Sokáig töprengtünk rajta, vajon mi a csodát nyomozhat egy magándetektív Sajó- s-artpéteren, majd megtudtuk, hogy Miskolcra is nz-4rt utazik gyakran, mert ott is ilyen tevékenységet folytat. Mint az államrendőrségtől elbocsátott vagy leszerelt, esetleg nyugdíjazott detektívek többsége, ő is a régi mesterségéből és régi kapcsolataiból élt tovább. Az egyik szomszédja volt áUltólag a segítője, mert főfoglalkozásából —egy miskolci mosodának volt a szentpéteri felvevője — aligha tudott megélni. Mindenesetre, amint F. úr segítője lett, pipázni kezdett, mint azt valamelyik filmben láthatta. F. úr, a detektív roppant kedélyes bácsinak mutatkozott. Igen hamar otthonosan mozgott Sajószentpéteren, sokfelé bejáratos lett, láttuk, amikor a boltokban szerrihunyorílással félrehívja a tulajdonost és titokban suttog vele, s mindig azt hittük, hogy valami érdekes ügyben nyomoz. Aztán azt hallottuk, hogy csak hitelt kért továbbra is. Mindez már nagyon régen volt. F. urat, a. detektívet, mint oly sok mindenkit teljesen elfelejtettem. Talán eszembe sem jutott volna, ha át nem olvasom a Források a borsodi és miskolci munkásmozgalom történetéhez című dokumentumgyűjteményt, amely hiteles forrásdokumentumokkal mutatja be szűkebb pátriánk munkás- mozgalmának egy évtizedét. Es ebben a kötetben, a dokumentumok között ta- lálkoztam újra F. úrral, a detektivvel. Nem, F. úr nem volt a munkásmozgalom embere, hanem F. úr. akit Sajószentpéteren csendes magánnyomozónak ismertünk, olyan jelentéseket írt, amelynek nyomán munkások, rendőri felügyelet alá, meg internáló táborba kerültek és természetesen az utcára. is. Például már 1920 októberében, a MÁV-műhelyben épített ki magának besúgóhálózatot és térképezte fel, kik rokonszenveznek ott a munkásmozgalommal, kikre kell különös figyelemmel lenni. Észrevételeit az üzemvezetőség természetesen figyelembe vette. A rendőrhatóság meg különösképpen figyelt rá, hiszen ezért küldte. F. úr, aki a politikai nyomozóosztályon detektív csoportvezető .volt, 1921 február- . jóban a MÁV-műhely munkásai között járt újra, nyomozott egy szociáldemokrata képviselő után, aztán kipuhatolta. hogy tartják a kapcsolatot a diósgyőri vasasokkal és büszkén hivatkozik újabb jelentésében arra. hogy előző héten „öt munkás ellen — közöttük a Rónai Sándor nevű épitömun- kás, szakszervezeti vezető ellen" — folytatott nyomozást és tett feljelentést. Hát egy politikai detektív ezt csinálta abban az időben. Jelentést írt erről, arról, megírta például, hogy milyen hatást váltanak ki „az orosz bolsevisták állítólagos előnyomulási hírei, s ezzel vonatkozóan (sic!) a szomszédos országokban, de különösen Oláhországban és Csehországban lezajlott események”, Még csak egy adalékot F. úr természetrajzúhoz: 1921 áprilisában feljelentett és letartóztatott négy hetedikes gimnazistát, akiket az általa beszervezett tanár jelentett fel, mert kommunista verseket rejtegettek. F. úr, a detektív a négy diákot előbb hosszú ideig megfigyelés alatt tartotta. Mindezekről dokumentumok olvashatók. F. úr, a detektív, a saiószentnéteri magánnyomozó örökre eltűnt. Felvillan helyette F. úrnak, a politikai rendőrség detektív csoportvezetőjének alakja és tevékenysége. A diákköri képzelgések detektív bácsija valóságos politikai nyomozóvá változott. Egy gyűlöletes rendszer végrehajtó szervezetének tagiává. De már őt is rág elsöpörte a történelem. F. úr. a detektív végleg kitörlendő az emlékezésből. BENEDEK MIKLÓS
