Déli Hírlap, 1979. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-27 / 23. szám
Kommentár helyett Találkozás Kovács András filmrendezővel A rossz papról mondják, hogy mindig a távolmaradó híveket szidja. E sorok írója is többször elkövette ezt a hibát. Ám a kérdést — a mindenkori apropos-tól függetlenül — nem lehet megkerülni. Esetünkben a kérdés kettős. Az általánosabb. elvibb. hogy crdekli-é az embereket a sorsuk, ahogyan az a kortárs művészetben tükröződik., megfogalmazódik? S ha nyitva hagyjuk a kérdést, akkor tehetjük fel a másikat: érdekli-e a mgi (itt miskolci) fiatalokat a kortárs filmművészet? Értik-e? (S ha nem, miért nem?) Egyik kérdésre sem tudunk egyértelműen válaszolni. Nem született meg a válasz Kovács András Ménesgazda című filmjéről, az Ifjúsági Házban tartott ankéton sem. A felvetődött gondok, gondolatok nyomán csak a sztereotípiák ismétlése kínálkozik. A mai fiatalok még felületesen sem ismerik a filmben ábrázolt korszakot: az ötvenes évek sajátos történelmitársadalmi gondjait. Ugyanakkor elhangzott az is, hogy ez nem csupán a történelem- oktatás rovására írható, írandó. Mindmáig nem készült erről a korszakról tudományos igényű és értékű munka. Sőt! — tegyük hozzá —, adós még az irodalom is a nagy regénnyel, a szintézissel, noha művek már vannak, amelyek a korról szólnak. (Lásd pl. a film alapjául szolgáló Gáli István-re- gényt, a > Ménesgazdát.) A tankönyvek, s az iskola nem vághat a tudomány elébe — természetükkel, jellegükkel ellenkezik ez. ■ ■ Látszólag az eddig elmondottakat cáfolja, ha kijele- lentjük, hogy a fiatalok egy részét igenis érdekli a történelem is, érdeklik a jelen közéleti gondjai is. Ám ez az érdeklődés motiválatlan, parttalan. Nem fogalmazódik meg, mert nem találják meg mindig azokat a fórumokat és formákat, ahol feltehetnék őket. Kitől kérdezzenek? Kitől várhatnak választ? Minden kritikai él nélkül írjuk le (ezt sem először...), hogy a 30 középiskolást egyik iskolából, kollégiumból sem kísérte el a történelem- vagy a magyartanár az anlcétra. Pedig milyen jó alkalmak ezek (pl. a TIT-ben ugyanez időben tartott előadás Nagy László költészetéről), akár a továbbképzésre is, ha a rendezővel együtt meghívnak például egy történészt, vagy filmesztétát is! Nyilvánvaló, hogy egy közművelődési intézménynek nem feladata a pedagógusok továbbképzése. De éppen a TIT irodalmi szakosztályának minapi tanácskozásán hangzott el. hogy a közművelődés félkarú óriás a pedagógusok aktiv részvétele nélkül. Nincs kínosabb, mint 30— 40-ed magunkkal ülni egy 200 személy befogadására alkalmas teremben ... (Itt jegyezzük meg, hogy a vetítés az úttörőházban minősíthetetlenül rossz; ez bizony nem vonzza a közönséget.) Mondják, hogy a Ménesgazda a mozikban is csak 30° o-os házzal ment. Kár, mert jó film; baj. mert egy jó nevelési alkalom szalasztódott el. Kovács András ars poetica értékű megfogalmazására gondolunk itt, amikor is tiltakozott, hogy a filmjét ..történelminek” nevezzék. Ám, ha az — a mai középiskolásoknak már történelem a kor —. akkor azért kell megnézni mondotta a rendező, hogy még egyszer ne kövessük el azokat a történelmi hibákat, bűnöket. Mert a múlt: példatár is. Cselekvési, viselkedési modelleket kínál, de segít abban is, hogy felismerjük a jelen hibáit. A múlt ismerete nélkül a társadalom nem tudja önmagát korrigálni. Nos. ebben a megismerésben segít Kovács András filmje, segített — már ti. a résztvevőknek —, az eszmecsere a rendezővel. Mert nem csak a történelemórán lehet történelmi és társadalmi ismereteket szerezni... Meg nem szerezni viszont több mint bűn: hiba! (horpácsi) Tavaszi újdonságok Készülhetünk lassan tavaszi ruhatárunk felújítására. Záhonyi Lujza divattervező tanácsai alapján adunk hozzávaló ötleteket. A szezon slágere lesz a férfiszabású zakó, amihez egyenes szárú nadrág illik, A modell különlegessége, hogy a pepita a kockással, a kockás a pepitával kombinálható. Az anyag kiválasztásakor azonban nagyon kell ügyelni a színek harmóniájára, mert különben a viselője nevetséges végietekbe eshet, A zakó egyenes vállal, hosszú reverrel készült, és felhajtós ujjal. Ez a kombináció elegáns hétköznapi viselet lehet. A hűvösebb tavaszi napokra a hosszú kabát való. Ezek közül a legdivatosabb a bő, japán szabásvonalú, amely gombolás nélkül készül. A lezser bőség jó lehetőséget ad a réteges öltözködésre. A divattervező tanácsa szerint a kabát hossza a térd alatt körülbelül tíz centiméter legyen. Villantó Újból a krokodil- pof újáról A múlt héten a tél halának, a csukának az úszóval történő horgászatát mutattuk be, most a fenekezést s a pörgetést (közismertebb nevén; a villantózást) ismertetjük. A fenekezéssel történő horgászat kevésbé különbözik az úszós horgászattól. Felszerelésünk legyen hasonló típusú és erősségű (műanyag bot, 40—50-es zsinór, tároló vagy peremfutós orsó, megbízható fék, 1—5-ös hármashorog, 3—4 milliméter acélhuzal élőkének). Az ólomnehezéket minden esetben a víz sodrától tegyük függővé. Itt is próbálkozhatunk csúszós, vagy rögzített ólommal, de ez már a horgász tetszésére van bízva. Folyóban a csalit lehetőleg bedőlt fa, bokor közelébe helyezzük el, mert szinte biztosra vehető, hogy ennek tartásában figyeli . a csuka, megbújva, áldozatát. A krokodilpofájú fogásának legszebb és legsportszerűbb formája a villantózás. Botunk legven 150—180 centiméteres. könnyű — egyke- zes — műanyagból készült. Orsónk bármilyen típusú peremfutós. Zsinórunk 25—35- ösig. A házi gyártmányútól a boltban kaphatóig használhatunk villantót, de lehetőleg önsúlyos legyen. Pergetésnél a csukát szintén tartásokon keressük. Dobásunknál vigyázzunk és pontosan számítsuk ki a távolságot. A felcsévélést úgy végezzük, hogy a villantónk a víz felszíne alatt körülbelül X—1,3 méterre legyen. A kapást rögtön megérez- zük, azonnal vágjunk be, s kezdjük meg a fárasztási. (szabó) Üj kulturális létesítménnyel gazdagodott Debrecen. A Kölcsey Ferenc megyei városi Művelődési Központ és Ifjúsági Ház elsősorban Hajdú-Bihar megye és Debrecen közművelődését szolgálja. Képeinken: a Debreceni Népi Együttes tánccsoportja próbál (fent), a balett-teremben gyermekek ismerkednek a mozgás művészetével (alul), (Branstetter Sándor felvételei) Tííörővczcíők városi konferenciája A Magyar Úttörők Szövetségének Miskolc városi Elnöksége ma délelőttre^ összehívta az úttörővezetők városi konferenciáját. A résztvevők Szebeni Győző' városi úttörőelnök beszámolóját hallgatják meg az elrmjlt négy év munkájáról, a csapatvezetőségek tevékenységéről, a szervezeti életről, majd határozati javaslatot vitatnak meg, amely feladataikat foglalja össze. Holnap, a tévében Szerelmesek A Marcello Mastroianni- filmsorozát legújabb (1968- ban készült), „Szerelmesek” című alkotását láthatjuk ezúttal, fő műsoridőben. A Giuseppe Orlandini rendezte film egy nagyvárosi mérnökről szól, aki igen közkedvelt a munkahelyén. Munkatársai, kollégái szeretik a kiegyensúlyozott, jóke- délyű Giovannit. Magánéletében már kevésbé szerencsés, hiszen egyedül él és neveli lányát. Mindeközben betekintést kaphatunk egy tipikusan olasz, mozgalmas bérpalota családjainak az életébe is. Megismerkedhetünk gondjaikkal, bajaikkal, konfliktusaikkal stb. A film centrumában azonban egy szerelem áll. Giovanni mérnök a városi könyvtárban ismerkedik össze egy magasrangú katonatiszt meglehetősen szertelen lányával. Al- legrával. A szerelemből házasság lesz. (Este nyolctól láthatjuk.) Nincs nálunk költődömping? Kétszemélyes ankét a Trabantban — Jó, ezt feladom, kezdjük a következőt. És újból megindult a bábuk és a sakkóra billentyűinek „csapkodása”, de ezt a partit sem nyerte meg a szakállas fiatalember. Aki egyébként* — azon kívül, hogy szakállas, és profi sakkozó (még ha ezt mostani meccsei nem is igazolták) — költő, de prózai írásaiból, tévé- és rádiószerepléseiből is sokan ismerik. Elsősorban a fiatalok közül. Mert ráadásul még az ifjúsági Magazin szerkesztője is . . . a sakkpartik után együtt indultunk a Kereskedelmi és Vendéglálóipari Szakmunkásképző Iskolába, ahol író—olvasó — azaz: költő —olvasó — találkozóra várták Papp Máriót. Az élénk eszmecsere, kér- dezz-felelek befejeztével, útban a következő állomás, a Gárdonyi Művelődési Ház felé — itt azokkal találkozott Márió. akiknek tavaly nyáron, a kékmezöi olvasótáborban vezetője volt — kétszemélyes ankétot tartottunk a Trabantban. — Jössz majd máskor is Miskolcra? — Szívesen. Szó van róla, hogy a mostani beszélgetésünk a Kereskedelmiben' folytatódik, de más miskolci iskolákhoz is hívtak. — Mi célból? — Ott voltál, hallottad. — Igen, de azért mondd el te. — Úgy kezdődött, hogy Szegeden, a JATE-n két éven át rendszeresen összejöttem azokkal a fiatalokkal, akiket érdekelt a véleményem ... — Miről? — Róluk, rólunk, az irodalomról, politikáról. Bármennyire okosítottuk egymást. élve maradtak. Így mertem vállalni, hogy ide is eljövök. — Más. Illetve... Nemcsak az én kérdésem: nincs nálunk költődömping? — Kosztolányi véleménye az volt. hogy mindenki ír az életében egy jó verset. Szerintem is meg kell adni a lehetőséget az embereknek, hogy megírják azt a verset. Ha persze valaki rögtön költőnek érzi magát, otthagyja állását, majd rájön, hogy más egy verset írni, és más a költészetből élni. Magyar- országon különben évről évre körülbelül háromszáz ember publikál verset. Francia- országban harmincezer. Csak abban a számban avatnak olimpiai bajnokot, amelyikben van mezőny. — Furcsa kettősség: sok fiatal — és nem fiatal — olvas verseket, szeretik és falán még többen vannak, akik hamar kimondják az ítéletet: értelmetlen, blöff. — Van az is. Minden szakmában vannak ügyes dilettánsok, szélhámosok. Azt hiszem, hogy abszolút értelemben nincs nagy korszaka most a lírának, de hát ez nem is baj. Az egész világon nem születik minden évben akár csak egy remekmű is, nemcsak versben, de prózában sem. És azért mi csak egy kis része vagyunk a világnak. — Kit tartasz a legnagyobb költőnknek? — A legszemélyesebb véleményem, hogy a legjobb Weöres Sándor, a legnagyobb Illyés Gyula, a legnépszerűbb talán Ladányi Mihály. Na most, ha a legjobb, a legnagyobb és a legnépszerűbből legalább kettő egy személyben jön össze, akkor beszélhetünk igazi nagyságról. Ilyen volt a maga idejében Petőfi, József Attila. A névsor nem teljes, az elmélet lehet teljesen hibás. — Min dolgozol? — Szerződés kötelez, hogy január 31-ig leadjak egy színdarabot. Azt hiszem, elkészülök vele. Az a címe, hogy Főpróba. Egy amatőr színjátszóegyüttes próbál egy darabot, ők maguk írják, állítják össze, és mind jobban beleguba«'colódnak saját komolykodásukba, vélt pártosságukba. Itt must forduljak be, ugye? — Igen. Megérkeztünk. (szabados) Kockás, pepitával
