Déli Hírlap, 1978. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-14 / 217. szám

\ Megismételte: a kor nem számít nála! Kézilabda NB I Oki így hajt és ennyire akar.. Beszélgetés a szövetségi kapitánnyal Kieső­jelöltek B. Bányász—Eger 15:13 (11:8) Alcímünk szándékosan ke­rüli az „interjú” szó haszná­latát. Kovács Ferenc, a lab­darúgók szövetségi kapitá­nya régi ismerős számomra, ismeretségünk, mondhatni „munkatársi barátságunk” még egri edző korából ered, amikor bőven volt alkalmunk találkozni, s beszélgetni csa­patról, fociról, s ez az isme­retség — Kovács közvetlen, szívélyes voltát igazolván — megmaradt később is, ami­kor már a Vidi mestere volt. Ezért nem interjú, amit be­szélgettünk, s ezért lehet a baráti beszélgetésből megír­ni azt, mint megállapod­tunk: ami a nyilvánosság számára is érdekes lehet. Nem tagadom, maga Ko­vács Ferenc inspirált arra, hogy a beszélgetést kezde­ményezzem, mert ő mondta a bajnokság előtti — szá­mára bemutatkozó jellegű — sajtótájékoztatón: nálam a kor nem számít, csakis a forma alapján válogatok. (Talán így pontosabb: a for­ma, a képesség és a készség alapján ...) Ez a kijelentése ugyanis élénken felötlött bennem, amikor kiderült: a sok éve kandidátusnak szá­mító ' Salamon mégsem ke­rült be a válogatottba. A be­szélgetés azután sok min­dent tisztázott — sok újat is adott —, s a kapitány tiszte­letre méltó alapossággal és elfogadható érvekkel adott magyarázatot — olyat is, ami csak a barátnak; olyat is, ami az újságírónak szólt. Itt — természetesen — ez utóbbiról lesz szó, annak elő­rebocsátásával, hogy a DVTK-nál tett látogatásaink során maga Salamon sem tett szóvá hasonló jellegű észrevételt. Tehát: miért nem? Azaz, miért nem vette számításba az új csapat kialakításakor a kapitány az elmúlt szezon egyik legjobban értékelt já­tékosát? Salamon esete szinte már folyamat, hiszen Baráti ide­jén is meg-megújuló kérdés volt válogatottsága. Csupán privát véleményként mond­ta, hogy szerinte — főként az emlékezetes néhány évvel ezelőtti „középhátvéd-vál­ság” idején — már 4—5 év­vel ezelőtt alkalmat kellett volna kapnia a bizonyításra. Zavaró körülmény volt, hogy tavaly abba akarta hagyni, mert ez bizonytalansági té­nyezőként jött számba a hosszabb távú tervezés so­rán. Kovács Ferenc mindenki számára csak egyet mondhat. Salamon, s valamennyi szó­ba jöhető játékos dolgában: a „székfoglalójában” ismer­tetett elvekhez tartja magát. Figyeli a jelölteket, s min­dig az dönt, hogy ki tudja jó formáját tartósan „hoz­ni”. És akkor a kor valóban nem számít. Van persze más. tényező is! Mert mi van ak­kor, ha egyszerre hárman is „hozzák magukat”? Most ugyanis ez a helyzet. És kö­zéphátvéd csak egy kell! Az utóbbi mérkőzéseken — s ezt csapataik eredményei is iga­zolják — Bálint kirobbanó formát árult el, de nagyon feljött Kocsis is. (És itt kell egyetérteni Kovács meditációjával — ha nem is az eredmény a dön­tő: a Fradi eddig egy gólt kapott, a Honvéd szintúgy. A DVTK csak Tatabányán ötöt, s ráadásul olyan vé­delmi sorral, amelyből nem­csak Salamon, hanem Ku- tasi és Szántó neve is sze­repel a kapitány füzetében.) És itt következett egy olyan nekem szóló mondat, aminek megírására külön nem állapodtunk meg, de ami kimondatlanul is arra kell hogy ösztönözze az előbb említett játékosokat, hogy a jövőben is tudásuk legjavát nyújtva, nagy aka­rással játsszanak, mert... Apropó, akarás! Nagyon kellemes meglepetés volt számára Tatár teljesítmé­nye. Róla nemcsak a véle­ménye jó — mint Salamon­ról, aki továbbra is szelne előtt marad —, hanem arról is meg van győződve, hogy az ilyen típusú játékosnak ma helye van a magyar vá­logatottban. Amikor nincs lehetőség arra, hogy nemzet­közi szintű „szuperklasszi­sokat” szerepeltessen a ma­gyar válogatott — . mert ilyennel nem rendelkezünk —, akkor más oldalról kell megközelíteni a válogatás el­veit: játsszon az, aki eny- nyire akar, akinek ilyen jó adottságai vannak ... Rövi­den azt mondotta róla: sok ilyen emberre volna szük­ség! Ami pedig a jövőt illeti? Több diósgyőri név is szóba került, Kovács Ferenc átla­gon felüli mennyiségű in­formációkkal rendelkezik többükről, s arról is bizto­sított, hogy rendszeresen fi­gyelemmel kíséri őket. Pél­dául Borostyánt is, akiről rendkívül jó tapasztalatokat szerzett, s ha nem lenne ép­pen katona — de nem lenne annyira rapszodikus sem! — akkor ő is szóba kerülhetett volna, miként mások is. . . Aminek természetesen egyik legfontosabb feltétele, hogy a DVTK megmaradjon an­nak, ami a legutóbbi baj­nokságban volt. HORVATH KALMAN Az egri szurkolókkal együtt le­hettek vagy kétszázan tegnap a sportcsarnokban, ahol a Borso­di Bányász NB I osztályú női kézilabdacsapata Egerrel játszott. Egyetlen kérdésre vártuk a vá­laszt: ki nyeri a kiesési ranga­dót. A tabellán ugyanis az Eger az utolsó, a Bányász az utolsó előtti helyen áll. Somhegyi—Szendrei — igen kitűnő, nagyvonalú — bírás­kodása mellett Szvoboda, Mli- nárcsik, Bodnárné, Zsuppo- nyóné, Végh-Gabaj, Csipke, Szabó összeállításban kezd­tek a hazaiak. (Csere: Beres- nyák, Kovács, Kéri, Barna. Edző: Pecsenye.) Az első félidőben felváltva estek a gólok, de a Bányász az esetek többségében egy- kettővel mindig vezetett. An­nak ellenére, hogy Bodnárnét kísérő emberfogással őrizték, hat gólt lőtt. Mellette Szabó volt eredményes, négyszer. A 11. gól pedig Mlinárcsik ne­véhez fűződik. Mindezt azért részleteztem, mert az első félidőben jóformán semmi sem' történt a pályán. Egy mondattal kifejezve: borsodi vezetés tömény unalom mel­lett. , ll:8-cal fordultak a csapa­tok. A szurkolók és a szakem­berek — szép számmal ültek a lelátón — azt várták, hogy a II. félidőre valamelyik csa­pat majd „megrázza” magát. Nem ez történt. A változás mindössze az volt, hogy Bod­nárné bement a beállóba, hogy helyet csináljon az át- lövésekhez, betörésekhez, ö igyekezett is, de a többiek pem „csipkedték” magukat. Erőltették az „egy ember egy ember elleni” játékot, de rendre vesztesen kerültek ki belőle. A gólszegérfység pedig tovább fokozódott. Mindössze négyszer vették be Eger ka­puját, a vendégeknek ötször sikerült. Feltűnt, hogy a hazaiak sokszor — indokolatlanul —• „lefekszenek” a padlóra egy- egy ütközés után. Bár a já­tékvezetők jóindulatúan sza­baddobást adtak, a játék fo­lyamatossága bánta. V Nevét márványtáblába vésték h e'si arra, aki álsszta a csalnál (Mező István rajza) Törpék és óriások A világ egyik óri­ása, aki egész éle­tében orvosi ellen­őrzés alatt állt, az amerikai Robert Per­shing Wadlow volt (1918—1940). Azt mondják róla, hogy már ötéves korában elérte, 15 éves ko­rában pedig jelentő­sen túlhaladta a fel­nőttek magasságát (2,34 méteres volt), 20 éves korában pe­dig elérte a 2,61 mé­tert. A világ jelenleg élő legmagasabb em­bere Don Koehler, 51 éves chicagói ke­reskedő. Magassága pontosan 2,48 méter. Érdekességként meg­említjük. hogy *ker lánytestvére csak 1,75 méter magas, apja 1,87 méter és anyja 1,77 méter, te­hát nem térnek el túlságosan a nor­máltól. Nagyra nőtt embe­rek a nők között is találhatók. Az or­vostudomány eddig az angol Jane Bun- fardot, ismerte a leg­nagyobbnak (1892— 1922). akit 1922-ben 2,41 méter magasnak mértek. A nagyra nőtt em­bereknek sok gond­juk van: nem tud­nak maguknak meg­felelő ruhát, bútort, vagy cipőt vásárol­ni — egyeseknek csaknem 50_es lábuk van —, nehézségeik vannak a közleke­dési eszközök igény- bevételével is. Gyak­ran nem tudnak maguknak megfelelő partnert sem talál­ni. Hogy , ezeket a nehézségeket leküzd- hessék, megalakítják a „magas emberek klubjait”, ahová a belépés feltétele ál­talában a férfiaknál legalább 190 centi­méter, a nőknél 180 centiméter magasság. Nem gondtalan azonban a kis em­berek élete sem. Mindössze a ruház­kodással van kisebb gondjuk, mivel gyer­mekruhákat is tud­nak hordani. Ezt tette például a char- fordi (Anglia) Joyes Carpenter is (1929— 1970), aki ötéves kis­lányoknak készült ruhákat vásárolt magának, mivel alig 75 centiméter magas volt. Autót viszont kénytelen volt külön csináltatni, saját méreteire. Joyes Carpenter a legkevésbé sem volt a világ legkisebb embere. Az orvostör­ténet Pauline Mus­ters holland nőt tartja annak, akit a szórakoztató iparban mint „Paulina her­cegnőt” ismertek. Míg élt, a reklám kedvéért azt híresz- telték róla, hogy csak 48 centiméter magas. Halála után azonban kiderült, hogy 61 centiméteres volt. Azok az állítások, amelyek szerint még ennél kisebb embe­rek is vannak, nem látszanak valószín”- eknek. A szakértők szerint van egy bi­zonyos alsó határ: az 58 centiméteres magasság és a 2 ki­logrammos testsúly. Jelenleg a világ legkisebb embere egv indiai: a 49 éves Nruturaam, aki Navduarban él. Ma­gassága 71 centimé­ter. Megállapították, hogy az átlagos ma­gasságtól való kirívó eltéréseket a hipofí­zis okozza, ez a babszem nagyságú, alig 0,5 grammos mirigy, amelynek túlműködése vagy elégtelen működése az ismertetett növe­kedési anomáliákat eredményezi. Az első magyar űrhajóst bizonyára nagyobb elismerés övezi majd, pedig nem kis teljesítménynek számít a La Manche-on Angliából Fran­ciaországba átúszni. Az idők folyamán három­ezren próbálkoztak, de csak négyszázuknak sikerült. Az első átúszó, Webb kapitány száz.két évvel ezelőtt 21 órán át küzdött a hullámok­kal. Nemrég egy masvar név is fölkerült a calais-i már­ványtáblára: Hajós Gyuláé, ö az első magyar hosszú­távúszó, aki átúszta a csa­tornát. t Igaz, nem sok magyar pró­bálkozó akadt. Szénásinak, a kiváló távúszónak a harma­dik próbálkozása is ered­ménytelen maradt. Ezen nem csodálkozhatunk, tekintve az erős tengeráramlást és a víz aiaesonv hőmérsékletet Az alig 13.5 Celsius-foikos vízben 12 óra 4 perc alatt nem iz­zadhat meg az ember, össze­hasonlítva a mi hidegnek mondott dió^vőri stran­dunkkal, a 22 Celsius-fok meleg ülőúürdőnek tűnik. Hajós Gyuláék hajnalban indultak. — Nem félt? — De igen! Miután átúsz­tam. visszafelé viharba ke­rült a bárkánk... — Az indulás? — Dover, hajnali 2 óra. Shakespeare-part. Álmatlan, fürdőruhás férfiak kenegetik magukat zsírral, krémmel. Mindenki a magáéra eskü­szik. A legszebb látványt egy holland nyújtotta hal­ványlila krémjével a hajnali szürkületben. 2 óra 20 perc. én a szemüvegemet is be­kentem, alig találtam meg # „Csak öt kilót fogytam.” Hajós Gyula neve is szere­pel egy calais-i márvány­táblán. a kísérőhajómat. 4 óra: ha.j- nalodik. — Gondolom, ilyen szép­nek még sohasem látta a hajnalt... — Igen, talán ez hozta meg a kedvemet, ekkor még a második helyen úsztam, s az ötödik liter teát fogyasztot­tam el, de egyetlen ujjal sem érhettem a bárkához. — Mire gondolt úszás köz­ben? — Először is az öthetes fiamra. A túlsó partra soha­sem! Mindig kis célokat tűz­tem magam elé, például szá­moltam a tempóimat, néha megjutalmaztam magam egy kis meleg teával. Mást nem is nagyon kívántam. így is 10 litert fogyasztottam el a 12 órás út alatt. — Mit érzett, miután le­tette a lábát a másik par­ton? — Ha én átúsztam, akkor nem is lehet nagy dolog. — Mindezt csak nyolcán mondhatták el, mert a töb­biek feladták a versenyt... — Hatos rajtszámmal in­dultam. s hatodiknak értem át 12 óra és 4 perc múlva a rajt után. Délután kicsit be- lázasodtam, de nem volt ko­moly, csupán idegláz. Sike­rült 5 kilót lefogynom. Ezt a fajta fogyókúrát ugyan kevesen tudják utána- csínálni, de Hajós Gyula bi­zonyára nem ezzel írta be nevét a magyar úszótörténe­lembe . . . KOVÁCS BERTALAN A Borsodi Bányász végül is 15:13-ra győzött. Ez tény: de nem láttunk egyetlen ki- do1 gozott akciót sem, egyetlen egv jó betörés, netán elzárás sem tarkította a szürke játé­kot. Sajnos,, azt kell mondanom, igaza lehet annak a népes társaságnak, amely a mérkő­zés után kifelé menet körül­belül ezt jegyezte meg: ..Ha ilyen rossz egy NB Il-es mér­kőzés, többé nem jüvünk ki!” ... de a Borsodi Bányász NB I-es ...! D. T. B. A Borsod megyei Állami Építőipart Vállalat felvesz © toronydaru-kezelőket, ® betonszivattyú-kezelőket, valamint © „D”-vizsgás jogosítvánnyal rendelkező gépkocsivezetőket Fizetés megegyezés szerint Vidéki dolgozók részére szállást biztosítunk. Jelentkezni lehet a vállalat munkaerő-gazdálkodásán (Miskolc, Magyar—Szovjet Barátság tér 4. fszt. 2.) BIK, Amfora közös kiállítás Tűzhelyről az asztalra ti * Étkészletek és beálló edénrek Élen jár a dolgozó nők úgynevezett második műszak­jának a megkönnyítésében a Borsodi Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat. Gyakran ren­deznek olyan árubemutató­kat. ahol azokat a terméke­ket vonultatják fel, amelyek­kel meggyorsíthatjuk vagy egyszerűsíthetjük a háztartási munkát. Tegnap délelőtt, amikor a Szerencsi Csokolá- dégr-ár diósgyőri üzemében í megnyitották a . Tűzhelyről : az asztalra” című kiállítást. ! ugyancsak ez a cél vezérelte I a BIK és az Amfora Üveg. Porcelán, Műanyag Nagyke­reskedelmi Vállalat vezetőit. Szanyi Jánosné, a BIK áru­forgalmi előadója az árusítás­sal egybekötött kiállítás hely­színén, az üzem kultúrter­mében újságolta, hogy mint­egy 170 ezer forint értékű üveg-, porcelán- és műanvag- árut mutatnak be természe­tes környezetben. Megterített asztalokon szemléltetik az íz­léses, szemet gyönyörködtető porcelán étkészleteket. Itt láthatjuk, hogy a gondosan és szépen megtérített asztalok fontos részét képezik a fejlő­dő étkezési kultúránknak. — Mi volt az első nap slá­gere ? — Szerdán délig, alig két óra alatt, mintegy tízezer fo­rint értékű árut értékesítet­tünk a csokoládégyári dolgo­zó nők körében. Legkereset­tebb cikkünk volt a csehszlo­vák, az angol, a mag^a^ és a francia gyártmányú hő^lló edény, ame'yrek a nrakhkus- ságát aligha kell bizonygat- nunk. Hasonlóan né-rize-űsk a 20—?0 százalékkal olcsób­ban megvásárolható g’_er- ’r-’etek, ee'yéh norce- lánáruk, ke1"—5*.v é~. >'-•>=<> oob?"ak — S m.’ér* n- "írem­ben revde~*A1~ vn^eq ??* a ki­állítást? — Ennek több oka is van. A diósgyőri üzemben több mint félezer nő dolgozik. Számukra akartuk megköny- nyíteni a vásárt, s egyben bemutató formájában renre- zentálni a most felsorolt ter­mékek hasznosságát, ízlésfor­máló szereoét. Hasonló kiál­lítást akarunk szervezni más olyan üzemekben is, ahol sok nőt foglalkoztatnak. Legköze­lebbi kiállításunk színhelye a Miskolci Pamutfonó lesz. — Elegendő-e az árukész­letük’’ — Pénteken zárjuk a be­mutatót, s ha közben elfogy­na az árukészletünk azonnal oótoljuk a hiányzó terméke­ket. (XI «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom