Déli Hírlap, 1978. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-23 / 225. szám
Randevú a szerencsével, Szerencsen Lottóhúzás a Huszárvárban A zene is más. ha koncertteremben halljuk vagy ha lemezről hallgatjuk. A lottóhúzás is. Hogy jön a lottó a zenéhez? A lottó 38. hetének sorsolását tegnap a szerencsi Huszárvárban tartották Magam. aki számtalan lottósorsolást halleattam rádión, reggel kilenckor még egyszer megtaDogattam zsebemben a szelvényeket, aztán megálltam a többnyire ünneplőruhás közönség sorai között . . . A minden lottóhúzáskor kötelező ajándékműsor tapsai után. templomi csendben kezdődött a szertartás. Igaz. a kezeinkben biblia lapjai helyett — kis túlzással — az ördög bibliájának laojai zizegtek. Elnök . . közjegyző... tanúk ... és középen a színpadon az a televízióból ismert urna. az urnában abban a pillanatban még az én millióm.. . Nem szeret engem Mezei Árpadné. LeJ- ket'enül kihúzta a kilencest. Jó voltam még néhány százezerre. Mihalkó Józsefné 90-ese a lottóhúzások történetének legszebb száma volt. Nekem. De a papírzizegés erősödött, amiből nyilvánvaló volt. hogy kezdtem egyedül maradni a négytalálatos reményeimmel . . . Sose leszek l.álás Kocsis Andrásnak a 65-ösért. mert ez. volt az a pillanat, amikor én is összehajtottam a szelet A tábla, amelyre a számok kerüllek vényt és már nem voltam bizton a három találatban sem. Sajnálom, hogy nem vagyok sportriporter. Legszívesebben kiabáltam volna Lovász Józsefnek, hogv .Jóska, mit csinálsz", de ő kihúzta a 4-est. amivel tulajdonképpen kettesre fokozta le a szelvényemet. Szép lassan a zsebembe gyűrtem őket. akkor már halk morajban, hiszen többeknek egy találata sem volt. s megindultak kifelé. Pufka László 70-esének már nem is örültem, de nem is bántam. Mentünk: kicsit úgy. mint a temetés után, bár a műsortól jókedvűen, s irigykedve néztünk egy igazi kettest, amelynek tulajdonosa nem nyilatkozott, nehogy kölcsönkérő levelekkel zavarják. Mindent összevetve: a műsor jó volt. Csak az én számaim nem sikerültek. Még minden lehet. (Kerényi László felvételei) Az egyetlen kettes a helyszínen. Kismama-találkozó a cementgyárban Hétfőn délután ötödik alkalommal rendezi meg a He- jőcsabai Cementgyár szak- szervezeti bizottságának nőbizottsága a gyári kismamák találkozóját. Évente 60—70. a HCM-ben dolgozó nő van gyermekgondozási szabadságon. akiknek az ismétlődő találkozók rendszeres kapcsolattartást jelentenek munkahelyükkel. Amint azt Eper- jessy László szb-tjtkár elmondotta, a gyermekgondozáson levő nödolgozók minden évben rendes bérfejlesztésben részesülnek, az erről szóló írásos értesítést lakásukra küldi a gyárvezetés. Rendszeresen szorgalmazzák továbbtanulásukat is. jelenleg például 10. GYES-en levő kismama tanul gimnáziumban. technikumban, főiskolán. Az egyik legnagyobb segítséget azonban az jelenti. amikor a gyár megpróbálja bölcsődébe, óvodába elhelyezni az ismét munkába álló nők gyermekeit Elkészült a leninmsi szennyvízátemelő (Tudósítónktól) Lenin városban befejeződött a szennyvíz-főátemeló szivattyútelep építése. Megkezdődtek az üzemi próbái annak a négy darab szivattyúnak. amelyek az üzembe helyezés után a főcsatornán keresztül a tisztítóműbe juttatják a vegyészváros szennyvizét. A szennyvíz három irányból érkezik a gyűjtő- csatornába. amelyen keresztül gravitációs elfolj’ással jut ? ma még 6000. később pedig 18 000 m ’/nap kapacitású új szennyvíztisztító telepre. A dinamikusan fejlődő városban az utóbbi években már kevésnek bizonyult a gravitációs megoldású szennyvíztovábbítás. Főként az esti csúcsidőben okozott nehézségeket a szennyvíz elvezetése. A megrekedt szennyvíz már az alsó talajrétegeket is veszélyeztette. Mindez a gond most megszűnik a már elkészült. s előreláthatóan szeptember végén üzembe lépő szennyvízátemelő szivattyú- telep révén. Éles Isqyakorlat Miskolc megyei város Tanácsa V. B. III. kér. Hivatal igazgatási osztálya értesíti a lakosságot, hogy a B.-A.-Z. mesrvei Rendőr- toka pitányság éles lőgyakorlatot tart a köpiisvü.gyi lőtéren. Ostoros- és Nagybakos-heg.ven és környékén is életveszély lehet. Az éles lőgyakorlat 1978. szeptember 2?-töl 1978. október 7-ig tart. A lövészet naponta 09.00 órától ll.OO-iff, l5.to órától 17.ónig; tart* 1978. október $-án délelőtt 1«.tM) órától délután 14.oo óráig. Borkombinátiak és komszomolisták A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaság Borkombinál KISZ- bizottsága együttműködési megállapodást kötött a Moszkvai Köztársaságkori Borászati Üzem Komszomol- szervezetével, amellyel „szakmai” kapcsolatuk révén kerültek baráti ismeretségbe. Az egyezmény, szerint a két ifjúsági szervezet kölcsönösen kicseréli tapasztalatait az ifjúsági mozgalom továbbfejlesztésében, kulturális és sportrendezvények szervezésében, s lehetővé teszik küldöttségek évenkénti cserelá- togalását. Magánügyek, közérdekek A témaválasztásból könnyen adódnak bizonyos félreértések. Magánügyek és közérdekek címszó alá nem feltétlenül és talán nem is elsősorban a munkahelyen való reggeli, déli kávézgatások, jóízű trécselések, büfézgetések, fodrászhoz jár- kálások, „főnök, csak kiugróm tíz deka valamiért...” — felkiáltással való eltávozások, s nemcsak az ilyen-olyan „cuc- cokkal” való csencselések sorolandók, s nemcsak ezek miatt múlnak haszontalanul a percek és az órák milliói. Ha csak ezek okán keverednének a közügyek és a magánügyek, akkor az Ily módon elvesztegetett idő — munkaidő! — viszonylag egyszerű módszerekkel megfogható és visszaszerezhető. Végtére is: akárkivel rövid úton meg lehet értetni, hogy a munkahely nem kávéház. nem büfé és nem butik, mi több, a szívügyek bonyolítására ellopkodott órákat sem az állami költségvetésből szokás finanszírozni... Az igazi gond — és a megoldásával kapcsolatos általános tanácstalanság — akkor kezdődik, amikor az emberek kénytelenek magánügyeiket a munkahelyükön, illetve a munkaidőben intézni. Hosszú időt töltenek azzal, hogy különböző irodákat körbejárva igazolásokat, pecséteket, aláírásokat szerezzenek, űrlapokat kérjenek és töltsenek ki, KST-kölcsönt vegyenek fel, üzemi kirándulásra jelentkezzenek, jegyeket, bérleteket vásároljanak, vagy éppen számoljanak el. részleteket fizessenek a könyvterjesztőnél, hogy ne csak a tízórait, de esetenként a vacsorát is az üzemben vásárolják. Senki sem tudja biztosan, hogy az efféle ügyek intézése mennyivel csökkenti az amúgyis szűkös munkaidőalapot, s mennyire sérti a közérdeket. Sőt okkal feltételezhető, hogy az alkalmazottak ilyesfajta elfoglaltságait a legtöbb helyen nem is sorolják a magánügyek közé. Végtére is: a munkahelynek el kell látnia bizonyos szociális funkciókat, tehát elkerülhetetlen az ügyek intézése miatti munkaidő-veszteség. A mondat első felével nem érdemes vitázni (jóllehet, a munkahelyi vezetők közül sokan és már jó ideje tépelődnek azon. hogy termelőhelyeket, vagy szociális intézményeket igazgatnak-e?). Az iménti állítás második része azonban megkérdőjelezhető: vannak munkahelyek, szerte a világon (itt-ott Magyarországon is), ahol egy pohár üdítőért, egy kávéért vagy szendvicsért nem kell a büfé előtt sorbaállni es jó húsz percekig „helyben fogyasztani”, mert feltalálták az automatákat. A magánügyeknek munkahelyeken, illetve munkaidőben való kényszerű intézését talán mégsem annyira lehetetlen visszaszorítani. Például: a munkaidőn túli ügyfélfogadás gyakrabbá tételével! Idézzük csak a statisztikusokat: a munkaidő 20—25 százaléka megy veszendőbe, s ez évente nem kevesebb, mint 2—2.5 milliárd munkaóra. Ebből legalább 600 millió óra az úgynevezett törtnapi veszteségidő. s ha ezt csak 10 százalékkal sikerülne csökkenteni, akkor az annyit jelentene, mintha a foglalkoztatottak számát jó 30 ezerrel növelnék, (összehasonlításul: az egész gépipar, a jelenlegi ötéves tervidőszakban nem egészen ötvenezres létszámnövekedéssel számol. Vagyis: egy fél iparágra való munkaidő úszik el a néhány órás hiányzások miatt,) Ha egyszer a több mirjt ötmillió munkavállaló nagyobb része kötött munkaidőben, termelő — ha úgy tetszik: ..produktív” — munkát Végez, akkor ne nekik kelljen igazodniuk a mindenképpen kiszolgáló tevékenységet végző hivatalokhoz, intézményekhez . .. Nyilvánvaló, hogy OTP-ügyeket intézni, útlevelet kiváltani, közigazgatási hivatalokban kuncsorogni, építési engedélyért hetekig kilincselni, tüzelőt vagy mosógépszerelőt várni, s mindezt úgy, hogy közben a gép áll, hogy „beugrót” kell keresni, hogy a főnök fejét kell fájdítani... szóval mindez nagy luxus. Sokkal nagyobb, mint ami súlyos következmények nélkül elviselhető. S e példák a törtnapi veszteségidő emelkedésének csak egyik okcsoportját illusztrálják. Mert még nem esett szó a minden lehelő és lehetetlen indokkal való úgynevezett „kikérésekről”; amikor tanfolyamra kell menni, táborba kell utazni, társadalmi ügyeket intézni munkaidőben, értekezleteken, tanácskozásokon, több napos konferenciákon kell részt venni stb. S az efféle kikérések ellen végképp nincs apelláta. A munkavállalótól, aki magánember, aligha várható el a munkáltató érdekeinek feltétlen tiszteletben tartása, ha ezeket az érdekeket maga a munkáltató sem tartja különösebben fontosnak. S ez nemcsak azt jelzi, hogy ideje volna felülvizsgálni az üzemek szociális funkcióival és kötelezettségeivel kapcsolatos gondolkodásmódot és magatartást, hanem azt is, hogy ideje volna legalább a minimális feltételeit megteremteni annak, hogy a munkaidő valóban munkával töltött idő legyen. V. Cs. Mi jöhetne divatba az egyenes vonalú szoknya után? Természetesen a bő. A jövő szezonban azonban eltűnnek a testhezálló holmik, A szoknyadivatban minden elképzelés számításba jöhet, amelyet a gazdag anyagfelhasználás jellemez: húzás, pliszírozás, rakás, levasalt és levasalatlan hói, fodrok. Záhonyi Lujza divattervező is két ilyen szoknva- modellt ajánl. A rajzon látható mintásakon kívül természetesen számításba yöhet egyszínű anyag is. Mert vigyázat! A mintás és a ráncos, szoknya csak a kimondottan karcsú hölgyeknek áll jól. Az egyszínű valamennyit slankíthat a teltebb vonalakon. Az első rajzon a dúsan húzott szoknya a derékrészen övpánttal készült. A másik laza hólos. megvarrható könnyű, skót kockás szövetből. Ránc ránc hálán
