Déli Hírlap, 1978. augusztus (10. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-19 / 195. szám

A virágüzlet és az OTP között Könyvesbolt a lakótelepen Esett az eső Diósgyőrben tegnap, esernyő alá bújva si­ette': a dolguk után az embe­rek. A városközpont szolgáltató­háza előtt nem csoportosultak a délelőtti járókelők, de már az első órában többen rájöt­tek, hogy 10 órától nyitva van a virágüzlet és az OTP-fiók kö­zötti ajtó is; minden külön be­jelentés nélkül megnyílt a vá­rosközpont új könyvesboltja. Vagyis, ahogy Kendelényi Ilo­na, az üzlet vezetője elmondta, mindez csak annyiban újdon­ság, hogy ott van, ahol. Köze­lebb járunk az igazsághoz, ha a bolt „új” jelzőjét a „szük­ségessel” cseréljük fel. A Müveit Nép Könyvter­jesztő Vállalat 181. számú Könyvesboltja költözött ki Diósgyőrbe. A Hunyadi utcai kis üzlet olajozott padlóját, süllyesztett kirakatát, pultját cserélték fel az ismert kosár­kával a szabadpolccal. Az eddiginél mindenképpen jobb munkakörülményekkel, és egészen másféle lehetőségek­kel. Az 1-es villamos végállo­mása környékén eddig is volt könyvesbolt a városrészben, és meg is marad. A város- központ lakói ennek ellenére nagyon várták az új üzletet, és mikor a készülődésből, a szállító teherautók megjele­néséből megérezték, hogy az eddig üresen álló bolthelyi­séget mire fogják használni, napjában érdeklődtek: mikor nyitnak? Szociológiai tanul­mány része lehetne, hogy az új házakban élők miért men­nek át nehezen a villamos­sín túloldalára, mint ahogy ugyanebben a tanulmányban örömteli bekezdéseket szen­telhetnénk neki: az élelmi­szerboltokkal, fodrásszal, koz­metikussal, sőt borkóstolóval is ellátott szolgáltatóházban helyet kapott a könyv üzle­te. amely a belváros régi há­zaiban működő könyvesbol­tok mellett Miskolcon először költözött tízezres lakótelepre. ■ ■ Az új bolt nem nagy. a raktárral együtt 53 négyzet- méter az alapterülete. Az itt dolgozók ennek ellenére nem félnek zsúfoltságtól. A kész­let egy része még a Hunyadi utcán van, rövidesen találnak új raktárát, és ami ennél is fontosabb: a polcokról gyor­san fogynak a könyvek. A nyitáskor még meglepetéssel is tudtak szolgálni. A 181. számú Könyvesbolt ugyanis a város pavilonjaiban árusító bizományosokat látja el, és ők foglalkoznak a megye elő­vétel útján történő könyvel­látásával is. A Hunyadi ut­cán kevés ínyenc talált ra­juk; a nyitáskor voltak (pár napig bizonyára lesznek is) olyan kiadványok, amelyek máshol már nem találhatók. Az érdeklődést persze nem­csak ettől várják. Sokéves tapasztalat alapján tudják, hogy (ha még szem előtt is vannak) kétmillió árukész­letet ma már nem nehéz gyorsan megforgatni. Tegnap „kölcsönkért” kol­légák álltak a vásárlók ren­delkezésére, mert a bolt min­den dolgozója a szokásos au­gusztusi kampányfeladatot végezte; ők fogadják, és kül­dik el a 43 miskolci általá­nos iskolába a tankönyveket is. Az új helyszínt természe­tesen ismerik, és azt is tud­ják, hogy a könyv mellett, hogyan lehet a 400 ezer fo­rint értékű, klasszikus és mo­dern zenei felvételekből álló hanglemezállománynak gaz­dát találni. Ha a, vevők úgy kívánják, délelőtt tíztől este hatig szól a zene. •_... (makai) Az új könyvesbolt első böngészői (Herényi jelű.) Az augusztusi Napjaink Miskolci kistükör című ro­vatában tizenhatodik alka­lommal ad egy-egy rövid visszapillantást a múltra a Napjaink, de az augusztusi szám az irodalomtörténeti so­rozat befejező része mellett a város régmúltjának egy mindenki számára izgalmas eseményét is felidézi. A Mis­kolcot elpusztított vihador, a száz évvel ezelőtti nagy ár­víz történetét írta meg Dob- rossy István és Veres László. „Ez az 1878. augusztus 30— 31-én bekövetkezett elemi csapás mindmáig a legna­gyobb áldozatokat követelő katasztrófája volt a város­nak.” Emlékoszlop, tábla ma is őrzi a nyomát, de a leg­kevesebb, amit a pusztulás után talpra állók emberi ere­je megérdemel, hogy egy re­cenzió legelején szóljunk ró­la. Annál inkább, mert terje­delmesebb írásban kevés ak­tualitással szolgál a lapszám. Az apró tűszúrásokat elhe­lyező glosszarovat mellett Gyarmati Béla Két évad kö­zött című cikke érdemel Negyvenkettedszer külföldön a néphadsereg művészegyüttese Augusztus 20-án tíznapos finnországi vendégszereplésre indul a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese. A száztagú együttes — ének-, zene- és tánckar — hét elő­adást tart öt városban, Tur- kuban, Tamperében, Hame- linnában, Lahtiban, Helsinki­ben. A finn fővárosban két­szer szerepelnek, fellép az együttes a Finlandia palotá­ban, a hagyományos helsinki fesztiválon is. Műsorükban népdalok és katonadalok, a klasszikus operairodalom né­hány műve, Eartók Béla és Kodály Zoltán kórüsművei szerepelnek. Finn kórusmű- veket is előadnak majd. Ez lesz az .együttes 42. külföldi vendégszereplése. A megala­kulása óta eltelt csaknem há­rom évtizedben négy világ­rész húsz országában ismer­tette meg a magyar nép mű­vészetét, dalait, táncait. Üj- Delhitől Havannáig, Mexikó­tól Moszkváig nagy tetszéssel fogadták műsoraikat. azonnali figyelmet. Neveze­tesen közel van az 1978—79- es színházi szezon kezdete, és az elrpúlt hónapok azt mu­tatták, hogy van min vál­toztatni. sőt szükséges is. A Miskolci Nemzeti Színház gondjai közismertek; az új­ságíró a tényeket összegezi. A folyóirat hagyományai­nak megfelelően folytatják a szomszédos szocialista orszá­gok irodalmi életének bemu­tatását. A világot javítani kell címmel D. Molnár Ist­ván a lengyel prózáról, Gö- römbei András (Vonások egy tudós portréjához) a cseh­szlovákiai irodalomkritikáról, Tóth László Vita és vallo­más címszó alatt hasonlóan a csehszlovákiai irodalom egyik vezető alakjáról. Tö- zsér Árpádról ír. Ami a ha­zai irodalmat illeti: Melczer Tibor írásának Pilinszky Já­nos esztétikája a témája. Fe­nyő István pedig arról gon­dolkodik, hogy évtizedek mú­lásával hogyan változik a sze­mélyiség az irodalomban. Közművelődési témát két cikkíró választ. D. Szabó Ede a gyűjteményben levő hét — Ekkoriban vendégszere­peltünk — mesélték — vala­hol a magyar Alföldön és u Karenina Anna nagyjelene­tében történt velünk ez a szo­katlan dolog. Hogy mi volt a szokatlan? Hát az, hogy ami­kor a híres lóversenyjelenet- ben Vronszkij balesete miatt Anna nem tudja eltitkolni szerelmét az aggodalomtól, a közönség hirtelen harsány nevetésben tört ki és ezt nem tudta abbahagyni, amíg — számunkra váratlanul — ösz- sze nem ment a függöny. Zavartan álltunk, nem tud­tuk mire vélni az előadás váratlan megszakítását, amíg Csontváry-kép kapcsán , a Petró-hagyaték sorsát, elhe­lyezési gondját is felveti, Szendrei Lőrinc pedig a nyár végén arra keres választ: minek nevezzük a fiatalok művelődését szolgáló kéthe­tes együttléteket? Olvasó­vagy művelődési tábor a jobb kifejezés? Folytatják és befejezik ördögh Szilveszter Kapuk Thébában című drámáját, közli a lap Molnár Tamás Holnap újra kell kezdeni cí­mű dokumentumműsorának forgatókönyvét, olvashatunk szatirikus riportot (A térha­tású délibáb), tárcát (A be­osztott álma), és Papp Lajos, Sirándi József, Berták László, Bihari Sándor. Béri Géza, Huh István. Cseh Károly, Bencze József. Tóth Erzsébet, Juhász József, Karácsondi Im.re, valamint Petröczi Éva tollából verseket. A lap egész oldalas grafikája Czinke Fe­renc müve, Juhász Ferenc születésének 50. évfordulóján Morvay Zsuzsa írt okos re­cenziót. M— * Körülbelül fél évszázada annak is, hogy a magyar - színpad másik ismert szerep­lője. Fedák Sári. Lengyel Menyhért (aki Miskolcon járt iskolába) Antonia című szín­művének főszerepét — pesti átütő sikere után — Bécsben is eljátszotta. A német nyelv- terület legdivatosabb kriti­kusa akkoriban Alfred Kerr, ez a mi Szomory Dezsőnkre emlékeztető, kissé egzaltáltan affektáló, költői hangvételű író volt. Kerrnek — sajnos • M Kirína niíjfar zsokéi • Mik néégszvl Tolsztoj százötödik szüle­tésnapjának megünnepléséle készül a világ. A t'ennkölt szavak között talán „elmegy'’ egy vidámabb megemlékezés, marcsak azért is, mert ma­gyar vonatkozású Tolsz: oj- sztori; éppen idén van ötven esztendeje, hogy megtörtént. A téma a Karenina Anna színdarabváltozata. Két fő­szereplője — narrátora — a híres színészházaspár: Berki Lili és Gőzön Gyula. A szín­hely egy vidéki város szín­pada, a történet ideje: 19211. Megszerettetni a zenét Kit iin teteit kórus vezetö A Jawa motor világklasszis! Reneszánszát éli « motorke­rékpár. Nagy-Britanniában ta_ valy például 47 százalékkal több motort adtak el, mint 1974-ben. A világ számos kiváló ver­senyzője ért már el kiemelkedő sikereket csehszlovák gyártmá­nyú Jawa motorkerékpáron. A Játva Müvek 1973-ban kezdte meg a 634-es típusú motorke- réli^ár sorozatgyártását. Évente 75 000 darabot készítenek ebből a motorból. Nagy részét — 1977- ben például 60 ezret — a Szov­jetunió vásárolja meg. A Szov­jetunióban — csakúgy, mint a világ más részein is — számos Jawa-klub működik. Nagy a ke­letjük a versenymotoroknak is amelyekből a legtöbbet a Szov­jetunióba szállítanak, de megta­lálhatók ezek a kiváló készít­mények a világ- minden táján, így például az Amerikai Egye­sült Államokban is. A kereslet növekedésével arány, ban a Jawa Művek is azt ter­vezi, hogy ebben az évben 24 százalékkal növeli termelését. apróhirdetéáj A B.-A.-Z. megyei Tanács V. B. Gazdasági Hivatala gépírni tudó adminisztrátort keres szerződé­ses munkaviszonyba. Jelentke­zés: a hivatal vezetőjénél. Mis­kolc, Tanácsház tér 1. Tanácsi lakást fizetés térítéssel cserélnék. Ajánlatokat 17 óra után 33-062 telel önszántra. Beszélgetés közben mind­untalan bizonygatnom kell. hogy nem dicsekvés, ha a kórus — és saját — sikerei­ről szól, hiszen éppen ezért ültünk le két szál cigarettá- nyi időre, illetve ezekért a szép eredményekért kapta meg tegnap a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Vélet­len egybeesés, hogy Halmai Istvánná, a 6. sz. Általános Iskola énektanára, az iskola nem tagozatos kórusának ve­zetője most jubilál; tíz éve van a pályán. Mielőtt mun­kájáról beszélne, a lelkemre köti. hogy feltétlen írjam meg: rengeteget köszönhet az iskola vezetőinek, akik segítése-támogatása nagyban hozzájárult az eddigi ered­ményekhez. Rögtön utána Reményi János nevét emlí­ti, egykori tanáráét, most kollégájáét, aki karnagya is a Bartók Kórusban. — Most is sokat tanulok Reményi tanár úrtól, az is­kolában és a kórusban egya­ránt. Nagyszerű lehetőség, hogy együtt dolgozunk, hogy szemtől szembe figyelhetem, miként irányítja, vezényli a mi énekkarunkat. Azért a gyerekeknek is ki­jut a dicséretből. — Meghívást kaptunk az idei, VIII. Bartók Béla Nem­zetközi Kórusversenyre, ahol hatvanhét kórus lépett fel. Nem én mondom, mások és a világ minden tájáról össze- sereglett résztvevők bizonyít­ják, hogy ez az egyik leg­rangosabb nemzetközi kórus- verseny; mindenütt jegyzik, kitüntetés itt szerepelni. Az iskolaév után körülbelül egy hónapig szinte naponta pró­báltunk a gyerekekkel, azt hiszem utólag ők is úgy ér­zik; megérte. Azt, hogy a tíz karnagyi díjból — melyből hat maradt Magyarországon — az egyi­ket ő kapta, nem saját, ha­nem kórusa érdemének tu­lajdonítja. — Nagyon boldogok vol­tunk, a siker feldobta az énekkart. Legjobban persze és örültem — a gyerekek örömének. Nem kis áldozat volt tőlük egy hónap kemény munka a szünidejükből. Az ősszel jelenik meg az Éneklő Ifjúság hároméves rá­diós vetélkedő legjobbjainak nagylemeze. Ezen szerepel Halmai Istvánné kórusa is; a vetélkedő nagydíja ered­ményezte a mostani debre­ceni meghívást. — Nem érzi úgy, hogy ezeknek a nem ének-zene ta­gozatos gyerekeknek túlzott megterhelés a kórusban való éneklés? — Nem, és remélem ők sem. Nekem a legfontosabb: megszerettetni velük a zenét. Az eredmények bizonyít­ják, hogy sikerült, és a jö­vőben is sikerülni fog. Sz— meg nem tudtuk, hogy a színház gazdasági intézője takarékoskodni akart, éppen ezért a futam zsoké statisz­táinak csak a fejére tett sip­kát, hiszen úgyis egy fal mö­gött ugráltak lóügetésben. így csak a fejük látszott, testükön —, nem tetszett a Fedák. És ezt meg is írta. Mégpedig a maga gyilkosán szellemes stí­lusában, így: Fedák ide megy, Fedák oda megy ... Fedák az idegekre megy. MATE IVAN A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat szakemberei meg­kezdték a Gellert hegyi Szabadság-emlékmű Helyreállítását és restaurálását. (Soós Lajos felvételei a szokásos lajbi és bőszárú gatya maradt. Minthogy azonban a parasztfiúkat az­zal doppingolta: ha „túltelje­sítik a normát”, a kialku­dott két pengőnél is többet fizet fejenként (nem kevés pénz akkor, amikor a nap­szám egy pengő volt) a fiúk igyekeztek minél nagyobbat ugrani. Így aztán Karenina Anna pétervári zsokéi ma­gyar gatyában mögöttünk, majdnem a fal tetején lova­goltak. Mi nem láttuk őket, de a közönség — igen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom