Déli Hírlap, 1978. július (10. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-17 / 166. szám
Színe és Veszélyes randevú Legényesen félrecsapja... Százegy éves Sosem volt komoly beteg (Farkas Ida felvétele) Ifjúiüüiikások kempingtalálkozója kel persze —, s egy-egy üveg 'sört is eliszógat. Még mostanában is elsétál a közelben lakó rokonokhoz, ismerősökhöz, sőt olykor felkeresi az utcában levő népfrontklubot Ha kilép a házból, kalapját most is legényesen félrecsapja. Sosem volt komoly beteg. A koránál 15—20 évvel fiata- labbnak látszik, és mindmáig megőrizte szellemi frisseségét. Salgótarjánban tegnap befejeződött a IV. országos ifjúmunkás kempingtalálkozó, amelyen az ország minden részéből kétezer fiatal vett részt. A négynapos programban turisztika, sport, honvédelmi verseny és tréfás vetélkedő szerepelt. Vasárnap lebonyolították a hagyományos sportversenyek döntőit, majd a fiatalok részt vettek a Nógrád megyei kis VIT rendezvényein Salgótarjánban. A négynapos rendezvény záróaktusaként emlékzászlót kaptak a találkozó résztvevői. Kedves fiatalok! Én is sokat randevúztam egy óra alatt. Igaz, hogy ez az óra nem Miskolcon, hanem Budapesten állt, a hajdani Nemzetinél — ha máshonnan nem, a régi slágerből ismerhetitek a helyet — és bár nem mindig jött el a kislány, ezek a sokat ígérő ácsorgások a szép emlékeim közé tartoznak. Nosztalgiával és — töredelmesen bevallom — némi irigységgel nézlek benneteket, amikor utam a Szemere-sarok, azaz a „villanyrendőr” felé vezet. Mégsem az utcasarki randevúkból, sebtében váltott puszikból kikopott öregfiú irigysége mondatja velem: nem jó hely ez randevúzásra. ácsorgásra. beszélgetésre! Veszélyes hely! Azon tű! is veszélyes, amit a szerelem magában rejt. (Ezt a kockázatot egyébként is mindenki szívesen vállalja.) Tudjátok, hogy Miskolc szennyezett levegőjű város, jóllehet már nem annyira, mint néhány évvel ezelőtt volt. A Hejőcsabai Cement- és Mészmű pora — vagy legalábbis ennek a pornak a túl- 1 nyomó hányada — ugyanis ma már nem légcsövünkre, tüdőnkre, hanem az elektro- filterek szűrőire tapad. A közlekedés azonban egyre zsúfoltabb, és az általatok megcsodált, netán irigyelt „márkák” bőven eregetik a mérgező gázokat a kipufogócsövükön keresztül. A rendkívül forgalmas, szűk útkereszteződésben feldúsulnak a mérgező anyagok, és a műszeres mérések szerint, ebben a csomópontban a szénmo- noxid-szennyeződés 20-szoro- sa (!) a megengedtt (értsd: az egészséget még nem károsító) határértéknek. Egészen addig, amíg nem nyitják meg az északi tehermentesítő utat és egyáltalán, nem fejlesztik tovább a város úthálózatát, a helyzet csak romlik, azaz egyre több mérgező anyagot szívtok be kedvenc találkahelyeteken. Annál is inkább, mert a délutáni randevúk — ahogy megfigyeltem — nagyjából egybeesnek a forgalmi csúcs- időszakkal. Előfordulhat, hogy már ma sem csak partneretek pillantása mámorit, szédít meg benneteket, hanem a szénmono- xid is. S nem a várakozás izgalmától remeg a térdetek, hanem az enyhe mérgezéstől. Elnézést kérek földhözragadt hasonlataimért! Ha kicsit el is túloztam a veszélyt, aggodalmam nem alaptalan. Éppen ezért arra biztatlak benneteket, hogy ne sajnáljátok a fáradságot, utazzatok nénány megállót villamossal, busszal, amíg jobb levegőjű helyet nem találtok. A lombok alatt több az oxigén, és — ahogy vissza tudok rá emlékezni — sok más előnye is van a szabad természetnek. Eme előnyök taglalásától, azt hiszem, nyugodtan eltekinthetek. Utóirat: Javaslatom következményeiért — kivéve a légzőszervek megkönnyebbülését — semmiféle felelősséget nem vállalok! Óva intek attól is minden hajadont és ifjút, hogy szülei esetleges tiltását így próbálja kontrázni: — De hiszen az újság is azt írja. hogy... B. D. afc Avasi panoráma Százegyedik születésnapján szeretettel és tiszelettel köszöntötték vasárnap Paradi- novics Vendelt a Baranya megyei Szentlőrincen. Az 1877. július 16-án született ember jó egészségben, vidám hangulatban ülte meg a ritka ünnepet népes családja körében. Három élő gyermeke, valamint harmincöt unokája, déd- és ükunokája van. A nagyközség lakossága nevében a tanács vezetői köszöntötték és ajándékozták meg Szentlőrinc legidősebb polgárát. Vendel bácsit a magas kor nem törte meg: remek étvágya van, mindenféle ételt szívesen fogyaszt — mértékAggasztóan sok a mindennapi munkát akadályozó bizottság. A miértre sokféle válasz kínálkozik. Kezdjük a jóindulatúakkal: mert a munkahelyek a demokrácia érvényesülésének egyik módját várták a bizottságoktól; mert a döntésekhez szükség volt újabb és újabb szakmai támaszokra; mert több szem többet lát. A rosszindulatú magyarázatok közül elég lesz egy is: mert némelyik helyen úgy vélték, az újabb és újabb bizottságok tető alá hozásával csökkenthető a döntésre jogosult — sőt: kötelezett — személyek felelőssége. Igaz, talán kár ilyen messzire menni. Talán elegendő és főleg igaz annyi is, hogy a sok fölösleges testület közül a legtöbbet a kényelmesség szülte. Bizottság végzi ne- nézkesen azt, amit egyetlen ember is könnyedén elláthat — a bizottságosdi többé-kevésbé az előkelősdivel lett azonos. A bizottságosdi magas régiókba tört, s miért ne mondhatnánk ki kereken: országos szervek házatáján sem ismeretlen. Amikor az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán Lázár György a kormányzati munkáról szóló beszámolójában arról beszélt: az ügyintézés gyakran nehézkes, fölöslegesen sok a hatósági megkötés, túlzott az adminisztráció, nyilvánvaló lett, hogy a miniszterelnök másféle kerékkötőket sem hagy szó nélkül. íme egy idézet: „Amint már utaltam rá, a Minisztertanácsnak érvényes határozatai vannak a döntési gyakorlat, az államigazgatási eljárások, az ellenőrzési rendszer javítására. Előkészületeket tettünk a központi, ezen belül az ágazati irányítás szerepének és feladatainak pontosabb szabályozására. Lépéseket tervezünk a fölösleges szervezeti párhuzamosságok megszüntetésére, ennek keretében felülvizsgáljuk és csökkenteni fogjuk a túlzottan elszaporodott bizottságokat.” És ide kívánkozik még egy mondat: „A jelenleginél nagyobb mértékben kívánunk építeni a,vezetők személyes felelősségére és az állami fegyelemre”. Várható tehát a bizottságosdi alkonya — nem is lehet ez másképp abban az időszakban, amikor rendkívül fontosnak ítélik a vezetés színvonalának emelését. A kormány beszámolója önkritikus 'volt; többször előfordul, hogy hosszú idő telik el a helyzetfelismerés, a döntés és a cselekvés között, esetenként pedig vontatott a döntések végrehajtása is. Igazán elhibázott lenne mindezt a bizottságok nyakába varrni, az azonban tény, hogy a kárt okozó nehézkesség gyakran ezektől a fölös számban levő testületektől indul el. Most sokan mondhatnák: elég régóta tudjuk ám ezt, hiszen különféle fórumokon állandóan emlegették, hogy előbb-utóbb bajt bajra halmozhat a bürokratikus, felelősséget tovább passzoló bizottságosdi. Csakhogy a gyökerek elég mélyre hatoltak és erősen kapaszkodnak, ezért volt szükség a törvényhozásban elhangzott kormányelnöki bírálatra. Az őszinte, kemény mondatok értelemszerűen következtek a párt Központi Bizottságának áprilisi ülése után. hiszen ez a határozat szolgáltatott alapot a kormány munkájának értékeléséhez, a feladatok kijelöléséhez. Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára parlamenti felszólalásában fölidézte a Központi Bizottság áprilisi ülését, amely „szólt az irányítás, a végrehajtás gyenge pontjairól, arról, a nem is kevés nehézségről, amely részben rajtunk kívül álló okokból, de tekintélyes részben munkánk fogyatékosságaiból eredően akadályozta, s bizonyos mértékig ma is fékezi a gyorsabb előrehaladást”. A végrehajtásban megkezdődött a fékek eltávolítása. Az Országgyűlés nyári ülésszaka után nem kétséges, hogy közéjük tartoznak a hiábavaló bizottságok is. PINTÉR DEZSŐ r .................................. Mi változott egy hónap alatt? Vendéglátás — ti vendég szemével hetőleg még nem fedezték fel a csemegét a legyek!? Múltkor elpanaszolták, hogy a közelükben levő nyilvános vécé zárva van, így a pavilonsor vendégei csakúgy, mint a sétálgatok, a vendéglő — egyébként is szűkös — mellékhelyiségeit használják. A vécét változatlan állapotban találtuk, azaz csak szemétlerakóhelyül szolgál. Pedig ez sem régi „objektum”, és nem kevés pénzébe került a tanácsnak. Az építési és közlekedési osztály vezetője azt a tájékoztatást adta, hogy a nyilvános vécébe tervezési vagy kivitelezési, hibák miatt betört a talajvíz, kijavítására ebben a szezonban aligha kerülhet sor. (Addig várjon a vendég? Nem mindenki várhat!) ISMERŐS A FLAKON A Tiszavirág Halászati Tsz halsütőpavilonjának személyzete nem fogad kitörő örömmel benünket. Személyes sértésnek vették, hogy „kiírtam” őket az újságba, pedig csak jót akartak. A jó alatt az értendő, hogy építési engedély nélkül kibetonoztak. bekerítettek egy jókora placcot, és most tulajdonképpen kerthelyiséggel működik a III. osztályú. . meg nem tudnám mondani, micsoda. Ez ugyanis már nem halsütőpavilon, de még nem is vendéglő, hiszen — hogy mást ne mondjak — a vendégnek innen is el kell sétálnia a Strand vendéglő mel lékhely iségéig. Annyit azért elárulnak — ha nem is szívesen —, hogy a cikk megjelenése után kint jártak náluk a II. kerületi hivataltól és jegyzőkönyvet vettek fel az engedely nélküli építkezésről. A csónakázótó öblében régi ismerősként üdvözölhettük az egv hónappal ezelőtt is látott, békanyálba ragadt műanyag flakonokat és egyéb szemetet. A tó gazdája a Miskolci Vízmű Vállalat, közelebbről a tapolcai strand vezetője. Válasza: küld a tóhoz szezonmunkán náluk levő diákokat, mert más embere ilyen célra nincs. Autós kemping. Eav hónappal ezelőtt az ifjú vezető nagyon fogadkozott. Ehhez képest csekély a változás. A csapokat kijavították, a közös mosdó tükrei fölött most már égnek a lámpák. De mindenfelé sok a szemét és a helyenként derékig érő dudva is régen láthatott kaszát. Egv külföldi házaspár hat méterre sátorozik e?v légyzúgástól hangos, orrfacsaró bűzt árasztó szemétdombtól. Valamivel odébb úttörők táboroznak! * Még hosszú a szezon, lehet javítani. Itt is, másutt is. (békés) Egy hónappal ezelőtt már részt vettem egy hasonló célú ellenőrzésen. Múlt pénteken visszatértünk előző látogatásunk színhelyeire, hogy meggyőződjünk róla: használt-e a figyelmeztetés? Nos, nem sokat. De hogy az elején kezdjem: a városi pártbizottság, a kereskedelmi pártbizottság és a városi tanács kereskedelmi osztályának munkatársaival jártunk végig — ismételten — néhány olyan helyet, ahol ilyenkor, turistaszezonban sok vendég megfordul. Az avasi Kilátó eszpresszó ablakain keresztül akkor elég homályos kép tárult elénk, jóllehet verőfényes nap volt. és innen gyönyörű a miskolci panoráma. Most tisztábban láthattunk azon egyszerű oknál fogva, hogy látogatásunk — és a cikk megjelenése — óta megtisz- tisztábban láthattunk, azon néhány új csipesz segítségével felaggatták a korábban félárbocra eresztett függönyüket is. További előnyös változások: tisztább volt a műanyag padló, mint egy hónappal ezelőtt, beállítottak egy új hűtőpultot, és virslit is kínáltak a vendégeknek. A PIRAMISBAN PANASZOLJÁK Tulajdonképpen azt is örömmel üdvözölhettük volna, hogy éppen látogatásunk idején — vanak ilyen véletlenek! — a törött ablak új- raüvegezésén fáradozott három munkás. Éktelen csörömpölés közepette! Mint kiderült, a Miskolci Építőipari Vállalat iparosai. Kiderült továbbá az is. hogy ha szóltak volna nekik, akkor nyitás előtt jönnek (délelőtt 10 órakor nyit az eszpresszó). hiszen nekik is jobb lett volna, no, meg a füldugó nélkül érkező vendégeknek is. De ha már itt voltak, legalább szót válthattunk róla, hogy az ablakok kettős üvege helyett lehetne tenni mindenütt egy-egy vastagabbat. és akkor könnyű lenne a tisztítás, sohasem borulna ködbe a panoráma a vendég előtt. Tovább, Tapolca felé. Útközben azonban beugrottunk a Piramis vendéglőbe, az Avas-déli lakótelepen. Panaszuk valóban jogos: a környék rendezetlen. Ide ugyan nem szívesen kapaszkodik fel ma még senki. Autóval nem is lehet parkolni! A vendéglővel egy épületben működő élelmiszerbolt tövében hosszú sorban sö- rözgetnek a munkások. Ha ők azok, akiktől a tereprendezést várják, akkor nem lesz készen egyhamar! ADDIG VÁRJON? Tapolca, Strand vendéglő. Két új konyhalányt vettek fel korábbi látogatásunk óta, sőt találtak vállalkozót — nem könnyű manapság! — arra is, hogy elfogadható körülmények fogadják a vendéget a mellékhelyiségekben. Ennek is, annak is megvan a látszatja. A vendéglő vezetője azonnal intézkedik: fedő kerül a fagylaltmasszára. Remél3jc Vendégcsalogatónak aligha nevezhetjük a Piramishoz vetető utat. (Herényi László fele.) Bizottságosdi