Déli Hírlap, 1978. július (10. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-17 / 166. szám

„Nem volt semmi élményem*’ "«■■■■!■■................. ...................................... ............................. Lakótelepi gyerekek A napközi még a tanításnál is fárasztóbb... Hogyan élnek ma a lakóte­lepi gyerekek? Erre keresett választ és erről írt tanul­mányt Csöregh Éva, a Ma­gyar Tudományos Akadémia pedagógiai kutatócsoportjá­nak tudományos munkatár­sa. Hiányzik a grund A kutató három, más-más kerületben levő lakótelepi is­kola tanulóinak életmódját, szabadidő-felhasználását, ne­velését vizsgálta az 1970-es évek derekán. Az újpalotai Kontyfa utcai, az erzsébeti Attila utcai és a csepeli Li­geti utcai Általános Iskola több száz felsotagozatos gyer­meke válaszolt a szakember kérdésére. Csőregh Éva elsősorban a diákok napirendjére volt kí­váncsi. A gyerekek leírták, hogyan töltik el egy-egy napjukat, majd arra is vá­laszt adtak, miként szeret­nék szabad idejüket, felhasz­nálni. A valós és a képzelt program összehasonlításából érdekes következtetéseket vont le a kutató. A tanulók közül sokan ar­ra panaszkodtak: unalmasak, szürkék a napjaik. Többen az iskolától várják, hogy tartal­mas programokat, kirándu­lásokat, klubfoglalkozásokat szervezzenek szabad idejük hasznos eltöltésére. A meg­kérdezett lakótelepi iskolá­sok nagy hányada nem ló­dul ki csengetéskor az iskola kapuján, mert nincs hová menniük. Hiányoznak a grundok, a játszóterek, leg­feljebb az autóparkolók be­tonján játszhatnak — álla­pítja meg a tanulmány. Csak ennyi...? Egy-egy osztálynak majd­nem a fele így válaszolt ar­ra a kérdésre, hogy mi volt a legnagyobb élménye: sem­mi, semmi, semmi. Idézet a válaszokból: „Élményem nincs semmi, mert nem' em­lékszem rá”; „Sajnos, nem volt élményem ebben az év­ben, csak az, hogy sokat ne­vettünk hülyeségeken”. „Nem volt semmi élményem, csak egy jó foci”. Érdemes azon­ban elgondolkodni az „él­ményt adó” válaszokon is: „Nekem a legjobb élményem az volt, amikor elmentünk a napközivel moziba". „A leg­több élményem a tanulás volt”. „Egyik legnagyobb él­ményem. hogy kémiából hár­masról ötösre javítottam. Ezt csak a kémia tanárnőnek köszönhetem, mert bevett a tanfolyamra”. Mindhárom lakótelepi is­kola váltott műszakos. Egye­dül Csepelen nem tudták megoldani a felsőtagozatosok napközijét. A napköziről kü- lön-külön véleményt alkot­tak a kikérdezettek. Sajátos gyermeki kritika, hogy a tar­talmatlan foglalkozások mi­att sokan nem a program jobbá tételét, hanem a nap­közi megszüntetését kérték. A tanulók zöme a napközit még a tanításnál is fárasz­tóbbnak tartotta. „Reggel álmosan ébredek” A lakótelepi fiatalok fá­radtság miatt is panaszkod­tak. Életritmusukat ugyanis nagymértékben befolyásolja a szülők munkabeosztása. Legtöbbjük szabad idejének nagy része vásárlással, taka­rítással. főzéssel telik el. So­kan bölcsődébe, óvodába vi­szik kistestvéreiket. Egyik csepeli ötödik osztályos kis­lánynak így telik a napja: „Reggel álmosan ébredek. Meglepődve látom, hogy hat óra van. Apuék már elmen-- tek dolgozni, s még egy pár­szor átolvasom a leckét. Az­tán felkeltem a testvéremet, í'elöltözködünk és negyed nyolckor indulunk az iskolá­ba. Tanítás után fél kettőkor hazamegyek* előveszem az ebédjegyemet és megyek a Vasas bisztróba ebédelni. Ne­gyed óra alatt végzek az ebéddel, utána három órán át tanulom a leckét, közben apuék is hazaérkeznek, öt órakor elindulok a testvérem elé, hogy el ne gázolja az autó. Amikor hazaérünk, va­csorázunk és megmosak­szunk, utána lefekszünk és nézzük a tévét”. Hasznosan töltsék el a szabad időt Csőregh Éva a tanulók na­pirenddolgozatain kívül in­terjúkat is készített a gyere­kekkel és szülőkkel, kérdő­íves felmérést is végzett, és ezek alapján állította össze nevelésszociológiai tanulmá­nyát. Az elkészült mű segít­séget adhat a jövő lakótele­pének tervezéséhez. További kutatásokhoz is hasznosítha­tó: a jövőben például vizs­gálni kívánják, hogy milyen feladatokat kell átvállalnia az iskolának a gyermek sza­bad idejének hasznos eltöl­tése érdekében. Kutatják majd azt is. hogv milyen for­mákban, eszközökkel valósít­ható ez meg. Az új pedagó­giai programok kidolgozása­kor ugyanis feltétlenül fi­gyelembe veszik a lakótele­pi iskolások megváltozott életmódját, életvitelét. kárpáti miklós Hajnali szemétégetők az Ady-hídnál Idő: ma reggel három perccel fél hét előtt. Helyszín: Ady Endre utca 14. Pontosabban annak sötét, zugivókat rejtő kapualja. Most nem róluk, a kctdccisekct, féllitere­seket kortyolgatókról van szó. Munkába menők, autóbusz­hoz, villamoshoz igyekvők torpantak meg pillanatokra a kapualj előtt. Minden okuk megvolt rá: sűrű füst gomoly- gott a tetők felé. Értesíteni kellene a tűzoltókat, javasolta valaki. Szólni kellene a házfelügyelőnek, toldották meg töb­ben, de volt aki így vélekedett: olvastam, hogy városren­dezési okokból lebontják, mindegy akkor, nem? Egyesek ezek szerint hozzákezdtek a szanáláshoz. Most éppen a szemétégetésnél tartanak. A város közepén, az egyik legforgalmasabb ponton, az Ady-híd közvetlen köze­lében. A füst közben sűrűsödik, az égő-üszkösödő szemét bűzlik... S. L; Százéves japánok Japán 111 millió lakosából majdnem 700-an elérték a százéves kort, vagy még an­nál is idősebbek. A nők dön­tő fölényben vannak, 575-en a 122 férfival szemben. ^ Most valaki röpülni fog a levegőben ... •• Ütések és pofonok Pankráció a ringben Középen egy férfi áll, és síp­pal a száj auu.ii le s fel rohan­gál. Körülötte mázsányi suiyú emoerek üldözik, mi több: ütik egymást. Az egyikük a föiure Kerül. Nem kell meg­ijedni, nem r.agyok azok az ütések. A közönség azonban így is élvezi. Ilyet még úgy­sem látott!... Cirkuszvilág — hirdetik Budapest-szerte a pla­kátok, immár több hónapja. A Fővárosi Nagycirkusz nem­zetközi műsora nagy siker. Kü­lönösen öt kisportolt, izmos férfi produkciója, akik pedig nem csinálnak mást, „csak” ütik-vágják egymást egy ne­gyedórán át. .. Néha nagyo­kat huppannak a ringben, de folytatják a verekedést. A kö­zönség persze jókat derül mindezen. A végére kisimul­nak az arcok, lecsillapodnak a kedélyek, és az öt „dühös” ember békésen mosolyogva el­köszön. A cirkusz öltözőjében be­szélgetek Wéber Árpáddal, a pankrációcsoport magyar származású vezetőjével. A pankrátor alacsony termetű, zömök, csupaizom ember. — Nem fáradt? — Á, dehogy — legyint.— Hozzászoktunk már mi az ilyen bunyókhoz. — Mióta csinálja? — Tizenkét éve. Azelőtt idehaza, Magyarországon sportoltam, és sokáig a bir­kózóválogatott kerettagja voltam, majd néhány évig a spanyolok legjobbjainak ed­zéseit irányítottam. A pank- rációval Amerikában ismer­kedtem meg. Két éven át rengeteget gyakoroltam, sőt a szó szoros értelmében szen­vedtem, míg eljutottam idá­ig­— Mennyire népszerű ez a produkció külföldön? — Óriási keletje vari oda­kint, a közönség nagyon Wéber Árpád, a „fő- pankrátor” kedveli ezeket a mérkőzése­ket — válaszolja. — Szerte a világon mintegy kétezren űzik, köztük néhány ma­gyar is. Nincs kigondolt mű­sorunk, minden produkció más és más. Mondhatnám, ahogy jön, úgy puffan . .. — Elég „csendes" a műso­ruk — jegyzem meg kissé félve. — Nyugaton nem ilyen szelíd körülmények között dolgozunk. Ott igen gyakran vér folyik és csont reped. Én sem panaszkodhatom, eddig körülbelül negyvenszer volt csonttörésem. Magyarorszá­gon nem szoktak az ilyesmi­hez a nézők.----Hogyan alakult a cso­port és kikből áll? — Nemrég jöttünk össze erre a közös műsorra. Mun­kánkat a Nemzetközi Profi Birkózó Szövetség irányítja. A fiúkkal természetesen már régóta ismerjük egymást, így válogattam össze őket a bu­dapesti szereplésre. Angel Grey Peruból. Antonio Mo­reno Kolumbiából, Don Go- yonechi Brazíliából és Oscar Lago Argentínából érkezett a magyar fővárosba. A cso­port átlagéletkora 30 év; ere­jükből még körülbelül 10— 15 évre futja. — Milyen a jó pankrátor? — Láthatta, ez igen ke­mény sport. Kondíció, ruga­nyosság és gyorsaság nélkül elképzelhetetlen megélni a ringben..-. Beszélgetőpartnerem na­ponta több órát edz, elfo­gyaszt 1,5—2 kilogramm húst és több üveg sört a (pontos mennyiséget nem árulta el). Testsúlya jelenleg 100 kilót nyom, de csak azért ennyit, mert fogyott. A ringben azonban így is félelmetes. Műsoruk augusztus köze­péig tekinthető meg a Fővá­rosi Nagycirkuszban. TEMESI LÁSZLÓ Miskolc m. város Tanácsa V. B. I. kerületi Hivatala (elvételre keres jogi végzettségű dolgozókat gyámügyi csoportvezetői és ügyintéző munkakörökbe Jelentkezni lehet a hivatal titkárságán: Miskolc, Petőfi u. 1—3. I. em. 122. Valaha, a Búza tér sarkán A miskolci Búza tér délnyugati sarka az útépítés zajaitól hangos. Közlekedése megbénult. Elzárták a forgalom elől, csak a bátor, s a piacot megközelíteni kénytelen háziasszonyok és más gyalo­gosok „turistáskodnak” az építési terü­letet szegélyező palánkok, terelőlécek la­birintusában. Aluljáró épül itt, amely majd — ha elkészül — megkönnyíti a közlekedést, s talán — a lehetőség ha­tárain belül — a környezetet is esztéti­kusabbá teszi. Most még csak elképzel, ni lehet, milyen lesz, Nézem a sürgés-forgást, a feldúlt út­testet, a torlódást, s az jut eszembe, mi­lyen is volt ez a sarok régebben, diák­koromban A nagyon vegyes képet mutató ház­sorokon kívül egyetlen dolog őrzi itt a régmúlt idők emlékét: egy sínpár csonk­ja, amely az Ady-hídnál benyúlik még a főútvonalba is, és többszöri aszfalto­zás, útátépítés ellenére, makacsul elő- előbúvik, mintha mondaná: mai miskol­ciak, emlékezzetek, valaha erre járt a villamos! Ne szidjátok hát a mai villa­mosközlekedést, gondoljatok arra, mi­lyen is volt, amikor egy vágányon járt, kitérőkben várakozott, s a Zsolcai ka­puban előbb a páros oldalon haladt, majd a Katalin utcától kezdve átívelt a vásárcsarnok elé, onnan nagy ívben bal­ra fordult a Lichtenstein László — ko­rábban Király, ma Ady Endre — utcá­ra, hogy a Király-hídnál (Ady-hid) jobb­ra kanyarodva, elérje a Széchenyi ut­cát, és a mai borbélyműhely előtt, a ki­térőben kicsit kiszuszogja magát. A kö­zelében állt az a fehérmandzsettás köz­lekedési rendőr, aki a Széchenyi—{Mun­kácsy—Lichtenstein utca találkozásának forgalmát irányította, nem messze tőle társa a Búza tér mos felbontott sarkán jelezte a szabad utat a lovas kocsiknál', a villamosnak, meg a nagyon kévés autónak. Akkor nagyképűségnek halott a kettős forgalomirányítás, mostanában jó lett volna. No, majd ha elkészül az aluljáró... Állok a bontás mellett, szemben a Zsolcai kapuval. Az Arany Kasza vas­árubolt még megvan, híres cégére ugyan hiányzik, pedig de szépen is csil­logott a napfényben! Nincs meg már viszont a szomszédságában Nagy Albert MÁV pályaórás műhelye és boltja, amelynek a kirakatában álló órához volt célszerű igazítani az órákat, ha a leg­pontosabb időt akartuk tudni. Nincs meg mellette az Iványi cukorka „en gross et detail”, azaz nagyban és kicsinyben. Át­alakultak a rövid Ady Endre utca bolt­jai is, már nem is tudom teljesen pov tosan meghatározni, hol volt a Szunyogh és Lefkovics cég, talán valahol Berzy kávépörkölőjével és boltjával szemben Nem látom már a Szendr'ey utca és a tér sarkán az egykori lőszerraktárat, ahol unatkozó bakák silbakoltak, meg mellette a lapos épületet Lustig fotómű­termével, ahol a bakák és a vasárnapló cselédlányok fényképeztették magukat. A Gyors étterem is elfoglalta részben a_ Gólya áruháznak nagyképűsködött bol­tocska, részben egy kisvendéglő helyét. Mögöttem ásítóan üres telke,:. A Nyár utca — ma Szűcs Sámuel utca — sar­kán a felszabadulás után dolgoztam is egy kis ideig. Az évszak-utcák felszí­vódtak, a bontással nagyrészt eltűntek, belső csonkjaik még vegetálnak a mai Beloiannisz utca szomszédságában. Változik, alakul a Búza tér környéke is. A vásárcsarnok környéke ma is za­jos, igaz, nem súgják a járókelő fülébe sziszegő hangon, hogy „tűzkő, szaharin”, mert ezekből annyit lehet kapni, ameny- nyi kell. A csarnok környékén másfajta '■■ülkereskedelmi ügyletek bonyolódnak le napjainkban. Nem rója útját az őr­szemes rendőr sem a Gömöri-sorompó meg a vásárcsarnok között, mert a so­rompó is eltűnt, követve az állandó őr­szemes rendőrt. Elhagyom az építési helyet, megállók az Ady-híd egyetlen korlátjánál. Patak már nincs alatta, csak vízzel is teli sze­métgödör. Bizonyára hamarosan feltöl- 'ik azt is, hiszen itt jön be a Búza tér felé a Vándor Sándor utca folytatása. A hídnak, meg a híd-elnevezésnek nem lesz semmi értelme. A hajdani rossz­hírű Véndiófa kocsma, a későbbi Lottó cukrászda épületének is megszámláltat- tak napjai, megváltozik ez a környék is. Talán az egykori villamos vágánycsonk­ja is eltűnik, s talán Ady emléke mél­tóbb környezetet kap. amely nevét utca­táblán hirdeti. BENEDEK MIKLÓS

Next

/
Oldalképek
Tartalom