Déli Hírlap, 1978. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-08 / 133. szám

D a miskolciaké a szó Ismét a termoforkémény Nyolc évvel ezelőtt írtam le először a termoforkémény nevét. Azóta a lakásszövetkezetekben sok mindent meg kel­lett oldani, ám a termoforkémény „ügy” maradt. Ott kezdődött a baj, hogy a lakók használni kezdték a ké­ményre csatlakozó bojlereket és falifűtőket. Valaki az éle­tével fizetett ezért a könnyelműségért. Ezek után mi sem volt egyszerűbb: le kellett plombázni a gázkészülékeket,' hogy megszűnjék a veszély. Ha a plombázás ellenére valaki netán mégis lábat akar mosni, az vessen magára... Akinek megmaradt a bojlerja — türelmét vesztve — hasz­nálta. Ezt megtudták a kéményseprők, s jelentkeztek a ké­ményhasználati díjért. — Na, de kérem, ezek a kémények használhatatlanok. Rosszak. Pénzt csak a jó kémények után illenék kérni — til­takoztak a lakók. Mire a kéményseprők: Csak az a kémény számít haszná­laton kívülinek, amelyek le vannak fedve, s a csatlakozó­sípjuk be van falazva. Mire a lakók: Azért mégiscsak jó lenne használni a boj­lereket... És megszületett a megegyezés: fele áron kapták a kéményt. (Talán ma is így van még némely szövetkezeti lakásban.) Vasutasnyelven szólva „csonkára tolták” az ügyet. Ott vesztegelt évekig. Egy esztendeje hallottam ismét a termo- forkéményckről valami olyasmit, hogy már megtalálták a megoldást, hamarosan villanybojlereket szerelnek fel a ter- moforkéménycs lakások fürdőszobáiba. Aztán azt hallottam, hogy ebbe a lakók nem hajlandók beleegyezni, különösen nem a saját költségükre ... A napokban váratlanul ismét felbukkant a termoforkémé- nyek ügye. A lakásszövetkezeti elnökök értekezletén egy la­kásszövetkezet vezetője vetette fel, ahol 13 éve használják a gázkészülékeket, ám eddig nem volt „termofor-ügyük”. De mert a kémények náluk is termoíorok, végül ők is hasonló sorsra jutottak, mint a többiek. A Szentpéteri kapui 1. sz. Lakásszövetkezetről van szó. Ha­tározatot kaptak ugyanis az I. kerületi Tanácshivataltól, amelyben felszólítják a szövetkezet vezetőségét: az általuk kezelt házakban sürgősen gondoskodjanak a gázbojlerek és falifűtők lczáratásáról, ellenkező esetben házanként öt­ezer forintig terjedő büntetéssel sújtják őket. Ugyanakkor kötelezik a szövetkezetét arra is, hogy azt a termoforké- mény-ügyet, amelyet tulajdonképpen megoldhatatlannak ki­áltottak ki, 1978. október 15-ig oldja meg a szövetkezet. Ma­gyarán: gondoskodjanak ahogy tudnak a fürdőszobák me­legvíz-ellátásáról és fűtéséről. Hát ez könnyen ment! Azóta is találgatjuk: vajon az I. kerületi Tanácsi Hivatal műszaki csoportja nem tévesztette-e el a címzést? Feltétele­zésünk szerint ugyanis ezt a felszólítást vagy a Miskolci Be­ruházási Vállalatnak, vagy a BÁÉV-nck akarták elküldeni. A termőiorkémények milyenségéről ugyanis a lakásszövet­kezet nem tehet. Sem beruházója, sem kivitelezője, sem mű­szaki átvevője nem volt ezeknek az épületeknek a szövet­kezet ... És még egy adalék: a gázbojlerek és falifűtők fölött a szövetkezet vezetősége nem rendelkezett. Nemcsak azért, mert ezek a készülékek a lakástulajdonosoké, azért sem, mert a gázmüvekkel nincs szerződéses viszonyban. A gáz­müvekkel a lakástulajdonosok külön-külön kötöttek szerző­dést. T. József Miskolc Érthetetlen nyugalom Szokatlan látványra ébred­tek június 2-án reggel a Tí­zes honvéd utca lakói. A nyári, vízszegény Szinvát is megszégyenítő nagyságú pa­takocskák eredtek valahon­nan az út alól, a 18. számú ház k ,nyékén. Csőrepedés! — állapítottuk meg munkába menet, s vártuk: nyilván ha­marosan megjelennek a víz­művek jól szervezett roham­brigádjának tagjai... Kite 6 óra tájban aztán — hazafelé menet — kíváncsian kerestük az útfelbontás nyo­mait, ehelyett azonban az immár „kölyökszökőkutak- ként” feltörő vízsugarakban gyönyörködhettünk. A gyer­mekeikkel sétáló asszonyok árulták ei: a vízművek ügye­letesei bizonyára sikerrel pá­lyázhatnának „a világ leg­türelmesebb emberei’ címre, hiszen reggel óta a sokadik telefonra válaszolták udva­riasan: „Tudunk a csőrepe­désről, maid kimegyünk ...” A vf azonban ettől még nem állt el (sajnos!), hanem száz és ezer liter számra fo'yt-folydogált a kanálisba napokon át, a környékbeli gyerekek legnagyobb örö­mére. A napokban —. amikor majd’ egy heti csöpögés után megjavítottam a vízcsapot — megkönnyebbülten néztem szembe fürdőszobám tükré­ben lelkiismeretemmel. Lel­kem mélyén sem érezhettem már magam vízpazarlónak. Most pedig... Vajon hány száz vagy talán ezer évig kellett volna csöpögnie csa­pomnak. hogy ennyi víz vesz- szer miatta kárba? — jutott eszembe. S vajon az a lakó, aki már harmadszor telefo­nált a vízművek ügyeletére, s ütközött segítőszándéka az érthetetlen nyugalom vasfa­lába — felveszi-e holnap is­mét a telefonkagylót, ha el­folyni látia a nyáron aranya* érő vizet? / A víz ma még — szerencsé­re — nem hiánycikk Miskol­con. De annyi most sincs be­lőle, hogy ezer liter számra éppen annak a hibájából folyhassék el, akinek legfőbb feladata a pazarlás megaka­dályozása volna. A víz ugyan­is közös kincsünk. A vele való takarékosság éppen ezért a ..termelőjének” ’; éppúgy kötelessége, mint nekünk, la­kosságnak! László Zoltán Miskolc Nem kettő — nem is hat! A nyári hónapokban otthon szoktam hajat mosni. (A szombat— vasárnapi strandolás, kertészkedés után nem lehet halogatni.) Így aztán hétfőn reggelen­ként a fodrásznál már csak öblíttetni kellett, amiért eddig 2 forintos blokkot kértek. Nem így most! Június 5-én is — szokás szerint — csak leöblittetni akar­tam a hajamat, s leg­nagyobb meglepeté­semre ezért 6 forintos mosóblokkot . kellett váltanom — mintha mosattam volna. Nem értem, miért szüntette meg az j árszabály azt a szolgáltatást, ame­lyet — véleményem szerint — nagyon sokan veszünk igénybe? — kérdezte Nagy G.-né Győri kapui olvasónk. A fodrász szövetke­zettől kapott tájékozta­tás szerint a haj leöb- lítését továbbra is vál­lalták. sőt e szolgálta­tás eddigi térítését, a 2 forintot törölte az ár­hatóság. Magyarán: most. ingyen és bér­mentve kell a fodrá­sza kban a hajat le­öblíteni. ElJcép££lheLet-'%. lennek tartják, hogy 6 forintos blokkot kértek volna ezért. Az viszont lehetséges, hogy a haj ismételt mosásra szo­ruli, ezért kellett meg­váltania panaszosunk­nak a mosóblokkot. Látványosság A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radványi Éva Levélcím: Dél) Hírlap szerkesztősége 85?! Miskolc. Bajcsv-Zsilinszkv út 15. Telefonszám: 18-221 ★ Avagy: újszerű „hemutató” a színház előtt. „Premier” — tegnap délben volt! (Sz. György felvétele) Ez egyértelmű! 3)c Mármint a szöveg. Ám úgy tűnik — nem mindenkinek. Vagy akik odahordták a sze­metet, nem tudnak olvasni? Kovács Attila Miskolc Rendet szeretnénk a házunk táján Jóindulat, ígéret, megértés már volt, de helyzetünk változatlan. A Tízes honvéd utca 13. sz. ház hátsó bejáratánál levő kukák száma ebben az évben sem nö­vekedett, így a kétlépcsőházas, 4 emeletes épületben lakók — az idehelyezett gyógyszertárral egyetemben — nem tudják a háztartási szemetet, hulladékot tisztességgel tárolni. Az ígért és drágább konténerek helyett már megelégednénk pluszként két „hagyományos” kukával, hogy a szeméttárolók közelében élők or­ra előtt ne legyen takaratlan szeméthegy. Beszélgetés. Szereplők: pincé­rek és két vendég. Vendégek: — Két korsó sört legyen szíves! Pincér: — Hm...! — Tessék! Vendégek: — Megkérném va­lamire: ragad a kosztól, a mo- irölné :! ® pincér : &Ó1, még csak­nem is bólint,' elmegy. A két korsó sör az asztalon, fele hab. A vendégek habosán szeretik a sört. Na, de ennyire?! Várnak. A pintérre, aki majd letörli az asztalt, a habra, hogy valame­lyest „csiHapodjék”. Á hab csil­lapodik, de a ,. sörállás” csak nem emelkedik. A korsóban kö- rulbétöl égy* pohárnyi van belő­le. Má'ék pincér. Jön. Kezében a ruha, mocskosabb, mint az asztal. Ámde törölget „lelkiis- morétokén”. Az asztal felét. A másik felén úgysem ül senki. . . — Elnézést, do mi egy e^ész k°"só sört ké"t:'nk. s nem kor­sóban egy pohár sört — így a vendégek. Mire a pincér: — Nem én va­gyok a csapos, oda kell vinni, hogy csapolják tele. A vendég mordul egyet, de oclaviszi. Ha már neki kell oda­vinni. A csapos — szőke hölgy — megvetően mustrálja végig a „kuncsaftot”, majd megkérdi: — Így jó lesz? Jön a nyár (ha igaz), pár mé­terre mini gyermekjátszótér van, s az ide nyíló ablakok miatt is sürgős segítségre szorulunk, mert a tavalyi tapasztalatok alapján előre félünk a legyektől és a bűztől. Tavaly már „felülbírál­ták” és megállapították jogos igényünket, csak az edények késnek a mai napig. Pedig mi „szemetelők” is szeretnénk már rendet a házunk táján! Fodor Lászlóné Miskolc, Tizes honvéd u. 13. sz. Történt — a Sörgödörben A sör habja a vendég kezére, onnan az ingére folyik. — Jó! Am a sör pocsék. .. — Fizetek! — Tizennégy hatvan. . i A vendég húszassal fizet, s nem szól egy szót sem. A pincér számol — de nehezen talál ap­rót. Megvan! Az asztalra dobja: öt forint negyven fillér. .. (Az egész pedig kedden — jú­nius (>-án — este nyolc óra után történt a Sörgödörben...) (illésy) Délután nincs tehertaxi? A napokban — egyik délután — vettem egy Kolonial tv- szekrényt a Centrumban. Ha tudtam volna, milyen tortú­rát okoz a hazaszállítása, biztosan meggondoltam vol­na, hogy vállaljam-e? Balga módon úgy képzeltem, elég, ha tehertaxiért telefonálok. Hogy mekkorát téved­tem ...! A taxirendelés telefonköz­pontja közölte: 16 óra után tehertaxit nem tudnak kül­deni. Akkor sem értettem, most sem értem: miért? Hiszen az áruházakban éppen a mun­kaidő után nagy a forgalom. Egy-egy terjedelmesebb — villamoson vagy személygép­kocsiban nem szállítható — csomagot, kisebb bútordara­bokat nyilván szívesen kül- denének haza tehertaxiva! a vásárlók. Mert kézben haza­cipelni — én tudom! —nem leány álom. L. József Miskolc, Vörösmarty u. A VOLÁN Taxifönökscg for­galomvezetője, Juhász Bertalan kért elnézést, amiért a telelon- központosuk nem tájékoztatta olvasónkat. Tehertaxit hétfőn reggel 5 órától szombat este 19 óráig — a nap 21 órájában bár­mikor! — igénybe lehet venni. Előrendeléssel. A rendelést a szállítás napja előtt — esetleg napokkal vagy hetekkel előbb is —, de legkésőbb a szállítás napján reggel 7 óráig kell be­jelenteni a 13-281 vagy 13-861-es telefonszámon. Délután 16 órán túl ugyanis valóban nem „stau- dolnak” a tehertaxík. Géojav- müvezetőiket úgy kell beosztani, hogy a rendeletben meghatáro­zott havi átlagos munkaidejükön felül ne kényszerüljenek túlórá­ra, előírt pihenőidejük ne csök­kenjen. A KÉV rá se ránt az Édenre! Ma egy hete rovatunkban dokumentumfotót közöltünk a tapolcai Éden Kemping felé vezető útról. Megírtuk: tarthatatlan a helyzet, sürgős és soron kívüli intézkedést kíván a bel- és külföldi tu­risták által kedvelt kemping­hez vezető út és környéké­nek rendezése. Rovatunk zártakor érkezett a hír: az útmenti terület fel- töltését végző Közúti Építő Vállalat illetékesei tulajdon­képpen rá se rántanak az Édenre. Arra sem, hogy ott ma i-ár telt ház van, a ven­dégek között igen spk a kül­földi turista s naponta nem éppen vonzó kép rögződik emlékezetükbe a kényszerű látvány miatt Tapolcáról. Ha csak a KÉV ügye lenne — lelkűk rajta! Csakhogy mi­attuk az egész városnak kell pirulnia .. .1 ­Kötényrepssztö öröm Nyilván sok háziasszonyon szétrepedt a kötény az öröm­től az új üvegbetétdíj-lista láttán. Mint kólaszerető em­bert, engem is érzékenyen érintettek a betétdíjválto­zások. Harsányan üdvözöltem a nagy üveg 5 forintra emelt díját, mivel kerek összeg, s hó végére szép summa kere­kedhetne ki belőle, ha nem cserélném az üvegeket ál­landóan. Ám a kettőötvenes kis kólás árát már nem ér­tettem. Kinek jó. hogy párat­lan számú üveg dijánál fil- lérezni kell? A betétnél is és a visszaváltásnál is. A Magyar Közlöny össze­foglalva hozta nyilvánosság­ra a irgalomban levő üve­gek betétc’íjait. Fellapoztam és nagy megnyugvással lát­tam. hogy nemcsak a kólánál kell fillérezni. Az új rende­let szerint ugyanis kilenc­féle betétdíj létezik. 1 — 1,50 — 2 — 2,50 — 3 — 4 — 5 — 5,50 és 40 forint. (Ez utóbbi a szikvizes üveg.) A tokaji félliteres 1,50 fo­rint, a füredi félliteres 2 fo­rint. További logikai össze­függést már nem is keres­tem. Ezek után persze hiányo­lom, hogy 3,50-es és 4,50-es betétdíj nem létezik. 'Gondolom egyszerűbbé, át­tekinthetőbbé, korszerűbbé (és így tovább, egészen a szá­mítógépes feldolgozásra való alkalmasságig!) akarták tenni a betétdíj-rendszert. Node így?! Hogy például a ször- pösüve-geknek háromféle, míg a gyümölcsleves üvegeknek egyféle áruk van? Biztos van oersze valami értelme, csak nem tudok „felnőni” odáig! Bérezés József Miskolc

Next

/
Oldalképek
Tartalom