Déli Hírlap, 1978. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1978-05-16 / 113. szám

4 mi kis dobogónk... II isgiiri hin „esz” Szabó — Szalontai — Sza. fontai. A háro.rt „sz", akik között — természetesen kö­zépen — már egy „ász” is található. Mindhárman címe­res formazakóban — ahogy Szófiából megérkeztek. A mi kis dobogónk képzeletbeli — s nem is a hagyományos „felállású”, mert a második hely a jobb oldalon álló Imrét illeti. Az EB-n: harma­dik, ötödik és hetedik..., nálunk — és a DVTK-nál — természetesen első, második és harmadik. Az első hely természetesen Zolié, aki jó sorsolása mel­lett a szakemberek vélemé­Részleíek a lengyel „túráról Tatár (2), Görgei (2) és Magyar nye szerint is megérdemel­ten nyert bronzérmet a szó­fiai szabadfogású birkózó Európa-bajnokságon. Ezért került Szalontai Zoli középre. A mi másodikunk Szalon­tai Imre (jobbról), akit ba- juszká járói a legkönnyebb felismerni. Na és arról, hogy ötödik lett az EB-n, s akár jobb is lehetett volna, hi­szen csak az Európa-bajnok- tól és az ezüstérmestől ka­pott ki. A többi már a le­bonyolítási rendszeren mú­lott ... A két Szalontai biztatóan néz legkönnyebb társukra, a szőke Szabó Lajosra, aki most már megkönnyebbülten mosolyog. Pedig a verseny végén nemigen volt nevet- hetnékje. Az első EB-jén in­duló magyar 52 kilósnak nem kedvezett a szerencse, rög­tön nemzetközi klasszisokat kapott, s így kénytelen volt hamar búcsút venni. Moso­lya most már vidám, s jel­zi — amit mondott is: ko­ránt sincs letörve, nem veszi el kedvét a hetedik hely, a két vereséges kiesés. Ügy tű­nik, a két Szalontai is erre biztatja tekintetével a -kis Szabót. Oda se neki Lajos, jönnek ezek még a te utcád­ba. Hárman az EB-ről, a DV- TK-ból. Összesen alig hetven évesek, és nem érik el a 171 kilót. Hárman együtt... (horváth) A tapolcai strand ugyan nyitva volt vasárnap délelőtt is, de a nagymedencét meg sem töltötték. Szerintem a kismedencében is csak azért volt víz, mert itt játszották le a zöld-fehér vízilabdázók OB II/A osztályú mérkőzé­süket. A májusi télben bi­zony szurkolók se igen gyü­lekeztek, alig 10—15-en ül­ték körül a medencét. Azonban akik ott voltak, számos adalékkal szolgáltak az esetleg még avatatlan egy-két nézőnek, s tőlük le­hetett megtudni, hogy a fő­városi együttes legutóbb az OB I-ben való szereplésre is jogot szerzett, de erősíté­si problémák miatt erről le­mondani kényszerült. így azután nem volt kü­lönösebben meglepő, hogy a miskolciak csak a harmadik negyedben szereztek gólt — amikor az ellenfél már 7:0- ra vezetett. Tulajdonképpen az első és az utolsó negyed­ben volt leginkább kiegyen­Megyei teniszbajnokság A területi: Ozdon A leninvárosi Sportligetben bonyolította le a Borsod me­gyei T.eniszszövetség az idei férfi- és női bajnokságot. Szép, látványos labdamene­teket láthattak a nézők a mintegy harminc játékostól, akik azért harcoltak, hogy ott lehessenek pénteken, •szombaton, vasárnap az ózdi területi bajnokságon. Mind a női, mind a férfi egyesben DVTK-siker szüle­tett. de érdemes megjegyez­ni Leninváros és Rudabánya előretörését. A hazai Homo- ródi Vilmos csak nagy küz­delemben kapott ki a DVTK-s Dobozi Zsolttól. A rudabá- nyai Cziczlavicz pedig majd­nem elütötte a továbbjutás­tól a későbbi győztes Feke Mihályt. ** Eredmények: Férfi egyes: 1. Feke Mihály (DVTK), 2. Dobozi Zsolt (DVTK), 3. Cziczlavicz Zoltán (Rudabá­nya), 4. Kies eh Péter (Lenin vá­ros). Női egyes: 1. Futó Agnes, 2. Papp Julianna, 3. Hütter Elza, 4. Csiszár Ilona. (Valamennyien a DVTK versenyzői.) lített a küzdelem. Az első negyedben azért, mert az MVSC két kapufát is lőtt. a negyedik negyedet pedig megnyerte. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a vendégek négy alkalommal találták el a lécet. . A vasutasok első gólját a harmadik negyed végén Éder lőtte, s az utolsó negyed­ben már Brinza is szóhoz tudott jutni, aki kétszer ta­lált az ellenfél hálójába. Ha hozzávesszük, hogy a zic­cerben levő Éder ejtése rosszul sikerült, s azt, hogy az MVSC-nek több szeren­csével akár a szoros ered­mény kiharcolására is lett volna lehetősége, akkor a vereség ellenére is kedve­zőbb a kép annál, mint ami­lyet a legutóbbi hazai mér­kőzésről festeni tudtunk. MVSC: Nagy J (Szabó) — Nagy L, Varga. Orbán, Ja­kab, Brinza (2), Éder (1). Csere: Fecske és Báthori. A DVTK 10 napos lengyel- országi tartózkodása idejen minden próbálkozásunk cső­döt mondott, hogy kapcsola­tot teremtsünk a három vá­ros között „ingázó5’ csapattal, s miután a hírügynökségek sem foglalkoztak a lengyel Liga Kupa eseményeivel, kénytelenek voltunk megvár­ni a diósgyőri labdarúgók hazatérését, hogy részleteket halljunk a mérkőzésekről. Hétfőn beszéltünk Szabó Gé­za vezető edzővel, aki a kő-, vetkezőket mesélte el a há­rom találkozóról. STAL MIELEC—DVTK 1:2 Az összeállítás: Szabó — Ke­rekes, Salamon, Varadi, Kutasi — Oláh, Tatár, Görgei — Szalai, Magyar, Borostyán. Csere: Feke­te, Tomesz. (Veréb is csereként volt jelölve, de sérülése miatt, játékára eleve nem kerülhetett sor.) A Mielec négy válogatottja ter­mészetesen hiányzott, de a csa­pat nélkülük is igen jó erőt kép­visel, Az első félidőben bizton­sági játékot játszottunk, keveset lőttünk kapura, de az ellenfél sem veszélyeztetett. A DVTK az első 45 percben kissé idegesen, elég sok átadási hibával játszott. A második félidőben a DVTK támadott többet, a kaput is többször vették célba. Az ellen­fél legveszélyesebb támadásai két alkalommal is lesgyanús szi­tuációból indultak, de Szabó, ki­tünően időzített közbelépéseivel biztosan tisztázott. A vezető gólt mégis a hazai csapat szerezte meg egy szöglet után, amit Ke­rekes elsőre kifejelt, de az is­métlésnél már nem tudott be­avatkozni. a DVTK nagjobb se­bességre kapcsolt, gólhelyzeteket is teremtett, s végeredményben Görgői- és Tatár--góljaival a ma­ga javára fordított. A második játékrészben jól, korszerű felfo­gásban játszott a DVTK, külö­nösen Görgei, Tatár és Oláh volt elemében, de jól játszott Kerekes is. POLONIA BYTOM—DVTK 0:3 A bytomi csapat „hiánytala­nul” fogadta a DVTK-t, tőlük csak az egyik kapusuk váloga­tott. A DVTK ennek megfelelő­en készült, s jobb, nehezebb el­lenfélre számított. A találkozó azonban nem így alakult, mert a jól játszó DVTK már az első félidőben vezetést szerzett Tatár révén. A Polonia széllel hátban sokszor veszélyeztetett, de Szabó sok dolgát jól végezte ... A vé­delem itt-ott megingott kissé, de Magyar révén diósgyőri gólhely­zetek is kimaradtak. Sőt Kuta­sinak is volt lehetősége, de nem tudta kihasználni (most derült ki, hogy a korábbi információ téves volt, mert Görgei és Ma­gyar mellett itt is Tatár volt a gólszerző, s nem pedig Kutasi). A második félidőben Fekete, majd Magyar hagyott ki nagy ziccert, de másodjára már beta­lált. A bytomi csapat csak a 3.0-ősig volt partiképes, sőt: elég hamar feladta ... A végeredmény tehát Tatár, Magyar és Görgei góljaival alakult ki. Az összeál­lítás a mieleci kezdőcsapattal azonos volt, a csere pedig: Ve­réb, Tomesz és Fekete. (Rákérdeztünk Verébre, s megtudtuk, hogy sérülését meg itthon, egy bemutató ed­zés alkalmával szerezte, egy rosszul sikerült labdaíogás- nál „kiment” az egyik ujja.) W1DZIEW LODZ—DVTK 1:0 A kezdő csapat ezúttal sem változott, „győztes csapaton ne változtass" ! Lodzban az a hír járta a DVTK-ról, hogy két mérkő­zését igencsak kemény játékkal nyerte meg. A hazaiak erre ala­pozva igyekeztek „megelőzni” a DVTK-t, s keményen, helyen­ként durván játszottak. Tatár­ra külön őrzőt állították, s olyan faragás volt, hogy szikrázott a levegő. Gyurit se nagyon kell félteni, de a provokációs fugdo- sást nehezen viselte, s emiatt kis híján el kellett hagynia a pá­lyát. Nem játszottunk olyan jól, mint az előző mérkőzéseken, mégsem érdemeltünk vereséget. Másütt nemigen lett volna 31-es az, amit a 91. (!!!) percben ítélt meg a játékvezető, s ami­ből azután kialakult az egygólos vereség. Hatalmas volt a lodzi pálya, igen széles, s ezért még inkább a számlánkra Írandó, hogy nem tudtuk kihasználni a szélsőjáték lehetőségeit, pedig ez mostanában menni szokott . . . Helyzetünk három volt, kétszer ? Tatár hibázott, majd Borostyán olyan helyzetben, amit be kel! rúgni. Kicselezte a kapust is, de í nem lőtt — igaz, kisodródott, mi- » ként a Vidinél —, beadott, s Ta­tár elől elcsípték a védők a lab­dát. Itt Petrovics, Tokár és Fe­kete voltak kispadosok. Végeredményben pozitív a kép. s bizonyos, hogy holnap, a Stal Mielec ellen (16.30- kor) izgalmas mérkőzésre szá­míthatunk. Magyar visszatérése pozi­tívum. néhányan rajta kívül is jól játszottak, de a fő erényünk az volt, hogy „át tudtuk menteni” a tavaszi formát, s jó játékot produ­káltunk a lengvel túrán — fejezte be Szabó Géza. HORVÁTH KÁLMÁN Kézilabda Győzött a Meteor Nagykanizsán Vízilabda Tipográfia—MV SC 8:3 (1:0,4:0, 2:1,1:2) Cselgáncs Ifjúsági csapatbajnokságot rendeztek Békéscsabán va­sárnap. Technikailag jól fel­készült. kitűnő erőnlétű ver­senyzők mérték össze tudá­sukat. A résztvevő 15 csa­pat közül az MVSC bizo­nyult a legjobbnak: meg­előzte a Budapesti Sparta­cus!, a Győri Dózsát és a Budapesti Honvédőt. A jók közül is kiemelke­dett a miskolci Szobonya. Az * NB I B. osztályú férfi kézilabda-forduLóban Nagy­kanizsán vendégszerepeit a Miskolci Vörös Meteor. A mérkőzést szabadtéren, bitu­menes pályán játszották, sza­kadó esőben. A miskolciak 1:5 után találtak magukra, s a hátrányt a félidő végéig si­került két gólra csökkenteni. A második félidőben minden csapatrészében jobb volt a Meteor, olyannyira, hogy a befejezés előtt 10 perccel már három góllal vezetett. Izgal­mas hajrá után. alakult ki a végeredmény. A miskolci csapat egésze dicsérhető, mert a rendkivülj időjárási körülmények között, ötszáz kilométer utazás után el tudta hozni mindkét pon­tot Kanizsáról. Személy szerint Tóth. ' Csoltkó, Tőzsér, Simonyi, Csik játéka emelhető ki. * Figaró-frigy — márkával Csak minden századik nyugatnémet állampolgár szűkmar­kú. a többi 99 százalék rendszeresen ad borravalót. A Wic­kert intézet minap nyilvánosságra hozott felmérése szerint a legtöbben (a megkérdezettek 65 százaléka) étteremekben fizet borravalót, ezután következik a fodrász (44 százalék) és a postás (39 százalék). A nyugatnémetek 20 százaléka toldja meg borravalóval a szemetesek jövedelmét, 8 száza­lékuk pedig a benzinkutasokét. A felmérés tanúsága szerint az éttermekben minden máso­dik nyugatnémet fizet alkalmanként körülbelül egy márkát; ugyanennyien és ugyanennyit fizetnek a fodrászoknak is. A nyugatnémetek 47 százaléka fizet legfeljebb egy-marka bor­ravalót a benzinkutasoknak; ugyanennyit kapnak a postások 27 százalékuktól. A legrosszabbul a szemetesek járnak, akik piszkos munkájukért csak az új év alkalmából kapnak nagyobb borravalót. A megkérdezettek 29 százaléka mondta, hogy 5 márkáig terjedő borravalót ad a szemetesnek év vé­gén. A felmérés során a Wickert Intézet 2067 személynek tett fel kérdéseket az elmúlt három hétben. Sok-sok erőszak Az amerikai televíziómű­sorokban gyakran ismétlődő erőszakos jelenetek egyre jobban kiváltják a pszicholó­gusók. az orvosok és a pe­dagógusok tiltakozását. Még az amerikaiak által annyira kedvelt rajzfilmekben is minden percben történik va­lamilyen támadás, gyilkos­ság. vagy kínzás. Ráadásul ezeket a filmeket a tíz éven aluli gyermekek számára ké­szítik. Megállapították, hogy a gyermekeknek szánt mű­sorokban hatszorta több erő­szakos jelenet van, mint a felnőtiprogramokban. Pacagyüjteménye van Az igazi gyűjtő számára nem annyira az érdekes, amit gyűjt, hanem maga a gyűj- tászenvedély. Egy szegény francia tisztviselő, akinek nem telt régi képek, vagy arany dohányszelencék gyűj­tésére, elhatározta, hogy pacákat fog gyűjteni. Har­mincéves hivatali munkája során az általa elejtett leg­eredetibb pacákból egész kol­lekciót gyűjtött össze. Az el­rontott papírokról ügyesen levágta azt a részt, amire pa­cát ejtett, és beragasztotta kedvelt albumaba. Milyen az elegáns ruha? Egy párizsi divatlap a kö­vetkezőket írta a női ruhák funkciójáról: ..Egy elegáns ruhának olyan kerítéshez kell hasonlítania, amely a tulaj­dont védi, anélkül, hogy el­takarná.” Festmények (Mező István rajza) f Újabb feltevések az Atlantiszról Albert Slosman francia egyiptológus nemrég megje­lent könyvében, amely „A nagy kataklizma” címet vise­li, azt igyekszik bizonyítani hogy az első egyiptomi fára­ók annak az elsüllyedt szá razföldnek menekültjei vol­tak, amelyről a régi görög filozófus, Platon irt. Elméle­tét azokra a hieroglifákra alapozza, amelyeket nemrég találtak egy felső-egyiptomi szentélyben. Slosman elméle­tét látszik bizonyítani a szentély planiszférája is, ame­lyen az Atlantisz katakliz­májának idejéből rögzítették a csillagok állását. Ez lehe­tővé teszi a tragédia pontos dátumának meghatározását, ami a komputerek számításai szerint az i. e. 9792. év volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom