Déli Hírlap, 1978. május (10. évfolyam, 101-126. szám)
1978-05-22 / 118. szám
Minden második panaszt orvosoltak (Folytatás az 1. oldalról) Az összes panaszügy felében intézkedni lehetett. Ez jó arány, s azt igazolja, hogy a dolgozók közérdekű bejelentéseinek, javaslatainak, panaszainak intézése megfe_ lelő az SZMT-nél. Ugyanakkor az elnökség rámutatott: a tanácsadó irodán ügyeleti szolgálatot ellátók munkáját tovább kell javítani. A panaszok intézése fontos politikai kérdés — fogalmazták meg —, s a bizalom megtartásának és megszerzésének egyik fontos eszköze. Felhívta az elnökség a fi. gyeimet arra is, hogy tovább kell erősíteni azt a szemléletet, amely szerint a dolgozók ügyeinek intézése ott lehet a leghatékonyabb, legmegnyugtatóbb, ahol a legtöbb információ áll rendelkezésre az érdekek egyeztetéséhez. E szemlélet erősödését jelzi az is, hogy tavaly a vitás ügyek 56 százalékát a területi és megyei bizottságok oldották meg. Annál inkább nem érti meg sok panaszkodó, hogy a vitás kérdéseket legeredményesebben helyben lehet megoldani. Sokan, ahogyan azt mondani szokás, felsőbb fórumokhoz fordulnak, nem gondolva arra, hogy ezzel sokasodnak a különböző helyeken az ügyintézők munkák egy panasz kivizsgálására a szükséges idő többszörösét keli fordítani. Divat, hogy a legérdemesebb a fővárosban panaszkodni. A tavalyi 175 panaszból például csak 49 érkezett közvetlenül az SZMT-hez, ám például 70 a Rádiótól és a Televíziótól, 9 a Népszabadságtól, 14 a SZOT-tói, 8 a Népszavától... Vagyis: kerülő úton, a sokkal hosszadalmasabb, több energiát felemésztő Borsod — Budapest — Borsod útvonalon. Hogy ez ne így legyen, helyben jobban ki kell használni az üzemi és munkahelyi demokrácia különböző fórumait is. örvendetes például, hogy egyre többen fordulnak vitás ügyeikkel a szakszervezeti bizalmiakhoz, akiknek megnövekedett hatásköre jó lehetőséget ad a panaszok helyben történő elbírálásához, megoldásához is. További csökkenést eredményezhet majd a panaszos ügyeknél — mint ahogyan már eredményezett is — a jogsegélyszolgálatok működtetése. Ny. I. Megyénk gyárai, üzemei évről évre szép számmal képviseltetik magukat a Budapesti Nemzetközi Vásáron. A Tiszai Vegyikombinát új, modern csomagolóanyaggal, a zsugorfóliás sapkával a vásár nagydíját is megnyerte, a Lenin Kohászati Művek vásári dijat kapott. Felvételünk a December 4. Drótművek pavilonjában készült, chol szinte a gyár teljes termékskáláját bemutatják. Az eggyé lett két vállalat tél éve Hogyan sikerült a házasság7 Akik mór tapasztalták, tud. jók: két embernek összerázódni a házasságban, nem megy egyik napról a másikra. Mondják: lakva ismerik meg egymást. S az alkalmazkodás képességét mindenkinek önmagában kell kifejleszteni. Átvenni a partnertől a jó tulajdonságokat, s lefarigcsálni a rosszat. Nos. így van ez talán, ha két vállalat köt házasságot, ami manapság gyakran megesik. Mindkét fél vár valamit az eseménytől, és főleg jobbat, mint ami eddig volt. Mi is hírül adtuk az eggvé- olvadást: január 1-én a kazincbarcikai Borsodi Vegyi- kombinát és a Miskolci Műanyag-feldolgozó Vállalat egyesült. AZ ISMERKEDÉS ÉVE A „menyasszony”, aki jószerivel csak a több száz szorgalmas munkáskezet adta hozományba, a milliárdos „vőlegényben” bízik, hogy e kapcsolat sokat hoz a sajátv s a népgazdaság konyhájára is. Minden bizonnyal így történik majd. Szabó Kálmán főkönyvelővel beszélgettünk. — A Borsodi Vegyikombinát igazgatója. Körtvélyes István azt mondta: — Ez az év az ismerkedés, a kapcsolatteremtés esztendeje. Az idén nem történnek hát eget rengető dolgok itt, Miskolcon. Szinte a teljes önállóságot megőrizve folytatjuk a termelést; a kisebb sorozatok és a gazdaságtalan termékek egy részét már átadtuk szövetkezeteknek és kisebb vállalatoknak. A jövő perspektívája, hogy itt gyártjuk majd a BVK összes, fröccsöntött termékét, hogy kifejlesztünk egy komoly müanyag-fedolgozó gyárat. AZ l-RE A PONTOT — Meg kell vallani, hogy egy ötezres gyár szervezeti életebe bekapcsolódni nem megy egyik napról a másikra. Ha mindenki a képessége legjavát adja, akkor is óhatatlanul lelassul az itt megszokottól az ügyek, az "'átiratok átfutása. No. és a telefon. Könnyebb felhívni Budapestet közvetlenül, mint Kazincbarcikát. Gyakran előfordul: beleszól a telefonközpontos, torlódás, bontok. Könyörögni kell, hogy befejezhessem a mondatot, hogy az i-re feltegyem a pontot. — Minden héten eljön Pászty György, a pvc- gyár vezetője, hiszen mi hozzájuk tartozunk szervezetileg. De folyamatosan ismerkedünk és tanácskozzunk a technológiai, az energiagazdálkodási, a köz- gazdasági és számviteli főosztályok vezetőivel és munkatársaival is. Nem is kívánhatjuk, hogy ennél többet foglalkozzanak velünk, amikor Europa egyik legnagyobb pvc-gyárának üzembe helyezése nyomja a vállukat. — Minden ünnepségre meghívnak bennünket. Már két autóbusszal jártak ott gyárlátogatáson a dolgozóink, és emlékezetesek voltak a találkozók. A Budapesti Nemzetközi Vásáron már közös pavilonban szerepelünk. De azt is hozzáte- hetem, hogy az átállás miatt nem szenvedett csorbát a lakosság ellátása. Több mint kétmillió terméket gyártottunk az első negyedévben. JÓN A HOZOMÁNY — És meg lesz-e a beígért hozomány, azaz a fizetés- emelés ? — Örömmel mondhatom, hogy igen. Az ígéret úgy szólt, hogy közelíteni fogják a mieink bérét a BVK-sok 'átlagos bérszínvonalához. Nos, a legutóbbi ünnepélyes munkásgyűlésen Glódy And-, rás, a gyárvezetőnk bej ölelte Ue: a következő boríték már vastagabb lesz —, főleg a munkásoké. O E. Vlf-veléllei A Borsodi Vegyikombinát miskolci műanyagfeldolgozó üzemében a múlt héten bonyolították le'az üzemi VIT- vetélkedőt, amelynek Kérdései a kubai forradalomhoz, és a régi VIT-ek történetéhez kapcsolódtak. A győztes csapat tagjai Bartha Ernő, Kovács Zoltán. Cseh Ernő, Kovács József és Raj dós Lajos voltak. Az első három helyezett csapat tagjai könyv- jutalomban részesültek. Állami vagy népi ellenőrzés? A Lenin Kohászati Művek munkásszállásán ma érdekes előadást hallgathatnak meg az érdeklődők dr. Tímár Lászlótól. A téma az állami és népi ellenőrzés különbözősége, egysége. 11 jé lefokozása Szépből csúnyát, jóból rosszat csak oktondi csinál. így hangzik az évszázadokat megélt bölcsesség, amit már az ókori Róma polgárai helyeselve ismételgettek. Mert hiszen miféle haszon, előny remélhető, származtatható abból, ha akár kezünk nyomán, akár valamilyeh tettünk következtében rúttá lesz az, ami előbb még. csábítóan szépnek látszott, s a jó eszköz használhatatlanná silányul?! Megengedhető-e, hogy a korszerű technika, technológia sokféle vívmányával élve, aprónak tűnő mulasztások, melléfogások, fegyelmezetlenségek miatt a végeredmény az elérhetőnél gyatrább, kisebb értékű legyen? Természetesen a szónoki kérdésre csakis tagadással felelhetünk. Az ilyesmi nem engedhető meg, a valóságban pedig a gyakorlatban seregestől találkozunk eseteivel, következményeivel. A példára támaszkodva folytatva az eszmefuttatást: a bútorok kétharmada készül napjainkban úgynevezett öntött, azaz lakköntőgéppel fényezett felülettel. Az eljárás világszerte követett, korszerű, gépi eszközei meg-' bízhatóak. a lakkanyagok választéka bővül, minőségük egyre jobb. Ennek ellenére az így előállított bútorok negyedénél fedez fel különböző hibákat a gyári minőségellenőrzés, a tárca szúrópróbaként ismétlődő vizsgálata, a kereskedelmi minősítés. Az okok többfélék, előfordul például a kívánatosnál gyengébb lakk használata más híján. Ám a hibák nagyobb része a technológiai előírások be nem tartásáig, vagy egyenesen megsértésére vezethető vissza. Arra tehát, hogy valakinek, valakiknek nem volt kellő figyelmük, türelmük úgy tenni a dolgukat, ahogyan azt illene. Ezért azután túllépték — vagy nem érték el — az öntéshez szükséges hőfokot, felületesen készítették elő a bevonandó anyagokat, nem tartották be a lakkhoz keverendő adalékok előírt arányát. A következmény: a jó technológia, a megfelelő technikai eszköztár ellenére másod-, harmadosztályú minőség, csökkentett ár, vásárlói szájhúzogatás. Holott a feltételek rendelkezésre álltak! Más eseteknél is gyakran azonosak a buktatók. Mert hiszen hivatkozhatunk színhibás kelmékre, melyek a legkorszerűbb szövő- és kikészítőgépekről kerültek le, nagy termelékenységgel kibocsátott, de mérethibás villanyszerelési cikkekre, zsírtól csepegő, agyonsózott húsipari töltelékárukra, bár félautomata berendezéssoron állították elő azokat, s falburkoló csempékre, melyek mázát néhány hónap elteltével pókhálószerűen vonják be a repedések, holott a gyártó gépeket a nemzetközi élmezőnybe tartozó cégtől vásárolták. kemény valutáért. Elhárítva a végletesség veszélyét: nem csupán, nem kizárólag ilyen okok következménye a jó lefokozása. Előbb ugyan a lakossági fogyasztásba kerülő árukat említettünk, de nyugodtan bővíthetjük a kört a termelőeszközökre, beruházási javakra, sőt az alapanyagokra is, mert azoknál sem más a helyzet. Az okok szövevényében a felületes technológiai előírásokat éppúgy megtalálhatjuk, mint az import rossz megválasztását — amikor figyelmen kívül hagyják az importberendezések anyagminőségi igényeit. Éppen a jelzett szövevényesség miatt a cselekvésnek nem egyetlen irányát kell kutatni, hanem utak hálózatát. Érdekes módon, a legkönnyebben föltárható forrás, az apró mulasztások terepe szinte érintetlen. Valahogy kényelmetlennek, kellemetlennek érzik — tisztelet a kivételnek — társak és irányítók a megszólalást, a feddést, s ha kell, a felelősségre vonást. Inkább morogva vagy közömbösen tudomásul veszik, megint nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene. Az egyik nagyüzemben kiállítást rendeztek a különböző hibák miatt selejtre sikeredett termékekből. Odaírták melléjük, mit ér az árucikk, mi okozta a hibát, s ki követte el! Azt a felzúdulást! A rendezők visszakozni kényszerültek; bár a nagy sikerű. kiállítás néhány napig még látható volt az ebédlő előterében, a táblácskák eltűntek, névtelenné vált a megnevezett vétkes, s ettől megnyugodtak a kedélyek. Holott éppen a nyugtalanságra kaptak erőteljes indíttatást, ám ahogy ők, mások sem fedezik fel, miféle partokat mosnak el, omlasztanak le az apró mulasztások, fegyelemsértések búvópatakjai. MÉSZÁROS OTTÓ A MALYI TÉGLAGYÁR ÉRTESÍTI VÁSÁRLÓIT, hogy egyes osztályos válaszfaltégla termékeit 18 százalékos ár engedni éuny el értékesíti AMÍG A KÉSZLET TARTI Megrendelés esetén HÁZHOZ SZÁLLÍTÁST IS VÁLLALUNK! Érdeklődni és befizetni a Mályi Téglagyárban lehet. Színe és /V . r | • jonakjci Itt a lakás, hol a lakás? Az idősebbek bizonyára emlékeznek az „Itt a piros, hol a piros?” — játékra. Nem kellett hozzá más, mint két söralátét, és egy ügyes kezű ember — minimális tőkével. Az egyik korong alját befestette pirosra, a másikét nem. Ha akadt egy balek, aki állta, a tétet, a monacói krupiék szegény rokona tologatni kezdte a lapokat: „Itt a piros, hol a piros?” Aki eltalálta, az nyert. Mondanom sem kell, hogy, ha feltűnt a közelben a biztos úr, villámgyorsan felszámolta a vállalkozását a ügeti szerencsevadász és odább hurcolkodott néhány paddal. Azért idéztem fel a már- már elfeledett szerencsejáték fortélyait, hogy az anti-vi- lág dolgaiban járatlan ifjak is megértsék, miért jutott eszembe 'mindez a lakásel- osztással foglalkozó ülésen. Nos. azért, mert egyesek úgy vélik, ma is lehet „keverni.”, csak nem söralátétekkel, hanem lakásokkal. Igaz. hogy az utóbbiakkal nehezebb, de a tét is jóval nagyobb. Kapott valaki — munkahelyi támogatással — egy lakást. Az előírások szerint az lyen otthont öt évig nem lehet eladni, a jogászok nyelvén: elidegeníteni. Az úr — vagy nevezzem inkább játékosnak? — mégis eladta, de csak úgy szűr alatt, a hatóságok megkerülésével. A lényeg: nem írták át a lakást Most jön a következő húzás: játékosunk vásárolt egy újabb lakást mégpedig olyat, ami szintén nem volt elidegeníthető, következésképpen ezt sem írták át. Mivel az volt a látszat, hogy nincs ingatlana, igényelt tanácsi lakást. Csaknem meg ■ is kapta. Csaknem — mondom. mert amikor már úgy vélte, balekot fogott, jött a „biztos úr”. Persze nem bab- mérő-csákós, harcsabaj uszú, kardos ember, hanem egy szürke kis hivatalnok személyében. Gyanítom, hogy „súgott” is valaki, aki jól ismerte és rosszallta játékosunk üzelmeit. de az ügy kimenetele szempontjából ez közömbös. A fontos az, hogy nem nyert az illető. Itt a lakás, hol a lakás?! — játsszák ezt másképpen is. Például úgy, hogy bediktálnak néhány gyereket. A gyerekek száma ugyanis jelentősen alakítja a pontszámot, és csökkenti a várakozási időt. Történetesen van is az igénylőnek gyereke, csupán azt felejti el közölni, hogy az „állam bácsi” gondoskodik róla. Az „állam bácsi” ugyanig jó bácsi és néha jobban szereti a gyereket, mint az édes szülőanyja. Aztán van, aki olyan gyerekre hivatkozik az igénylésnél, aki szintén létezik csak éppen másutt, másnál. Az illető csupán tartásdíjat fizet utána. Szóval, ördóngösen keverik egyesek, mégis egyre rosz- szabbul megy nekik a bolt. Manapság ugyanis alaposan utánanéznek a dolgoknak a lakáshivatalban, és a játékosok rendszerint vesztesként hagyják el a terepet. Vesztesként? Aki nem nyer. még nem feltétlenül veszít. Ahogy mondani szoktuk: marad a pénzénél. Marad ám, ha hagyjuk! (bckes)
