Déli Hírlap, 1978. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1978-05-22 / 118. szám

Minden második panaszt orvosoltak (Folytatás az 1. oldalról) Az összes panaszügy felé­ben intézkedni lehetett. Ez jó arány, s azt igazolja, hogy a dolgozók közérdekű beje­lentéseinek, javaslatainak, panaszainak intézése megfe_ lelő az SZMT-nél. Ugyanak­kor az elnökség rámutatott: a tanácsadó irodán ügyeleti szolgálatot ellátók munkáját tovább kell javítani. A pa­naszok intézése fontos poli­tikai kérdés — fogalmazták meg —, s a bizalom meg­tartásának és megszerzésé­nek egyik fontos eszköze. Felhívta az elnökség a fi. gyeimet arra is, hogy to­vább kell erősíteni azt a szemléletet, amely szerint a dolgozók ügyeinek intézése ott lehet a leghatékonyabb, legmegnyugtatóbb, ahol a legtöbb információ áll ren­delkezésre az érdekek egyez­tetéséhez. E szemlélet erő­södését jelzi az is, hogy ta­valy a vitás ügyek 56 szá­zalékát a területi és me­gyei bizottságok oldották meg. Annál inkább nem érti meg sok panaszkodó, hogy a vitás kérdéseket legeredmé­nyesebben helyben lehet megoldani. Sokan, ahogyan azt mondani szokás, felsőbb fórumokhoz fordulnak, nem gondolva arra, hogy ezzel so­kasodnak a különböző he­lyeken az ügyintézők mun­kák egy panasz kivizsgálásá­ra a szükséges idő többszö­rösét keli fordítani. Divat, hogy a legérdemesebb a fő­városban panaszkodni. A ta­valyi 175 panaszból például csak 49 érkezett közvetlenül az SZMT-hez, ám például 70 a Rádiótól és a Televízió­tól, 9 a Népszabadságtól, 14 a SZOT-tói, 8 a Népszavá­tól... Vagyis: kerülő úton, a sokkal hosszadalmasabb, több energiát felemésztő Borsod — Budapest — Borsod útvonalon. Hogy ez ne így legyen, helyben jobban ki kell hasz­nálni az üzemi és munka­helyi demokrácia különböző fórumait is. örvendetes pél­dául, hogy egyre többen for­dulnak vitás ügyeikkel a szakszervezeti bizalmiakhoz, akiknek megnövekedett ha­tásköre jó lehetőséget ad a panaszok helyben történő elbírálásához, megoldásához is. További csökkenést ered­ményezhet majd a panaszos ügyeknél — mint ahogyan már eredményezett is — a jogsegélyszolgálatok működ­tetése. Ny. I. Megyénk gyárai, üzemei évről évre szép számmal kép­viseltetik magukat a Budapesti Nemzetközi Vásáron. A Ti­szai Vegyikombinát új, modern csomagolóanyaggal, a zsu­gorfóliás sapkával a vásár nagydíját is megnyerte, a Lenin Kohászati Művek vásári dijat kapott. Felvételünk a De­cember 4. Drótművek pavilonjában készült, chol szinte a gyár teljes termékskáláját bemutatják. Az eggyé lett két vállalat tél éve Hogyan sikerült a házasság7 Akik mór tapasztalták, tud. jók: két embernek összerá­zódni a házasságban, nem megy egyik napról a má­sikra. Mondják: lakva is­merik meg egymást. S az alkalmazkodás képességét mindenkinek önmagában kell kifejleszteni. Átvenni a partnertől a jó tulajdonsá­gokat, s lefarigcsálni a rosszat. Nos. így van ez talán, ha két vállalat köt házasságot, ami manapság gyakran meg­esik. Mindkét fél vár vala­mit az eseménytől, és főleg jobbat, mint ami eddig volt. Mi is hírül adtuk az eggvé- olvadást: január 1-én a ka­zincbarcikai Borsodi Vegyi- kombinát és a Miskolci Mű­anyag-feldolgozó Vállalat egyesült. AZ ISMERKEDÉS ÉVE A „menyasszony”, aki jó­szerivel csak a több száz szorgalmas munkáskezet ad­ta hozományba, a milliárdos „vőlegényben” bízik, hogy e kapcsolat sokat hoz a sajátv s a népgazdaság konyhájára is. Minden bizonnyal így tör­ténik majd. Szabó Kálmán főkönyvelővel beszélgettünk. — A Borsodi Vegyikombi­nát igazgatója. Körtvélyes István azt mondta: — Ez az év az ismerkedés, a kapcso­latteremtés esztendeje. Az idén nem történnek hát eget rengető dolgok itt, Mis­kolcon. Szinte a teljes önál­lóságot megőrizve folytatjuk a termelést; a kisebb soroza­tok és a gazdaságtalan ter­mékek egy részét már átad­tuk szövetkezeteknek és ki­sebb vállalatoknak. A jövő perspektívája, hogy itt gyárt­juk majd a BVK összes, fröccsöntött termékét, hogy kifejlesztünk egy komoly müanyag-fedolgozó gyárat. AZ l-RE A PONTOT — Meg kell vallani, hogy egy ötezres gyár szervezeti életebe bekapcsolódni nem megy egyik napról a másik­ra. Ha mindenki a képessége legjavát adja, akkor is óha­tatlanul lelassul az itt meg­szokottól az ügyek, az "'átira­tok átfutása. No. és a tele­fon. Könnyebb felhívni Bu­dapestet közvetlenül, mint Kazincbarcikát. Gyakran elő­fordul: beleszól a telefonköz­pontos, torlódás, bontok. Kö­nyörögni kell, hogy befejez­hessem a mondatot, hogy az i-re feltegyem a pontot. — Minden héten eljön Pászty György, a pvc- gyár vezetője, hiszen mi hozzájuk tartozunk szer­vezetileg. De folyamatosan ismerkedünk és tanácskoz­zunk a technológiai, az energiagazdálkodási, a köz- gazdasági és számviteli fő­osztályok vezetőivel és mun­katársaival is. Nem is kí­vánhatjuk, hogy ennél töb­bet foglalkozzanak velünk, amikor Europa egyik legna­gyobb pvc-gyárának üzembe helyezése nyomja a vállukat. — Minden ünnepségre meghívnak bennünket. Már két autóbusszal jártak ott gyárlátogatáson a dolgo­zóink, és emlékezetesek vol­tak a találkozók. A Buda­pesti Nemzetközi Vásáron már közös pavilonban szere­pelünk. De azt is hozzáte- hetem, hogy az átállás miatt nem szenvedett csorbát a la­kosság ellátása. Több mint kétmillió terméket gyártot­tunk az első negyedévben. JÓN A HOZOMÁNY — És meg lesz-e a beígért hozomány, azaz a fizetés- emelés ? — Örömmel mondhatom, hogy igen. Az ígéret úgy szólt, hogy közelíteni fogják a mieink bérét a BVK-sok 'átlagos bérszínvonalához. Nos, a legutóbbi ünnepélyes munkásgyűlésen Glódy And-, rás, a gyárvezetőnk bej ölel­te Ue: a következő boríték már vastagabb lesz —, főleg a munkásoké. O E. Vlf-veléllei A Borsodi Vegyikombinát miskolci műanyagfeldolgozó üzemében a múlt héten bo­nyolították le'az üzemi VIT- vetélkedőt, amelynek Kérdé­sei a kubai forradalomhoz, és a régi VIT-ek történetéhez kapcsolódtak. A győztes csa­pat tagjai Bartha Ernő, Ko­vács Zoltán. Cseh Ernő, Ko­vács József és Raj dós Lajos voltak. Az első három he­lyezett csapat tagjai könyv- jutalomban részesültek. Állami vagy népi ellenőrzés? A Lenin Kohászati Művek munkásszállásán ma érdekes előadást hallgathatnak meg az érdeklődők dr. Tímár Lászlótól. A téma az állami és népi ellenőrzés különbö­zősége, egysége. 11 jé lefokozása Szépből csúnyát, jóból rosszat csak oktondi csinál. így hangzik az évszázadokat megélt bölcsesség, amit már az ókori Róma polgárai helyeselve ismételgettek. Mert hiszen miféle haszon, előny remélhető, származtatható abból, ha akár kezünk nyomán, akár valamilyeh tettünk következté­ben rúttá lesz az, ami előbb még. csábítóan szépnek látszott, s a jó eszköz használhatatlanná silányul?! Megengedhető-e, hogy a korszerű technika, technológia sokféle vívmányával élve, aprónak tűnő mulasztások, mel­léfogások, fegyelmezetlenségek miatt a végeredmény az el­érhetőnél gyatrább, kisebb értékű legyen? Természetesen a szónoki kérdésre csakis tagadással fe­lelhetünk. Az ilyesmi nem engedhető meg, a valóságban pedig a gyakorlatban seregestől találkozunk eseteivel, kö­vetkezményeivel. A példára támaszkodva folytatva az esz­mefuttatást: a bútorok kétharmada készül napjainkban úgynevezett öntött, azaz lakköntőgéppel fényezett felülettel. Az eljárás világszerte követett, korszerű, gépi eszközei meg-' bízhatóak. a lakkanyagok választéka bővül, minőségük egy­re jobb. Ennek ellenére az így előállított bútorok negyedé­nél fedez fel különböző hibákat a gyári minőségellenőrzés, a tárca szúrópróbaként ismétlődő vizsgálata, a kereskedel­mi minősítés. Az okok többfélék, előfordul például a kívá­natosnál gyengébb lakk használata más híján. Ám a hibák nagyobb része a technológiai előírások be nem tartásáig, vagy egyenesen megsértésére vezethető vissza. Arra tehát, hogy valakinek, valakiknek nem volt kellő figyelmük, tü­relmük úgy tenni a dolgukat, ahogyan azt illene. Ezért az­után túllépték — vagy nem érték el — az öntéshez szüksé­ges hőfokot, felületesen készítették elő a bevonandó anya­gokat, nem tartották be a lakkhoz keverendő adalékok elő­írt arányát. A következmény: a jó technológia, a megfelelő technikai eszköztár ellenére másod-, harmadosztályú minő­ség, csökkentett ár, vásárlói szájhúzogatás. Holott a feltéte­lek rendelkezésre álltak! Más eseteknél is gyakran azonosak a buktatók. Mert hi­szen hivatkozhatunk színhibás kelmékre, melyek a legkor­szerűbb szövő- és kikészítőgépekről kerültek le, nagy ter­melékenységgel kibocsátott, de mérethibás villanyszerelési cikkekre, zsírtól csepegő, agyonsózott húsipari töltelékáruk­ra, bár félautomata berendezéssoron állították elő azokat, s falburkoló csempékre, melyek mázát néhány hónap eltel­tével pókhálószerűen vonják be a repedések, holott a gyár­tó gépeket a nemzetközi élmezőnybe tartozó cégtől vásárol­ták. kemény valutáért. Elhárítva a végletesség veszélyét: nem csupán, nem kizá­rólag ilyen okok következménye a jó lefokozása. Előbb ugyan a lakossági fogyasztásba kerülő árukat említettünk, de nyugodtan bővíthetjük a kört a termelőeszközökre, be­ruházási javakra, sőt az alapanyagokra is, mert azoknál sem más a helyzet. Az okok szövevényében a felületes techno­lógiai előírásokat éppúgy megtalálhatjuk, mint az import rossz megválasztását — amikor figyelmen kívül hagyják az importberendezések anyagminőségi igényeit. Éppen a jelzett szövevényesség miatt a cselekvésnek nem egyetlen irányát kell kutatni, hanem utak hálózatát. Érdekes módon, a leg­könnyebben föltárható forrás, az apró mulasztások terepe szinte érintetlen. Valahogy kényelmetlennek, kellemetlennek érzik — tisz­telet a kivételnek — társak és irányítók a megszólalást, a feddést, s ha kell, a felelősségre vonást. Inkább morogva vagy közömbösen tudomásul veszik, megint nem úgy men­nek a dolgok, ahogy kellene. Az egyik nagyüzemben kiállí­tást rendeztek a különböző hibák miatt selejtre sikeredett termékekből. Odaírták melléjük, mit ér az árucikk, mi okoz­ta a hibát, s ki követte el! Azt a felzúdulást! A rendezők visszakozni kényszerültek; bár a nagy sikerű. kiállítás né­hány napig még látható volt az ebédlő előterében, a táb­lácskák eltűntek, névtelenné vált a megnevezett vétkes, s ettől megnyugodtak a kedélyek. Holott éppen a nyugtalan­ságra kaptak erőteljes indíttatást, ám ahogy ők, mások sem fedezik fel, miféle partokat mosnak el, omlasztanak le az apró mulasztások, fegyelemsértések búvópatakjai. MÉSZÁROS OTTÓ A MALYI TÉGLAGYÁR ÉRTESÍTI VÁSÁRLÓIT, hogy egyes osztályos válaszfaltégla termékeit 18 százalékos ár engedni éuny el értékesíti AMÍG A KÉSZLET TARTI Megrendelés esetén HÁZHOZ SZÁLLÍTÁST IS VÁLLALUNK! Érdeklődni és befizetni a Mályi Téglagyárban lehet. Színe és /V . r | • jonakjci Itt a lakás, hol a lakás? Az idősebbek bizonyára emlékeznek az „Itt a piros, hol a piros?” — játékra. Nem kellett hozzá más, mint két söralátét, és egy ügyes kezű ember — minimális tő­kével. Az egyik korong al­ját befestette pirosra, a má­sikét nem. Ha akadt egy ba­lek, aki állta, a tétet, a mo­nacói krupiék szegény roko­na tologatni kezdte a lapo­kat: „Itt a piros, hol a pi­ros?” Aki eltalálta, az nyert. Mondanom sem kell, hogy, ha feltűnt a közelben a biz­tos úr, villámgyorsan fel­számolta a vállalkozását a ügeti szerencsevadász és odább hurcolkodott néhány paddal. Azért idéztem fel a már- már elfeledett szerencsejáték fortélyait, hogy az anti-vi- lág dolgaiban járatlan ifjak is megértsék, miért jutott eszembe 'mindez a lakásel- osztással foglalkozó ülésen. Nos. azért, mert egyesek úgy vélik, ma is lehet „keverni.”, csak nem söralátétekkel, ha­nem lakásokkal. Igaz. hogy az utóbbiakkal nehezebb, de a tét is jóval nagyobb. Kapott valaki — munka­helyi támogatással — egy lakást. Az előírások szerint az lyen otthont öt évig nem lehet eladni, a jogászok nyelvén: elidegeníteni. Az úr — vagy nevezzem inkább játékosnak? — mégis eladta, de csak úgy szűr alatt, a hatóságok megkerülésével. A lényeg: nem írták át a la­kást Most jön a következő húzás: játékosunk vásárolt egy újabb lakást mégpedig olyat, ami szintén nem volt elidegeníthető, következés­képpen ezt sem írták át. Mi­vel az volt a látszat, hogy nincs ingatlana, igényelt ta­nácsi lakást. Csaknem meg ■ is kapta. Csaknem — mon­dom. mert amikor már úgy vélte, balekot fogott, jött a „biztos úr”. Persze nem bab- mérő-csákós, harcsabaj uszú, kardos ember, hanem egy szürke kis hivatalnok szemé­lyében. Gyanítom, hogy „sú­gott” is valaki, aki jól is­merte és rosszallta játéko­sunk üzelmeit. de az ügy ki­menetele szempontjából ez közömbös. A fontos az, hogy nem nyert az illető. Itt a lakás, hol a lakás?! — játsszák ezt másképpen is. Például úgy, hogy bedik­tálnak néhány gyereket. A gyerekek száma ugyanis jelen­tősen alakítja a pontszámot, és csökkenti a várakozási időt. Történetesen van is az igénylőnek gyereke, csupán azt felejti el közölni, hogy az „állam bácsi” gondosko­dik róla. Az „állam bácsi” ugyanig jó bácsi és néha job­ban szereti a gyereket, mint az édes szülőanyja. Aztán van, aki olyan gyerekre hi­vatkozik az igénylésnél, aki szintén létezik csak éppen másutt, másnál. Az illető csupán tartásdíjat fizet utá­na. Szóval, ördóngösen keverik egyesek, mégis egyre rosz- szabbul megy nekik a bolt. Manapság ugyanis alaposan utánanéznek a dolgoknak a lakáshivatalban, és a játéko­sok rendszerint vesztesként hagyják el a terepet. Vesztesként? Aki nem nyer. még nem feltétlenül veszít. Ahogy mondani szok­tuk: marad a pénzénél. Ma­rad ám, ha hagyjuk! (bckes)

Next

/
Oldalképek
Tartalom