Déli Hírlap, 1978. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1978-05-22 / 118. szám

„Tilalmas a halászat ehatta” Turistapiac — szerdán és pénteken Jó járású lónak... Szezon előtt Szilvásváradon A Szalajka völgyét nem le­het nem szeretni, nem cso­dálni, s nem lehet újra fel nem fedezni. Párálló, süve­ges csúcsok közül úgy buk­kan elő Szilvásvárad, mint az ökölből tenyérré szelídülő kézben tartott ékszer. A helybeliek a vállukat vo- nogatják. Kicsit talán már unják is a nagy nyüzsgést. A csaknem kétezer lelket szám­láló településen az országos átlagot bőven meghaladja az egy lakosra jutó bámész és mindenre rácsodálkozó turis­ták száma. A szilváról vagy a szil-vasról? A velencei polgár nem megy szájat tátani' a Szent Márk térre, a pisai lakos nem zarándokol a ferde to­ronyba. A szilvásváradiaknak megszokott látvány az iram­ló ménes, a szép tartású ló, de nem ájulnak el a külföl­di rendszámú Mercedesektől, Fordoktól sem. Nagy hagyományú, nagy sorsú nép lakja ezt a tele­pülést. A jelen krónikáját táplálja a sokszínű múlt. Azon persze lehet vitatkozni, hogy a község neve honnan vette eredetét. A szilváról-e? A Fazoláék által gyártott szilíciumdús nyersvasból, a szil-vasról-e? Vagy a fában gazdag vidéket hívták-e er­dősnek (az erdő latinul sil- va). azaz szilvásnak? Mennyi titok, mennyi szép rejtély ezen a titokzatosan szép tájon! És mi minden­nel próbálkoztak, kísérletez­tek itt?! Olvasztottak vasat, fűtöttek üveghutát. főztek hamuzsírt. Halásztak is, so­kak szerint a pisztráng ős­honos errefelé. (Az egyik küszöb alatt vashíd-lapot ta­láltak. talán az 1700-as évek­ből maradt fenn. a Kegle- vichék idejéből. A felirata: „Tilalmas a halászat ebat- ta”). Saiátosan mély fejkitűzés... A szépségében is rideg, vagy ridegségében is szépsé­ges táj megedzette az embe­reket. Följegyezték, hogy e szilvási favágók percenkéiv 74-szer húzták oda-vissza a a kétfogantyús erdei fűrészt, míg az alföldi munkások ere­igazgatója, Kovács Mihály joggal lehet büszke a lovak­ra. A fogatversenyeken már évek óta a szilvásváradi pacik uralják a mezőnyt. Nemcsak ő állítja: Európa öt lipicai törzstenyészetének ez a legjobbika. Pedig itt csak negyedszázada foglalkoznak lovakkal. Ám a szakmai hoz­záértés és a rendhagyó föld­rajzi, klimatikus adottságok meghozták az eredményt. Idézet a vendégkönyvből Az idén három nagy ver­senyt rendeznek Szilvásvára­don. Az elsőt május 27-én és 28-án. Várják a versenyző­ket és várják a vendégeket. Egy nemrég megjelent ide­genforgalmi prospektus jog­gal, okkal állítja, hogy „a gazdaságban elsősorban az ál­lattenyésztés és az idegenfor­galmi ágazat képezi a gazdál­kodás fő profilját”. (Tenyész­tenek még birkát, nevelnek libát, termelnek tojást.) Az ország sok tájáról, és sok országból ide ránduló idegen a tájhoz illő kiszolgá­lásban részesül. Két éve ké­szült el a lovaspálya, s ta­lán jövő év végére tető alá kerül az ország legnagyobb fedett lovardája is. Egy hó­napja sincs, hogy felavatták a Hotel Lipicait, ahol egy kétágyas szoba egy napra annyiba kerül, mint egy órás kocsikázás a híres négyes fogattal. Szilvásvárad képzeletbeli emlékkönyvében gyűlnek a sorok. Nap nem múlik el ne­ves vendég, vagy iskoláscsa­pat nélkül. A sok bejegyzés közül csak egyet idézünk, a lovasmúzeum vendégköny­véből. A Budapesti Állator­vostudományi Egyetem hall­gatói ezt írták május 6-án: „Nagy áhítattal néztük vé­gig a csodálatos kiállítást és jövendő „pácienseinket”, a bámulatos törzsméneket.” (brackó) ik Alkalmi bemutató, csak turistáknak... jéből negyven-ötven húzás­nál többre nem tellett. És most is, aki nem a szomszédos Bélapátfalván, a cementgyár építésén dolgo­zik, vagy nem Ózdon keresi a kenyeret; az lovat te­nyészt, állatot nevel. A korabeli feljegyzések sze­rint a két világháború között száz lovat tartottak Szilvás­váradon. Sokkal több ugyan ma sincs, de a szarvasagancs­ba foglalt, B betűs sütési je­lű bükki ménes világhírű. Egyetlen szakkönyvből sem hiányzik a lipicai fajta itt te­nyésztett remek példányainak jellegzetes leírása: elegáns mozgás, magas nyakillesztés, sajátosan mély fejkitűzés ... A 2700 hektáros területen gazdálkodó állami gazdaság Eladni lehet venni nem? Kezemben a karkötő még nem volt időm eltenni, pár perccel ezelőtt vettem — po­tom pénzért, 75 forintért. Borostyánk!) (Vagy csak utánzat?) — Forint? Mennyi? — No, ezek itt engem a karkötővel külföldinek néznek... — Nem eladó... — Á ..! Magyar? Bocsá­nat. de azt hittem .. Hol vette? — Megmondom, s az illető keresztülnyomakodja magát a tömegen. Nehéz munka, annyian vannak, hogy -gy tűt nem lehetne leejteni, s mindenki egy kis területre tömörül. A fejek összeérnek... ÁLLANDÓ KUNCSAFTOK Miskolc turistapiacán va­gyunk, a Zsarnai telepen. Egyéb névváltozatok: zsibon­gó — a megnevezés helytál­ló —, illetve ócskapiac. Ez viszont már nem nagyon igaz. Az áruk többsége, nyolcvan százaléka új, s a nyolcvan százalék zöme „me­nő” külföldi cikk. Gondo­lom én, mert bóvliért biztos nem tiporják egymást eny- nyire az emberek. A vissza­visszatérő kuncsaftok... Pedig a placc nagy, len­ne hely bőven mindenkinek. Csak hát beljebb már hely­pénzt kell fizetni. Az viszont igaz, hogy minek odamenni, mikor a portékát itt is meg­veszik, hisz a „látogatók” szerda és péntek reggelente alig várják az első nem ma­gyar rendszámú kocsit és az első nem magyar szavakat. S az is igaz, hogy ezen a „külterületen” rontják a vá­rosképet. De ki törődik ez­zel. A egyárusító egyedül van, nem tud rendet terem­teni. A rendőrség és a pénz­ügyőrség pedig nem állhat ott nyitástól zárásig. De Miskolc még mindig jobb helyzetben van, mint Budapest. Gondoljunk csak a Garai téri piacra, a Baross szobor környékére, vagy a Keleti pályaudvarra. A fő­város közepén üzletelnek! Épp ezért vetődött fel Pes­ten is egy turistapiac léte­sítésének gondolata... KÉZRŐL KÉZRE Papírdarabka, farmernad­rág. A papíron egy szám: 1500. Gondolom, forintot je­lent. A farmer árát. A szá­mok nyelve mindenütt kö­zös. Toll nyúl a papír felé, s az 1500 helyett 1300 az ér­vényes szám. Fej rázás ... Ez is közös: azt jelenti, nem... Majd csak megegyeznek ... Kérdések, amelyeket ma­gamban, magamnak teszek fel: Szatyor, s benne vagy száz darab különböző ár­nyalatú rúzs, szemhéjfesték, parfümök, spray. Hogy jött át a határon? Azt nem kér­dezem: minek, vagy kinek. Az ára? Nos itthon is majd’ ennyibe kerülne — de ez külföldi. Élénkpiros színű nem volt — azt kerestem. Elektromos gázgyújtók és gyaluk, köszörűgépek, mini­televízió — egy-egy darab belőlük talán ajándék. De ha már több • van? Több van... — Ezt vegye meg... — az árus kezében öngyújtó — 120 forint. — Érdekes, vagy öt perccel ezelőtt ezt egy másik árus kínálta. Csak az papírcetlivel. Ö nem tudott magyarul, s mintha a papí­ron a százas szám díszelgett volna ... Hanglemez és nyugati va­luta ... Ez is van itt. Piac a javából... MINDENKI SZABÁLYSÉRTŐ Vám- és Pénzügyőrség épülete, délután. A pénz­ügyőrök és a rendőrök he­tek óta rendszeresen razzi­áinak a turistapiacon. S, sajnos, nem is akármilyen eredménnyel. Most is nyolc­tíz, különböző állampolgár­ságú személy vár nyugalma­san, vagy kevésbé nyugalma­san sorsára. Néhány asszony sír, és káromkodik. Legalább­is ezt értem ki hanghordo­zásukból. — A farmer még mindig sláger — mondják a pénz­ügyőrök — de lassan kiszo­rítja a többi cikk... (Ide kívánkozik egy megjegyzés: a farmerek között felfedezni olyan márkás nadrágokat is, amelyek magyar üzletből származnak. És néhány mondat a sza­bályok — szerintem — elég­gé űrzavaros világából. Kül­földi személy behozott áru­ját (5 ezer forintig vámmen­tesen hozhat be, és 5 ezer forint felett vámot kell fi­zetni) eladhatja, csak éppen magyar állampolgár forintot nem adhat érte. Mert az már szabálysértés. Eladni szabad, megvenni nem. Most utólag bevallom, szabálysértést követtem eh Megvettem a karkötőt... (illésy) Motelt kap Kövesd Már megkezdték Mező­kövesden, a Zsóri hőfürdő szomszédságában az új, ezer személyes autóskemping építését. Huszonhárom millió forintos költséggel alakítják ki az új idegenforgalmi lé­tesítményt. A mezőkövesdi autóskempinget a jövő évi idegenforgalmi szezonra ad­ják át rendeltetésének. Salgótarjáni sárkányrepülők Sárkányrepülő kör alakult Salgótarjánban. Tizenkét tágja — fiatal munkások, technikusok, tanárok, mér­nökök — a kazári fekete- völgyverői Kopaszhegyen kezdte meg a gyakorló re­pülést. Szárnypróbálgatásai­kat naponta népes közönség érdeklődése követi. A salgótarjáni kör a Bu­dapesti Sárkányrepülő Klub védnöksége ’ alatt működik — egyelőre kölcsöngépekkel. Az első gyakorlótáborozás után a kör tagjai „A” vizs­gát tesznek. jjf A lófejemblémás új szálloda, 91 vendéget fogadhat. a Hotel Lipicai. Egyszerre Könyv a könyvnapra „A magyar népi demokrá­cia története 1944—1962” címmel új, gyűjteményes munka jelenik meg a Kos­suth Könyvkiadó gondozásá­ban. A kötet hazánk felsza badulásától, a népi demokra- tiku_ hatalom megszületésé­től a szocializmus alapiainak lerakásáig terjedő, immár történelmi korszakot mutatja , be — miként a szerkesztők. Jakab Sándor és Balogh Sándor — a könyv megjele­nése alkalmából tegnap ren­dezett tájékoztatón a Ma­gyar Sajtó Házában elmon­dották. A kötet a könyvna­pon jelenik majd meg. „Csak május 31-ig”! CIPÖVÁSÁR A BORSODI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI VÁLLALAT Széchenyi út 30. sz. alatti (régi NYLONBOLT) üzletében 30—60 százalékos engedmény Többek között: Fiú félcipő, 31—40. szám, mérettől függően Női félcipő Női félcipő Reklámár 40—80 Ft 99 Ft 88 Ft CORSO CIPÖNAGYKERESKEDELMI V. BORSODI RUHÁZATI KISKER. V. + A legbecsesebb a világosszürke. A lipicai ló hétéves ko­rában éri el végleges színét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom