Déli Hírlap, 1978. április (10. évfolyam, 77-100. szám)
1978-04-17 / 89. szám
a miskolciaké a szó Légkompresszor kerestetett Hogy végül is hány napjába, nyugtalan éjszakájába, idegsejtjébe és telefonjába került Rozmaring Elemérné kollégiumi igazgatónak, míg sikerült egy lOü köbméter/óra teljesítményű légkompresz- szort kölcsönkapnia, azzal ma már őmaga sem törődik. Boldog, mert sikerült, örül, hogy van. Hogy minek kel» egy kollégiumi igazgatónak légkompresszor? Azt tőié tudom, miután a szükség kényszerítelíe le.eménnyel már a sajtó segítségét kérte a kölcsönkapható kompresszor felkutatásához. A történet egyszerű. A Kossuth Zsuzsa leánykollégium műemlék épülete halasztást nem tűrő javíiásra-felújításra szorul. Nyolcvan vidéki diáklány otthonáról lévén szó, no meg arról, hogy a tanév javában tart, nincs lehetőség „szabályszerű” tárgyalásokra, ügyintézésre. Kivitelezőt Heves megyében találtak, s hálásak a hevesieknek, amiért vállalták a munkát. Csakhogy az utólagos falszigetelés elengedhetetlen munkaeszközét — a már ‘említett légkompresszort — a hevesi építők nem trillák biztosítani. S mert ezen múlik, hogy végül is holnap elkezdhetik a munkát vagy sem, a kollégium igazgatója vállalta: megpróbál két hétre — tisztes bérleti díjért — kompresszort szerezni. Vállalatok tucatjait kereste meg telefonon, külön-külön ecsetelte helyzetüket, s kért, olykor rimánkodott, jó ideig eredménytelenül. Hogy „félidőben”, vagy azon túl jutott eszébe a sajtót is bevonni az „akcióba” — nem is kérdeztem. Mindenesetre készséggel fogalmaztuk meg a „felhívást”: akinek van egy nélkülözhető ilyen és ilyen légkompresszora^ kölcsönözze két hétre. Ám mie’.őtt közlésre kerülhetett volna, az igazgatónő telefonált: köszöni, már sikerült kapnia, a BAÉV segíti ki őket az égető gondból. Jó lenne viszont, ha a nyilvánosság előtt is megköszönhetné a BAÉV-nek a megértő segítőkészségét, amely 80 diáklány zavartalan kollégiumi elhelyezését garantálja majd. Ennyi a történet. Hogy végül is mégsem tudok lelkes köszönetét fogalmazni a végére, s fanyar maradt a számíze a história útin, az két dologból^ következik. Máig sem értem, miért éppen a kollégium igazgatójának kellett a hivatásától oly távol eső ügyletre pazarolni energiáját-ide- jét? S nem értem, miért érezzük hálára kötelezve magunkat — szinte kivétel nélkül — minden esetben, ha valami, közösségi érdeket szolgáló ügyben segítséget kapunk. Mintha legalábbis személyes, szívességet tennénk az ilyen és ehhez hasonló ügyekben eljáróknak. És ha csak ők érzik így! Addig nincs baj. A baj ott kezdődik, ha R. É. segítőik ezt el is hiszik! Ideiglenesnek Az avasi lakótelepre közlekedő 32-es autóbusz megáll az iskola előtt is, ahol a közelmúltban 1 járdakockákat raktak le. Tudjuk ugyan, hogy ez csak ideiglenesen van így, de sovány vigasz. A járdalapok ugyanis a sok esőzés és a nagy forgalom miatt elmozdultak a helyükről, s bizony többnyire akrobatikus mutatványnak is beillene, míg megállunk rajtuk. Balesetveszélyes miattuk az autóbuszról való leszállás is, hiszen könnyen megrándulhat — rosszabb esetben ki is törhet — az ember lába. A végleges megoldásig legalább kísérjék figyelemmel ezt az útszakaszt, s gonis csalafinta... doskodjanak a közlekedés biztonságáról. Érsek Sándorné Miskolc, Középszer u. 26. sz. A mozilátogatók „mumusai” Aki szórakozni szeretne, csak megerősített idegekkel menjen a Béke moziba. Mert: leszámítva a kényelmetlen székeket, az itt-ott málladozó falakat, baj van a közönséggel! Nem először tapasztaltam, hogy sok százunk szórakozását teszi élvezhetetlenné egy-két magáról megfeledkezett fiatal. Ízetlen. közönséges beszólások, székek és ülések nyikorgása (ami, sajnos nem is nehéz!), durva „röhejek” váltogatják egymást. Ezeken túl, az áp- , rilis 10-i — esti — előadáson újabb jelenséggel találkozhattunk. A vetítés alatt népvándorlás kezdődött, mintha a pesti Híradó moziban lettünk volna. A ki-be járkálok és a véglegesen távozók teljesen elrontották az esténket. Ami a legmegdöbbentőbb: ezeknek a „menő fejeknek” a megfékezésére évek óta nincs lehetőség. Az ilyen fiatalok minden szórakozóhely szégyenei, s nemcsak a mozilátogatók „mumusai”. Tanítunk, oktatunk, nevelünk az élet szinte minden területén. Ideje lenne arra is figyelni, hogy még e téren is van tennivaló. Mindenkit meg lehet tanítani arra, hogy mit szabad és mit nem! Él kellene kezdeni legalább azzal, hogy a moziüzemi vállalat ne csak a filmet biztosítsa, hanem annak zavartalan megtekintését is. Akkor talán az év végi mérleg is kedvezőbb lenne számukra. S. P. Miskolc így drága az utazás! Itt a tavasz! jelszóval, világos és vékony kesztyűt húztam a kezemre a minap, mielőtt villamosra szálltam. Az utasokra vonatkozó szabályok szerint a járművön kapaszkodtam. Meg is Még mindig időszerű! Pár hete már bemulattuk az Ady-hid legforgalmasabb sarkán rogyadozó úttestet. Aszályban csak a gépjárművezetők emlegetik az útjavítókat, esőben és eső után — sokáig! — a gyalogosok is. Hiszen, ha kávéskanállal hordták volna bele a bitument, az első kép közlése óta már el is feledkezhettek volna róla. Lehet, hogy az útjavítóknak nincs kávéskanaluk? • (Sz. Gy., Miskolc) A kiöregedett IKtck meglepetései „Szabadtéri klub” lesz a Tetemváron A tetem vari játszótér és környéke áliandó gondozásra szorul. Ennek segítésére szövetkeztek az MKV Előre szocialista brigádjának tagjai, s április 4. tiszteletére felajánlották: rendbe hozzák, s a további karbantartásáról gondoskodnak. A brigád tagjai — tizenketten vannak — villamoskocsi-vezetők. Bizalmijuk Séra István. Vállalásukat derekasan teljesítették. Sőt! Elhatározták, hogy — mivel a játszótér zöldövezetben van —, rendezik a környékén is a terepet. Ügy tervezik, hogy a beépítetlen Vértessy-szőlő területén teraszos rendszerű pihenőhelyeket alakítanak ki. Tervük megvalósítása soksok társadalmi munkaórát igényel. Ám ők lelkesen vállalják, hogy kialakítsák a kellemes környezetet, ahol a tetemvári, Szentpéteri kapui és Katowice utcai felnőttek pihenhetnek, ismerkedhetnek egymással. Ügy remélik: jó alapja lesz a pihenőhely az első, miskolci „szabadtéri klubnak”, ahová a belépés korhatár nélkül, bárki számára adott lesz. A brigád társadalmi munkáját a Hazafias Népfront, az I. kerületi tanácsi hivatal építési csoportja és a Miskolci Kertészeti Vállalat is jelentősen támogatja. A lelkes kezdeményezésért ezúton is szeretnének köszönetét mondani az MKV Előre szocialista brigádjának. Gáspár Sándor, Miskolc »32-es körzetének tanácstagja Szentpéteri kapu 19. sz. Tekintélyt a KRESZ-táblának! A Vásárhelyi utcában van a Miskoltti Mélyépítő Válla, lat egyik telephelye. Sódert, kavicsot szállító teherautóikkal igen nagy forgalmat bonyolítanak le. S bár ki van téve az utcában egy tábla, amely figyelmeztet a 20 km- es sebesség betartására, ezt a gépkocsivezetők többnyire figyelmen kívül hagyják. A megrakott, sebesen haladó teherautók rakományaikkal végigterítik az utcát, az ott lakók nem nagy örömére. Már többfelé szóvá tették az utcabeliek panaszukat — hiszen igen sokat kell takaríta*. niuk a kocsik után —, eddig azonban vajmi kevés az eredmény. Miért nem tartatják be a vállalatnál a géokocsi- vezetőkkel a szabályokat? — tette szóvá K. G. olvasónk. * Földes Gyula, a telephely vezetője elmondotta: nagy forgalmú utcáról van szó Vállalatukon kívül a Miskolci Építők, az ÉÁÉVy a Húsipar, a TÜZÉP (lovas) kocsijai is ezen az útvonalon közlekednek. A mélyépítők — saját kocsijaikon kívül — igénybe veszik a Volán- és az ÉPFU-bérkocsikat is. Nem_ lehet tehát csak a mélyépítőkre hárítani a felelősséget azért az állapotért, ami az úttesten uralkodik. A maguk részéről hetenként legalább egyszer — hét végén — letisztítják oz úttestet, az üzem bejáratától a Kruspér utca sarkáig. Az is igaz viszont, hogy hetek óta nem látnak egyetlen k^isztasfigi dolgozót sem, pedig erre a környékre is ráférve a rendszeres takarítás. ígérte: ismét felhívja a vállalathoz tartozó aé~*uorsii'ezetők figyelmét a KR.ESZ-*áblárax az előírás betartására. (Nyilván a többi. arrafelé fuvarozó vállalatnál sem ártana a figyelmeztet. Elvégre az a bjzonvos nem dekoráció. Bá** furcsa, hogv ez* me^ H'^ön is bizonygatni kell! A szerk.) lett az eredménye. Munkatársaim körében élénk derültséget keltettem fekete-csíkos kesztyűmmel. Még aznap délután — már kesztyű nélkül utazva —, feledtem a reggeli élményemet; meggondolatlanul kezet nvirítottam egv ismerősömnek. Félúton szerencsére visszarántottam jobbomat, s mindketten elcsodálkozva meredtünk a tenyeremre. Nem akartam hinni a szememnek. annyi kosz tapadt rá. Mindketten mást-mást gondoltak a látottak miatt. Ismerősöm talán azt, hogy én is gyarapítóm a szappankímélők táborát. Én meg azt, hogy ugyan mit fogtam már meg megint? A heti „teljesítményem” csúcsa viszont az volt, amikor világos ballonkabátomban — tüzetesebb vizsgálódás nélkül — ültem le közforgalmi járművünkön. Másnap vihettem a tisztítóba. Kormos városunk nyomaival úton-útfélen találkozunk. Nem lehetne kicsit gyakrabban takarítani villamosaink és autóbuszaink utasterét? Mert így bizony, nagyon sokba kerül egy utazás. Istók Laura Miskolc Nemrégiben fejeződött be a Dorottya u. 1. sz. alatti toronyház felújítása. Kicsit csalódtunk benne, mivelhogy sem akkor, sem azóta nem tettek semmit a liftek biztonságos használhatóságáért. Az egyik teljesen rossz maradt, nem működik, a másik meg folyton megakad, megáll. Nagyon régi, elévült liftekről van szó. Nincs olyan nap, hogy valamelyik lakótárs bent ne rekedne, s hosszú ideig a „foglya” marad, amíg kiszabadítják őket. A liftek használhatatlanságáról nem a lakók tehetnek. Itt nagyon régen, sok-sok éve kialakult lakóközösség van. Mi nagyon vigyázunk a bérházunkra. Ennek ellenére szenvedjük a kiöregedett liftek összes „meglepetését”. Laknak itt kisgyermekes mamák, akik szinte állandóan gyalog járhatják a kilenc emeletet, többnyire kisgyermekkel, csomaggal a karjukon. S itt a sok idős, beteg ember is, akinek két-három emelet „megmászása” már komoly megerőltetést jelent. Kérjük: a két lift közül legalább az egyiket sürgősen tegyék használhatóvá! S még valamit: amióta a felújítás befejeződött — pedig annak már van pár hónapja! — a lépcsőházak ablakait nem takarította, mosta le senki. Itt a szép tavaszi idő, csak éppen nem lehet az ablakon kilátni, olyan piszkosak. Kinek kell az ablaktisztítást végezni? Akire tartozik, miért nem végzi el? A ház lakóinak nevében: N Dr. Váradi Zoltán Hány ember fér el a DVTK-stadionban? Megnyitásakor 32—35 ezerről írtak. Március 15-én a Vasas elleni mérkőzésen a Déli Hírlap 16 ezer nézőt említett. Mivel kint voltam a meccsen és láttam, hogy oda mégegyszer annyi néző nem fért volna be, felötlött bennem: jó lenne végre tisztázni. hogy mi az igazság: tulajdonképpen hány ember fér is el a DVTK-stadionban? — írta levelében Pal- lagi Pál miskolci olvasónk. * Válaszunk: teljesen pontos adatot eszel kapcsolatban mi sem tudunk mondani. Az egyesület 24—25 ezer nézővel számol akkor, amikor már „egy gombostűt sem lehet leejteni” a lelátókon. Az állóhelyi szektorokban 16 ezren, a tribünön 1800-an, a korzón 1200-an férnek el. Ezen kívül még számos férőhelyet nem lehet pontosan' „bemérni”. Ez hozzávetőlegesen 5—6 ezer helyet ad. A DVTK-stadion fennállása óta eddig legtöbb közönséae az 1970-es SZUR-nak volt, amikor 26 ezer jegyet adtak el, de ekkor körülbelül kétezren a salakpályán elhelyezett alkalmi ülőhelyeken foglaltak helyet A legutóbbi DVTK—FTCf mérkőzésen 24 ezer volt a nézőközönség száma. Pocsékolunk, pazarolunk! A Stadion étterem és az ABC- áruház közötti dufart alól már csaknem egy éve csendesen foly- dogál egy kis „erecske”. A gödröt — ahonnan ered — egy leleményes ember lefedte ugyan egy kerek, utcai szeméttartóval Persze, a víz további folyását ez nem akadályozza meg, de legalább így nem okozhat a gödör balesetet. Csakhogy a kivájt mélyedésben felgyülemlett víz bűzlik. Csodálkozom, hogy senkinek sem jutott még eszébe, hogy megnézze, hannan ered Valószínűnek tartom, hogy csőrepedés van valahol, s ez okozza a megállíthatatlan vízfolyást, mely nem nagy látványossággal, de kitartóan és szép csendesen — a járdán keresztül! — folyik. A hosszú hónapok óta kárbaveA MISKOLCIAKÉ A SZÓ Szerkeszti: Radváoyi Eve Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 35?" Miskolc. Balcsv-Zsilinszkv út 15 Telefoos7ám: 18-221 szett víz mennyisége azonban figyelmet követel! ★ Ugyanezen dufart alatt parkolni tilos tábla van. Ezt azonban sokan figyelmen kívül hagyják, mert naponta 2—3 kocsi (néha több is) parkíroz ezen a helyen. De még csak véletlenül sem úgy, hogy egymás mögé állnának. hanem össze-vissza, hogy a közlekedést minél jobban akadályozzák. A furcsa az. hogy az épület háta mögött végig Darkí- rozóhely van. Miér nem oda állnak? Talán nem látják a táb- lát? Vagy egyáltalán nem érdekli őket? ★ Amikor a Stadion étterem te* tejét javították, akkor is tapasztaltam. bogy a kátrányos hordókat a füvön tárolják, s ott történik a „főzőcske” is. Most a kerületi tanácsház tetejét javítják, s ott is ugyanolyan módon főzik a kátrányt. Ezen a környéken mindenhol aszfaltbo- rítású utak, parkolók vannak. Nem lenne egyszerűbb azokon lebonyolítani ezt a munkát, mint kiégetni, tönkretenni a különben gondozott, tisztán tartott füves közterületet? P. L. Miskolc
