Déli Hírlap, 1978. április (10. évfolyam, 77-100. szám)

1978-04-28 / 99. szám

4 Ha zavar az avar... (Sólymos László felvételei) Pillanatképek — ünnep előtt Sátorverés a Csernyikben Nyitvatartási 1 napig Az ecsetvonások után va­lamilyen színt látni. — Fehér ez, vagy krém­színű? — Csak a villamossági munkák elvégzésére kértek fel. Nem tudok színeket zsű­rizni ... A Miskolc Vendéglátóipa­ri Vállalat egyik leendő ki­segítő pavilonjánál lestük el ezt a párbeszédet, a Csanyik- ban, ahol már tegnap nagy­üzemi szinten folyt a sátor­állítás. * A Miskolci Kertészeti Vál­lalat dolgozói az avart sö­pörték, gereblyézték, szállí­tották. — Mindenhonnan eltűnik az avar? — E pavilon mögül igen, de hát a többit ki győzné? A lányokra panasz nem le­het. Mintegy két órán át fi­gyeltük őket, a tízórait is ne­gyedórán belül fogyasztot­ták ... * A tavaly felállított köz­ponti színpad kőtábláira is rászorult a felújítás. Két if­jonc a BÁÉV-tői, ecsettel, festékesvödrökkel felszerelve, igencsak igyekezett. Pedig munkavezető sehol. — Meglesznek vele? Egymásra néznek, mintha csak viszontkérdeznék: — Tehetnénk-e mást? * A DIGÉP. saját sátra pre­cízen, pontos méretekre ké­szült. Egy ifjúsági brigád — legalábbis mi annak néztük — ténykedik, a kezükben kalapács, szög, mérőszalag, fűrész. — Benn, vagy itt jobb dol­gozni? Többen az égetően tűző áprilisi napra mutatnak, ami­hez bizonyíték a mezítelen felső. — Kettőt találhat... — Ott, fenn a fán, mi van? — Munkatárs. Ö fej, már­mint elektromosságból. Pa­vilonmegvilágítást készít. Le­hívjuk? Ettől elálltunk. * — Nem szabad a tolódesz­kára lépni. A MÁV-igazgatóság pavi­lonjában már a ponyvát emelték az elkészített faáll­ványra. Áz Egyetértés és a Béke—Barátság brigád dol­gozott azért, hogy elsejére a MÁV Miskolci Igazgatósága (pontosabban szólva a Tiszai pályaudvar) munkatársai, dol­gozói jól érezzék magukat. Ha már a ponyva fent van, ennek akadálya aligha le­het ... * A Nagy Lászlóról elneve­zett BÁÉV-brigád külön vál­lalással készít más vállala­toknak sátrat, pavilont A brigád tagjai nem egy szak­mából tevődnek össze: épp­úgy értenek a szerkezetlaka­tosi munkákhoz, mint az asz­taloshoz. — Elkészül időre? Na ja, de belső szerelés nincsen ... ! — A többi igen? — Mit lehet erre válaszol­ni... ? # Aki szakember, az a fán is tud szerelni... Fémvázas szerkezetet emel be egy daru. Az LKM pavi­lonja készül. A beemeléssel egyidőben a vázon négy-öt ember „lovagol”. Kezükben viláskulcs. A csavarokat a földről adogatja fel az Op- rendek Sándor-brigád' többi tagja, mert hogy ők készítik a reprezentatív helyiséget. — Melyik üzemtől van­nak? — A vasszerkezetitől, de nemcsak ez a feladatunk — pavilont is építünk, ennél lé­nyegesen nagyobbat. Igaz, hogy azt fából... * Csanyik, csütörtök délelőtt. Vállalatok, munkások, mun­kák ... A cél az, hogy május el­sején a dolgozók, a város­lakók jól érezzék magukat... D. T. B. A kéménykorrózió ellen Minő termelési tanácskozás Ma délután 3 órakor ün­nepi termelési tanácskozást tartanak a Miskolci Építő­ipari Vállalat dolgozói. A tanácskozáson megemlékez­nek a nemzetközi munkás- osztály nagy ünnepéről, majd kitüntetik az elmúlt évben legjobb munkát végző szo­cialista brigádokat. A „Vál­lalat Kiváló Dolgozója” ki­tüntetést 35-en kapják meg. Megjutalmazzák azokat is, akik a legtöbbet tették 1977- ben a gazdasági, a politikai és társadalmi munka külön­böző területein. Űj technológiai eljárást dolgozott ki az olaj- és gáz­égéstermékek által évente Borsodban is sok-sok millió forint kárt okozó kémény­korrózió ellen a Borsod me­gyei Kéményseprő, Tüzelés- technikai és Szolgáltató Vál­lalat és a Nehézipari Mű­szaki Egyetem Tüzeléstechni­kai Tanszéke. A kémények belsejét egy speciális beren­dezés segítségével a korrózi­ós hatásoknak évekig ellen­álló habarccsal vakolják. Az elmúlt évben már 10 ezer folyóméternyi kéményt védaek így meg Borsodban, az idén pedig 20 ezer folyó­méternyit vakolnak belülről. Sokat segít a népgazdasági vagyont őrző munkában, hogy a vállalat létrehozhat­ja új telephelyét, amely Borsod megye tüzeléstechni­kai bázisa lesz. A megyei ta­nács támogatásával épülő, mintegy 13 millió forintos beruházás még ez év végér elkészül, s ez a jelenleginél összehasonlíthatatlanul jobb körülményeket teremt a ké­ménykorrózió elleni küzde­lemhez Majd jövőre... Vendégváró Tapolca A tapolcaiak úgy tartják, hogy Tapolca csak holtidény- ben a tapolcaiaké. Ebben van is valami igaz­ság, hiszen szezonban a há­romszorosára is megnő a la­kosság száma. Hiányozni fognak viszont az idén a SZOT-üdülők. Pontosabban hiányozni fog közülük jó né­hány. Csató Aladárné, a SZOT üdülőjének főkönyvelője mondta el, hogy míg az IBUSZ-szobák egyre nagyobb kényelmet biztosítottak, szol­gáltatásaikkal szegényesek lettek a tapolcai SZOT-üdü­lők. Idén nyáron csak a Park üdülő fogad vendégeket. Átépítik a Kikelet A és Kikelet B épületet. A két üdülő várhatóan csak 1979 szeptemberétől fogadhat ven­dégeket, de akkortól télen is üzemel majd. Építkeznek az Avas üdülő­ben is. A tervek szerint itt a téli időszakban 100 fős SZOT-iskola működik majd. A nyári időszak ezentúl is a vendégeké lesz. Turnusonként 350 vendé­get fogadott Miskolc-Tapol­cán tavaly a SZOT. Idén alig 98-at. Mondják: érde­mes várni a jobbra. És hogy a számok ne té­vesszenek meg senkit a teg­nap tartott vállalati ünnep­ségen hárman kaptak Kiváló oklevelet, három házigazda brigád lett aranykoszorús, három ezüstkoszorús... Jövőre a vendégeknek lesz jobb. és nekik könnyebb ... B. G. Kevesebb a beteg Borsódban száz foglalkoztatott közül hat táppénzes állo­mányban van. Jó tíz esztendeje nem volt ilyen alacsony a táppénzes arány. Igaz, még mindig kedvezőtlenebb a hely­zet az országos átlagnál, de a különbség (0,4 százalék) soha nem volt ilyen kicsi. A borsodi helyzetet menti, magyarázza a nehézipar túlsúlyából adódó balesetveszélyesebb, egész­ségre ártalmasabb munkahelyek nagyobb száma, valamint a magasabb keresetből és az ipari munkásság kétlakiságá- bói következő — az őszi, tavaszi mezőgazdasági munka­csúcskor különösen jellemző —, fokozott „táppénz-hajlam”, A korábbi rossz statisztika oka lehetett az az orvosi gya­korlat, amely túlzottan is liberálisan bírálta el a kereső- képességet. Ezért aztán okkal állapította meg egy 1976- ban hozott kormányhatározat, hogy „a kialakult magas táp­pénzes arány nem áll összhangban a lakosság egészségügyi állapotával”. Azaz. nem vagyunk olyan betegek, amint arra a statisztika alapján következtetni lehet. Erről nemcsak a munkahelyi és szociális körülmények javulása, az egész­ségügyi ellátás minőségi növekedése győzhet meg bárkit, hanem az egészségünk védelmére és gyógyulásunkra for­dított kiadások nagysága is. Az állampolgári joggá lett egészségügyi ellátás átírta a statisztikát. A kimutatások szerint az egy borsodi dolgozóra jutó társadalombiztosítási és egészségügyi kiadások értéke az elmúlt hat év alatt meg­duplázódott, s ma már csaknem 13 ezer forintot tesz ki. Az összes egészségügyi kiadások egy év alatt Borsodban meg­haladják a 4,5 milliárd forintot A táppénzes fegyelem szigorodása és szigorítása természetesen nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy a beteg embert a kórházi ágyból erőszakkal rángatjuk vissza a munkapad mellé. A szigor a fegyelmezetlenek, a képzelt betegek, a lusták és lógósok esetében helyénvaló. Az állampolgároknak, s nem kis részben az egészségügyi szervek alaposabb és körülte­kintő munkájának tudható be, hogy például ma mintegy kétezer emberrel kevesebb van táppénzen, mint a nagyon kritikus 1975-ös év egy napján. Tehát: Borsod két .év alatt napi kétezer embert, azaz egy drótgyárnyi kollektívát nyert meg, illetve ném veszített el. Ha csak szerényen napi ezer forintos termelési értékkel számolunk egy emberre, akkor a haszon, illetve a be nem következett veszteség: naponta kétmillió forint. Ez évente félmilliárd forintnál többre rúg, s még mindig nagyon óvatosan számoltunk! Mint ahogy a szabadság sem jelent szabadosságot, az ál­lampolgári joggá lett egészségügyi ellátás sem azonosítható az öncélú joggyakorlással. Gazdasági feladataink megoldása nem hősi tetteket, nem mártír-feladatokat kíván. Oktalan­ság, butaság lenne a betegágyból kiugrasztani az embere­ket. Nem is erről van szó. De meg kell tanulnunk okosan, s ha úgy tetszik sportszerűen élni azokkal a jogokkal, ame­lyek segítségével nemcsak egészségesebben, hanem jobban is élhetünk. B. I. Május 1-től Autóbuszok, villamosok új menetrendje ♦ Az Avas-délről a nagyüzemekhez ♦ Gyorsjárat Görömbölyre ♦ Jó hír a Berekalja utcaiaknak A hagyományoknak meg­felelően, május 1-én üzem­kezdetkor lép érvénybe a Miskolci Közlekedési Vállalat nyári menetrendje. Néhány változásról kaptunk tájékoz­tatást az MKV forgalmi osz­tályának vezetőjétől. Mint megtudtuk, a leglé­nyegesebb változás az Avas­dél lakóit érinti. Annak el­lenére, hogy az Engels ut­cában az ideiglenes végál­lomás még nem készült el, sűrítik a 32 jelzésű járatokat, s emellett új járatot is indítanak, 33 jelzéssel. A 32-es a jövőben az egy­kori tapolcai autóbuszvégál­lomásig. a Szamuely, illetve Rudas László utcáig közle­kedik, s a Szemere utcából indul vissza az Avas-délre. A 33 jelű járat a Sportcsar­nokig a 32-es útvonalát kö- veti, majd innen a 21-es út­vonalán halad a Lenin Ko­hászati Művekig, s a Vas­gyári Kórház Rendelőintéze­te előtt kanyarodik be a Di­ósgyőri Gépgyárhoz, az 1/D végállomására. Így tehát megvalósul az új lakóte­lep közvetlen kapcsolata a nagyüzemekkel. Több mint a kétszeresére nő így a férőhelyek száma ezen az útvonalakon, ahol csúcs­időben 4—5, míg egyébként 7—8 percenként közlekednek majd az autóbuszok. Lényeges változás, hogy megszűnik a 4/A jelű járat, s helyébe 104 jelzéssel gyorsjárat lép, amely a Búza térről Gö- römbölyig közlekedik. (Megállóhelyei: Vörösmarty u.. Tapolcai elágazás, Hejo- csabai tanácsháza, Hambur­ger J. u.) Ezzel egyidőben megszüntetik Görömbölyről az úgynevezett műszaki já­ratok indítását is, átszállási feltételeket a Vörösmarty ut­cánál teremtenek a 21, 121 jelű járatokra a férőhelyek növelésével. A 104 jelű gyors­járat egyébként munkaszü­neti napokon nem közleke­dik. A Berekalja utca lakóinak régi nanaszát orvosolják az­zal, hogy átmeneti megol­dásként — amíg a Szinva- híd el nem készül — 69 jelzéssel a diósgyőri vá­rosközpontban lévő villa­mosvégállomásig körjáratot ' indítanak csúcsidőben 10, egyébként 20 percenként a lakótelepről. Ugyancsak lényeges változás hogy a Sajó utca rendkívül rossz állapota miatt — amíg el nem készülnek az útjaví­tási munkálatok — nem köz­lekedik a május 1-től meg­szokottan .a Vízitelepekre induló 17 jelű járat. Meg­szüntetik a 101 jelű gyors­járat papírgyári megállóját, a 101/B jelű viszont a jövő­ben egész nap megáll a Tü­zér utcában. Növelik a já­ratszámot délután és este. s 23.10-ig közlekedtetik a Ti­szai pályaudvarról a Martin­telepre a 23 jelű autóbuszt. A villamosközlekedésben annyi változás lesz, hogy a reggeli, délutáni és esti mű­szakváltáshoz igazodva rendszeres lesz a 3-as je­lű járat, ugyanakkor va­sár- és ünnepnapon is in­dítják a 2-es jelzésű villa­mosokat. Változás lesz május 1-től a jegy- és bérletpénztárak nyitvatartásában is. Széles körű felmérés alapján dön­töttek úgy, hogy a Szemere úti és a Marx téri pénztárak 23 óra helyett 20 órakor zár­nak, s a vasgyári, a kiliáni és a repülőtéri pénztárak munkaszüneti napokon csak 8.30-tól 16 óráig tartanak nyitva. A leglényegesebb változás az új menetrendben — amely már kapható a- jegy- és bérletpénztáraknál —, hogy nem lesz ezután téli és nyári változás, így e menet­rend 1979. május 1-ig érvé­nyes. <tóth)

Next

/
Oldalképek
Tartalom