Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-11 / 60. szám

A tizennyolcadik Istvánffy Gyula gyűjtőpályázat Ai idén immár a 17. Ist­vánffy Gyula gyüjtopályáxatot hirdette meg a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Tanács, kar­öltve számos megyei és városi rendező szervvel. A pályázatot meghirdető szervek nagy száma is mu­tatja, hogy a legszélesebb körű társadalmi mozgósítás­ról van szó. Az Istvánffy Gyula honismereti gyűjtőpá­lyázat az eddigiek folyamán igen hasznosnak bizonyult (időről időre hírt adtunk róla, hogy mivel gazdagították szellemi kultúránkat a kü­lönböző amatőr gyűjtők, illet­ve szakkörök), s minden le­hetőség megvan arra. hogy ez év októberében is több si­keres gyűjtőt, illetve dolgo­zatot köszönthessünk. Még akkor is. ha a pályá­zatok beküldésének határide­jéig tulajdonképpen már nincs sok idő. Aligha pályáz­hatnak ugyanis sikerrel azok, akik most kezdik a munkát, és 1978 július 31-ig be kell küldeniük a pályaművet. Azt sem hallgathatjuk el (már évekkel ezelőtt is szóvá tet­tük), hogy a pályadíjak bi­zony eléggé alacsonyak. A felnőtt kategória első díjának háromezer forintjáért nyil­ván csak azok a gyűjtők kez­denek munkához, akiknek egyébként is szép szenvedé- lvük a honismereti kutatás. Márpedig az volna a cél. hogy űj gyűjtőket és szakkö­röket vonjunk be a kutatás­ba. Ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy szavalóverseny első helyezettje magasabb összegben részesül. mint amennyit az ifjúsági kategó­riában pályázók első. illetve második díjért kaphatnak, akkor semmiképpen sem tű­nik ez a nagy körültekin­tést kívánó — esetleg a maj­dani foglalkozást eldöntő — munka vonzónak. A lentiek előrebocsátása mellett is nagy örömmel tesz- szük közzé a felhívást, mely ezúttal kiemelt témául java­solja egy-egy település föld­rajzi neveinek gyűjtését, a népi időjóslás és az időjós­láshoz kapcsolódó hiedelmek feltárását, egy település pa­raszti lakáskultúrájának le­írását, s egy termelőszövetke­zet történeti feldolgozását. Nem feledkeztek meg a pá­lyázat készítői a kihaló kéz­műves mesterségek szókin­csének. ismeretanyagának fontdsságáról sem. s ugyan­csak ajánlják egy-egy tele­pülés népszokásainak, mon­dáinak, gyermekjátékainak összegyűjtését. Az ajánlott té­mák között szerepel még ipari és mezőgazdasági üze­meink (főleg a kis- és közép­üzemek) történetének feldol­gozása. a gazdasági, szociális és kulturális változások re­gisztrálása. Különösen örü­lünk. hogy a szervezett mun­kásság kialakulásáról és har­cáról is várnak dolgozatokat, s munkáséletrajzok lejegyzé­sére is biztatnak. A pályázat természetéből következik, hogy elsősorban a helyszínen gyűjtött anyagra (nem pedig a vonatkozó szak- irodalom felvonultatására) kíváncsiak a pályázatot meg­hirdető szervek. A pályázat­tal kapcsolatban egyébként részletes felvilágosítást a Her­man Ottó Múzeumban kap­hatnak az érdeklődők. Gy ­Villantó Miről lesz szó holnap? A közgyűlésen való részvé­tel minden küldöttnek alap­szabályszerű joga és kötele­zettsége. Holnap délelőtt kilenc óra­kor tartja meg 1978. évi ren- .des, egyben 40. jubileumi küldöttközgyűlését az Észak­magyarországi Horgászegye­sület a Hámor étteremben. Veres László elnöki megnyi­tója után a vezetőség és a választmány beszámolója hangzik el a tavalyi közgyű­lés óta eltelt időszakról, a végzett munkáról, s megbe­szélik az idei feladatokat. Megemlékeznek az eddig eltelt négy évtizedről, majd az ellenőrző bizottság elnöke ismerteti az 1977. évi zár­számadást, a vagyonmérleget, illetve az egyesület pénztáro­sa az 1978-as év költségveté­sét. Január 1-től új halászati­horgászati jogszabályok van­nak érvényben, s ezért mó­dosítani kell az alapszabályo­kat. Ez a hetedik napirendi pontja a jubileumi gyűlés­nek. * A tavalyi év hazai rekord­listájával még nem tudunk szolgálni, ellenben a majdani összehasonlításra álljon itt az NDK listája. Csuka 13,1 kiló; ponty 13 kiló; süllő 5,8 kiló; sügér 1,5 kiló; kárász 1 kiló; angolna 1,5 kiló; harcsa 17, törpeharcsa 0,5 kiló; dévér- keszeg 3 kiló; sebespisztráng 2.7 kiló és compó 2,8 kiló. (Egy-két adatot a mi rekord­listánkon is szívesen lát­nánk.) * Másíél hét, s itt a tavasz; s lassan a horgászidény. Aki felszerelésének karbantartá­sát eddig elmulasztotta, an­nak az elkövetkező napokban nagyon kell igyekezni, ha a ..premieren” ott akar lenni. A botoknál a nyelet, a gyű­rűket és a kötéseket vizsgál­juk, erősítsük meg, és a meg­sérült régi lakk helyére újat vonjunk fel. Az orsóknál a leggyakoribb hiba a felkapókar rugójának törése, ezért ajánlatos minél előbb a peremfutó orsókat is felülvizsgálni. A műanyag zsinórokat két­évenként cseréljük, még ak- ko* is, ha azokon különösebb rongálódást nem veszünk észre. Évente legalább két­szer a zsinór erősségéről is meg kell győződni, mert kü­lönben a fárasztásnál járunk pórul. I. S. Az Avas Bútorgyárban kommunista szombat Az Avas Bútorgyár volt az egyik elindítója a moz­galomnak; egy-egy munka­nap, általában a szombatok jövedelmét ajánlják fel az üzemek, gyárak, a köz javá­ra. Hagyományaik értelmé­ben az idén két napot ígér­tek a bútorgyár szocialista brigádjai Miskolcnak; az el­ső kommunista szombat a mai napon volt. Reggel hat­tól egy műszakot dolgozott a gyár egész kollektívája. jfc A frizuradivatban még mindig hódít a sassoon. Megyénk fodrászainak versenyzői a közel­múltban vettek részt Budapesten egy nagyszabású seregszemlén. A díjnyertes frizurák mestereitől kérdeztük: hogyan készítették ezeket a modern, divatos frizurákat. Pitipéterné Bibliák Aranka gálafrizurája vízhullámmal készült, a hajvágáshoz ollót és borotvát hasz­nált. Az alkalmi frizura formailag új megoldású, enyhén tupirozott, vöröses szőke hajból készült. A fésülésre és a haj díszítésére 35 perc állt rendelkezésére. Madarász István modern férfifrizurát fésült, illetve a forma kialakításához a szárításban kellett ügyes­kednie. A modell frizurája a női sassoonhoz hasonlítható, enyhén hullámos. A férfiak frizuradivatjában új, hogy a barkó éppen csak a fül hegyét takarja. Pilótanadrág és fekete nagyestélyi Szép frizurához elegáns ruha A tavaszi—nyári divat A Méretes Ruházati Szövet­kezet vezetői, a fiókvezető sza­bászok február vé^én kétna­pos szakmai ankéton vettek részt Budapesten. Többek kö­zött az idei tavaszi—nyári kol­lekcióját mutatta be divatta­nácsadójuk, az OKISZ Labor. Mi szépet láttak, mit tanultak? — ezzel a kérdéssel kerestük fel Kucsma Andrást, a M£- RUSZ elnökét. — Az a jó és a praktikus az idei módiban, hogy minden­ki megtalálhatja az egyéni­ségéhez, az alakjához illő fazont. A női divatra az egyenes, lágy vonalvezetés jellemző, nagy anyagbőség­gel. De ugyanez vonatkozik az estélyi, sőt a sportjellegű ruhadarabokra is. A nap­pali öltözékek könnyű, lágy esésű szövetekből készülnek, s valamennyi a réteges öl­tözködést teszi lehetővé. A ruhadarabok többletbősége, egyenes vonalvezetése nem rejti azonban véka alá a nőies formákat. A derékvo­nalon általában derékpánto­kat és öveket alkalmaznak a tervezők. — A nyári ruháknál, blú­zoknál igen kedvelt a népies és a romantikus stílus. Kü­lönböző díszítésekkel, fod­rokkal, hímzésekkel, szegő­zésekkel és piékkel tehetjük egyedivé a nálunk megren­delt ruhákat. Igen divato­sak a plisszírozott és a léo- csőzetes részekből szabott szoknyák. A hosszúságuk? A térdet takarják. — Az eddiginél több sza­badidő ruhamodellt vonul­tatott fel az OKISZ Labor. A tavaszi és a nyári divat­ban fontos helyet kap még mindig a nadrág, bár a szá­ruk keskenyebb lett. Sok szakmabelinek tetszett a pi­lótanadrág, amelyet a bo­kánál pánt fog össze. Még I? *m Szalmakalap apróhirdetés Eladó 795 négyszögöl közműve­sített, déli fekvésű szölő-gvümöl- csös. Lyukóvölgy első. Busztól 5 perc. Érdeklődni: in. Böngér vu 30. st. Irányár-; tó 000 Ft. Hejőcsabára igyekszem taxival. Az út rövid, de ahhoz hosszú, hogy végig né­mán ücsörögjek a gépkocsivezető mel­lett. Bár a taxisok kevésbeszédűek ... De most sötét este van, nyomasztóbb a szétválasztó magányosság. Szólni kel­lene valamit. — Nem unalmas? — Indexel, kikerül egy járművet s csak azután válaszol. — Nem. Ha nagy a forgalom, leköt. Ha csöndesebb, az utasomat tanulmá­nyozom, magamban. Miféle, kiféle? Ami szakmánkban nem árt az elővigyáza­tosság. Néhány szavából már tudok kö­vetkeztetni. Ha hallgatag ember, az en­gem nyugtalanít... — És itt, a városban, örökké kapcsol­ni, forgolódni... nem egyhangú? — Nem mindig. Volt nekem már olyan miskolci fuvarom is, ami a Búza téren kezdődött s a feledt a Nagykör­úton végződött. — Miskolcon Nagykörút? — Dehogy. Pesten. — Ezt nem értem. — Én sem értettem. Tavaly nyáron történt, de még most is nevethetnékem van tőle. — Elmesélné? — Ha érdekli... Köpcös férfi szállt a kocsimba, Azt mondja: „Ide figyeljen, szakikám! Az Avason valahol elvesztettem az éjjel a szalmakalapomat. Addig menjünk, amíg nem találok másikat. Mert én a vado­natúj szalmakalap nélkül nem merek az asszony szeme elé kerülni. Addig fu­rikázzunk, érti, amíg meg nem találom a hasonmását. Érti?” Értem, persze, hogy értem, mondtam, magamban meg arra gondoltam, hogy vagy flúgos egy kicsit az illető, vagy katzenjammeros. De in­kább az utóbbi volt, lerítt a gyűrött arcáról. Na, elindultunk hát a kalap után. Végigjártuk a várost, de a fejfedő iker­testvérét sehol sem találtuk. Azt mondja erre az én utasom, nagy aggodalmában: „Ha nincs, hát nincs. Majd lesz Köves- den.” De bizony ott se volt. Erre aztán az én szalmakalapos emberem azt az ukázt adta, álljak meg a legközelebbi kocsma előtt, bedob két fröccsöt és me­gyünk tovább. Amíg a torkát öblítette, volt időm, hogy töprengjek egy kicsit. Vajon nem akar átrázni? Már Kövesdig se olcsó mulatság s ez még tovább menne. Tud-e fizetni? Néhány perc múlva nagy szuszogva ott ült megint mellettem. „Megyünk, szaki, érti?” Én értem, de az úr is érti-e, hogy a pénzzel nekem el kell számolnom, lesz-e elég? Meg hova a csudába menjünk tovább?... Erre az én utasom sértődöttem rám szól, hogy aszongya: „Minek képzel maga engem! Van nékem pénzem annyi, itt nálam is, hogy még a kocsiját is kifizethetném." Azzal egy vastag köteg ötszázast mar­kolt ki a belső zsebéből és az orrom alá dugta. „Nekem az a kötelességem, hogy fizessek, a magáé meg az, hogy oda vi­gyen, ahová én mondom. Érti?” Zseb­kendőjével megtörölte tar fejét, zakóját kigombolta és szétíerpeszkedett az ülé­sen. Kissé megilletödtem a magabiztos­ságától és rezignálton kérdeztem: most hová parancsolja uraságod? „Hatvanba." Nem volt szerencséje, ott se kapta meg az áhított portékát. Na, gondoltam, most már belefárad a keresgélésbe, for­dulhatunk vissza. De nem. Még néhány fröccsöt bekapott az én utasom, s mint a vad után csörtető vadász, szinte élve­zettel jelölte meg az úticélt: „Szakikám, irány a főváros!” Nem részletezem tovább. Pesten a Nagykörúton a legelső kalaposüzletben megkapta, amit majdnem kétszáz kilo­méteren át keresett. Boldogan forgatta a kezében s illesztgette a fejére. „Ez pontosan olyan, mint a másik. Szakasz­tott olyan! És mit gondol, mennyi volt? Potom ár, csupán ötvenkét forint, érti, csak ötvenkettő. És most már az asz- szonytól se kell tartanom.” — Hát ilyen eseteim is voltak — mondta némi szünet után. — És az út mibe került? — Ezerhatszázharminc forintba. Elgondolkoztam. ~ Tudja, ki volt az az új magyar nabob? — Valami kőművesmester... No de megérkeztünk. Harminckét forint, kérem. — Tessék, jó éjszakát. Ja, még vala­mit. Elfelejtettem: ha szalmakalap kell, magához fordulok. Érti? — Érti a fene — mondta és cinkosan nevetett. Jjf Pitipéterné, Bibliák Aran­ka úiunkája ez a nappali sassoon-frizura is. A különle­gesen szép fazont a hajvágás adja, s a szárítás alkalmával szinte magától „beáll” a fri­zura vonala. A hosszú frufru adja a lezserséget, és.pikáns­sá teszi a pajeszrész. A fod­rásznő fiataloknak ajánlja nappali viseletként, hiszen nagyon praktikus, könnyen kezelhető. az eddiginél is nagyobb tért hódit a nadrágszoknya. A női kabátok nagy bőséggel, köpenyszerű kivi­telben készülnek, s több modellt láttunk, amely egyáltalán nem gombolódik, csak a derékrészen öv fog­ja össze. A pelerinek, ame­lyek béleletlen anyagból ké­szültek, hűvösebb napokra valók. — A férfidivat? A zakók a hosszanti vonalak mentén karcsúsított formában ké­szülnek, enyhén követve a test vonalát. Divatosak a megnyújtott, hosszú kihaj- tó-formák, ezért a gombolás mélyebbre kerül. A nadrág vonala párhuzamos, a csí­pőrészen a korábbinál bő­vebb kivitelben készül, en­nek megfelelően a nadrág eleje részén bőségráncot kell hagyni. Gazdagodik a férfiak szabadidő ruhatára is, s valamennyi sportos jellegű. Nagyobb bőséggel készülnek, ami szintén a ré­teges öltözködésnek kedvez. A férfi felöltőknél az egye­nes vonalú trencskó formát helyezték előtérbe a terve­zők, egy- vagy kétsoros gombolással; a derékrészen öv fogja össze. — A felvonultatott mo­dellek közül valamennyi az évszak színeit idézi. A ki­egészítő ruhadarabok szép harmóniában voltak a főda­rabbal. A színskála igen gazdag, de a legdivatosab­bak a zöld legkülönbözőbb árnyalatai, valamint a bar­na fokozatai; a halvány drapptól a mogyorószínen át, a mélybai-náig, s alkal­mi viseletként újból sikkes a fekete. O. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom