Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-11 / 60. szám

Mit láthat a látogató? Holnap nyílik a lipcsei vásár (Tudósítónktól) Az NDK városaiban nagy érdeklődés előzi meg a hol­nap kezdődő, s 19-én záruló tavaszi lipcsei vásárt. Év­századok óta nagy eseménye ez a hazai közönségnek, ám tegyük hozzá, a külföldi ki­állítóknak is. Csak kevés európai vásár tekinthet visz- sza ilyen nagy múltra — Lipcsében a XII. század ele­je óta rendeznek vásárt —, s csak kevés vásárváros kí­nál annyi látnivalót a láto­gatóknak, mint a szocialista Lipcse. Az idei vásáron — jelen­tik az NDK-ban megjelenő újságok — 60 ország 9000 (!) kiállítója vesz részt, köztük mintegy harminc magyar vállalat. Az 1978. évi tava­szi lipcsei vásár jelszava már bizonyára otthon is is­mert: „A világkereskedele­mért, a műszaki haladásért!” A szocialista országok — ol­vashatjuk a lapokban — e jelszó, s a szocialista integ­ráció, együttműködés jegyé­ben mutatják be iparuk leg­újabb termékeit. Ilyenkor különösen sok magyar turista érkezik az NDK-ba. A vásárra érkezők összekötik a kirándulást az NDK-ban dolgozó fiaik, lá­nyaik, rokonaik meglátoga­tásával is. Sok-sok magyar fiatal pedig éppen a vásáron találkozik szüleivel, szeret­teivel. megragadva az alkal­mat, hogy mindjárt bemu­tassa nekik az NDK máso­dik legnagyobb városát, a mintegy 600 ezer lakosú vá­sárvárost. Az idén 813 éves Lipcse sok látnivalót ad. Annál is inkább, mivel aki a vásárt teljes egészében meg akarja tekinteni, óhatatlanul meg­ismerkedik magával Lipcsé­vel is. A vásárnak ugyanis csak egy része az olyasféle vásárvárosi zárt terület, mint otthon. Budapesten a BNV, míg egy jelentős része a Hauptbanhof, a Főpálya- udvar előtti és melletti mint­egy 16 épülettömbben kap mindig helyet. Aki például az utóbbi vásári résszel — ez általában a könnyűipari termékek bemutatója — is­merkedik meg először, mind­járt megismeri a lipcsei óvá­rosi rész. az Altstadt sok­sok látnivalóját, az Opera­háztól a Thomaskirche-ig, vagyis a Tamás-templomig, vagy például a világhírű Auerbachs Keller vendéglő­től (Geothe és a Faust révén az egész világon ismert bo­rozója) az Althes Rathausig, azaz a régi városházáig. Ám nincs messze innen a Népek Csatájának Emlékműve, vagy például a Tamás-iskola, a Thomas-schule sem, ahol J. S. Bach élt és dolgozott. Különös eset? Aligha! Történetről lesz szó, legyen mihamarabb történelem. Jó tanács­ként mondjuk: akinek nem inge, ne vegye magára. Viszont akinek az, . . . ! Mint a történeteknél lenni szokott, a főszereplők jellemzésével kell kezdeni. Először is van egy tizenöt éves fiú. Rövid hajú — az iskola nem tűri a hosszút! —, értelmes, kissé félénkebb korosztá­lyának tagjainál. Becsületes, feloldható egy-egy emberi szóval, tevé­kenységére, manuális képességére lehet hivatkozni. Azután van egy iskola. Szakközépiskola. Híres arról, hogy a végzősök legjobb átlaga is négy egész alatt van. Ez, ugye, nem baj? Sőt! Visszaemlékszem saját középiskolámra, akkor humán gimnáziumnak hívták, a Radnóti Miklós nevet viselte, Szegeden le- ledzett. (Ma is megvan, szigor nélkül!) Onnan kikerülve bármelyik felsőoktatási intézményben a volt diákok érdemjegyei jobbak lettek. Ez nemcsak velem történt meg. Szóval, van egy iskola, szakközépiskola, ahová a főszereplő jár. Elsős. A hosszú hajat elítélik, viselését tiltják, de a farmeröltönyt nem. Mert minden fiú azt viseli. A farmerek között különbség van. Az elsős főhősünkön az öltöny eredeti. Ebből az osztályfőnök, és az igazgató is arra következtetett, hogy rengeteg zsebpénzt kap. Sőt, erről egy osztályfőnöki órán, szülői értekezleten említést is tettek, nagyközönség előtt. Történt, hogy januárban ez a fiatalember megbetegedett. A nát­ha ritkán tesz különbséget farmeres, és nem farmeres páciensek között. Csakhogy hősünk kollégista. Akkor járt volna el szabály­szerűen, ha a kollégiumhoz tartozó körzeti (illetve iskola) orvosnál jelentkezik elsődlegesen, és ott veteti fel magát. Nem ez történt. A kis tapasztalatlan hazautazott, otthon vészelte át a kéthetes be­tegségét, a falu orvosának felügyelete mellett, aki minderről papírt is adott. Betegsége múltával újból iskolára jelentkezett. Az első osztály- főnöki órán annak rendje és módja szerint igazoltatni akarta hiány­zását. Ekkor kapta az első pofont: mind az osztályfőnök, mind ké­sőbb az igazgató kijelentette, hogy az igazolvány hamis!! Nem is volt beieg, csak szim / lt, hogy csaló, é* orvosa is az. Mit lehetett ilyenkor tenni? Sírni, elbújdosni, iskolába nem jár­ni, valós, illetve vélt ürüggyel a legkevesebbet találkozni az osztály­főnökkel. Főhősünk tehát ..lógni kezdett’». Az osztályfőnök még két tár­gyat tanított, tehát azokról kellett elmennie. Kapóra jött, hogy a fogsorát szabályozni kellett, hogy egyébként is hajlamos különféle megbetegedésekre. Kihagyta tehát épp a szakmájához legszüksége­sebb tárgyakat. Az eredménye sem késett. Mind a témazárókon, mind a szóbeli feleléseken elhasalt: nem tudott semmit. Következésképp két tárgy­ból is bukásra állt, illetve áll. Szülei mindezekből csak azt tudták, hogy nem jelenik meg órá­kon, és hogy ki fogják rúgni. Kétségbeesetten autóztak be az isko­lába: beszélni az igazgatóval, az osztályfőnökkel. Előtte azonban kértek egy pszichológust, vizsgálja meg a gyereket. Más-e, mint a többi, alkalmas-e a pályára? A szakember véleménye kedvező volt. Ezután mentek az igazgatóhoz, aki először a gyerek jelenlété­ben (!) hordta le a szülőket (de a gyereket is). Azután az osztály­főnök következett. Bár korábbi kedvezőtlen kijelentéseit kora (fia­tal kora) sem menti, becsületére legyen mondva, hogy a negyvenes osztálylélszám, az elsős korosztály ellenére helyesen válaszolt. Te­gyenek még egy próbát: próbálja a gyerek a hiányzások után az anyagot pótolni, ő mindent megtesz, hogy ez sikerüljön. Ugye, ez így túl optimistán hangzik? Egyetlen előzményt nem írtam: felsőbb „körökből” érdeklődtek a gyerek felől. Leírhatom, eredménnyel. De miért kellett ehhez kívülről jött beavatkozás? Jogában van-e egy igazgatónak — ha mégoly sok időt töltött is el a szakmában — látatlanból ítélni? Jogában van-e az osztályfőnöknek a rábízott gyerekek bármelyikéről — ismeret hiá­nyában — ítélkezni, esetleg egy egész életet elrontani? Csupán néhány kérdőjel ...» de élő kérdőjel. Büszkék vagyunk szocialista pedagógiánkra, joggal. A külföldi szakirodalom érdeklő­déssel figyeli kísérleteinket. A kívánalom egyértelmű: gyakorlatban is igazoljuk, nem vagyunk méltatlanok az elismerésre. Ezt még akkor is igazolnunk kell, ha „csupán” egy emberről v«n szó, s esete nem tipikus . .. D. T. B. Kérdezzen! le illetékesek válaszolnak T örzsgárdatagok és vándormadarak Fórum-műsor a Miskolci Hadiéban Hogy milyen hatalmas vá­ros ad otthont a lipcsei vásárnak, hadd mondjam el: a vásárvárosnak 29 nagyobb hotelje, 45 nagyobb és is­mertebb, zene nélküli, tucat­nyi nagyon zenés étterme van, nem számítva a sok-sok kávéházat, tejbárt. A táncos éttermek, táncbárok neveze- tesebb.iei: az Esplanade, az Éden Kabaré, a Tivoli tán­cosbár, a Ring-Café, az Ori­on, a Toscana és a Nancy. A vásárlókat korszerű, ilyen­kor áruval különösen jól el­látott áruházak várják, ám felkészülnek a külföldiek ez­reinek fogadására a kulturá­lis intézmények, vagy példá­ul a múzeumok, a kultúr- és klubházak is. Nyugodtan ki­jelenthetjük, hogy a vásár időszakában az egész város a vásárért él, dolgozik, tesz. Mert a lipcseiek rendkívül büszkék vásárukra, s erre minden alapjuk és joguk meg is van. Ugyanakkor ha­tártalan szeretette] és udva­riassággal fogadnak minden­kit. A magyarokat különö­sen, hiszen nem csupán egy testvéri szocialista ország küldötteit köszöntik a ma­gyar turisták személyében, hanem annak a több ezer magyar fiatalnak a hozzá­tartozóját, honfitársát is. akik munkájukkal rendkívül nagy megbecsülést szereztek és szereznek az NDK-ban hazánknak. Ny. B. Pécsi gyerekek japán díja A japán külügyminiszter díját nyerték el a pécsi gye­rekek a tokiói nemzetközi gyermekrajz-kiállításon sze­repelt képükkel. A Szabó István Úttörőház sokszoro­sító grafikaszakköre — Kol- tai Magdolna tanárnő veze­tésével — „Évszakok” cím­mel linómetszet-sorozatot ké­szített a kiállításra. A négy részből álló nagyméretű kép­sor 13 úttörőlány és fiú kol­lektív munkája; a gyerekek maguk komponálták a művet és metszették linóleumba. A Tokióban rendezett VII. nem­zetközi gyermekrajz-kiállí- tás igazgatósága most érte­sítette a pécsi úttörőházat, hogy a japán külügyminisz­ter díját az „Évszakok” cí­mű műnek ítélte oda a zsűri. A Magyar Rádió miskolci stúdiója március 13-án, hét­főn délután 17 óra 5 perctől 17 óra 45 percig Fórum­műsort sugároz. A téma: a munkaerő-gazdálkodás. Ismeretes, hogy Borsod és He- vés megye üzemeinek többségé­ben egy-egy nagyobb települé­sen, sőt a mezőgazdaságban is gyakran gondot okoz a munka­erő-gazdálkodás. Immár nem­csak az foglalkoztatja egy-egy új üzem vezetőit, hogy kidolgoz­zák a szükséges technológiai fo­lyamatokat, hanem az, hogy megteremtsék a technikát irá­nyító személyi feltételeket is. Éppen ezért egyre nagyobb je­lentősége van a törzsgárda ki­alakításának. Ez utóbbit segíti szocialista bérpolitikánk a maga sajátos eszközeivel és segítik azok az intézkedések, amelyek nyomán mind nagyobb az erköl­csi és anyagi megbecsülése azok­Hollóháza két évszázada Kiállítás a Rónai Művelődési Központban nak, akik hosszú időt töltenek egy munkahelyen. A munkaerő- csábítás feltételei egyre inkább megszűnnek és ez is hozzájárul ahhoz, hogy kevesebb legyen a vándormadár és több a törzs- gárdatag. A stúdióba meghívott vezetők a műsorban olyan kérdésekre válaszolnak, amelyek összefügg­nek a munkahely-változtatás olyan témáival, mint például a szociális körülmények hiánya, a nem megfelelő bérezés és pre­mizálás, a munkahelyi légkör, a szakmai felkészültség lebecsülé­se, a nem egyenlő teherviseits, vagy az üzemi demokrácia hiá­nya. Az adás időpontjában a stúdió a 16-427-es és a 35-510-es tele­fonszámon tart ügyeletet, a stú­dión kívül a rádió hallgatói két helyszínről, a Lenin Kohászati Művek vezérigazgatói tanácster­méből, valamint a Miskolci Pa­mutfonoda tanácskozóterméből egyenes adásban kapcsolódhat­nak be kérdéseikkel a műsorba. Cégtábla a századelőről (Sólymos László felvételei) Majdnem 30 milliót osztanak fel ^ •• Nyereség az OKU-ben A hét második felében megvitatták és jóváhagyták az Özdi Kohászati Üzemek 1977. évi nyereségének fel­osztásáról szóló tervezetet. A nyereség megközelíti az 1976. évit: 29,7 millió forintot osz­tanak fel a kollektív szerző­désben foglaltak figyelembe­vételével. Az üzem egy-egy dolgozója 15 napi fizetésének megfelelő nyereségrészesedést kap. ★ A külföldi piacokon a legnagyobb kereslete a kézzel festett porcelánoknak van. A gyár utánpótlásának két legjobbja a kiállításon is bemutatja tudományát. Fenyőfa a márkája lóházi porcelán. Lehet-e vé­letlen, hogy az idei tervek­ben már 400 ezer dolláros rexport, a jövő éviben pedig ennek a duplája szerepel? Az ipartörténeti kiállítást szakmai programmal kö­tfc Egy kis ipartörténelem. Ezek a régiségnek számító dísztárgyak a XIX. század középén készültek Hollóhá­zán. tötték egybe. A Finomkerá- miaipari Művek, a Hollóhá­zi Porcelángyár és az AM- FORA-OVÉR.T öt megye — Borsod, Heves, Szabolcs, Hajdú és Nógrád — kiske­reskedelmi vezetőit várta arra a szakmai napra, ame­lyen .letaeta eta eta eta ee Iyen Tóth Ferenc, a gyár igazgatója tájékoztatta a megjelenteket az elmúlt évi eredményekről, az idei tö­rekvésekről, a kereslet-kí­nálat egyensúlyáról. Fehér Ferenc, a FIM kereskedelmi igazgatója és Németh Jó­zsef né. - az AMFORA- UVÉRT osztályvezetője el­mondotta : á ' lakosságig igé­nyek még szélesebb ; körű megismerése, a belföldi ke­reslet még jobb kielégítése a célia ennek a tanácsko­zásnak. Hangsúlyozták: né­pies ízű, a helyi jellegre is utaló, a szépérzéket, az íz­lést formáló porcelántár­gyakat készítenek, forgal­maznak elsősorban. A megyeszékhelyen most először rendez önálló kiál­lítást a hollóházi gyár. Már­cius 19-ig tekinthetik meg az érdeklődők, s a Széche­nyi úti üvegboltban meg is vehetik a kiválasztott dísz­tárgyat, étkészletet. T. Z. Oklevelek tanúskodnak ró­la, hogy hazánkban már a XIII. században gyártottak üveget. A hoilóházi üveghu­ta születéséről pedig így tu­dósít egy 1777-es okirat: „Rolly József tekintetes úr 3 évvel ezelőtt üveghutát emelt, amely épület becslés szerint 230 Rhenus Forintot ér". A Hollóházi Porcelángyár, amely alapításának kétév- százados jubileumát tavaly decemberben ünnepelte, teg­nap az AMFORA-ÜVÉR~T Kereskedelmi. , . Vállalattal közösen kiállítást rendezett * a Rónai Sándor Megyei Mű­velődési Központban. A tárlaton két évszázad fejlődését igyekeznék bemu­tatni — termékeik változá­sán keresztül. Mert az üve­get hamarosan felváltotta a gyárban a fajanszedény, a kerámia, majd 1949-től fel­hagytak a kerámiagyártás­sal, s csaknem egy évtize­dig korongolt kisfeszültségű porcelán szigetelők készül­tek itt. 1958 után folyama­tosan áttértek a háztartási edény és díszmű-porcelán gyártására. Döntő fordulatot hozott a gyár életében az iparág reneszánsza a IV. öt­éves terv időszakában, ami­kor ötszörösére növekedett a termelés, s külföldön is egyre keresettebb lett a fe­nyőfával márkajelzett hol-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom