Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-06 / 55. szám
Jár a keze, mint a motolla Vem is olyan könnyű * Ebben az üzemben a pisztollyal a pillékre vadásznak. így nevezik azt a szerkezetet, amelyik megtisztitja a gépet a rárakódó bolyhokiól. Egy hónap. Hányszor.' ? 1 PE iw 9 i ‘ ml Ili Tif # I f ff k f faji 1 a i ie'ci n lőni illái Férfi mondja a nőkrpl v Hen'—i József csaknem végigj a a/ összes „iskolát” a pkmutfonóban, amíg eljutott a gyárrészleg-vezetői tisztségig. 1962-ben, amikor belépett a gyárba, nem gondolta, hogy egy életre eljegyzi magát a textiles szakmával. Egyetemre készült, s ebben a törekvésében a gyár is támogatta. Így végezte el a Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki karát. De csak évekig tartó kutatómunka után mondhatta el, hogy beásta magát a pamutfonás rejtelmeibe. Mint a javítóműhely volt vezetője, férfiak munkáját irányította. Van tehát összehasonlítási alapja: könnyebb vagy nehezebb a nőkkel? — Nem tudok különbséget tenni. Emberekkel bánni, legyen az nő vagy férfi, egyaránt nehéz. Vagy inkább; esete válogatja. A gyengébb nemnél talán nehezebb kiszámítani a reakciókat. Ügyesebben kell érvelni, hogy elfogadják: a gyár érdeke az ő érdekük is. — Esetek? Csak azokat nehéz megoldani, amelyeknek objektív akadálya van. A műszakrendet nehéz megváltoztatni. Nagyon sokan csak délelőttre szeretnének járni. Tudja, nagyon sok nálunk a gyerekes mama. — A rehabilitáció? Ez is nehéz téma. Nálunk könnyű munka kevés van. — Apropó! Mégis van nálunk könnyű, ülő munka. Kismamák számára. Ök alkotják a Gólya-brigádot.., A könnyűiparnak csak a neve könnyű. Meg az a pi- hepuha anyag, amivel itt, a Pamutfonóipari Vállalat Miskolci Gyárában dolgoznak. Egyébként? Nem is olyan könnyű. Már az autóbuszon úgy érzem, „meg akartak fogni”. Amikor megkérdeztem egy hölgytől, hányadik megállónál kell leszállni, készségesen mondta: ő is oda megy. — Felvételre jön? — kérdezte minden átmenet nélkül. Olyan megkapóan, hogy a legszívesebben igent mondtam volna. Az úton szóba elegyedtünk. Tíz évig bírta a gép mellett, de most már köny. nyebb munkát végez. — Jönnek-mennek az asz- szonyok... Fordult a kocka Dr. Szigethy Tibor igazgató is emlegeti azt az időt. amikor alig tudtak ellenállni a nyomásnak. Amikor még „szocialista ■ összeköttetés” kellett ahhoz, hogy ki-ki elhelyezze itt a feleségét, az ismerősöket. Aztán fordult a kocka. Az éjjel-nappal zakatoló gépek mellé boszorkányügyes kezek kellenek. Az én szemem nem is tudja követni, ahogyan a rakoncátlan fonalat csomózzák, ahogyan visszafűzik a gépbe. És csak az „él” jól, akinek jár a keze, mint a motolla, akinek bírja a lába a napi nyolcórás távgyaloglást: a tizen- kilométereket. De a miskolci még mindig jobb helyzetben van, mint az ország többi pamutfonóia. Nincs különösebb titkuk. Állandóan spekulálnak; műszaki és szervezési megoldásokon töprengenek, hogyan lehetne jobban, gazdaságosabban. És azt vallják: a munkás a legnagyobb kincs, meg kell becsülni. S itt, úgy tűnik, megtalálják a módját az anyagi és az erkölcsi megbecsülésnek is. Egy étlagképességű fonónő nem keres rosszul. Aki négy-öt évet eltöltött itt, a háromezret is megkapja. A még több pénzért azonban még keményebben kell megdolgozni. Jó klíma kell Az igazgatói székben sem könnyebb. A direktort sem a könnyű fajsúlyú témák foglalkoztatják manapság. — Tudja, nagy munka előtt állunk. A klímaberendezésünket kell felújítani. Már előre fázunk tőle. Képzelheti, megbontani a tetőszerkezetet, aládúcolni, de úgy, hogy a termelés is menjen. Állandó viták, eszmecserék színhelye ez a szoba: hol a kivitelezőnek, hol a tervezőnek van valami problémája. Ezt viszont csinálni kell, mert kell a jó klíma a fonónőnek és a fonalnak egyaránt. Az igazi ugyanis az lenne, ha télen-nyáron azonos hőmérsékleten dolgoznának. Mert a fonál igen érzékeny jószág: 24 fokon születik a legideálisabb körülmények közé. Az első lépésben 18 milliót költenek a klímaberendezésre, s mire felújítják az.egész üzemben, 60 millióba kerül. Nem sokkal kisebb gond egy új üzem telepítése sem. A gyárnak ugyanis lesz egy kis leányvállalata. A felsővadászi termelőszövetkezet gagybátori üzemegységében orsózóvá alakítanak át egy raktárhelyiséget. Száz nőnek ad majd munkát télen-nyáron. Már itt tanulja harminc asszony és leány az orsózás csínját-bínját, hogy az ősi mesterség modern változatára okítsa majd a falubelieket Kevés a lakás — Nyomja még egy levél a fiókomat, a téma meg a leikemet: a munkáslakás. Mi nem vagyunk olyan nagy vállalat, hogy lakótelepet, lakásokat építhetnénk. Eddig minden évben vásároltunk bérlőkijelölési jogot. Négyet- ötöt kaptunk. Az 1976-os igénylést 77-ben kaptuk meg, s nem sokkal később egy rossz hírt. Ügy értelmezték a tanácson, hogy mi az öt lakást erre az ötéves tervidőszakra kértük, és azt meg is kaptuk. Pedig a mi asszonyaink is sorban állnak... Ez csupán egy csipetnyi a könnyűipar nehézségeiből. De ott vannak a mindennapok örömei is. Szárnyat adó sikerélményei vannak a fonónőnek, az orsózónak, a karbantartóknak és a vezetőiknek egyaránt. Jó évet tudnak maguk mögött, s az idei esztendő startja is jól sikerült. OLÁH ERZSI Talán a saját stafírungját készíti elő? — Voltam én már Kaposvárott is, nemcsak Lőrincen. De ha választani lehet, inkább az utóbbit... A munkatársak és a főnökök is rendesek voltak. Igaz, hogy a leányszállás zajos, de egybeépült a gyárral, és nem kellett sokat járkálni. — És Kaposvár? — boly- gátom fel Albert Erzsébet emlékeit. — Kaposvár nem olyan jó. A szálló messze esik a gyártól, meg azután... — elharapja a megkezdett mondatot. Albert Erzsébet 23 éves. A KISZ-kongresszus szocialista brigád tagja, 1972-től szakmunkás: fonó. Hernádvécsén lakik, naponta jár be Miskolcra. — ... meg aztán — bátorodik újra az előző’ gondolatához —, ha valamit nem úgy csináltam, ahogy ott szokás, akkor szóltak. Biztos, hogy nem rosszindulatból, de azért rosszul esik, különösen A bejárók? Sokan vannak. A létszámhoz viszonyított arányuk 70 százalék. Ez körülbelül nyolcszáz dolgozó — a megye mintegy száz községéből. S éppen mert sokan vannak, bajos lenne különleges kedvezményekben részesíteni őket. Az azonban természetes, hogy ha késik a busz, a vonat, késésük igazolt. Utazási költségeikhez is hozzájárulnak. A gyűrűsfonóban a harmadik műszak művezetője Tóth József. Míg az egyik bejáróhoz kalauzol, elmondja, hogy sem több. sem kevesebb gond nincs velük, mint a helyiekkel. Alapelve ugyanis az, hogy mindent meg lehet oldani emberséggel, türelemmel, megértéssel. Az egyik génen Petruska Istvánná műhelybizottsági titkár, az Ezüstfonál brigád tagja dolgozik. — Honnan jár be? — Ernődről. , — Család? \ — Két fiú: az egyik tizennégy, a másik kilencéves. — Előny vagy hátrány, hogy máshol lakik, mint ahol a gyár van? Értetlenül néz rám. — Hogy lenne előny? Bár Ernőd a fővonalon van, a vonathoz időre kell menni, .ha késik, várakozni. Ha beért. még mindig utazni. A várakozással, utazással összeidegen környezetben. Inkább segítségre szorul a vendég- munkás, mint megjegyzésre... — Szívesebben emlékszik a lőrinci fonóra? — Igen. Ott már többször is voltam. Szinte családtagként fogadtak, fogadnak. Abba a műszakba osztanak, ahol már jártam, ahol ismernek, ahol segítenek. Mert le kell ám küzdeni a honvágyat is. Egy- egy hónapig távol' a megszokott arcoktól, a megszokott körülményektől ... — Ha kiküldetésben van, több vagy kevesebb a fizetése? — Ugyanannyi. A teljesítménybérek nem változnak. Hogy valami pluszt is kap az ember, az természetes. Nem? — Szívesen megy? — ... hát... vállaltuk ... Megsimítja haját. Néhány fehér pamutpihe, kiszabadulva a fogságból, lebegve indul a föld felé. Erzsébet is indul: vissza a gépekhez... sen napi négy óra a kidobott idő. Most például délelőttös vagyok. Reggel négykor kell kelni, mert a vonat háromnegyed ötkor indul. Kettőig dolgozom, de a héten egyszer-kétszer biztos van valamilyen értekezlet, megbeszélés, így nem érem el a háromkor induló vonatot. Négy előtt sohasem vagyok otthon. — Eszerint a délelőttös műszak a legrosszabb? — Nem! Az éjjeli. Ugyanis napközben alig lehet aludni. És mit ér a délelőtti alvás? Még szerencse, hogy a férjem szeret kertészkedni, meg hogy a nagyobb fiam bevásárol, mert különben ... Széttárja a karját. — Megtalálja a számítását? — Meg. Húsz éve dolgozom itt, szeretem, amit csinálok, a bejárást is megszoktam. * Petruska Istvánná a legkedvezőbb körzetből jár be, mindössze húsz kilométert utazik. Vajon a nyolcvan kilométert utazók hogy szokták meg...? D. T. B. Leányszálló, már engedéllyel Jó néhány napja már nyu- godtabbak az éjszakái, a nappalai dr. Szigethy Tibor igazgatónak és Hor.iér Józsefnek, a vállalat főmechanikusának. Megírtuk ugyanis, ők tartják a hátukat, hog.” a Pamutfonóipari Vállalat Miskolci Gyárában jogerős építési engedély nélkül láttak hozzá egy háromszáz személyes leányszálló építéséhez. A problémát az jelentette, hogy a Településtisztasági Szolgáltató Vállalat pár száz méternyire tőlük dolgozik. Ezért nem szentesítette a KÖJÁL az engedélyt. Bár a tervek szerint, mire a lányok birtokukba veszik második otthonukat, ezt a telepet felszámolják. Most már jogerős építési engedély van a birtokukban, s így semmi akadálya sem lehet annak, hogy a pamut- fonós lányok a kitűzött határidőre beköltözzenek a minden igényt kielégítő munkásszállóra. A bentlakásra pályázók alig várják, hogy mielőbb elkészüljön, hiszen az albérlet költségeit taka- karíthatják meg. Ez lesz az otthona azoknak a kislányoknak is, akik a tanulóéveiket töltik a gyárban. Eddig ugyanis mindig gondot jelentett a kollégiumi elhelyezés. Munkaruhamódi Aki a pamutfonóban bekukkant a hosszú gépek utcáiba, könnyen megakadhat a szeme csinosabbnál csinosabb lányon, asszonyon. Mert a gyári divat nem rejti véka alá az idomokat; ki mit szeret, azt visel munkaruha gyanánt. Csak az a fontos, hogy kendőt, vagy hajhálót hordjon. Egyetlen tiltott dolog: a papucs. A szakszervezeti tanácskozásokon is örökzöld téma a munkaruha. Nem múlik el egyetlen összejövetel sem, hogy náeg ne vitatnák, milyen viselet lenne a praktikusabb, a kényelmesebb, a csinosabb. Van ki erősebb, tartósabb anyagból akarná, van aki vékonyabbat szeretne. Legyen nedvszívó, legyen -jó szabású, ne tapadjon rá a gyapot. A kártológépek mellett dolgozó hölgyek hosszú ideig csak overallban dolgozhattak. A veszélyes gépeket azonban felváltotta a korszerűbb, s ezzel régi vágyuk teljesült; overall helyett ruhában is dolgozhatnak. Akad itt mindenféle viselet: forrónadrágtól kezdve miniruhán át a nadrágig. Egy a közös bennük; valamennyit apró, fehér pihék „flitterezik” ... Akiket visszavárnak Ha most az a négyszáz pa- •mutfonós kismama, aki csemetéjét neveli, mind munkába állna: egy csapásra megszűnne a fejfájása az iparág vezetőinek. Igaz, nap mint nap érkeznek vissza olyanok, akiknek letelt a „GYES”, de nap mint nap újabbak mennek el, hogy világra hozzák kis csemetéjüket. Ez Idő alatt valamennyi kismamát meglátogat a vállalat nyugdíjasa, Kuncz Mar-, gitka néni. Szívélyesen fogadják, hiszen a gyárból, a munkatársaktól hoz híreket. Szívmelegítő dolog tudni, hogy visszavárják őket. Egy elefántot szeretnénk Mint minden zöldfülő a pamutfonóban, Csernyi Istvánná is igen nehezen szokta meg, hogy az apró kis pihék csiklandozzák az orrát. Ügy tervezte, hogy 3—4 évig dolgozik itt, amíg az építkezés tart. Aztán felépült a házuk, s ő annyira megszerette az orsózóüzemet, hogy nem tudott megválni tőle. Úgy emlékszik: nem tartozott a legügyesebbek közé. A türelmén és az akaraterején múlott, hogy felküzdötte magát a legjobbak közé. Persze, a brigádjában igen sok az eminens orsózó: Gecsei Istvánná, Kispái Józsefné, Kis Magdolna minden hónapban dobogós helyen végez a versenyben ___ Csernyiné egy híres brigád vezetője a pamutfonóban. Az Előre brigád most lett várományosa a vállalat kiváló brigádja címnek. Arról is nevezetesek, hogy róluk készült egy díjnyertes diafilm. A tizenöt tagú brigád tíz tagja bejáró. Nehéz közös programokat szervezni, de mindig megtalálják a módját, miként nézhetnének m,eg egy színházi előadást, egy múzeumot, egy képkiállítást. Minden, vágyuk, hogy az 6 műhelycsarnokukban is legyen toy elefánt. Senki se értse félre, nem igazi jószágra vágynak, hanem olyan ügyes szerkezetre, amely a többi üzemrészhez hasonlóan, megkönnyítené a munkájukat. A pihe- lefúvó masinára ragadt rá ugyanis a név: elefánt. A lomha járású, ormányos szerkezetnek az a feladata, hogy a gépekről összegyűjtse a pihétr Kevesebbet kellene tisztítgatniuk, s az itt dolgozó nők orrát sem csiklandozná annyira a levegőben mindig lebegő szösz... O. E. Naponta utaznak . Meg lehet szokni? \ \
