Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-06 / 55. szám

a miskolciaké a szó Korlátlan lehetőség A brigád — nyakkendősen 9 s Először azt hittem, hogy ivott, aztán rájöttem, hogy sírt a férfi. — Nem tetszik rám, emlékezni. 1969-ben írt rólam az újság- írónő. Rólunk. Mi voltunk a fiatal pár. Az egyik a négy ifjú pár közül. A legszebbek... — s emlékidézőnek elém tette a régi cikket. — Akkor én azt mondtam: egy szép kis otthont és iiygr- meket akarok. Kislányt. A nevét is tudtuk: Antónia lesz. Azért jöttem, hogy elmondjam: sikerült. Megvan a lakás, van Antónkánk, sőt Katinkánk is. És most — válunk. Nyolc hónapja nem láttam a gyerekeimet... Segítsen! Nehezen értettem meg, miben is lehelnék segítségére, mit is kíván tulajdonképpen. Nehezen tudta szavakba foglalni: segítsek békülni, visszahozni otthonukba a vidékre szaladt családját. A családjogi törvényre hivatkozott, amelyet már betéve tud, akár visszafelé is elmondana, bár lakatos létére a jog nem kenyere. — Ha helyrehozható egy családi élet — mondja a tör­vény —, mindent el kell követni érte — citálta. És szentül hiszi: az ő életük még helyrehozható. Csak segítsen valaki, mert egyedül nem megy semmire. Roppant felelősség belenyúlni mások életébe-sorsába. Nincs biztosíték rá, hogy okosabban folytatják vagy kezdik újra. — De van! — ingatott meg. — Én hiszek Hemingway-nek: „Minden ember ott válik erőssé, ahol megtörik ...” Ígértem: megpróbálok segíteni a békülésben. Három nap múlva telefonált a December 4. Drótművekből, ahol dolgozik. Utazik a családjához, s vele megy a brigád. Ünnepélyesen, nyakkendősen ... Nem tudom, mit végeztek, azt sem, hogy megjárták-e már az útjukat. Őszintén, szívből szurkolok nekik! R. É. Az OFOTÉRT-nak megéri, nekem nem! Még tavaly nyáron történt: filmet vittem előhívatni az OFOTÉRT-ba. Az átvevő a film tasakjára rá is írta, hogy kazettával együtt vette át. Amikor azonban az elő­hívott filmért mentem, a ka­zetta nem volt a tasakban. Kérdeztem, hogy miért nem adják vissza. A válasz: a la­bor nem küldte vissza. Ak­kor adjanak itt kazettát — mondtam; de minek. Nem adtak. A következő alkalommal — okulva az előzőekből — már ráírattam az átvételi ta- sakra, hogy a kazettát ké­rem vissza. Az átvevő „meg­nyugtatott”: ő ráírhatja, de fölösleges, mert a labor úgy­sem teljesíti a kérést. És igaza volt. A kazettát me­gint nem kaptam meg. Hogy ez mint jelent? Egy kazet­tás film a Penti gépbe 10 40, anélkül 5,40-be kerül. Egy, kazetta tehát 5 forint. Ami azt jelenti, hogy minden film előhívásánál — szán­dékom ellenére — öt forin­tot ajándékozok a labornak. Régebben kérni sem kel­lett, természetes volt, hogy ami az enyém, azt visszaad­ták. Ezzel az „újítással” csak tavaly találkoztam először, de nemcsak a Penti-kazetta esetében. 2x8-as fordítós fil­met hívattam elő Velük, s csodák csodája, sem a film orsóját, sem a film dobozát nem kaptam vissza. Szeret­ném tudni, vajon milyen jo­gon tartják meg a tulajdo­nomat képező értéktárgya­kat? Lehet, hogy — sok ki­csi sokra megy alapon — nekik megéri; de nekem, s velem együtt sokaknak nem! Diószeginé Kocsis Edit Miskolc, Baross utca 4. sz. Pardon! Valakik így felejtették a népkerti burkolatot. Régen. Sok­sok hónappal ezelőtt. A járókelők szeme is kibicsaklik rajta. A környék lakói pedig totóznak: rendbe teszik-e tavaszi nagytakarítás előtt? Vagy: csak a nagytakarításkor? Vagy: akkor se... ? (Pusztai László felvétele) Kutyaveszély a hűtlen gazdik miatt Egy hete, hogy lebontották az egyik „Villa Negra”-szeríi viskót a Szepesi Pcál utcában, a Vologda városrészben. Míg la­kói voltak, három hatalmas ku­tya őrizte a portát. Mondanom sem kell, a kutyák addig is va­dak, hamisak voltak, nem lehe­tett a járdán elmenni mellettük, mert lerohanták a járókelőket. A gazdi elment, ám a három kutyát itt hagyta. Azóta ezek nem ettek, s ellehet képzelni, milyen idegállapotban vannak Én nem vagyok kutyaellenes, de amit március 1-én láttam, az ijesztő volt. Egy hölgy gyamV- Janui sétáltatta kutváját, a há­rom kiéhezett eb rajuk rontott, s egykén marták az embert és az állatot. A hölgy kétségbe­esetten sikoltozott, közben saj­nos nem volt senki, aki segít hetett volna. Én is csak mész sziről láttam, de így is futká rozott a hideg a hátamon. Nagyon veszélyesek ezek av ebek, má” csak azért is, mert nemcsak felnőttek, hanem gyer­mekek is járkálnak ezen a te rttleten. Azt hiszem, nem szűk séges megvágni, anvg valam helyrehozhatatlan történ1’k. Ten ni kell valamit a kutyákká’ mert így tarthatatlan a környél helyzete. S azokkal a hűtlen „gazdikkal” is, akik így sor­sukra hagyják az állataikat. K. I.-né • Vologda városrész / f. f j f//rJ f//f-. j i f:Sj f. :.J B. J.-né, Miskolc, Arany Já­nos u. 19. sz.: Kerestük, de még nem talál­tuk meg a reklámtáblát. Ha még aktuális, közelebbi hely­meghatározást kérnénk. Nyirkó Istvánná, Miskolc, Drá­va u. l. sz.: Panaszával csak akkor tudunk foglalkozni, ha pontosan leírja az említett betegek nevét, s a sérelmezett eljárás időpontját. Egyébként egyelőre csak any- nyit; az egészségügyi törvény értelmében minden magyar ál­lampolgárnak joga van további felülvizsgálatot kérni, ha úgy érzi, indokolatlanul tagadták meg táppénzre vételét. Az ilyen jellegű kérelmek kivizsgálását szolgálja Miskolcon a Megyei Tüdőkórház épületében elhelye­zett úgynevezett bajmegállapító osztály. Vitás esetekben ott vizs­gálják ki a betegeket. P. D.-né, Kazincbarcika: Sajnáljuk, hogy nem írta meg sem a nevét, sem a lakcímét. Ha valóban kívánja, hogy pa­naszával foglalkozzunk, kérjük pótolja. Attól még kérheti, hogy teljes nevét ne hozzuk nyilvá­nosságra, s kérését teljesítjük is. De nekünk tudnunk kell/ hogy kivel levelezünk. Képes Árpád, Sajószentpéter, Lévay u. 25. sz.: Ilyen lehetőség nincs. Egyéb­ként ott követték el a legna­gyobb hibát, hogy nem adták be idejében az igénylésüket. Már régen kaphattak volna la­kást, ha nem egy. nanem tizen­két éve nyújtják be lakásigé­nyüket. S bár saját hibájukból vannak még albérletben, a há­rom gyermekre tekintettel a he­lyi tanács bizonyára a nagy- családosok között tartja nyil­ván, s kezeli igénylésüket. Er­ről érdeklődjenek az illetékes szakigazgatási szervnél. Boltok, rangrejtve Szeretném felhívni a vá­sárlók figyelmét, hogy ne higgyenek a szemüknek. A Borsodi Iparcikk Kiskeres­kedelmi Vállalat két, egy­más mellett levő. Széchenyi úti boltja változatlanul azo­kat az árucikkeket kínálja, mint korábban. Az egyik az elektromos háztartási gépek alkatrészeit, a másik a TUNGSRAM-termékeket. Ez ugyan nem derül ki a közös cégtáblából, amely 8 —10 méter hosszan és 60— 80 cm szélességben titkolja a boltok cégjeiét. A portál fölött éktelenkedő farostle­mez absztrakt mintázata olyan, mintha sárba mártott kutyát zavartak volna át rajta. Jó régen gyönyörköd­hetünk benne városunk fő- utján. Nem unják még ... ? Dr. Tóth László Miskolc, Tátra u. 6. sz. A kalauz bácsi sarokba állított Március elsején, szerdán reggel bizakodva szálltam fel a Zemp­lén expresszre, s kényelmes kétórás utazást reméltem. Nyékládháza és Ludas között azonban minden örömöm elszállt, mert a kalauz bácsi a sarokba állított. Pontosabban a peron sarkában kellett vá­rakoznom, hogy visszatérhessek a helyemre, az ajtó ugyanis bezá­ratott mögöttem. Az 1. számú kocsiban kaptam helyei, s onnan indultam kollégám keresésére. A 7-es kocsiban (de lehet, hogy a 6-os volt) megállított a ka- auz, a miután jegyemet kezelte, közölte, hogy az az utolsó kocsiba szól Mondtam: tudom, de előre kell mennem, kollégámat keresem. Ami kor a peronajtóhoz értem, hogy átmenjek a következő kocsiba meglepődve tapasztaltam; nem tudom kinyitni. Szóltam az előb: kalauznak, aki „megjavította”, azaz — igaz, a tenyerével eltakar va — kinyitotta a biztonsági zárat. Ügy látszik, elromlott! — mór mogta. Gyanút fogtam, s amikor átértem, visszanéztem. Nem ered ménytelenill. Mint sejtettem, kalauzunk visszazárta az ajtót. M' zaporítsam a szót, hiába dörömböltem, s hiába szój'am lecnláb itször az ott kezelő kalauznőnek, csak Ludasnál nyertem bocsána ot, s ekkor engedtek vissza az elzárt részbe. Az ok? A kalauz szc "Int: főellenőr van a vonaton. A főellenör, akivel később összeta álkoztam, szinte ne-* ve csodálkozott, s kijelentette: ő bizony ncn kért senkit arra. ho£v zárják le az ajtót, mert azt egyébként ser szabad, hiszen zárt, biztonságos átjárók vannak a kocsik közöl' Tehát: nem szabad! ö mondta. Kalauzunk azonban úgv látszik, va lamiféle egészen más szabályzatot ismer, vagy csak tényleg sarok­ba akart állítani? Mert kedve ellenére mászkálni mertem az ő vo­nalján!? (h. k.) 3. A csatornázások, kábel- fektetések miatt kiásott ár­kok körül nincsenek korlá­tok. Hogy még nem zuhant beléjük valaki, isteni szeren­cse. (A korlátokat eredetileg kihelyezték, de a környék­beliek eltüzelték. Ez hozzá­tartozik az igazsághoz.) Naponta kétszer járok ar­ra, s tapasztalom: fél éve nem törődik ezzel az útke­reszteződéssel senki sem. Tartok tőle, hogy előbb­utóbb balesethez vezet ez az állapot. Jobb volna meg­előzni. Mindenesetre én az építők helyében nyugodtab- ban hajtanám naponta álom­ra a fejem, ha a biztonsági előírásoknak megfelelően alakították volna ki az épí­tési területet... Szabó János Miskolc, Labanc u. 7. sz. Tönkreteszik a bánkúti utat A KPM Közúti Igazgató­ság jóvoltából tavaly ősszel úgynevezett itatott maka- dámburkolatot kapott a bán- kúti sípályákhoz vezető bo- rovnyáki út. Az átadáskor az igazgatóság szakemberei fi­gyelmeztettek rá mindenkit akit illet, hogy ez az út csak személygépkocsi-forgalomra alkalmas, mivel a burkolat vékony. Ezt annak idején megírta a DH is. A jószándékú figyelmezte­tés ellenére a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság már most megkezdte a tűzi­fa szállítását erről a terület­ről, jóllehet nekik kell a leg­jobban tudni: amikor a föld fagya enged, akkor a legér­zékenyebb az útburkolat. Véleményem szerint, nép- gazdasági érdekből lehetne ezzel a szállítással várni mindaddig, amíg kiszárad az út, mint ahogyan lehetett volna a téli fagyok idején is szállítani az anyagot, amikor még semmi kárt nem tettek volna az útban. Évtizedeket kellett várni, míg végre elkészült a jó bur­kolatú út Bánkút felé. Igaz, nem az erdészet pénzén. De éppen ezért, az erdészet is tehetne legalább annyit, hogy megkíméli azt. ami már meg- vaa Dr. Jankovics Gyula ny. osztályvezető Miskolc, Katowice utca 13. szám Füst és záptojásszag Éjszakáról éjszakára „kiboru .unk” a Testvérvárosok utcábar Yblakaink alatt ugyanis van eg* parvasút, amely valamiféle V akaihoz közlekedik, megállapít látatlan menetrend szerint. / arakat állítólag a Diósgyőri Gér Tyáré. Tudjuk, hogy n.yilvé zükségből tartják fenn a bérh ak tövében. Megértjük azt i rogy oda-vissza szállítani k' vz ott tárolt termékeket.- vor \nyagokat. Csak azt nem értjü) rogy miért gőzmozdonnyal ol' ák meg a szállítást. Az elavu1 nasina ott csühög, sziszeg u’üszköl, hatalmas fü^feihőke avesretve az ablakaink alatt. Szerdára virradó éj.l'ü is tö1*’ mint n^gy óra hosszán keresztül voltunk kénytelenek hallgatni idegőrlő zakatolását. Gyerek felriadnak, sírnak, s képtelenek •/agyunk elringatni őket. hiszen zünet nélküli a zaj. Hogy mi­yen széngáz van messze kör- ryéken, azt csak az tudja, aki tt lakik, vagy legalábbis járt iár mifelénk. A záptojásszasrú űz örökös émelygésre ingerel, így véljük; nagyobb kíméletet érdemelnénk mindannyian. Nem rrról van szó, hogy lehetetlent kívánunk, csuoán azt kérjük; ál- andósítsák ezen az iparvágá­nyon azt a dízelmozdonvt, amely olykor-olykor megjelenik, s pi­henést enged fáradt éjszakáin­kon. Vanta Gézé-* Miskolc, Testvérvárosok u. 32. Aki nem ismeri, annak ér­demes megtekinteni a Belo­iannisz utca és a Madarász Viktor utca kereszteződését. „Élmény”! 1. Nem tisztítják az utcát. 2. Felbontották a járdát — már az idejét sem tudjuk, hogy mikor —. de nem csi­náltak helyette még ideigle­nes gyalogjárót sem. A já­rókelőknek ezért az úttestre kell letérniük, ahol sárral- latyakkal tisztelik meg őket az arra tartó autók. Nyílt levél Asszonyom! önnek szól a levél, aki 1978. február 16-án volt szol­gálatban az Augusztus 20. strand női Öltözőjé­ben. Azon az estén 5 óra után — állítólag szívességből! — még­engedte az egyik fürde­ni vágyó vendégnek, hogy használja az öl­tözőt, amelyre befize­tett. Ezért köszönet, ha egyáltalán szívességnek tekinthető ez. Ám azt a hangot, amelyet zárás­kor használt, a magam és a másik vendég nevében is visszautasí­tom ! Szeretném felhívni a figyelmét rá: nem tett nekünk szívességet az­zal. hogv még 18 óra előtt (tehát záróra előtt!) kiadta a ruhán­kat. Emiatt nincs joga, hogy a vendégekre or­dítson. s nyíltan köve­telje a borravalót. Ar­ról uovanis a vendén vem tehet, hogy önnek ilyen a munkabeosztá­sa. Ezúton közlöm: ez­zel a ..módszerrel” so­ha. senkitől sem fog borravalót kapni. Pró­bálkozzon talán barát­ságosabb hannot hasz­nálni. S ha majd nem rontja el a vendégek hannula+át. nthan^sét, kikapcsolódását, bizto­san jobban íár Nem kell „ingyen” dolgoz­nia! Nádas*. Erika Miskolc, Batthyány sor 32. sz. A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Szerkeszt!: Uadványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 352? Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telet onszám: 18-221

Next

/
Oldalképek
Tartalom