Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-06 / 55. szám

A Színe és A cső egy kissé bogaras „A KÖJÁL lezáratja a belvárosi lakótelepen a sze- métledobókat, mert — mint mondják —, onnan terjed a bogárfertőzés” — írja Kovács Istvánná olvasónk, s így kommentálja az eseménye­ket: „Ilyen intézkedés után már az sem lenne meglepő, ha a KÖJÁL megállapítaná a város levegőjének szennye­zettségét és nem annak meg­szüntetésére törekednének, hanem köteleznék a lakos­ságot, hogy ne vegyen léleg­zetet.” Végül kifejezi aggo­dalmát, hogy a lakók néme­lyike — mivel eltiltották a szemétledobó használatától — éjszakánként kiborítja majd a hulladékkal teli edényt az ablakon át az utcára. Válóban tartani kell a kö­zépkori állapotok visszatéré­sétől a szóban forgó lakóte­lepen? A MIK vezetősége semmit sem tudott a panaszt szülő intézkedésről. De a biztonság kedvéért megkérdezték az egészségügyieket is. Nemle­ges választ kaptak. A ma­gyarázat ezek után csak egy lehet: valamelyik házfelügye­lő arra a korszakalkotó fel­ismerésre jutott, hogy amit nem használnak, azt nem is kell takarítani, tehát célsze­rű lezárni a szemétledobót. És mert a lakók tiltakozásá­ra is számított, önhatalmú intézkedését a KÖJÁL-ra fogta. Hadd szidja az egész­ségügyet, no meg kenyéradó vállalatát, a MIK-et, aki kénytelen lecipelni a szeme­tesvödröt az emeletről a föld­szinten levő kukáig. Elmés ötlet, de aligha fog Kamatoz­ni. A MIK vezetői ugyanis nem fogadták kitörő lelke­sedéssel. Ott kell tehát folytatnom, ahol a múltkor abbahagytam. Talán van, aki emlékszik rá, hogy egy héttel ezelőtt egyes házfelügyelők hanyag mun­kájáról esett szó — ugyan­csak lakossági panaszok alap_ ján. Ha jobban tetszik a házfelügyelő cím, mint a ré­gi házmester, ám legyen. De mélységesen téved, aki úgy véli, hogy fizetését, no meg a szolgálati lakását valami­féle felügyelői tevékenységért kapja — fejtegettem. Azt tapasztalom ugyanis, hogy manapság elég sokan ját­szanak felügyelőt és hatósá­got a legkülönbözőbb terüle­teken, .ahelyett, hogy szor­galmas mesterei lennének munkájuknak. Ki ne találko­zott volna már császári fenn. sőbbséggel kérdezgető, uta- sítgató portásokkal, vagy a kapcsolást kegyként gyakor­ló telefonközpontosokkal? Személyes kalandom a kö­zelmúlt napokból: reggel munkába menet kénytelen voltam megállni az Ady-híd járdáján, mert egy úttisztí­tó munkás széles mozdula­tokkal seperte a híg latya­kot. (Mellesleg bele a Pece nyitott medrébe, de ez most nem lényeges.) Egy darabig vártam, gondolván, majd csak abbahagyja annyi időre, amíg továbbmehetek. Rám se hederített. Néhány másodperc alatt összetorlódtak mindkét oldalán a ruhájukat féltő járókelők. A férfiú azonban csak sepert rendületlenül. Megunva a toporgást, kér­tem, engedjen utunkra ben­nünket. Rám ripakodott: ne­ki dolgozni kell, ha sietünk, kanyarodjunk le a kocsiút- ra. Nem vitás: a szóban for­gó köztisztasági is — mini­mum! — felügyelőnek érzi magát. De ez még a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy ilyen „felügyelőből” sincs elég. Idézek egy másik panaszt: „A városban több helyen, fő­leg magánlakások előtt de a köztereken is nagyon sárosak a járdák. Például: • Domus környéke, Vologda városrész”. Azt hiszem, könnyebb len­ne felsorolni azokat a város­részeket, ahol száraz lábbal közlekedhet az ember. És mindent nem lehet az építke­zésekre kenni, tisztelt fel­ügyelők! (Ez esetben tény­leg felügyelőkről van szó, azokról, akiknek felügyelni­ük kell a város tisztaságára. Pontosabban: felügyelniük kellene.) (békés) Senki ne gondoljon arra, hogy idő előtt visszaköltö­zött volna hozzánk kedvenc vándormadarunk. A miskol­ciak népszerű áruháza azon­ban, a Gólya, visszaköltö­zött régi helyére. Kicsinosították, felújítot­ták a régi, megszokott „fész­ket”, amit már nagyon vár­tak az itt dolgozó lányok, asszonyok, hiszen sokkal tá­gasabb, mint az ideiglenes üzlet volt A megújhodásban része van a Borsodi Ruházati Kis­kereskedelmi Vállalat üzem­gazdasági osztályán dolgo­zóknak és a karbantartók­nak is. A munka dandárja azonban arra a húsz eladóra várt, akik hétfőtől a pult mögött várják vásárlóikat Négy és fél millió forint ér­tékű árut kellett elhelyez­niük a raktárban és az üz­let polcain. Turkáló is bő­ven akad, hogy a vásárlók kedvükre válogathassanak. Az újjávarázsolt üzletben minden bizonnyal a válasz­tékkal is elégedettek lesz­nek az anyukák, az apukák- és a gyerekek is. A kenguru- zsebes pulóverektől, együtte­sektől kezdve, a kis „höl­gyeknek” való gézingeken át, a sokféle csecsemőholmi­ig, minden van az üzletben. Ma reggel, a nyitáskor pár. kedves szóval köszöntötték az első vásárlókat. O. & sjc Az ő évszakuk Tavasz­kóstoló Szombaton beköszöntött Miskolcra a tavasz. Bár a vasárnap már hűvösebb lett, e két hétvégi nap volt mégis városunkban a tavasz főpróbája. A főpróba fénye­sen sikerült. Fényesen sütött a nap, szombaton összesen hat és fél órát, vasárnap szűk három órát. Október 27. óta tegnapelőtt volt a legmelegebb Miskolcon, dél­után 2 és 3 óra között 16 fokot mértek a Központi Meteorológiai Intézet repü­lőtéri főállomásán, ahonnan az adatokat kaptuk. Azt hiszem, vagyunk egy pár millióan meteoropaták — ugye milyen jó volt szomba­ton akárcsak az ablakon is kinézni? Kék ég, rajta jól látható helyen egy szép kö­vér nap. Langyos, igazán ta­vaszillatú volt a* levegő, a télen megsápadt arcok meg- vidámodtak, a szekrényekbe tekergőztek a másfél-két mé­ter hosszú sálkígyók, kigom- bolódtak a kabátok, sokan zakóban sétáltak, a strandon pedig... Ott már majdnem nyár volt. Bár a faágakat még nem takarják el a zöld­skála minden színű levelei, nincsenek kitéve a napozó­ágyak, azért a két nap több mint 1600 vendége a meden­ce szélén ülve, nyakig, mel­lig, vagy csak bokáig vízbe bújva magába szívta az idei első nagyobb adag napsuga­rat. Köd előttem, köd utánam — mondhatta a szombati és vasárnapi napocska. Lehet, hogy most még néhány nap­ra elbújt a tavasz, de nem mehetett messzire. Tudja, hogy visszavárjuk. tí Sz. G. Napfürdő merülés előtt # Melyiket vegyük meg? Szebb lett (Kerényi László felvételei) 3^ Félszáraz tónak nedves partján... Pecások a tapolcai csó­nakázótónál. A Borsod megyei Kórház és Rendelőintézet belgyógyá­szati épületében — ahol két belgyógyászati és egy onko­lógiai osztály működik — nagyszabású felújítási mun­kálatokat kezdtek meg ez év elején. A húsz éve meglevő épületben , eddig csak kar­bantartási, fenntartási mun­kákat végeztek, t mostanra azonban a gyakori meghibá­sodások miatt szükségessé vált a műszakilag elavult épületelemek. berendezések cseréje, felújítása. Január 16-án kezdtek hoz­zá a betegek és a kórházi dolgozók számára egyaránt sok kényelmetlenséggel já­ró, de mindenképpen szük­séges munkákhoz a belgyó­gyászat épületében, amelyek nagy része előreláthatólag (a tervek szerint) július végére befejeződik. Július utánra már csak a betegfelvonó cseréje és a külső tatarozás marad; ezek már kevésbé fogják zavarni a gyógyító munkát. A felújítás során kicserélik a vízvezeték- és csatornahá­lózatot. az elektromos veze­tékeket, a távfűtő rendszert, épületgépészeti, épületaszta- losi felújításokat végeznek, kicserélik az összes ablakot, felújítják a padlózatot, a falburkolatot, új nővérhívó berendezést építenek be. új betegfelvonót szerelnek fel, kívül-belül átfestik az épü­letet. A munkálatok körül­belül 2 és fél millió forint­ba kerülnek; a kivitelezők: a Miskolci Lakáskarbantar­tó Szövetkezet, a BÁÉV, a festő szövetkezet és a kór­ház saját műszaki appará­tusa. Eddig — az influenzajár­vány miatt — csak lassab­ban haladhatott az átépítés, hiszen zsúfolva volt a kór­ház betegekkel. A kényel­metlenség ezután sem szű­nik meg, hiszen kell a terü­let a felújítást végzőknek. Március 1 -tői — hogy a szükséges területeket felsza­badíthassák — a mezőkö­vesdi, a mezőcsáti járás és Mezőkövesd város belgyó­gyászati betegeinek felvéte­lét a megyei Tüdőgyógyinté­zet végzi. Negyven ággyal csökken átmenetileg az or­topédiai osztály befogadóké­pessége, ideköltözött a bel­gyógyászatról az onkológia. A kórház igazgatósága ez­úton is kéri a betegek el­nézését. megértő türelmét. Azan lesznek — az .építőkkel együtt —, hogy mihamarabb, a réginél lényegesen jobb körülmények között fogad­hassák a gyógyulni vágyó­kat Sz. G. Az Aknamélyítő Vállalat dolgozói nemrég fejezték be a lillafüredi István-cseppkő- barlang belső járatainak korszerűsítését. A felújítás­ra azért volt szükség, mert a barlangi utak több helyen balesetveszélyesek voltak. Április elejére a barlang be­járata elé túra vezetői helyi­séget (mely egyben ajándék­bolt is lesz) építenek. Előre­láthatólag ennek átadása után látogathatja a közön­ség a barlangot, melynek felújítási munkái körülbelül negyedmillió forintba kerül­nek. Kérik a betegek megértését Felújítás a megyei kórházban Felújítói az István-lilansot Visszaköltözött a Gólya

Next

/
Oldalképek
Tartalom