Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-20 / 67. szám
jf: A munkahely egész embert kíván, de a háztartás gondja is az asszonyé. Nők a munkában, a közéletben Nemcsak a főzőkanál A kérdés gyakran úgy vetődik fel; család, vagy hivatás? Úgy tartja a fáma, hogy Platon, a nagy görög bölcselő nyolc jótéteményért adott hálát az isteneknek: először, hogy szabad embernek, másodszor, hogy férfinak, és nem nőnek született ... Ha gondolatban átíveljük az osztálytársadalmak több ezer éves korszakát, úgy tűnik, Platónnak igaza van: bizony fukar kézzel mérték a nőknek az anyagi és szellemi javakat, a jogokat és az erkölcsi megbecsülést! Kivételes szerencsével kellett párosulnia a kitartásnak, tehetségnek ahhoz, hogy a nő megvalósíthassa álmait —és önmagát. A szocialista társadalom kettős elnyomás alól szabadította fel a nőket, amikor törvénybe iktatta a munkához való — és a férfiakéval egyenlő jogaikat. Harminc esztendeje lassacskán, hogy e törvény nálunk is megszületett, s hogy egy egész társadalom fáradozik a női egyenjogúság gazdasági-szellemi feltételeinek megteremtésén. BESZÉDES SZÁMOK A fejlődés számait vizsgálva úgy tűnik, elégedettek lehetünk: napjainkban minden eddiginél magasabb a nők foglalkoztatottsági aránya, s több nő tevékenykedik a közéletben. Vegyük először például a közélet legaktívabb, legelkö- telezettebb katonáit: a kommunistákat. Hazánkban a női párttagok aránya 26,5 százalék; a nők aránya az alapszervezeti vezetőségekben 27,4, a városi pártbizottságokban 28,2. Beszédes számok lennének, ha nem állana itt még egy: a-nők aránya a párt-végrehajtóbizott- ságokban mindössze 13,1 százalék ... Hasonló a helyzet az államigazgatás lakóhelyi szerveiben: míg a választott testületek nőtagjainak aránya országosan 25 százalék, — legalacsonyabb a községi, legmagasabb a fővárosi tanácsban (!) —, de a végrehajtó bizottságokban, vagyis, ahol a döntések születnek, már a 20 százalékot sem éri el. Vagy itt van például a dolgozók legszélesebb, legátfogóbb tömegszervezete: a szakszervezet. Az alapszervezeti vezetőségekben a nők aránya — tagsági arányaikat is meghaladva — elérte az 50 százalékot; a szakszervezetek megyei tanácsaiban már csak 35,5 százalék, a szakmai elnökségekben 29.5, a SZOT elnökségében pedig mindössze 17 százalék! Örvendetes kivétel legfelsőbb törvényhozó testületünk, az országgyűlés: itt a nők aránya minden választáskor tovább nőtt, s legutóbb elérte a 29 százalékot. ELAVULT FELFOGÁS Nem soroljuk tovább a számokat, tényeket, ennyiből is kitűnik, hogy joggal állapította meg a kérdés legutóbbi vizsgálatánál a Magyar Nők Országos Tanácsa: alakosság körülbelül 52 százalékát kitevő nők közéleti aktivitása még mindig — az utóbbi években elért fejlődés ellenére is — elmarad a lehetőségektől és a társadalmi igényektől. Az elmaradásnak számos oka van; az első abban a hibás szemléletben gyökerezik, amely mindmáig vallja a nők alacsonyabbrendűsé- gét. szerényebb képességeit, a férfiakkal szemben korlátozott alkalmasságát nagy horderejű kérdések megíté. léséhez. Ezt — a nők társadalmi szerepével kapcsolatos — elavult felfogást megtalálni az élet minden szférájában —, s nemcsak a férfiak, hanem a nők körében is. A nők közéleti aktivitása kibontakozásának másik fé- kezője a családban elfoglalt hátrányos helyzetük. Figyeljük meg ezt a két számot: a nők — szociológiai felmérések tanúsága szerint — naponta még ma is átlag 4,2 órát, a férfiak viszont mind. össze 1,2 órát fordítanak házimunkára. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a kisgyermek gondozásának, nevelésének terhe szinte kizárólag a nő, az anya vállát nyomja, világossá válik, hogyan, miként gátolja a családi munkamegosztás hiánya, az egyenlőtlen teherviselés a nő közéleti aktivitását, önmegvalósítását. A harmadik ok lehet a lakóhelyi szolgáltatás fejletlensége, negyedik az iskolázottság, a szakmai képzettség hiánya, további ok a férfi Janus-arca, az a „kétlel- kűség”, amikor elvben és általában egyetért a női egyenjogúsággal, ám közvetlen környezetében minden eszközzel igyekszik a korábbi állapotot fenntartani. Végül, de nem utolsósorban távol tarthatják a nőt a közélet, tői, a káderfejlesztts, a káderkiválasztás hibái. CSALÁD VAGY HIVATÁS? Ha Platónnak nincs is igaza, nőnek lenni ma sem könnyű. A nővel szemben szigorúbb az erkölcsi mérce, magatartásának megítélésében sok még az elfogultság. Vezetővé való előléptetésénél magasabbak a követelmények, több a bizalmatlanság. A nőt még ma is sokszor állítják — indokolatlanul — válaszút elé: család — vagy hivatás? E néhány sor azokat köszöntse most, akik valamennyit vállalják: családot, hivatást, s ráadásul a közösségért. a gazdagabb holnapért végzett munkát. NYÍRI ÉVA rortásbölcsesseg, választóknak és választottaknak Portásbölcsesség: „aki az elnököt keresi, annak kínálj egy előadót, hátha megelégszik így az osztályvezetővel...” A mondat tréfásnak tűnhet, de korántsem tréfa. Ügyeink intézésekor felvettünk ugyanis néhány rossz szokást, ami nem is egészen ártalmatlan. Valaha nemcsak a katonaságnál. hanem a közéletben is megkövetelték a szolgálati út betartását. Nos. még 1977 végén a Hazafias Népfront megyei elnöksége tárgyalt a megyei képviselőcsoport munkájáról, s ezen a beszélgetésen részt vett több képviselő is. Ök panaszolták, hogy az érdemi munkára fordítható időből rengeteg elvész az apró, nem is a képviselőhöz tartozó panaszok meghallgatásával, olykor orvoslásával. Azzal is a képviselőhöz mennek, amiben a tanácstag lenne az illetékes. Tanácstagok és népfrontaktívák beszélgetésén viszont tanácstagok panaszolták, hogy azokkal a gondokkal is őket keresik meg, amelyekben a lakóbizottság lenne az illetékes. Vállalati igazgató ismerősöm beszélt arról, hogy a vezető állásban levők munkaidejének 10—20 százaléka, olykor ennél is több fogy el a középvezetői munkakörben is elintézhető ügyekre. Törvényszerűen felvetődik: tudunk-e mi, állampolgárok, ügyeket intézni? Maradjunk az első példánál. Egy-egy országgyűlési képviselő épp’ olyan dolgozó ember, nem egy esetben normában dolgozó ember a maga munkahelyén, mint a választója. A szabad idejében képviselő. Olyankor utazik a falvaiba, olyankor tájékozódik és tájékoztat, olyankor készül fel az egyes országgyűlési munkabizottságok vitáira. Készül vagy készülne, ha nem állítanák meg az utcán egy kivert villanykörte miatt, ha nem keresnék a lakásán egy, a szomszéddal foly- tatptt fülemüleper miatt. Mit tehet a képviselő? Meghallgatja a rendszerint hosszúra nyúlt panaszt, aztán tanácsot ad, hogy kihez is kellett volna fordulni ezzel. A képviselő ideje a drágább, de a panaszos ideje is fogy. Napjainkban zajlanak a tanácstagi beszámolók. Jóllehet még semmiféle statisztikai adatunk nincs, de általában elmondhatni, hogy a választók igen kis százaléka vesz részt ezeken, és még így is hasznos, jó beszélgetés fóruma a beszámoló. Elhangzik, választ vagy éppen orvoslást is kap az, ami később képviselői gond vagy éppen bírósági per lehet. Az iparban manapság divat a munkaszervezésről írni. A fenti példákra hivatkozva szeretném elmondani, hogy a közéleti munkánkban is megvalósítható lenne ez a jobb munka- szervezés, s ezzel a társadalom számára hasznos és szükséges energia szabadulna fel. Előbb vagy utóbb a tanácstagi beszámolók is népesebbek lennének, s e fórumról kikopnának a lakóbizottságokra tartozó, más fórumon életképes bejelentések. Több időnk jutna a hasznosabbra és a gondosabbra. Sajnos, a portás bácsi bölcsességében ma'még sok az igazság. Bái-mennyire furcsa is, a szocialista demokrácia teremtette fórumokat még mindig tanulnunk kell, mert ezek a fórumok csak egy jó ebéd alkotórészei. Az ízét majd a társadalmi gyakorlat adja. B. G. Színe és „Aranyos” ügyek Egyetemi napok Ma délelőtt fél tizenegykor tartották a Nehézipari Műszaki Egyetem E 6-os kollégiumának színháztermében az egyetemi és főiskolai kulturális napok rendezvényeinek megnyitóját. A KISZ. az Oktatási és Kulturális Minisztérium rendezésében itt Miskolcon amatőr filmesek, képzőművésze'. és fotóművészek programját bonyolítják le. A képzőművészeti kiállítások ma délután fél háromkor, a fotókiállítások három órakor nyitnak. A filmvetítéseket holnap délelőtt 9 órától, a diavetítéseket 14 órától tartják. A bemutatókhoz szakmai fórumok, konzultációk kapcsolódnak. A díjkiosztással egybekötött záróünnepség szerdán, 11 órakor kezdődik. Intenzív képzés Orosz nyelvet * tanulhatnak Á tehetséges, orosz nyelvből jó eredményt elért általános és középiskolás tanulók nyelvi tudásának továbbfejlesztésére intenzív orosz nyelvtanfolyamot indít az MSZBT Központi Gorkij Nyelviskolájának Borsod megyei Tagozata. Március 30-ig lehet jelentkezni a tagozat miskolci címén (Miskolc, Eder Gy. u. 1.). A 60. 75, illetve 120 órás tanfolyamokra — amelynek díja 300. 350 és 900 forint — június 12— július 7-e között kerül sor. A foglalkozásokat 8—13 óráig tartják, kivéve a szombati napokat, amikor tanítás nem lesz. Az általános iskolák 4. osztályos tanulói részére előkészítő osztályokat szerveznek. Mai dolgozatomban az arany főszerepet játszik. Könnyű szívvel adom tovább a nemes anyagú sztorikat, mert — bár az arany világpiaci ára növekszik — ingyen jutottam hozzájuk: miskolci népi ellenőrök bányászták ki mindegyiket. Hajdanában Alaszkáig kellett vándorolni a szerencselovagoknak. Néhány ügyes miskolci ember felfedezte, hogy sokkal közelebb, a nádasréti szeméttelepen is lehet, ha nem aranyat, de legalább aranyat érő hulladékot találni, összeütöttek egy ólat a telep kerítése mellett, és a malackák egy szezonban vágnivalóra gömbölyöd- tek, felfalva minden ehetőt. E téma az olvasó számára nem ismeretlen, hiszen több fordulóban sürgettem a jövedelmező üzlet felszámolását ugyanezen a helyen, hivatkozva a jogszabályokra, az egészségügyi előírásokra. Szívesen hízelegnék magamnak azzal, hogy valami kis szerepe e cikkeknek is volt a dolgok tisztázásában. De az az igazság, hogy végül a NEB tett pontot a régen húzódó ügy végére: június 30- ig fel kell számolni az ólat, és a „titokzatos konda’’ remélhetőleg örökre eltűnik a Nádasrétről. A Következő történet egy aranyóra körül zajlik, amit F. Sándor miskolci lakos adott be javításra az Órások Szövetkezete városunkban működő ' részlegéhez. A számlát azonban már nem volt hajlandó kifizetni, mert — mint mondta — ő csak tisztítást kért, a szorgos órások viszont megigazították a hajszálrugót és kicserélték az óra üvegét is. Mindezért 148 forintot kértek. F. Sándor azonban csak 54 forintot volt hajlandó fizetni —eny- nyibe került ugyanis a tisz- títtatás. Gyors fejszámolással megállapítható, hogy a különbség 94 forint. Lényegesen kevesebb tehát, mint amennyibe a szövetkezet budapesti központjától Miskolcra küldött ellenőr útiköltsége és napidíja került. Mert az órások ideirányítottak egy embert, a vita okának tisztázása végett. Ráadásul szegény meg sem találta F.( Sándort, így tulajdonképpen dolgavégezetlen távozott. A tapasztalt olvasó most azt várja, hogy a történet így foytatódjon: legközelebb megint küldtek ellenőrt Budapestről, de akkor már kettőt, hogy eredményesebben nyomozhassanak a panaszos tartózkodási helye után. A sztori valóban így lenne igazán színes, de a valóság valamivel szürkébb. Az órások — kik. ha ők nem? — tudják, hogy az idő pénz, az útiköltség szintén. Ezért rövid úton visszaadták az órát, lemondva a számlakülönbö- zetről. Szerintem jól tették. De ezt nem azért mondom, hogy divattá váljon az órásszámlák vitatása. Alkudozni ugyanis a kirakóvásárokon és a Zsarnai telep ócskapiacán szokás. A harmadik történet is „aranyos”. Én legalább annak találtam, bár kétlem, hogy ugyanígy vélekednek az érdekeltek is. Főleg Cs. László, a BÉM dolgozója helytelenítheti a jelzőt, akitől három év után kérték a vállalati lakás szerződésének aláírását, s ezzel együtt a bérét is visszamenően. De miért csak ennyi idő múltán? Nos, ez az, ami szerintem aranyos. Amikor ugyanis — három évvel ezelőtt — meg kellett volna kötni a szerződést, az illetékes csoportvezetőt „kisebb összegű sikkasztás miatt” leváltották. Az új csoportvezető állítólag nem kapta meg az anyagokat, ráadásul rövidesen őt is áthelyezték, jól— ■ lehet teljesen más, pozitív (!) okból. Jött a harmadik csoportvezető, ám Cs. László lakásügye akkor sem került napirendre, mert az illetékes íróasztal legújabb gazdája is mással volt efoglalva. Mivel? Panaszkodott felettesére. Azt állította, oly’ rossz a légkör, hogy munkáját nem tudja elvégezni. Rövidesen le is számolt- És akkor jött végre, ha nem is a Tenkes kapitánya, de a negyedik csoportvezető, aki — rendezgetvén az elődeitől ráhagyott iratokat — rádöbbent: a lakásügy még mindig függőben van. A vállalat — ennyi év után — már csak bírósági úton hajthatja be visszamenőleg a lakbért. Azt viszont saját hatáskörben elintézheti a vezetőség — tudomásom szerint legjobb úton halad e felé —, hogy rendet teremtsen az íróasztalok között. Mert ahol ilyen rohamos gyorsasággal cserélődnek az ügyintézők, ott nemcsak egy lakásszerződés megkötése maradhat restancia 'veken át! (békés) * /
