Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-13 / 37. szám
■ ■ ■ ■ ■ r ■***»•* r a miskolciaké a szó , Mennyit nyom egy kisujj? 105 forintért parkíroztam Január 3-án állítólag díjfizetés nélkül távoztam a Déryné utcai parkírozóból. Efcért 27-i dátummal kaptam egy felszólítást a miskolci városgondnokságtól: fizessek 100 forint pénzbírságot, mert különben behajtják rajtam. Természetesen reklamáltam, már csak azért is, mert én az említett január 3-án 5 forintot adtam — 3 forint helyett — a parkoló őrének, miután szélvédőmön megtaláltam a figyelmeztető cédulát. Az történt ugyanis, hogy amikor beálltam a parkolóba, az őr távol volt — nyilván az utca másik végén —, s amikor kocsimhoz visz- szaértem, megtaláltam a figyelmeztetést: távozás előtt fizessek. A felszólításnak akkor — mint mondottam — eleget is tettem. £ppen ezért háborított fel a 100 forintos bírság. S ha csak ennyi lett volna. De. . . A városgondnokságon a reklamációmra azt a választ kaptam, hogy a bírságot csak abban az esetben engedik el, ha hozok a parkoló őrétől egy írást, amelyben igazolja: nem távoztam díjfizetés nélkül. Nem egyedüli reklamáló voltam, hasonlóképpen járt A. Miklós Csermely utcai lakos is, vele együtt kerestük az őrt, aki kifejtette: az állásába kerülhet, ha ilyen igazolást ad nekünk, mert megkérdeznék tőle, miért jelentett fel bennünket, ha egyszer fizettünk. Bizonyítékunk nincs, csak az őr erősíthetné meg igazunkat, kénytelenek vagyunk tehát lenyelni a „békát”. Az okos a más kárán tanul alapon szeretném, ha közölnék panaszomat: ügyeljenek a gépjárművezetők, ha a Déryné utcában parkíroznak. Vagy őrizzék meg a 3 forintos sárga cédulát legalább két hónapig, vagy győződjenek meg róla, hogy az őr a figyelmeztető tömb tőpéldányáról is törli-e fizetés után a rendszámot. Velünk ugyanis az történhetett, hogy a tőpéldányon elfelejtették „igazolni” a díjfizetés tényét. Mások ne járjanak így. Holtai Péter Miskolc, Tátra u. 15. sz. * Kiss Gyuláné, a városgondnokság ügyintézője szerint ilyen feledékenység nem fordulhat elő a miskolci parkírozóhelyeken. Már csak azért sem, mert az utólagos fizetésnél a tőpéldányhoz vissza kell kérnie a szélvédőre helyezett figyelmeztető cédulát is, amelyen egyébként az is szerepel, hogy ha két napon belül megtérítik az „elfeledett” parkolási díjat, akkor csupán 20 forint pótdíjat kell fizetni, ezt követően azonban a pótdíj 100 forint. A parkolók őrei fegyelmi felelősség terhe mellett végzik fáradságos és egyáltalán nem hálás munkájukat. Jellemző példa, hogy február 7-én, egy fizetni nem akaró gépkocsi-tulajdonos tanú előtt háromszor is ráijesztett az őrre: nekihajtott. S tudni kell még: a parkírozók őrei nyugdíjasok. Jó lenne, ha koruk mellett ezt is jobban megbecsülnék bennük. Házszámnézöben Paca! nincs — nem is lesz? Szerettem — és ma is szeretném! — a pacalpörköltet. Sajnos, azonban nyersen már nem lehet kapni. A Húsipari Vállalat minden mennyiséget feldolgoz. Igaz, szép dobozokban árusítják. De őszintén: az elkészítési módja és fűszerezés miatt sem nekem, sem másoknak nem ízlik. Még akkor sem, ha a készétel előnyeit elismerem. Ezzel együtt is fájlalom, hogy nem árusítanak nyers pacalt, amit a saját szájízem szerint fűszerezve készíthetnék el. És nem értem, miért nincs! Jól néznénk ki, ha mindenfajta húsárut feldolgoznának készárunak és megfosztanának bennünket a magunk által főzött és ízesített étel örömeitől. Ebből in. dúljon ki és tegye lehetővé a húsipar, hogy nyers pacalt is kaphassunk. Úgy, mint a többi húsárut. Legalább olykor-olykor! F. J. nyugdíjas Miskolc * Nincs rá mód! — kaptuk a választ a húsipari vállalattól. Az „alapanyag” ugyanis csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésünkre. Csak any- nyi, amennyiből a — véleményük szerint — nagyon keresett és közkedvelt, dobozolt konzervet elő tudják állítani, s a különböző készítményekhez szükséges töltelékárut biztosítani. Mintha labirintusban kóvályogna az ember, oly nehezen lehet eligazodni új lakótelepeinken. Mert bár modern, kivilágított üveglap szolgál. — szolgálna! — a házszámok feltüntetésére az új bérházainkon, ezek többnyire üresen merednek a „házszámnézőkre”. Érthetett len, hogy miért késik hónapokat — olykor éveket — a házszámok feltüntetése. A sok egyforma ház között nappal sem könnyű eligazodni, sötétben pedig egyenesen művészet. Legalább a beköltözőknek adjanak valamifajta térkép- vázlatot. hogy megtalálják a saját otthonukat. Persze ennél is egyszerűbb volna, ha idejekorán felkerülnének a lámpatestekre a számozások. P. Károly Miskolc A Miskolci Beruházási Vállalat területelőkészítési osztálya a Szabadság tér 4. szám alatt, a Fürdő és Csatornázási Vállalat épületében kapott helyet. Pontosan ott, ahol a gőzfürdő felújítási munkáit végzik. így aztán közvetve részesei vagyunk e még sokáig tartó, nagyszabású munkának. Sajnos, alaposan „befürödtünk” ezzel az elhelyezéssel. Az sem „vigasz”, hogy nemcsak mi, hanem az irodánkban naponta megforduló 50—60 ügyfél is. Nekik szintén ezen, a fényképen jól látható romhalmazon kell átbukdácsolniuk, ha el akarják érni az irodaajtónkat. A két épület közötti szűk bejáratot úgy eltorlaszolták különböző építési hulladékkal, hogy akrobatikus mutatványok közepette lehet eljutni munkahelyünkre. Félő, hogy vagy a lábunkat törjük, vagy az épület ablakán kizúduló törmelék zuhan a nyakunkba. A felújítási mun. kát végzők nyilván azt hiszik, hogy az Edzett ifjúságért sportmozgalmat nem az uszodában, hanem itt nálunk kell elkezdeni. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy nem törődnek vele: egyetlen szál tehergépkocsi egyetlen rakodója hosszú hetekre béníthatja meg közlekedésünket a példátlanul lassú „betakarítási” munkájával. A MIBER területelőkészítési osztályának 18 dolgozója Jogos panasz — elfogadhatatlan válasz Tavaly februárban költöztek be Róde Károlyék az Arany János u. 29. szám alatti, egy plusz két félszobás OTP-örök- lakásba. Már akkor megállapították, hogy a nagyobbik félszobában nincs fűtés (a radiátor teljesen hideg volt), ám ígéretet kaptak rá, hogy hamarosan kijavítják. Beköltöztek, de azután sem történt semmi, bár szinte naponta jártak a BÁÉV építésvezetőségéhez. A szerelők végre kimentek néhányszor, csakhogy ténykedésük a radiátor légtelenítésével ki is merült. Ideig-óráig melegedett a bordázat, de pár óra múlva ismét „ledermedt”. Így ment ez a múlt télen — végig. A fűtési idény kezdetekor újra kezdték a szaladgálást. Soksok szakemberrel beszéltek. Szerelőkben nem volt hiány, csak éppen a radiátort nem sikerült jobb belátásra bírni. Két pici gyermeküknek szánták ezt a szobát. Használni persze nem tudják, hiszen jéghideg. A lakás értéke 423 ezer forint, 700 forint részletet fizetnek havonta. Fűtési gondjuk miatt azonban úgy vélik, kisebb értéket kaptak, mint amilyenért fizettek. így ugyanis csak a legnagyobb szobát tudják használni, ahová éjszakára áthordják a kiságyakat (naponta szét kell szedni őket, mert az ajtón nem férnek át), hogy a gyerekek melegben aludjanak. Panaszukkal szerkesztőségünkhöz fordultak. Érdeklődtünk tehát a BÁÉV kivitelezési főosztályán, ahonnan végső válaszként kaptuk: a hiba nem a radiátorban (illetve a szerelésben) van, hanem — a MIK hőközpontja nem ad elegendő meleget! A választ elfogadhatatlannak tartjuk. Mert ha ez igaz lenne, akkor a lakás minden helyisége hideg volna. Mivel azonban csak egyetlen szobáról van szó, mindenképpen a „készülékben” kell keresni a hibát. Csakhogy nem elég csupán a légtelenítés. Addig kellene keresni, míg meg nem találják! Igaz, ez kissé strapás. De hát: valamit valamiért. Alakás árával Róde Károlyék a berendezést is megfizették. Most már a kivitelezőnek illik következni. M. G. Telefon kellene a rendelőbe Az Avas-délen lakók — állíthatom, hogy valamennyién — örömmel fogadtuk, hogy gyermekorvosi rendelő létesült a Bokányi Dezső u. 30. sz. alatt. Szépséghibája csak később derült ki: nincs telefonja'. Nyilván nem kell részletezni, hogy mit jelent ez egy orvosi rendelő esetében. Hiányzik — de nagyon! —, ha sürgősen mentőt kellene hívni a rendelőbe hozott súlyos beteghez, s hiányzik, ha otthon fekvő, lázas beteghez szeretnénk kihívni az orvost. Van ugyan egy nyilvános távbeszélő-állomás a 16. sz. ház földszintjén, s van a 30. szám alatt is, az egyik lakónak. Csak épp a rendelőnek nincsen. A szülők nevében terjeszteném elő a kérést: kapjon soron kívül telefonvonalat az Avas-déli gyermekorvosi rendelő is. Ha másként nem, esetleg ikresítve. Az is több volna a semminél. Bari Gáborné Miskolc, Bokányi Dezső u. 22. # Talán meglepő a kérdés, de mindjárt megmagyarázom. Történt egyszer, hogy a Centrum Áruház előtti gyümölcsei árusító standnál — tízegynéhány forintos narancsvásárlásnál — 3 forinttal becsaptak. Azonnal reklamáltam, de hiába. Felháborodásomban írtam a KNEB-nek, ahonnan udvarias hangú levélben kaptam a választ: panaszomat kivizsgálták, ők is visszaéléseket fedeztek fel, ezért különböző összegű pénzbírságokat szabtak ki. Azóta, ha arra járok, mindig megfigyelem — mi tagadás: megcsodálom! — azt a technikát, amellyel az eladó ott dolgozik. A mérleg előtt ugyanis oly ügyesen vannak felállítva a ládák, hogy a mérleg serpenyőjét ne lehessen látni. A hölgy ráteszi az árut, s a kisujját is a serpenyőn pihenteti. Pultja előtt mindig hosszú sor áll. Vajon hányszor adhatja el napjában a kisujját? Annyi bizonyos: a bírság nen volt rá elrettentő hatással! — írja Hollóst Attila, Onga, Rákóczi u. 5. sz. A MISKOLCIAKÉ A szó Szerkeszti: Radványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefonszám: 18-221 Kilógunk a sorból Még 1975—76-ban végezték el bérházunk teljes felújítását. Kívül-belül rendbehozták — nem kis költséggel, örültünk, s örülünk most is a szép lakásoknak, de van bennünk egy kis irigység is. Tudniillik: az 1976—77-ben tatarozott épületekben az ajtókat, ablakokat is lefestették. Bizony a miénkre is ráfért volna, de az akkor nem volt „betervezve”. Miért? Csúnyán „kilógunk a sorból”. Ha már oly nagy ösz- szeget fordítottak egy-egy otthon rendbehozatalára (úgy tudom, lakásonként 70 ezer forintot), nem lett volna szaRejtély a számosztóban bad „spórolni” éppen ezen^ Nem beszélve arról: a régi csaknem tizenöt éves — házban a nyílászáró szerkezetek — főként, az ablakok — ugyancsak elvetemedtek. Ám kijavításukat is mellőzték. S ha most újabb 10—12 évig kell várnunk arra, hogy — egy nagy tatarozás ilyen időközönként van — rendbehozzák. lefessék, azt nemcsak a lakók, de az ajtók-ablakok sem bírják ki. Kérjük, legalább most pótolják ezt a hiányosságot! Farkas Sándor Miskolc, Erdélyi u. 2. sz. Kérem, segítsenek megfejteni a nagy talányt: mi szerint osztják a sorszámot a Csabai kapui rendelőintézetben? Nekem ezt még nem sikerült kiderítenem. Ugyanis nem először fordult elő velem az, ami január 30-án is. A reumatológiára szerettem volna bejutni. Délelőtt 10-kor kértem sorszámot, nem adtak, mondván: elfogyott. Visszamentem délután 1 órakor. Akkor sem adtak. „Partizánkodtam”, s felmentem a szakrendelőbe, ahonnan az asszisztens leszólt telefonon a számosztóba, s végre nem utasítottak el. Igaz, GYES-en vagyok. De mégsem tölthetem az időmet azzal, hogy ingajáratban legyek a kétéves gyermekemmel az otthonom és a rendelő között. Az sem mindegy, hogy ahányszor megyek, annyiszor 4 forint. Am az még hagyján. De ebben az influenzajárványos időben vonszoljam a gyereket, aki másodszor lábalt ki a tüdőgyulladás- bó? Mert más megoldásom nincs. Jártam már úgy is — s ez nemcsak velem, más beteggel is megtörtént, történik —, hogy csak ültem és vártam a szakrendelő előtt. Türelmem fogytán, szóltam a számosztóban. Akkor ébredtek fel: elfelejtették felvinni a kartont. Vagy: egyetlen kartonnal „nem szaladgálnak”. És, ha egész nap nem megy más, az az egyetlen beteg üljön ott másnapig? Korábban a vasgyári rendelő- intézethez tartoztam. Ilyen szempontból is csak a legjobbakat mondhatom róluk. Ott még telefonon is lehet sorszámot je- geztetni. A Csabai kapuban ez elképzelhetetlen? Vonga Károlyné Miskolc, Corvin Ottó u. 3. sz. Dr. petővári Béla, a Csabai kapui Rendelőintézet igazgatója ezúton kér elnézést Vonga Ká- rolynétól; a különböző szakrendelők gyakorlatában járatlan számosztó „igazította útba” panaszosunkat, s emiatt fordulhatott elő a január 30-i eset. Egyébként azonban semmiféle „talányról” nincs szó a számosztóban. A rendszer az, hogy szakrendelőnként annyi beteget igyekeznek ellátni, amennyi a rendelési időbe belefér. Sajnos, az utóbbi hetekben — éppen az influenzajárvány miatt — tetemesen megszaporodott a munka az intézetben, hiszen naponta kétezer beteg fordul meg rendelőikben. Nincs könnyű dolguk a kartonokat kezelő számosztóknak ; a belvároson kívül, legutóbb 11 község lakosságát is ehhez a rendelőhöz irányították, ezért 150 ezer kartonnal kell bánniuk. A megnövekedett forgalmat az itt dolgozóknak is, de a betegeknek is meg kell még szokniuk, hogy simábban, szervezettebben haladjon a betegirányítás. A telefonon való előjegyzésre itt sajnos valóban nincs mód. Másnapra való előjegyzéssel próbálkoztak már — sikertelenül. Azt azonban mindenképpen elrendeli a rendelő- intézet igazgatója, hogy a jövőben nagyobb figyelemmel legyenek a számosztók a kisgyermekekkel érkező betegekre, s hogy — ha már a beteg a rendelési időben érkezik — legalább megnézze őket az orvos. A halasztást tűrő esetekben másnapra esetleg visszarendelhetik, ha viszont sürgős ellátást igényel, azt megkaphassa. Ami pedig azt illeti, hogy a vasgyári rendelő- intézet számosztási rendszere jobb, nem vonják kétségbe. Igaz, ugyanakkor más betegek a Csabai kapui rendelőintézet rendszerét dicsérik. „Befürödtünk” a fürdőépülettel
