Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-06 / 31. szám
Mágnes Jancsi és „0”-bácsi Természetismeret gyerekeknek Perecesi minták Egy ízben megírtam már — nenn megbotránkozást keltve ezzel —, hogy nem szeretem a minta-tanításokat. (Ojabb időkben bemutató tanításnak nevezik ezeket a foglalkozásokat.) Nos, nem szeretem, mert a jelenlevő szakemberek számára nem lehet igazán minta. A tanító és az osztály ilyenkor nem igazi — hanem ünnepi — arcát mutatja, a mutatvány steril körülmények között jön létre. (Lásd: bemutató tanítás gyakorló iskolában.) Most viszont azt szeretném elmondani, hogy lelkesítő — mert követhető — mintákat láttam, s hogy szeretném, ha a bemutató (az ilyenféle bemutató) tanításoknak ez csak a kezdete lenne. Amiből nem az következik, hogy én változtam meg, hanem az, hogy a bemutató tanítás minősége lett más. Helyszín: Pereces, 19. számú Általános Iskola. Délutánra Kuti István igazgató — hallom, amint megbeszéli — nem kér csengetést. Az órák az alsó négy osztályban csak 25 percesek lesznek. A naptáramba már hetekkel ezelőtt feljegyeztem: „Négy osztályra szóló természetismereti bemutató”. Ügy látszik, sokan feljegyezhették, mert a húsznál is kevesebb meghívott helyett negyvenen tódulnak be a százesztendős épület nevelői szobájába. Hivatalosan csak a környezetismeret elnevezésű tárgy munkaközösségi vezetőinek kellene itt lenniük, de hát egy ötesztendős kísérlet eredményei most láthatók először a gyakorlatban. A Kuti István nevéhez fűződő tálcarendszer — mióta közhírré tettük, hogy a TANÉRT megvásárolta a szabadalmat, s már gyártja is az első osztályosok tálcakészletét — egyre népszerűbb. Miután a legutóbbi nemzetközi tanszerkiállításon elismerést aratott, a miskolciak is kíváncsiak: miről van szó? Persze nem akarok sommás ítéletet mondani, mert például dr. Földvári Gyulá- né szakfelügyelő kezdettől fogva figyelemmel kísérte — hivatalból és magánemberként is — a tálcás módszer lépéseit, s most éppen az új tantervet előkészítendő, hívta ki Perecesre munkatársait. Természetismeret? A szó első pillanatra — tekintve, hogy 6— 10 éves gyerekek okítását célozza — kicsit fellengzősnek hat. Pedig pontosan fedi a tartalmat. Tudniillik tényleg nem csak a környezet megismeréséről van szó, hanem a bennünket körülvevő — megismerhető! — anyagi világ, az élő és élettelen természet felfedezéséről, cél: az anyag fogalmának kialakitása (természetesen nem filozófiai értelemben), az anvag megjelsn-Ví formáinak vizsgálata (az élő szervezet is anyag!), az anyag mérhető tulajdonságainak regisztrálása, a kölcsönhatások vizsgálata, mozgás, helyzet- meghatározás. Az első osztályos gyerek még csak nézi, tapintja a tárgyat, a negyedikes pedig már önállóan és szabatosan igy fogalmaz: „A tárgyak helye a természetben viszonylagos, azaz relatív.” Mindez, amit így hevenyészve felsoroltam, természetesen csak a pedagógusnak fontos tudnivaló. Az alsós gyerek egy szót sem hall arról, hogy a világ anyagi természetű, s hogy a megismerésnek milyen módszereit alkalmazhatjuk. A kisfiúk, kislányok csak maguk elé teszik a tálcát — amin annyi érdekes dolog van —, s játszanak. Helyesebben együtt játszanak a tanítóval és a többiekkel. S ha jól játszanak, akkor szinte észrevétlenül kialakul a természettudományos szemlélet, a materialista világkép. Az elsős (ott van a tálcán előtte) kezébe vesz egy diót s azt mondja: „érdes, kemény, gömbölyű, könnyű”. A szivacsdarabkát pedig így minősíti: „érdes, rugalmas, könnyű”. Megsimogatja a kitömött rókát, s így vélekedik: „vadállat, négylábú, szőr borítja, elevenszülő”. Az állatok csoportosítása (ki-ki a neki tetsző azonosságok szerint) különösen jó játék. A még párnás kis kezek pillanatok alatt szortírozzák a képeket. A tanító nem prelegál, nem demonstrál, csak kérdez, s itt mindenki készségesen válaszol. De hát hogyisne válaszolna, mikor csak arról van szó, hogy ezek itt a kétlábúak, ezek meg itt a négylábúak; ezeket szőr borítja, azokat toll; ezek ugranak, azok nem ugranak. Íme a háziállatok, s íme a vadak. Ezek tojást tojnak, amazok emlősök — eleveneket szülnek (ilyen az ember is), s van egy huncut állat, a teknős, amelyiket páncél borítja és tojásokat tojik. Később (ezek még mindig az elsősök) az élettelen tárgyak között keresnek kapcsolatot. (Üvegpohár — nagyítóüveg; vaskocka — fakocka stb.) Majd különböző anyagok — kinek-kinek ott a tálcán a kis fűszertartó állománya — ízlelése következik. (Cukor, só, kakaó.) Természetesen mindenkinek van véleménye. Akinek nyelve van, az már nem lehet hátrányos helyzetű. S ha nyelve van, azon vannak ízlelőbimbók is, amit (csak elő kell venni a nagyítót, s az mindenkinek van a tálcáján) érdemes kölcsönösen megnézni — ä la natúr. Szívesen írnék a második osztályosokról is, akik — ugyancsak a tálcájukon található eszközök segítségével — térfogatot, Milyen az közelről, amivel ízlelünk? + így építenek állatkertet a negyedikesek tömeget, területet mértek. A harmadikosokról, akik már tudják, mi a középérték, és számos játékban (mágnes—vasreszelék; ecet—szódabikarbóna; víz—rézgállc; gyertya—hevített vaslap—víz stb.) bizonyították a tárgyak kölcsönhatását. De legszívesebben talán a negyedikesekről írnék, akiket néhol már alig tudtam követni, s akik a tárgyak viszonylagos helyzetét bizonyították. Nemcsak Csilla helyét képesek meghatározni (pl. mögöttem—északra—távol), hanem helyünket a naprendszerben is. Náluk találkoztam „O” bácsival. Ez a kedves kis fabábu — mindenkinek több is van, mint ahogyan a harmadikban Mágnes Jancsiból — az origóról kaptá a nevét kéremszé- pen, amiből nyilvánvaló, hogy a negyedikesek például egy állatkertet koordináta-rendszer segítségével építenek. A tervező egyszerűen bemendja az adatokat, s a kivitelező máris tereli a struccot, medvét a megfelelő mezőbe. A 25 perc nagyon gyorsan (relatív idő?) elrepül; mikor az igazgató az órájára pillant, éppen a Nap keringő mozgását bizonyítják a gyerekek. Erezzük, hogy a kisfiú el akar jutni a szökőévekig, de hát önkc&itele- nül is siettetjük. Így több lépcsőt átugorva csak ennyit mond: „Ami pedig a szökőéveket illeti, négyszer hat az huszonnégy.” Belepirultam, amíg utolértem. Próbáltam is gyorsan felidézni, hogy mire tanított engem Margit néni a negyedikben. De csak ennyi jutott eszembe: előttem van Észak, hátam mögött Dél . . . A bányászkolónia régi házai, ahol nemzedékek fújták ugyanezt, még állnak. S állnak a régi iskola falai is, Perecesen. Az iskolába most is bányászgyerekek járnak (a fizikai dolgozók gyerekeinek számaránya itt a legmagasabb), akik Jó szerencsét! köszönnek a belépőnek, éppen úgy, mint Laudai János — az első perecesi tanító — idejében. Valami azonban nagyot változott. Közhely, hogy tálcán nyújtjuk a tudományt. Ez nem helyes. A tudás tálcáját kell megkonstruálni. S ha ez sikerül, akkor már csak jó tanítók kellenek. Akik — fölényes szakmai ismeretek birtokában — játszótársai, munkatársai lehetnek a gyerekeknek. A legkisebb nehézség nélkül képes vagyok felidézni (ez az ő érdemük) Szitka Rezsctié, Tulák Lászlóné, Szabari Dé- nesné és Kuti Istvánné alakját, karakterét. Csak annyiban hasonlítanak egymáshoz, hogv valamennyien szuggesztív egyéniségek. Egyébként más a koruk, a gesztusrendszerük, a szókincsük, hangnemük, hangszínük, öltözékük. Szóval a tálcarendszer ellene mond a beprogramozott gépemberednek. Azt hiszem, a természetismeretet — ami fizika, biológia, matematika, földrajz és persze esztétika integrációja — az tudja legjobban tanítani, akiben a legtöbb a fantázia, a költészet’. Mikor a vendégek elmennek — akik máris tanítani szerettek volna az új módszer szerint — kicsit együtt maradok a tantestülettel. Jobb nem jut eszembe, így hát megkérdezem: hányán kaptak már valamilyen szakmai kitüntetést? Kicsit meglepődöm, hogy Perecesen nincs kiváló tanító, meg tanár. Aztán, hogy mégse legyek elégedetlen, megmutatják a Magyar Tudományos Akadémia elnökének elismerő sorait. Elolvasom, s aztán próbálok (ahogy a negyedikesektől tanultam) valamiféle koordinátarendszert magamban felállítani. Mert ugye az mégsem lehet, hogy a városi vagy a megyei tanács távolabb van Perecestől, mint az Akadémia. Ámbár a tárgyak helyzete viszonylagos. GYARMATI BÉLA A Turner-illusztrációk, először Vasárnap, a Zeneakadémián a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának matiné-hangversenyén — Erich Gruenberg hegedűművész közreműködésével — hazánkban először csendült fel Durkó Zsolt Turner-illusztrációk című kompozíciója. Vezényelt: Lehel György. A mű, amelyet Durkó az évente mindössze egyetlen, darabot rendelő BBC felkérésére, két évvel ezelőtt komponált, 1976. októberében az angliai Leeds város fesztiválján hangzott el először. • hétfő Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.20: Ki nyer ma? Játék és muzsika tíz percben. — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Válaszolunk hallgatóinknak. — 13.35: Ifj. Járóka Sándor népi zenekara játszik, Szentendrei Klára nótákat énekel. — 14.00: Ezeregy délután. — 14.30: Egy zselici hangszeres népművész: Orbán István. — 14.40: Decsényi János műveiből. — 15.00: Hírek. — 15.10: Édes anyanyelvűnk. — 15.15: Csajkovszkij: VI. szimfónia. — 16.00: Útközben. — 16.05: Szocialista brigádok akadémiája. — 16.35: Young: Lenn a folyónál — részlet. — 16.46: Hidas Frigyes—Gál Zsuzsa: Viharban, fényben — kórusszvit. — 17.00: Hírek. — 17.10: Van új a nap alatt. — 17.25: Magyar előadó- művészek felvételeiből. — 18.05: Külföldről érkezett. — 18.25: Mai könyvajánlatunk. — 18.30: Esti Magazin. — 19.15: Élclegények céhládája. Csak középkorúak- nak. — 20.25: Arturo Toscanini operafelvételeiből. — 21.00: Új verbunkos- és nótafelvételek. — 21.30: A műemlékvédelem milliói. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.30: Magyar zeneszerző kortársak müveiből. — 23.15: Versenymüvek. — 24.00: Hírek. — 0.10: Taros Péter táncdalaiból. Petőfi rádió: 12.00: Népszerű fúvósátiratok. — 12.30: Hírek. — 12.33: Cubanacan koktél. — 12.53: Régi híres énekesek műsorából. — 13.28: Kis magyar néprajz. — 13.33: Három a tánc. — 14.00: Kettőtől ötig. A rádió kívánságműsora. — 17.00: ötödik sebesség, ifjúság-politika-kultú- ra. — 18.00: A kultúra sokszínű szövete. — 18.30: Hírek. — 18.33: Zeneközeiben. — 19.35: Jó estét, gyerekek! — 19.39: Slágermúzeum. — 20.30: Hírek. — 20.33: Kettesben. Mérei Ferenc és Szilágyi János. — 21.23: Dupla vagy semmi. — 22.30: Hírek. — 22.33 Derűre is derű. öngól. — 23.00 Klasszikus operettekből. — 24.00 Hírek. Az igazi művészet tárgya mindig maga az ember, s hogy róla lényegeset mondjon a művész, nem kell a hőseit a bolygókon utaztatnia, hisz a lényeges dolgok: születés, halál, szerelem, munka, béke, háború itt: a Földön történnek, dőlnek el. Az igazi, a nagy kaland ugyanis mindig az emberben, tágabb értelemben a történelemben zajlik-viharzik! Nem másért, mert az ember legnagyobb ellensége: maga az ember (önmaga is, a másik is...). Benedek István mutatott rá szellemesen a minap egyik cikkében (az Élet és Irodalomban), hogy történelmünk lényegében nem más, mint küzdelem a bennünk’ élő „állat”: az erőszakos ösztöneink ellen. Ez a küzdelem még koránt sincs lezárva, megnyerve. A társadalom sem más — intézményeivel, erőszakszerveivel, tilalmaival és parancsaival —, mint jótékony erőszak, amellyel a sok-sok egymással feleselő egyéni vágyat, törekvést, akaratot mederbe tereli. Tény, hogy még ma is sok mindent nem, vagy csak pontatlanul tudunk magáról a természetről, s benne az emberről, a társadalom mozgásáról. Nem véletlen, hogy éppen századunkban fejlődött ki, s vált egyik divatosvezető tudománnyá a pszichológia és a szociológia mellett az etológia: a viselkedés tanulmányozása. Előbb csak állatokat vizsgáltak (patkányokat; K. Lenz hidakat stb.), de a laboratóriumokban szerzett ismeretek óvatosan átvihetők az emberre magára is. Mindig viselkedünk, még akkor is, amikor ez — látszólag — nem tudatos. Igen, de milyen motívumok, indítékok alapján? Milyen tényezők határozzák meg a viselkedésünket? Mit teszünk — tegyünk — pl. veszélyhelyzetben, összezártan, amikor el kell viselnünk a körülményeket? Az ember a legalkalmazkodóbb „állat”, de meddig terjed az intelligencia, hol robbannak ki az el- fojtott-fegyelmezett ösztönök? A modern, s különösen a nagyvárosi élet mindennap feladja a maga leckéit! Mert minél nagyobb és heterogénebb egy közösség, annál bonyolultabban determinált, illetve annál nagyobb szerepe van a manipulációnak. De manipulálni csak az tud, aki ismeri a közösségek mozgásának a rejtett törvényszerűségeit. A héten látott háromrészes tévéfilm ezeket a kérdéseket járja körül. A történet maga fikció, de minden más: pl. a XX. század emberének a szorongása, kiszolgáltatottsága, s nem utolsósorban az atomháború lehetősége, fenyegetése nagyon is valóságos! A tévétörténet lényegében egy etológiái kísérlet, amelyhez hasonlót már tucatszám végeztek pl. az USA-ban. A szerzőpáros: Boldizsár Miklós és Zsoldos Péter tehát valós témához, korunk egyik legizgalmasabb kérdéséhez nyúlt! Érdekesek a figurák, a jellemtanulmányok is. A produkció azonban mégsem hibátlan, noha a színészek (Szilágyi Tibor, Inke László, Sztankay István, Esztergályos Cecília, Avar István, Tyll Attila stb., stb.) alakítása valóban élményszerű volt. De volt 20—40 percnyi üresjárat, amit némi dramaturgiai leleménnyel ki lehetett volna küszöbölni. Horváth Ádám rendezése igényes volt, valóban a figurákra koncentrált. Rossz álmainkban egy ideig fel fog idéződni a film egy- egy jelenete, össze fogjuk vetni élményeinkkel (s nem csupán az olvasmányélményekkel), ismereteinkkel. Mert az embert nem lehet eleget tanulni.., (horpácsi) Miskolci rádió: 17.00: Hírek, időjárás. — Képek községeinkből. (Így élünk a Hegyközben: Hollóházán dolgoznak . .. Változnak az idők. Perlit exportra... Nyolc község művelődési lehetőségei. Riporter: Nagy István és Tóth Ferenc.) — Heves megyei népdalkörök énekelnek. — Napjaink kérdései (Wirth Lajos jegyzete). — Sport. — Slágerkoktél. — 18.00—18.30: Eszak-magyaror- szági Krónika. — Szomszéd népek zenéje. — Hírösszefoglaló. — Szemle az Észak-Magyarország. a Déli Hírlap és a Heves megyei Népújság következő napi számából. — A holnapi műsor ismertetése. Szlovák televízió: 16.30; Hírek. — 16.35: A nagyvilág érdekességeiből. — 17.05: A politikai ideológiák fejlődése. — 17.45: Mezőgazdasági publicisztika. — 18.00: Haladó tapasztalatok iskolája. — 19.30: Casona: A szerelem és a halál koronája. Tévéjáték. — 21.00: Zenés szórakoztató műsor. — 21.30: Híradó. — 22.00: Sí Universiade. —22.15: A Közel-Kelet. Publicisztika. filmszínházak : BÉIv^ri az ördög a feleségét Szí. magyar film Kezdés: í. 4 órakor Egy iskolaigazgató naplója Mb. szovjet film Kezdés: hn. 6 és 8 órakor KOSSUTH A kis Fülöp Mb. szí. NDK film Kezdés: f. 3 órakor A néma dosszié Szí. magyar film Kezdés: hn. 5 és 7 órakor HEVESY IVAN FILMKLUB Férfias idők Szí. bolgár film Kezdés: f. 5 és f. 7 órakor fáklya A szabadság katonái ül—IV. Szí. szovjet film Másfél helyár! Kezdés: í. 5 órakor FÁKLYA FILMKLUB Makra Magyar film 16 éven felüli! Kezdés: í. 8 órakor PETŐFI Bombasiker Szí. amerikai Ilim Kezdés: f. 5 és f. 7 órakor SZIKRA Az elveszett expedíció I—II. Mb. szí. szovjet film Másfél helyár! Kezdés: 5 órakor TÁNCSICS Tojásrántotta Mb. szí. francia film Kezdés: f. 4 és f. 6 órakor TÁNCSICS FILMKLUB Férfias Idők Szí. bolgár film Kezdés: f. 8 órakor TAPOLCA-ADY Center az égből Szí. szovjet film Kezdés: 7 órakor GÖRÖMBÖLY, KRÚDY A rendőrnő Mb. szí. olasz film 16 éven felüli 1 Felemelt helyári Kezdés: 6 órakor PERECES Sherlock Holmes legkedvesebb bátyjának kalandja Mb. amerikai film Felemelt helyár! Kezdés: 6 órakor HÁMOR A néma dosszié Szí. magyar film Kezdés: 6 órakor SZIRMA A néma dosszié Szí. magyár film Kezdés: f. 6 órakor KEDD Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.20: A mai nap kulturális programjából. — 8.27: A kultúra sokszínű szövete. — 8.57: Purcell: Arthur király, ötfelvonásos opera. — 11.17: Bartók: IV. vonósnégyes. — 11.40: Különös házasság. Mikszáth Kálmán regénye folytatásokban. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Cseh fúvósmuzsika. —8.20: Tíz perc külpolitika. — 8.30: Hírek. — 8.33: Paganini. Részletek Lehár operettjéből. — 9.00 • Szemforgatás nélkül. — 9.10: Csermák Antal: Az intézett veszedelem vagy a haza szeretete. — 9.28: Monológ. — 9.33: Derűn* is derű. — ío.OO: A zene hullámhosszán. — 11.55: Látószög. Ifjúsági jegyzet. Televízió, 1. műsor: 8.00: Tévétorna. — 8.05: Iskolatévé. — 8.30: Fotóműsor gyerekeknek. — 9.00: Iskolatévé. — 10.30: Óvodások filmműsora. — 11.05: Iskolatévé. 4 A bunker
