Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-22 / 45. szám
Brigád az asztal sarkán Esszük egymást húsz fillérért... Feri bácsi; — Csendesebben’ Nincs köze ehhez másnak? Misi: — Nem magamért beszélek én, bátyám. Pedig szólhatnék magamért is, de ott van közöttünk a Csuka ... Jó meiós, de a bére kevesebb mint... A brigád vezető: — Miből.adjak? Az, hogy a brigádnak meglegyen a pénze, hogy anyag és munka legyen, hogy ki hová álljon; az még az én gondom, de az évi kettő-hat százalékból osztani nehéz. Kinek ne adjak? Feri: — Vegyenek fel három újat és adják neki mind, ahogy eddig is csinálták ... János: — Egészségünkre! Percnyi békét csinált a sör. Még azt is kimondták közben, hogy a munkáról egy szót se többet. * István: — Rohadék húsz fillérekért esszük egymást, de azt, hogy esszük egymást, a kutya sem tudja. Mi csak dolgozunk. Két hétig itt. hat hétig ott... Feri bácsi: — Pedig a kedvünk is látszik a munkán ... A brigádvezető: — Az én dolgom, hogy legyen a brigádnak pénze... Többen: — Meg is van, de Nincs módom rá, de ba színpadi szerző lennék, akkor most változna a szín. Beül. tetném a nézőt egy ragyogóan berendezett irodába, az illetékes előadóval kivétetnék egy illetékes dossziét majd ő abból elmondaná hogy a Horváth brigád 140— 150 százalékot teljesít, sok óra társadalmi munkát végzett és a tizenhét ember közül tanulnak heten. Patronálnak öregembert és kisgyereket, közös kiránduláson vettek részt... Későbben megkérdeztem a brigádtól, hogy ők mit mondanának el masukról. Körülbelül ugyanazt, amit a dosszié. Kialakulna egyfajta brigádidill... Ez valamivel több, mint egy kispolgári szobasarok, de hát én éttermi asztalnál voltam a beszélgetők akaratlan szomszédja. És ők nemcsak a kést forgatták. Indulat minden mondatukban. ★ — Az úristenit! Nekem árt minden hűség. Sorra leelőzött, akivel kezdtem, de aki közben elment a cégtől. Bűnbánón jött vissza két forintért többért. Én meg kaptam harminc fillért, mert itt maradtam, mert minden szerszám helyét ismerem... Hiába békített volna most már a harmadik korsó sör. Csattant az üveg alja az asztalon. És elszabadultak az indulatok. A brigádvezető: — Miska! Te azért vagy zabos, mert ma tényleg elszabtad azt a méretet... — De kik szabták el a fóliát, amikor nem érkezett meg. És álltunk az esőben Borsodszirákon ? A brigádvezető: — Lett meló! A keretekkel akkor is megcsinálnánk a normát, ha ketten disznóölésre mennének haza... Ez az én gondom .. — Az csak a pénz! * Fogyott már a negyedik korsóból is, mert valamiféle törvény az, hogy az együtt ivók körbe kérnek. Magyarok vagyunk, következésképp összejött öt ember, ötféle vélemény. A véletlen hallott beszélgetésnek kommentálására sem vállalkoztam volna, ha ennek az ötféle véleménynek tetten érhető közös nevezője van. Nem volt Feri bácsi, túl az ötvenen és a nyugdíjhoz közel, kiemelt órabérét védte. — Mit kell fecsegni erről. Nem vezet ez jóra... — A brigádvezető (akiről még a haragok poharánál is elismerték, hogy mindig megcsinálja a brigád pénzét...): — Azt hiszitek, nekem nem nehéz? Hol van tizenhét elégedett ember? Én csak kiásom az anyagot, meg táncolok a normások között, meg teljesítem, amit kémek tőlünk. A brigád jó... Misi (a brigád egyik legjobbja, majd 15 éves törzs- gárdatag, aki kevesebbet keres, mint a társa, akivel együtt kezdett, de aki közben kétszer elment és kétszer visszajött.): — Minden rendes embernek átok a hűség. Én most kezdek eljutni odáig, hogy ha valahol több pénzt kínálnak ... * Nem hiszem, hogy különösebb kommentárt igényelne, a szinte 6zó szerint lejegyzett, magánügyként is közüggyé terebélyesedő beszélgetés. A helyhiány szülte vacsorázó szomszédaim ugyanis éppúgy lehettek volna miskolci üzemből valók (ők debreceniek), lehettek volna kis vagy nagy gyárból valók, akkor is jelzést adtak volna valamiről, amire, úgy érzem, oda kell figyelni. Az életünket meghatározhatja sok előírás. Jól dolgozhat mindenki, aki ennek eleget tesz, de mégsem elég elővenni egy dossziét egy jó brigádról. Hadd idézzem a legfélénkebb Feri bácsit: „A munkánkon is meglátszik a kedv...” BARTHA GÁBOR Bámészkodtunk a budapesti bűvészboltban •fr Egy egész bolt Rodolfó előtt... Könyvéből több bűvész- generáció tanult. De a produkciókhoz kellékek is szükségesek. Mottó: Nincsenek régi trükkök, csak új bűvészek. Egy újszülött bűvésznek minden trükk új. — Ismeri a legújabb viccünket, ami a szakmában a legszakállasabb is? — Nem! — Akkor mondom. Egy szakmájában még be nem futott, de már a nyilvánosságot kereső és pódiumot kapó kolléga húsz perce igyekszik bemutatni a „legújabb” produkcióit, de semmi sem sikerül, mindent elront. Végül azt kérdezi a közönségtől, van-e valakinél tojás. A válasz nem késik: — Miért? Mit gondol? Nem vágtuk volna már régen magához? A budapesti bűvészbolt vezetője, Szabó István tudomása szerint Kelet-Európábán is ez az egyetlen ilyen üzlet. — Igaz ez? — Tény, hogy kelléktáramat — így hívja szerényen a boltját — külhonból is felkeresik. Ha már itt van, vegyen valamit. Vennék én, de körülnézni se tudok. A bolt alig néhány négyzetméteres, a Bartók Béla út egyik pincehelyiségében van. Két oldalon állványok. A bal oldalin a kellékek. a jobb oldalon az iparművészek tervezése, kivitelezése: farsangi maszkok, báli kellékek ... — Jó! Talán egy Figaródobozt! — mutatok egy ártatlanra. aminek az ára is tíz forint alatt van. Megkapom. A kinyitással egyidőben egy kígyó ugrik torkomnak . . .. szerencsére az anyaga lágy, szinte csak cirógat. A sztriptíz papírzacskónál már óvatosabb vagyok. Kinyitni is alig merem, pedig egy nő ,.alig”-ruhában bontakozik. ki. Mielőtt végleg tenné, egy csatornás, és az egyik ujjam bánja. Odacsípte1 egy gumis egérfogó. Persze, alig éreztem. Közben a boltba újabb és újabb jelöltek érkeznek, senki sem hagy ki egy-egy mutatványt: kettős falú cumis- üveg, amelyikből a tej a zakóm felső zsebébe csorog: szellempalack, ami mindig feláll — a bűvészeknek fekszik is —; ördöglakat, bűvészdoboz, dobókocka, kártya, bűvös -pénztárca . Vártam, de Rodolfó sehol. De hogy a kelléktár mennyisége lemérhető legyen, a vezető a következőkkel búcsúzott: — Fia a boltba egy bűvész mindennap bejárna, s minden kellékkel tudna bánni: akkor egy évig napi két órán keresztül mindig új trükköt láthatna a közönség ... D. T. B. Megfogyatkozott - műemlékeink # A vár udvarán nyáron színházi előadásokat, hangversenyeket rendeznek. . (Kerényi László felvétele) Néhány héttel ezelőtt közöltük dr. Horváth Béla, városi főépítész műemlékvédelemmel foglalkozó cikkét. Időközben napirendre tűzte ezt a témát a városi tanács végrehajtó bizottsága is. Mai cikkünkben néhány olyan gondolatra térünk vissza, mely az említett cikkben — többnyire kérdésként vagy kívánságként — szerepelt és a végrehajtó bizottság ülésén is vitát kavart. Az 1952-ben készült műemlékjegyzék szerint' városunkban összesen 215 védett objektumot tartottak számon. Ezek közül 78 műemlék, 84 műemlék jellegű épület, 38 városképi jelentőségű ház, illetve épületegyüttes és 15 népi műemlék volt. Napjainkig 60-ra fogyatkozott a védett objektumok száma! NEM VAGYUNK ILYEN GAZDAGOK! A megdöbbentő arányú csökkenést elsősorban az okozta, hogy időköben az Országos Műemléki Felügyelőség 129 épületet mentesí- I tett a védettség alól. Nyilván meg volt rá az oka. Fájdalmasabb, hogy 26 megőrzésre alkalmas épületet — közte négy műemléket és két népi műemléket — lebontottak városrendezési okokból. Utó- ■ lag nagyon nehéz eldönteni, mennyire volt indokolt egy- egy szanálási határozat és ma már nem sok értelme lenne a vitának. Az viszont dr. Horváth Béla cikkéből és a végrehajtó bizottság ülésén elhangzottakból is kicsendült, hogy a védelemre érdemes értékek további fogyatkozását senki sem tartja kívánatosnak. Miskolc nem olyan gazdag műemlékekben, a régi város hangulatát őrző házakban, épület- együttesekben, hogy könnyű szívvel lemondhatnánk akár egyről is. De ettől nem is kell tartanunk — a végrehajtó bizottság állásfoglalása szerint, Itt idézzük az olvasó emlékezetébe azt is, hogy a belváros rekonstrukciójára kiírt tervpályázat egyik lényeges követelménye éppen az volt, hogy a tervezők minél többet őrizzenek meg a történelmi városmag arra érdemes épületeiből, negyedeiből. LESZ-E SKANZEN? Diósgyőr ősközség részletes rendezési tervét most állítják össze. A szakemberek szerint néhány öreg ház — mint a népi építkezés emléke — védetté nyilvánítható. A községével együtt természetesen elkészült a vár környékének rendezési terve Is Ezzel kapcsolatban a végrehajtó bizottság több tagja felelevenítette azt a régi elképzelést, hogy alakítsanak ki skanzent, azaz falumúzeumot a vár alatt, ahová öszv Borsodi műszaki hetek A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Borsod megyei Szervezete, szakosztályai, intéző bizottságai már javában készülnek a májusban sorra kerülő borsodi műszaki hetekre. Az idén is több száz rendezvény, ankét, előadás, konferencia — köztük nem egy országos jelentőségű — színesíti a programot. A rendezők meghívtak több külföldi előadót is. szegy űjthetnék az egész megyéből a népi építkezés itt- ott még fellelhető jellegzetességeit. A terv lehetőséget ad erre, hiszen a falumúzeum területét fenntartja. Ám a skanzent csak a megyei tanács hozzájárulásával lehet létrehozni. A vár helyreállítására sokat költöttek, de megérte. Napjainkban újítják fel az avasi templomot. Az Országos Műemléki Felügyelőség képviselője megjegyezte, hogy e munkáknál, csakúgy mint a görögkeleti templom felújításánál, jó együttműködés alakult ki köztük és a város vezetősége között. Arra is hajlandók, hogy építési telephelyet létesítsenek Miskolcon — e gondolat egyébként tőlük származik —, ám kapacitásuk igen szűk és ezután is csak speciális, különösen nagy szakértelmet igénylő feladatokat vállalnának. HULLIK A VAKOLAT A város többj műemlékének a megóvása a tanácsra, A Diósgyőri Gépgyár kollektívája a szocialista munkaverseny folytatására tett vállalásában ígéretet tett a tanulás, képzés, továbbképzésre is. Az idén a dolgozók általános iskolája évfolyamaira 160 olyan dolgozót küldenek. akiknek nincs meg az általános iskolai végzettségük Emellett 437-en iratkoznak be az állami és politikai ok tatás különböző végzettségei adó formáira. Népszerűek a DIGÉP-ben a vállalati továbbképző tanközelebbről nézve az ingatlankezelő vállalatra hárul. Sajnos a védett épületek közül néhány (például a Rákóczi utcában levő) elhanyagolt állapotban van. Található olyan ház is (a Palóczy utcában), melyet érdemes lenne megőrizni, ám elaggot tulajdonosától már senki sem várhatja, hogy elvégeztesse az igényes fenntartási munkákat. A lakók pedig csak rongálnak. A legcélravezetőbb módszernek ezért a kisajátítás látszik. Szóba kerültek az ülésen Miskolc pincéi, melyek egykor a társadalmi élet fontos színterei voltak. Ezek közül is sokat meg akarnak tartani úgy, hogy felhasználják vendéglátóipari célokra. Erre egyébként már van példa szép számmal városunkban, gondoljunk csak az avasi Borozóra, vagy az Ala- bárdos étterem pincéjére. (békés) folyamok is. Ebben az esztendőben 104 tanfolyam indul, amelyekre 2500—2600 dolgozó jelentkezését várják. Gondoskodik a vállalat 150 mérnök, 155 szervezési és számítástechnikai vezető, 40 termelésirányító, 25 mesterszakmunkás. 30 forgácsoló, 75 speciális képzettséget igénylő lolgozó továbbképzéséről. Be. tanító tanfolyamra 220. a szocialista brigádok vezetőinek továbbképző tanfolyamára 650 dolgozójukat iskolázzák be. Tanuló gépgyáriak Ej? tp rali a iommí... A DH várospolitikai fóruma
