Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-20 / 43. szám
Mestersége címere: egészségügyi néptanító Buga doktor derűje Pécsről jött Miskolcra, másnap Kecskemétre utazott. Egyik versében azt mondja magáról: ő a gyalogdoktor. A Borsod megyei Egészségnevelési Intézet hívta meg dr. Buga Lászlót az elmúlt héten pénteken orvosíró—olvasó találkozóra. Sajnos, igen nehezen gyülekeztek. Pedig az egészségügy jövendőbeli munkásainak adott volna valami emlékezeteset ez a személyes találkozó. — Doktor úr. ön egy sor könyv szerzője. Melyik a legkedvesebb „gyerek”? — Van magának gyereke? Még csak egy? Akkor nem tudhatja, de mindig a legkisebb, a legutolsó a legkedvesebb. Az Orvosnaplóm. Azt írták róla. ez amolyan szabálytalan, szabályos napló. Falusi históriákkal színezett, s nem is időrendben íródott. Igaz, van ennél még kedvesebb is. Az Alföldi Nyomdától kaptam ajándékba. A régi üzeneteim közül összegyűjtöttek hetvenet és kiadták m könyvben a hetvenedik születésnapomra. Az a címe, hogy A 70 éves Buga doktor 70 üzenete. — Szenvedélyesen ad jó tanácsokat # Buga doktor magyaráz ... — Amióta Magyarországon a minisztériumnak egészség- ügyi felvilágosítási központja van, ez a második énem lett. Régen csak akkor törődtek az emberek az egészségükkel, amikor már elvesztették De úgy kezdődött ez nálam hogy a faluban kiültünk < kispadra. Apám. anyám fa lusi tanító volt Amikor megtudták, hogy orvostanhallgató vagyok, odajöttek kérdezgetni: ez hogy van, az hog> van. Így ragadt rám a név amire a legbüszkébb vagyok- azt mondták rám: egészség ügyi néptanító. — Ezáltal lett népszerű .. — A tudományt nem lehe: keserűen továbbadni. Csak jókedvűen. Az elvem is az. hogy tanuljunk derűsen megöregedni, találjuk meg örömünket a fiatalokban, a gyermekeinkben. A legkedvesebb soraim is hozzájuk kötődnek. Van ugyanis két lányom, két fiam, valamint három lány- és három fiúunokám. így ír róluk az Orvosnaplóm Mesélj nagyapa, szépet mesélj című fejezetében: .Haec sunt ornamenta mea...” — Ezek az én ékszereim! — mutatott valamikor a gyermekeire a Grach- chúsok anyja. Az én feleségem — Ilona asszony —, a Buga gyerekek anyja is büszke rájuk és ünnepi izgalommal várja haza a négy fiatal családot. A Buga-ház sátoros ünnepe és legtyúk- anyósabb öröme az unoka- látogatás. Ezzel csak a nyugalomnak az az öröme vetekedhet, amikor már mennek haza. Érthetetlen?... És az ékszerviselés talán nem fárasztja a gazdagokat?” O. E. Négyezer ember hiányzik Egyik gyárból a másikba... Egy nap a munkaközvetítőben Idézet a Magyar Népköztársaság Alkotmányából, amely a munkrkönyv második oldalán található, s ez egyben az írás mottója is lehet: „A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka. Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye. hoev képességei szerint dolgozzék . Viszonozták a vendéglátást A Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatóinak egy csoportja tavaly Makón töltötte nyári gyakorlatát. Az akkori vendéglátás viszonzásaiként a fiatalok kiállítást rendeztek a Maros-párti város bemutatótermében. A tegnap megnyílt tárlaton Kokas Ignác és Sváby Lajos művésztanárok tizenkilenc növendéke mutatja be az elmúlt hónapokban készített olajfestményeit, táblaképeit és grafikáit. A mintegy negyven kép között portrékat, csendéleteket, makói tájképeket is kiállítottak. V asasmatiné Vasasmatinét rendeztek vasárnap a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 30. évfordulója "jegyében a vasasszakszervezet székházában. A vendégeket Szabó Piroska, a szakszervezet alelnöke köszöntötte. Megnyitó beszédében hazánk és a Szovjetunió elmélyült barátságáról, sokoldalú együttműködésének három évtizedéről szólt. Az ezt követő műsorban fellépett Simándy József, Ro- honyi Anikó, Mádi Szabó Gábor, Nagy Attila, Sipeki Levente, Menyhárt Jacquelin, valamint a Vasas Művész- együttes Szimfonikus Zenekara és énekkara, Vass Lajos vezényletével. Valameny- nyi előadóművész egy magyar és egy szovjet számot .mutatott be. A műsort a következő hetekben több vidéki vasasüzemben is előadják. Tanácsuáz tér 2., munkaközvetítő iroda. Kopogni itt nem szokás. A sor hosszú, a szűk kis kopott helyiségben a levegő fogytán. Á falakai mindössze egy ólakat díszíti, forgácsoló tanfolyamra csábítva a fiatalokat. Hogy hányán engedtek neki, nem tudom. A tömeg nem fogy, hanem inkább nő: már az ajtór. kívül is állnak, várva arra. hogy ők is a négyszöglete.- kis ablak elé kerüljenek, s irataikat, munkakönyvüket benyújtva, munkát, munkahelyet ajánljanak nekik. A kérdések, amelyek az ablak mögül jönnek, rendszeriéit ugyanazok: „Miért lépett ki előző munkahelyéről ? Hol szeretne dolgozni ? Milyen munkát tud elvégezni, s mennyit szeretne keresni?” Micsoda igények...? A válaszok? S. Istvánnak már a második munkakönyvé van, az elsőt elvesztette. Szakmája nincs. Segédmunkás. Az „új” könyvben három bejegyzés, három munkahelyváltozás, s ami már szinte törvényszerű, három, „kilépett” szócska. — Elvégeztem az általános iskolát és dolgozni mentem. És vagy nem adtak eleget, vagy nem jöttem ki a főnökeimmel. Legutóbb az LKM- ben güriztem, teljesítményben. Nem volt munkásszállás, Cigándról meg nem tudok bejárni, hát leszámoltam. Most megyek az ÉPFU-hoz rakodónak, náluk van szálló. 6. István arra nem gondol, hogy vele vajon kijöttek-e? Gürizett, majd’ háromezer forintért. Most kocsit fog pakolni. Leszámolt. Kilépett! Balogh János, a városi ta- \ács munkaügyi osztályának ’őelőadója: ^ — Sok a törzsvendég, ot am most láttam először. Ve- ük van a legtöbb gond. Válogatnak. Nagyon sok vállalat tezd már gondolkodni, s ele- .e úgy küldi be munkaerő- igénylőlapját, hogy nem kér olyan munkást, akinek „kilépett” bejegyzése van, vagy háromszor változtatott munkát egy évben. J\ János még a huszadik évét sem töltötte be. Február 8-án állt munkába a drótgyárban, de egy hét múlva kilépett. — Piszkos munka! Nem nekem való. Valami könnyű fizikai melót nem tud adni? Olyat, ahol bent kell dolgozni a melegben. — Könnyű legyen és meleg? A pénz meg sok, ugye? A BÁÉV-nél lakatosműhelyben, segédmunkásként... — Más nincs? Akkor majd jövök máskor... És vállát vonogatva elmegy ... Szakmunka helyett segédmunka Egy munkakönyvbe húsz bejegyzés fér. A mai napon a csúcsot kétségkívül K. János tartja. Már a harmadik könyvét koptatja. Munkahe# így utazik a puha, vattatapintású alapanyag a Pamutfonóipari Vállalat Miskolci Gyárában egyik gépről a másikra. (Kerényi László felvétele) Színe és fon a hja •«/ «/ Mélyhűtött szakmaszeretet Végiggyönyörködtem egy órát az Egészségügyi Szak- középiskolában. A jövő ápolónői éppen azt gyakorolták, hogyan kell megfordítani az ágyon a beteget. Mit mondjak? Olyan óvatosan bántak beteget játszó osztálytársukkal, olyan nagy műgonddal simították ki a lepedőjét, püfölték „habosra” a párnáját, hogy kedvem lett volna a kezük alá kerülni. Persze, amikor az ember tényleg maródi és kórházi ápolásra szorul, akkor már nem is ilyen vonzó az egész. De a kórházban a bánásmód is más! Nem akarom eppen az ápolónőkre rábizonyítani, hogy az iskolából kikerülve, sokat elfelejtenek a tanultakból, különösen, ami a gondosságot, kedvességet illeti. Hiszen jól tudom, hogy mérsékelten honorált, s igen nehéz munka az övéké. Olyan nehéz, hogy csak kevesen maradnak a pályán a nyugdíjazásig. És a valóságos betegek sem úgy viselkednek, mint az ágyba bújtatott iskolatársak. Nyögnek, nyűgösködnek. türelmetlenek, nemegyszer durvák, hogy a többit ne is említsem. Az Egészségügyi Szak- középiskolában látottak mégis elgondolkoztattak. Eszembe juttatták, hogy a különböző szakmunkásképző intézetekben értelmes, kedves, csupa lélek fiatalokkal találkoztam. Öröm volt hallani, amint csillogó szemmel beszéltek választott hivatásukról. Néhány évvel később jó néhánnyal találkoztam a munkahelyén is. Nem mindegyikre ismertem rá, s nem azért, mert közben felnőtté váltak, hanem azért, mert másképpen viselkedtek, dolgoztak, mint ahogy annak idején ígérték. Az egyik csillogó szemű, higanymozgásu kis kereskedőtanulóból például szúrós tekintetű, flegmatikus eladó vált, aki úgy mozgott a pult mögött, mini a lassított filmek szereplői. Az a vasbetonszerelő pedig, aki gyerekfejjel meghatóan szép hitvallást tett az építőmunka szépségéről, néhány évvel a „szabadulása” után, gyakran kezdte pálinkázással a napot, és amikor beszélgettünk, kizárólag a „dohányt” (értsd: az anyagja kát) emlegette. Tudom, hogy nem általánosítható az, amiről most beszélek. De ki vitathatja, hogy a tanulóévek szellemét nem mindegyik fiatalnak sikerül átmenteni a munkás hétköznapokra. Ezért pedig nemcsak őket hibáztatjuk Tévedés azt hinni, hogy a nevelés befejeződik az utolsó iskolai vizsgával, a szakmunkás-bizonyítvány kiállításával. Csak más pedagógusok lépnek a régiek helyére: az idősebb munkatársak. Abban a boltban, ahol a szúrós tekintetű, lassú mozgású ifjú eladóval találkoztam, a többiek sem viselkednek másként, a vasbetonszerelő ifjú pedig, nálánál 10—20 évvel idősebb szakik társaságában nyakalja ré|gelente a pálinkát az építkezéshez legközelebb eső élelmiszerbolt előtt. Természetes, hogy a pénz valódi értékét akkor ismeri meg az ember, amikor már nem a ^szüleitől kapja, hanem maga keresi meg fárasztó munkával. De ha semmi más nem érdekli a fia- , talt, csak az, hogy milyen | vastag a boríték, akkor már * baj van és bátran feltételezhetjük, hogy a „kaparj kurta” mentalitás is rossz oéldák hatására alakult ki benne. A jövő szakmunkásait jól képzett, hivatásukat szerető pedagógusok nevelik. Ez mindenki számára természetes ma már. De arra vajon fordítanak-e gondot a vállalatok, intézmények, hogy ne legyen törés, azaz hasonló beállítottságú mesterek keze alá kerüljön a pályakezdő fiatal? Olvasom, hogy egy salgótarjáni boltban, nevelési” célzattal, a hűtőkamrába- zárta a fiatal eladót felettese. Kirívó példa, elismerem. De az ifjonti lelkesedést, szakmaszeretetei nemcsak ilyen drasztikus módszerrel lehet — örökre! — befagyasztani. (békés) lyet neki a legnehezebb ajánlani. Vagy nyolcat felsorol neki Balogh János. — Ott már voltam, ott is . Végül az LKM-be megy. S. László 18 éves. Tavaly zerzett szakmái, vasbeton- cészítő. Mindössze fél évet dolgozott a szakmájában. Most »ás kell neki. — Meguntam a vasbetonkészítést. Megyek a MÁV-hoz segédmunkásnak, majd beiskoláznak valahova. — És ha majd azt is megunja .. .? — Akkor majd megint máshova ... — Tudja, mennyibe került az államnak, hogy magát kiképezte? Javaslom helyezkedjen el a szakmájában. Vasbetonkészítőt nagyon sokan keresnek. A fiatalember csökönyösen hallgatja a főelőadót. Látszik, elgondolkozik a szavakon, de... — Megyek a MÁV-hoz. Közvetítsen ki... 1 Nincs mit tenni. A „munkás” mondja ki az utolsó szót B. Béla is 18 éves. Lakatos. Ö is segédmunkásnak menne, de az érvek rá hatnak. Elhelyezkedik a szakmájában, — Megnyertünk egy géplakatost a szakmának. Nekünk ez mór siker — mondja mosolyogva Balogh János. De L. János hatásos ellenérvvel jön. Ö is lakatos. — Ez ugye olyan, ha egy mérnök felcsap benzinkutasnak ... Olyan. Nagyon jól látja a lényeget, de mégis segédmunkásnak megy. — Nősülök, kell a pénz... Az érintetlenek... — Adminisztrátori állást keresek — nyújtja be munkakönyvét M. Piroska. A könyv még „szűz”. Ez lenne az első munkahelye. — Nem sikerült a vizsgám az egyetemen, munka után kell nézni... Szeptemberig dolgozom, aztán majd újból megpróbálom... — A BELKER-nél és az ÉPFU-nál keresnek adminisztrátort; 1600 forintot fizetnek. Javaslom, hogy munkakönyv nélkül helyezkedjen el. .. K. Ferenc 66 éves, nyugdíjas. Arcát elönti a pír, mikor mondja, hogy mit akar. — Még itt sem voltam soha, mióta élek. Szégyen ez kérem, nagy szégyen. De ke- vés a nyugdíj, valami jó éjjeliőri állás kellene, a húsiparban, vagy a tejiparban ... Most „csak” százan voltak. Máskor a duplája is <’liön. Sokan csak azért járnak ide, hogy munkakerülésüket igazolni tudják a közvetitőla- pokkal egy-két hétip aztán újból visszatérne7-. Miskolcon egy nap 3500— 4000 embert tudnának munkába állítani. Ennyi betöltetlen munkahelyi "n— n núros- ban. ILLÉST SÁNDOR Vá a^aimar Mától vágányzár lesz a győr—soproni vasútvonalon, mert Sopron és Fertőhöz között cserélik a vágányokat. A vágányzá ;övetkez- tében több vor" hasainak autóbusszal kel! aegtenniüls a két áüomás közötti távolságot. A vágányzár rin- ti a Budapest Keleti pályaudvarról 7 óra 13 perckor induló Lővér expresszi is.
