Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-20 / 43. szám
A vezérigazgató levele Erdeink védelmében A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezérigazgatója, Csermely László, nemrég levelet írt mintegy másfél száz vállalat, intézmény és iskola igazgatójának, — nemcsak a borsodiaknak, hanem néhány szomszédos megyeinek is. Felhívja a figyelmet arra, hogy már az első tavaszias napoktól a szabad levegőre, szép környezetre vágyók tömegesen keresik fel az erdőket. Szolgálatukra, hogy minél kulturáltabb körülmények között élvezhessék a jó levegőt, s az erdő szépségeit, a gazdaság évek óta jelentős anyagi áldozatot hoz, tavaly is egymillió 175 ezer forintot fordított sétautak, esőbeállók, szalonnasütőhelyek, gépkocsiparkolók, játszóterek stb. létrehozására. Az erdészek azonban, amilyen örömmel igyekeznek az erdőt látogatók igényeit kielégíteni, olyan szomorúsággal kénytelenek minden évben megállapítani, hogy vandál kezek megrongálták, tönkretették a köz javára állított létesítményeiket. Jelentős kár ez is, átn még nagyobb veszteséget okoz az erdőtűz. Ma már sokan keresik fel egyénileg vagy kisebb csoportokban a legtávolabbi szép erdőrészeket is. ahol kiépített tűzrakóhe- lyeket nem tud a gazdaság létesíteni, s tűzőrségről sem gondoskodhat Ezeken a helyeken az esetleges tűz eloltása a nagy távolság, a nehéz terepviszonyok, s az oltáshoz szükséges személyek odaszállításának nehézségei miatt úgyszólván lehetetlen, s igen nagy kár keletkezése lehetséges. Két esztendeje, 1976-ban például 9 és fél millió forint érték vált a lángok martalékává megyénk erdeiben. Ennyit ért a hatalmas famennyiség, amelynek az volt a rendeltetése, hogy papír, bútor, épületanyag, vasúti talpfa stb. készüljön belőle, vagy oxigéndússá tegye a környék szennyes levegőjét, és ezzel, meg a létével nyújtott látvánnyal is, felüdülésben részesítse a kirándulókat. A kár, persze, nagyobb az említettnél, hiszen a pótlás csak hosszú évek, évtizedek múlva nő meg akkorára, mint amekkora leégése előtt volt az erdő. Magától értetődő tehát, hogy erdőink tűztél való megóvása nem csak az erdőgazdaság dolgozóinak a feladata, hanem valamennyiünké, hiszen az erdő mindenekié, közkincs. A szóban forgó levélben ezért felkéri a vezérigazgató a címzetteket, hogy az irányításukkal dolgozók, s a tanulók minél szélesebb körében tudatosítsák az erdei tűzvédelem fontosságát. Azt, hogy erdeink védelmében nemcsak azzal segítenek, ha az előírásoknak megfelelően viselkednek a fák alatt, hanem azzal is, ha az általuk észlelt szabálytalanságoknak igyekeznek gátat vetni, eredménytelenség esetén pedig feljelentik a legközelebbi erdésznél, tűzoltásnál, rendőrnél vagy más hatósági személynél az erdő épségét veszélyeztetőt. Örvendetes, hogy több munkahelyi vezető válaszával nyugtázta a levelet. A legnagyobb öröm az lenne, ha a kirándulók is kivétel nélkül magukévá tennék az abban foglaltakat. (tarján) Es Tokajban Kaptuk a hírt: a szőlőolt- vány-előállítás bázisgazdájává a Badacsonyi Állami Gazdaságot jelölték ki. A gazdaság, társasági együttműködés formájában, hat más állami gazdasággal együtt fejleszti a szőlőoltvány termesztését. A közös beruházás értéke 23— 24 millió forint. Tokaji információ: oltványok hiányában gondban vannak a telepítők ... • Egyetem után Egyetem! Hány ifjú álma. Egyetem után: hány ifjú csalódása. S aligha születik értelmes ember, aki ne úgy indulna pályájának, hogy majd ő megváltja a világot. Most azokról lesz szó, akik az egyetem után mindent várnak, s a minden helyett a mindennapot tapasztalják. Egy időben divat volt a pedagógusokról írni. Hogy túlterheltek, hogy a társadalmi munkák ezernyi gondja nyomja vállukat, hogy köti őket a tanterv, hogy önállóságra semmi lehetőségük, hogy... Most kevesebb róluk a nyilvánosság, de panaszaik a régiek. Találkoztam egy gimnáziumi tanárral, aki elpanaszolta, hogy nem hagyjak érvényesülni, kutatómunkára semmi lehetősége, és nem haladhat előre a szakmájában. Biológus. Az ízeltlábúak életével foglalkozik. Sem ideje, se energiája, hogy a szakirodalmat nyomon kövesse, mert — úgymond — a tanítás leköti teljes energiáját Megkérdeztem tőle, miért nem a tanítással és az azzal összefüggő gyakorlattal foglalkozik, amire úgy nézett rám, mint egy idegen bolygóról ideszakadtra. Hogyan képzelem? ö, a biológia „tudora” csak nem fog lealacsonyodni?! Jártam üzemben, ahol üzemorvost kerestek. Fiatalok nem jönnek, jóllehet a kedvezmények, a juttatások sokkal jobbak, mint máshol, mert — úgymond — beszűkülne tudásanyaguk. Néhány orvosnak feltettem azt a kérdést, hogy vajon hányán foglalkoznak tudományos szinten Magyarországon az üzemegészségüggyel. Ök is úgy tudják, hogy kevesen. Ennek ellenere merev az elzárkózás. Nem más a kép a műszaki értelmiségnél sem. A panaszkodik két dologra hivatkoznak. Egyik részük a szellemi kapacitásának megfelelő munkakörben dolgozik, távol a termeléstől. Másik részük pedig olyan termelési gyakorlattal bízatott meg, aminek ellátása kisebb végzettséggel is megoldható lenne. Hivatkoztak továbbá a szakirodalomban való elmaradottságukra, de javaslatuk nem volt a változtatás hogyanjára. Nem ritka a másik véglet sem. Humán szakot végzettekkel beszélgetve leszűrtem, hogy többségük elzárkózik minden újabb ismeret befogadása elől, azzal indokolva ezt, hogy ő az egyetemen mindent megtanult, és így, meg úgy vizsgázott. Az újabb ismeretekre pedig nem kíváncsi, mert napi elfoglaltsága, a különmunkák nem engedik meg. Gyakran hallani a frissen végzettektől: az egyetemek a tudásanyag átadása mellett nem oktatják az „életre”, a további ismeretek megszerzésére és a gyakorlati alkalmazásra a fiatalokat. Így azután nem .csoda, ha a vélemények eny- nyire felemás tanulságúak. Nem csoda, hogy egy-egy vállalatnál, üzemnél, intézménynél a legpasszívabbak pontosan azok, akik szakmai műveltségüknél, végzettségüknél fogva a legtöbbet tehetnék. Egy hónapja jelent meg a tájékoztató a felsőfokú intézményekről. Nem ártana egy ilyen a végzősöknek sem. Ezt azonban már a vállalatok, intézmények állítsák össze! 1978. február 20. Debreceni Ferenc, hámori ált. iskola, 18 órától; Faragó Erzsébet, Oprendek pártszervezet (Szikra mozi) Marx K. u. 49., 16.30 órától; Csíkos József, 100. sz. Szakmunkásképző Intézet (KISZ-klub), Téglagyár u. 2., 17 órától. 1978. február 21. Demők Józsefné, Ságvári utcai ált. iskola, 17 órától. 1978. február 22. Dr. Árokszállásy Zoltán és Boda Józsefné, 1/8. sz. pártalap- szervezet, Csabai kapu 8., 17 órától. 1978. február 25. Simon László, Csőszerelő Vállalat kultúrterme, Emyebán u. 4., 10 órától. 1978. február 27. Drótos László, Schön Péter és Szűcs Sándor, új Vasas Művelődési Központ, Marx tér, 17 órától; Molnár Miklós és Szabó János, 10. sz. Általános Iskola, Katowice u. 17., 18 órától. 1978. február 28. Kovái Pál, Kormos György, Majoros Ferenc és Piukovics József, 1/6. sz. pártalapszervezet, Tanácsház tér 2., 17 órától; Vin- cze Sándor, Gépipari Technikum, Kun B. út 10., 18 órától. 4c A pad csak a gyerekeknek jár, a dadának földre kell ülnie a dél-afrikai parkban. Barnard professzor három kérdése A Biblia és a puska törvénye Még dr. Christian Barnard, a világhírű szívsebész is sokat kockáztatott, amikor hazájában, a Dél-afrikai Köztársaságban, nyilvánosan három kérdést vetett fel: 1. Milyen erkölcs nevében büntet a törvény egy fehér férfit és egy kínai nőt azért, mert — több mint harminc éve — törvényes házasságban élnek? 2. Miért engedik a fehérek, hogy gyermekeiket „színes” személyzet gondozza, ugyanakkor pedig elutasítják a „színes” orvosok szolgálatait? 3. Miért vannak a köztársaságban első-, másod- és harmadrendű állampolgárok? A hivatalos „válasz” erre az volt, hogy a pretóriai parlamentben több honatya is „hazaárulónak” bélyegezte a professzort, aki csak világhírnevének köszönheti, hogy eretnek nézeteiért nem került rács mögé. Nem így azonban Dél-Afrika talán legnagyobb élő költője, Breiten Breitenbach, akit 9 évi fegyház- ra ítélt a „puritán keresztény erkölcsével” büszkélkedő apartheid-rendszer. A költő bűne: „erkölcstelen házasságra” lépett egy francia állompolgárságú, vietnami származású nővel. Valójában azonban a törvény azért sújtotta emberi és intellektuális felháborodását a faji megkülönböztetés szégyenletes rendszere felett. Erkölcstelen bűntett? Talán ä „Herrenvolk” má- konyától kábult náci Németországban őrködtek ennyire rigorózusan a „fajtisztaságon”, mint Dél-Afrikában teszik, ahol pedig az uralkodó fehér kisebbség harminc országból származó bevándoroltakból tevődik össze. A „faj keveredést” elkerülendő, a dél-afrikai BTK Erkölcstelen bűntettekről szóló törvényének 16. cikkelye tiltja a fehérek és a színesek (hinduk, japánok, kínaiak), valamint a négerek közötti mindennemű szexuális kapcsolatot. A törvény megszegőire — a „bűncselekmény” súlyától függően — két hónaptól kilenc évig terjedő börtönbüntetés szabható ki. Csupán tavaly 2100 ember került börtönbe a törvény megszegése miatt. Hogy a „fajközi csók” ártatlan is lehet, azt a dél-afrikai bíróságok semmilyen körülmények között nem ismerik el. íme egy hiteles példa rá: — Igaz-e, hogy ön — teszi fel a bíró a kérdést a vádlottnak — fehér ember létére intim kapcsolatba lépett egy színes nővel, amint azt a vádirat állítja? — Tisztelt bíróság, nehezemre esik elmondani ezt ezen a nyilvános tárgyaláson, de hát egy súlyos közlekedési baleset következtében én már régen elvesztettem férfiasságomat. Kérem, tekintsék meg az erről is tanúskodó kórházi zárójelentést — védekezik a vádlott. — Csakhogy ön — szól közbe diadalmasan az államügyész — a baleset során nem vesztette el a száját is. Az erkölcstelen aktusról szóló törvény pedig a különböző fajúak közötti csókot is tiltja, mely aktust pedig ön több tanú bevallása szerint nyilvánosan elkövette...! Kéthónapi börtönnel úszta meg az. ügyet a töredelmes vallomást tett és bűnbánatot tanúsított vádlott. Apartheid a börtönben S ha már a börtönnél tartunk, ismerkedjünk meg az intézmény dél-afrikai változatával. Az ember azt hinné, hogy legalább a börtönfalakon belül érvényesül az állampolgárok egyenjogúsága. Az apartheid azonban nem áll meg a börtönkapunál, hanem gondoskodik a rabok szigorú elkülönüléséről. íme, mit mond #: Üj formájú nyilvános telefonkészüléket tervezett a Posta Kísérleti Intézet. A Mechanikai Művek egyelőre csupán néhány példányt készített az új telefonból, amelyeket Buda. pest forgalmasabb pontjain szereltek fel próbaképpen. (Ké pünkön: a nyilvános készülékek műszeres bemérését végzik., erről egy mérvadó tanú, a hindu származású Malcolm Moradji, a Dél-afrikai Nemzeti Kongresz* szus (ANC) nevű felszabadítás! mozgalom egyik vezetője, aki 12 évet töltött a hírhedt Robin Island- i börtönben. — Nemcsak, hogy külön cellákban laknak a különböző fajú foglyok, hanem a diszkrimináció a börtönélet minden mozzanatára kiterjed. Én, mint hindui reggelire egy tányér zabkását és egy evőkanálnyi cukrot kaptam. Fekete rabtársam azonban ennek csak a felét. Hosszú nadrágot, cipőt és pár harisnyát adtak, a fekete foglyoknak viszont csak rövid nadrág és szandál járt — télen is... Az apartheid nem olyan rendszer, amely fokozatosan változtatható, tökélesíthető: csak teljes megsemmisítése hozhat megoldást — foglalja össze véleményét Moradji. „Túlfűtött kazán” A Bibliára puskát szorongató dél-afrikai fehér fajvédők változatlan magatartása igazolja a fenti véleményt „Nem tárgyalunk a négerekkel — jelentette ki nemrég John Vorster miniszterelnök —, mert nem kívánjuk saját katasztrófánkat egyezkedés tárgyává tenni.” Az állig felfegyverzett és a burkolt nyugati támogatást élvező elnyomó rendszer egy ideig még megteheti ezt Az apartheid azonban — Allan Paton dél-afrikai író szavaival — olyan túlfűtött kazán, amelyet előbb-utóbb szétvet majd a gőz. PÄLFI VIKTOR Literes Tonik, Coca Cola Épül az új csarnok Miskolcon Az üdítőital-ellátás javítása fontos kereskedelempolitikai célkitűzés hazánkban. A vendéglátó vállalatoknál is egyre inkább meghatározó, hogy az italforgalmon belül minél nagyobb arányt képviseljenek az üdítők, természetesen a szeszes italok rovására. Még inkább így van ez most, hogy életbe lépett az új alkoholárusítási rendelet: a kiesó bevétel pótlásának egyik lehetősége az üdítő ital forgalmának növelése. Kérdés, ki tudja-e elégíteni az ipar, például a Kisvárdal Szeszipari Vállalat, az egyre növekvő igényeket? — Jó hírrel szolgálhatunk a miskolciaknak — mondja Benke Lajos, a Kisvárdai Szeszipari Vállalat Miskolci Gyárának igazgatója. — A Borsodterv tervei alapján a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat már javában építi új, több mint ezer négyzetméter alapterületű csarnokunkat. Itt nagy teljesítményű, a legkorszerűbbek közé tartozó gépsort helyezünk el, amelynek segítségével nagy fordulatot hozhatunk Miskolc és környéke üdítőital-ellátásába. — Hol tart a beruházás, mii palackoznak majd az új gépsoron? — Elképzeléseink szerint még az idén befejeződik az építés, s megkezdődik a termelés is. A miskolciak kérésének tesz eleget trösztünk és vállalatunk, amikor úgy döntött, hogy ezentúl Miskolcon is palackozzuk a világ 140 országában ismert Coca Cola literes változatát. Ezzel együtt indul be gyárunkban a literes Sztár- colák, a literes, hazai alapanyagú Sztár King Cola, vagy például a nemzetközi viszonylatban is egyedülálló különlegesség, a Tonik literes változatának gyártása. — Mikor találkozhatunk először a miskolci boltokban a helyben gyártott literes üdítőkkel? — Eredetileg azt szerettük volna, hogy még a nyáron. Sajnos, az építőipari kapacitás szűkössége nem teszi lehetővé. Ám még így is megvan a lehetőség, hogy az utolsó negyedévben ellássuk nemcsak Miskolc, hanem a megye településeinek boltjait is. A jövő nyárra pedig azt tervezzük, hogy minden megrendelést kielégítünk. S még röviden annyit erről a beruházásról. hogy nemcsak az ellátást javítja majd. hanem nagv szállítási költségmegta. karftás is lehetővé válik hiszen mind Demecser. mind a főváros messzire var Mis- kolctóL Ny. L 1 Városi tanácstagok beszámolói
