Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-14 / 12. szám

Raktáron a bútor Felelősség és előrelátás Dicsérd szavak az építőknek A BÁÉV pártbizottságának ülése Korszerűbb gyümölcsterm észt és Társulásból — rendszer Néhány évvel ezelőtt gyü­mölcstársulás alakult a Bod­rogközi Állami Gazdaság ve­zetésével a Nagymiskolci, Léhi, Hejő menti Állami Gazdaság, továbbá a kenézlői és a felsőzsolcai termelőszö­vetkezet részvételével. A tár­sulásnak Sárospatakon a vas­útállomás szomszédságában egy 440 vagonos modern hű­tőtárolója van. A kitűnően működő társu­lást a gyümölcstermesztés terén alkalmazott korszerű technológiája és kimagasló eredményei elismeréséül most a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium rend­szerré minősítette, amely mostantól kezdve Borsodi Gyümölcstermesztési Rend­szer néven fog működni. A rendszerhez, amelynek köz­pontja Sárospatak, a zemp- lénagárdi Szőke Tisza és a karcsai Dózsa Termelőszövet­kezet is csatlakozott. Az Észak-magyarországi Bútorértékesítő Vállalat új raktárában úgynevezett szak­raktárakat alakítottak ki. Képünkön a kárpitosraktár látható, ahová folyamatosan érkeznek a különböző bútor­gyárak termékei. Különösen aktív szállító a Kanizsai Bú­torgyár. Garnitúrái: a Júlia, a Noémi, a Darling, a Titusz. igen keresettek. Kanizsa mellett a Kecskemétről ér­kezett Pillangó nevű egy- és kétszemélyes heverő nyerhe­ti majd meg a vásárlók tet­szését. csakúgy, mint az AGRIA Bútorgyár ötdara­bos Extra-, Agáta-típusai. (Sólymos felv.) Óvodát avattak Tegnap délelőtt régen várt eseményre került sor Szir- mabesenyőn: átadták a köz­ség új óvodáját. Az ötven- személyes gyermekintézmény az általános iskolához tarto­zik majd, s átadásával nagy­mértékben enyhültek a köz­ségben a kisgyermekek elhe­lyezésének gondjai. Az új óvodától remélik, hogy ja­vul az iskolára való előké­szítés is. Az építési feladatok telje­sítése minden évben fokozot­tabb helytállást kíván a Bor­sod megyei Állami Építő­ipari Vállalattól. Ennek tu­datában év elején alaposan mérlegelik a tapasztalatokat és meghatározzák a tenniva­lókat. Igen mélyrehatóan elemezték mindezt a mosta­ni pártbizottsági ülésen, amelyen több meghívott szakember és vezető között részt vett Drótos László, a városi pártbizottság első tit­kára is. A gazdálkodás 1977. évi tapasztalatait Molnár Lajos, a vállalat pártbizottságának titkára ismertette. A többi között hangsúlyozta, hogy sL kerrel jártak azok a törekvé­sek és erőfeszítések, ame­lyeket az elmúlt év elején célul tűztek maguk elé. Erőteljesen javult a lakás­átadás ütemessége, amit bizonyít, hogy amíg 1976-ban az első fél évben az éves feladat 18 százalékát teljesítették, addig 1977 első felében ez az arány 40 szá­zalékra javult. Az átadott 2512 lakásra a tanácsok fo­lyamatosan kiadták a hasz­nálatbavételi engedélyt, és január 15-ig a lakók minden lakásba beköltözhetnek. A tervezettnek megfelelően ke­rülték átadásra az úgyneve­zett kommunális létesítmé­nyek, a lakótelepek nélkülöz­hetetlen létesítményeiként, így a többek között átadtak 40 iskolai tantermet, 550 óvodai és 300 bölcsődei fé­rőhelyet. valamint 1036 négy­zetméter alapterületű keres­kedelmi és szolgáltató léte­sítményt, Mindez figyelem­re méltó és értékes ered­mény, hiszen a vállalat munkaerőhely­zete 1977-ben sem alakult kedvezően. A munkáslétszám ugyanis 4214 fő volt (az előbbi évhez viszonyítva 4,6 százalékkal, a tervezettnél pedig 4,1 szá­zalékkal kevesebb). A mun­kaerőhiányt főként az építő- mesteri, valamint a befejező szak- és szerelőipari szak­mákban érezték meg. A pártbizottság titkára ezzel és sok más kérdéssel összefüg­gően részletesen szólt a so­ron következő tennivalókról, a cselekvési programban megfogalmazott feladatok teljesítésének fontosságáról. Felszólalt a vitában Dró­tos László is. Elöljáróban a városi pártbizottság ne­vében megköszönte azt az előrelátó és felelősségtel­jes munkát, amely minden eddigi eszten­dőnél jobban érezhető volt a BÁÉV tevékenységében. Mindez megmutatkozott a te­rület jobb előkészítésében, a munkaszervezésben, a sze­relt lakások számában. — A lakásokon túlmenően több fontos építményt adott át a vállalat kollektívája. mint például a vasas művelődési házat, a pártszékházat, vagy a gyermekegészségügyi köz­pontot, amelyért nivódíjat is kaptak. E létesítmé­nyek megépítése jogos büszkeséggel töltheti el a BÁÉV kollektíváját — mondotta. Drótos László fel­hívta a figyelmet arra, hogy a sajátos profilú munkákat tegyék {nég komplettebbé és 1978-ban — az előző évhez hasonlóan — biztosítsák a jó minőségű, ütemes lakását­adást. Elmondotta, hogy Mis­kolc város és Borsod megye még igen nagy gondban van a kereskedelmi és szolgáltató létesítmények építésének elmaradása miatt. Kérte, hogy a legjobb módszerek alkalmazásával, a KERVÁZ-rendszer fokozot­tabb igénybevételével segít­sék megszüntetni ezt az el­maradás t. Sz. ML Égi bravúr Ha másért nem, akkor ezért már érdemes bekapcsolni a rádiót, megnézni a televízió híradóját, elolvasni az újságot. Minden információ, mely onnan, jeniről jön, az első hír, az első kép, az újság vezető cikke. Négy férfi, százegynéhány kilométer magasságban a boly­gónk felszínétől, egy műszerekkel telezsúfolt, szobányi űr­hajóban dolgozik, lebeg, száguld a Föld körül. Csodálom őket és irigykedem. De büszke is vagyok, hogy ebben a korban, a legnagyobb, s leggyorsabb változásokat produkáló korban élek, s szemlélő tanúja lehetek a kísérleteknek, s kortársa az űrhajósoknak. Amit ők csinálnak odafent, négyen, még nem csinálta senki, sohasem. Ök az elsők. Kolumbusz érezhetett hasonlót, vagy Einstein, vagy Gagarin. Iszonytató, izgalmas, torokszorító vállalkozás. Égi bravúr!... Égi bravúr? Igen, de nem csoda. Grecskót szemtől szembe láttam, kezet is fogtam vele. Hús-vér ember, csodáktól, misz­tikumtól mentes. Ne tűnjön illúziórombolásnak, de nagyon is földi bravúr ez az „égi csoda”. A szovjet állam élet-halál hőskora, Ciolkovszkij zsenialitása, tervezők, űrhajóépítők százainak munkája feszül egyívű történetté ebben a legen­dás történésben. Az űrhajósok is a Földön élnek, s élni csalc a Földön lehet, ök azért lehetnek, s azért vannak ott fönn, milliók figyelmétől kísérve, mert itt lent jól élünk, okosan élünk. Okosabban talán, mint elődeink. Hé, fiúk, odafönt! A viszontlátás reménye éltesse kiváncsi, bátor kedvetek: csak messzebbre, csak magasabbra! B. I. A „Keresd a kupáitól!” akció Híjainak nyertesei: ZSIGULI SZEMÉLYGÉPKOCSIT NYERT: az 1480. sz. pályázattal Horváth Ferencné, 9023 Győr, Corvin u. 29. 5000 FORINTOS CENTRUM VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYT NYERT: a 61. sz. pályázattal Horváth Sándorné, 8927 Nemes- sándorháza, a 411. sz. pályázattal Polgár István, 3300 Eger, Kertész u. 9. 3000 FORINTOS CENTRUM VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYT NYERT: a 786. sz. pályázattal Nagy Sándor, 1221 Budapest, Leányka u. 28. 8/34., az 1885. sz. pályázattal Mudrák János, 2760 Nagy- káta, Linda u. 12. 2000 FORINTOS CENTRUM VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYT NYERT: a 45. sz. pályázattal Szapkó Józsefné, 4481 Sóstó- hegy, Aranykalász u. 11-, az 507. sz. pályázattal Sipos Tamósné, 3531 Miskolc, Bársony J. u. 47. 3/1. A kakukkos akkor jó, ha fa ♦ Egy mozdulat a tűhegyes szerszámmal, és az óra ponto­sabb lesz... Órák orvosai Bizonyára sokan ismerik a találós kérdést; mi az: föl­felé megy, lefelé áll, lefelé megy, fölfelé áll, jobbra megy, bakra áll, balra megy, jobbra áll? Már hallom is a választ... Tévednek... Ez a Vibrográf. Pontosab­ban szólva — amit megis­mertünk — annak a B— 200-as típusa. Egyébként ugyanazt csinálja, mint a macskafarok, csak ..., csak mégsem ugyanazt. Merthogy belehelyeznek egy órát — teljesen ruhát­lanul —, így a zörejek na­gyon jól hallatszódnak. Az óra ketyeg. Ezt a ketyegést vetíti papírra egy tű, miután zfc Késik vagy siet? Eldönti a Vibrográf. (Kerényi László felvételei) a műszer belseje elraktároz­ta a tudnivalókat. A tű jobbra-balra kitérhet. A ki­térés mutatja meg a szak­embereknek, hogy a behe­lyezett óra siet vagy késik. (Aki szétszedte már zseb­vagy karóráját, az tudja, hogy plusz, illetve mínusz jel található a fogaskerekek túloldalán, akárcsak egy éb­resztőóra hátoldalán.) Innentől szakmunka! Ha a görbe nem kívánatos, akkor egy tűhegyes szerszámmal addig igazgatják a kilógó nyelvet, míg a Vibrográf görbéje egyenletes lesz. * Órások Szövetkezete, 108. számú fiók, Miskolc, Kos­suth Lajos u. 4. — Van nekem egy Benfre- típusú órám. Milyen csoport­ba sorolná ezt? — A csoportosítás megle­hetősen nehéz. Ahány óra, annyi gyártmány. — Azért valamilyen rend csak van? — Van, hogyne! Kívánsá­ga szerint az órákat az áruk szerint is csoportosíthat­nánk. de aszerint is, hogy melyik a svájci gyártmány, és melyik nem az; melyik mechanikus, és melyik digi­tális; melyik kar, zseb, éb­resztő, fali... — Gondolom, kakukkos is van. — Nemigen — mutat egy tiszta fából készült kakuk­kos órára Benyák Ferencné, az Órások Szövetkezete mis­kolci boltjának üzemvezető­helyettese. — Csak a fából készülteket keresik, az ad­ható el komolyabb áron. — Mivel foglalkozik szö­vetkezetük? — Először is veszünk használt órákat. Ezeket fel­újításra elküldjük a köz­pontnak, majd visszakapjuk. Megfelelő áron eladjuk, csakúgy, mint az újakat. Emellett javítunk is. — Sokan, akik ismerik a pesti cégüket, azt mondják, Miskolcon kicsi a választék. Igaz ez? — Nehéz ezt megítélni. Nyilván a speciális órákból kevesebb jut el hozzánk, de a többiből nem hinném. Búcsúzáskor megkérdez­tem a pontos időt. Egy kéz azonnal tárcsázta telefonon a 080-at... D. T. B. n Vasulasraúzeum Miskolcon? Aki tud, segítsen Figyelemre méltó felhívás jelent meg a MÁV Vörös­marty Művelődési Ház szo­kásos tájékoztatójának janu­ári számában. Vasutasmúze­um létesítését határozták el, s ehhez kérik a vasutas dol­gozók. illetve azok segítségét, akiknek tulajdonában olyan dokumentumok, használati eszközök, régi egyenruhák vannak, melyek a vasút­történettel, a vasút fejlődé­sével kapcsolatosak. A mű­velődési ház a Miskolci Vas­utas Múzeum létrehozásával segítséget kíván nyújtani a vasutas dolgozók munkás- mozgalmi, kulturális és szak­mai hagyományainak felku­tatásához, feldolgozásához, ápolásához, megőrzéséhez és dokumentálásához. A szakma aranykezű mesterei Magyar, NDK-beli és szov­jet építőbrigádok, bolgár gépkocsivezetők részvételé­vel folyik a nemzetközi munkaverseny az uszty- ilimszki cellulózkombinát építkezésén. A magyarok jól állnak a versenyben: Kiss Imre, Odor László és több más társuk már megkapta a „Szakma aranykezű mes­tere” megtisztelő címet, az építkezés szakszervezeti bi­zottságától, végzett munká­jáért, a brigádok pedig a „Szovjet—magyar barátság brigádja” címért küzdenek. A versenyt a szovjet és a magyar építők kezdemé­nyezték és csatlakoztak ah­hoz az NDK-ból és Bulgá­riából érkezett fiatal mun­kások is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom