Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-30 / 25. szám

ZewKii íivesfiivók Giunkál A sárospataki Rákóczi Mú­zeum gazdag és látványos üveganyag-gyűjteményéből rendezte ez évi első kiállítá­sát a kecskeméti Katona Jó­zsef Múzeum. Zömmel a 18. század végi és a 19. század eleji. Zemplén környéki üveg­fúvók muzeális értékű mun­káit mutatják be a kecske­méti közönségnek. Lakás, fiataloknak A diákévek után a fiatalok egyik legfőbb gondja az ott­honteremtés. A Videoton Rt. nemrég bérlőkijelölési jogot vásárolt, s ily módon is eny­hít a pályakezdők lakásgond­ján. Ezenkívül kamatmentes kölcsönt biztosítanak négy- nyolclakásos társasház-építke- *ésekhez, s a kölcsönben ré­szesülők fele fiatal. r A kereskedők közérzete Ha nem lennék naponkénti vásárló (és melyikünk nem az?), akkor gyanakvás nélkül hitelt adnék azoknak az egyértelmű­en optimista kijelentéseknek, amelyeket a kereskedelmi dol­gozók tettek a népi ellenőröknek ... Az idén júliusban lesz négy éve annak, hogy a kereskede­lemben bevezették a heti 44 órás munkaidőt. Az átállást, a heti 4 órás könnyítést sok vita előzte meg és követte. Az per­sze egy pillanatig sem volt kétséges, hogy a pult mögött állók régen jogos kívánsága teljesült így, ám a feltételek, amelye­ket be kellett tartani a rövidített munkaidő bevezetéséhez, nagyon szigorúak voltak.. így például feltétel volt, hogy a vásárlás körülményei nem romolhatnak. Továbbá: a 44 óra valóban 44 legyen; tehát ne növekedjen a túlórák száma, s lehetőség szerint szűnjön meg a szabadnap pénzzel való megváltása. (Különben mit ér a könnyítés a háromnegyed részben nőket foglalkoztató kereskedelemben?) Végül az is kritérium volt, hogy a kieső munkaidőalapot elsősorban mun­kaszervezéssel. gépesítéssel pótolják, ne pedig új emberek felvételével, vagy a nyitvatartási idő radikális megkurtításá­val. Nos, a népi ellenőrzés felmérése szerint (alapos, jó munka, hitelességében oktalanság lenne kételkedni) a borsodi, mis­kolci kereskedelmi vállalatok mindezeknek a feltételeknek eleget tettek, illetve a feltételeket megteremtették. A keres­Nyárra, Márlélyba Panaszok nyomában Hogyan számlázzák a távbeszélődíjakat? Az utóbbi időben többen keresték fel szerkesztőségünket, clpanaszolva: a Posta — véleményük szerint — magasabb távbeszélőszámlát állít ki. mint amennyit az adott időszak­ban használták készülékeiket. E panaszok nyomán kerestük fel Gricscr Péternét. a Miskolci Postaigazgatóság távközlési és műszaki igazgatóhelyettesét, akitől arról érdeklődtünk: hogyan készítik e számlákat, s az esetleges panaszokat ho­gyan vizsgálják ki? kedők közérzete jó, az átállás követelte kisebb-nagyobb kor­rekciók (egyes üzleteknél a kéthetenkénti hétköznapi zárva tartás; a korábbi nyitvatartási idő kismértékű szűkítése) nem sértették a lakosság érdekeit... Mondom, ez áll a népi ellen­őrök tájékoztató jelentésében, illetve ezt vallották az érde­keltek. Kereskedő-párti alapállásomat vásárlói mivoltom és sok­sok tapasztalatom motiválja. Nem azt panaszolom fel, hogy kevés az igazán jókedvű, munkáját örömmel-szívvel végző eladó, pincér; mert tudom, hogy egy élelmiszerboltban csak tonnákban kifejezhető az a súly, amit az asszonykezek na­ponta megmozgatnak... Ha realista vagyok, azt sem várha­tom el, hogy a mindig zsúfolt boltú Miskolcon (ahol az üzlet­építési szándékok gyakran megfeneklenek, s csak későn való­sulnak meg) engem ugráljon körül az eladó. Akkor hát mi bánt, miért berzenkedik vásárlói önérzetem, miért vélem kicsit rózsaszínűnek a kereskedők nyilatkoza­tait? Miért tartom a kívánatosnál alacsonyabb színvonalúnak a nagy hagyományú, gazdag piacú, sok vásárú Miskolc keres­kedelmi kultúráját? Soroljam? Az italospalackot csak kérés­re csomagolják be; a kenyeret viszont úgy csomagolják, hogy a vekni fele kilóg az amúgy is gyorsan foszló papírból; ha valamilyen portéka nincs, nem ajánlanak helyette másikat, s a vevőt a sommás „nincs”-csel küldik el; sok apró cikk hi­ánya gyakran nem is az agyonszapult ipar mulasztása, ha­nem a boltvezető, vállalati osztályvezető rendelési tévedése. A népi ellenőrök jó szándékú helyzetfelméréséhez kétség nem fér. De vajon a rosszul beállítött mérleg-e az oka, ha a mutató többet mutat, ha a kereskedelmi morál megméretik?! (brackó) Színe és Barkács-bánat — A Miskolci Postaigazga­tóság a miskolci távbeszélő- központba bekapcsolt előfi­zetők számláit gépi (elektro­nikus) úton készíti. A mis­kolci előfizetők helyi, vagy távhívás útján kezdeménye­zett távolsági beszélgetéseik impulzusait (időegységeit) számláló berendezések szám­lálóállásait 1978. január 1-től minden hónap 15-én fényké­pezés, illetve leolvasás útján rögzítik. Ennek a számnak, valamint az előző hónapban fényképezett, leolvasott szám­nak a különbözeié kerül he­lyi beszélgetés díjaként fel­számításra a következő havi számla megfelelő rovatában. A miskolci távbeszélőközpont a kézi kapcsolás útján léte­sített távolsági beszélgetések és távbeszélőn feladott táv­iratok díját is minden hó­napban, 15-.én összegzi. Ezek a díjak kerülnek a követke­ző havi számla megfelelő ro­vataiba, ezekről a távolsági beszélgetésekről és távira­tokról a Posta külön részle­tezést nem ad. £ Mi a helyzet, ha vala­kinek kifogása van a szám­lázással kapcsolatban? — Amennyiben a távbe­szélő-előfizetőnek a számlá­val kapcsolatban kifogása van, úgy ezt a számlázó pos­tahivatalban kell bejelente­ni. A számla kiegyenlítésé­nek esedékességi napja után még ki nem egyenlített szám­lával kapcsolatos felszólalás azonban nem mentesíti az előfizetőt attól, hogy a Pos­ta a következő havi számlá­ján a késedelmes fizetés miatt esedékes nyilvántartási díjat felszámítsa. A számla kifogásolása esetén ugyan­akkor részszámla kérhető a számla nem kifogásolt részé­ről. A Hogyan vizsgálják ki az ilyen jellegű panaszt? — Helyi beszélgetések dí­jaival kapcsolatos felszólalás esetén a vizsgálati eljárás a következő: Először a szám­lázó postahivatal megvizs­gálja, hogy nem történt-e adminisztrációs hiba. Ameny- nyiben történt, úgy a hiva­tal a számlát azonnal he­lyesbíti, a tévesen felszámí­tott díjat jóváírja. Ha admi­nisztrációs hibát nem állapí­tanak meg, jegyzéket készí­tenek az előfizető megelőző 6 havi helyi beszélgetéseinek darabszámáról, s a felszóla­lást megküldik az illetékes műszakiaknak, további vizs­gálat céljából. Műszakijaink a nyilvántartásaikban min­denekelőtt azt ellenőrzik, hogy az adott időszakban volt-e központi, vagy vonal­hiba, s ha ez nemleges, úgy a számláló berendezés he­lyes működésének ellenőrzése céljából a számláló beren­dezésre 100 ráhívást eszkö­zölnek. (Ezt természetesen nem kell térítenie az előfi­zetőnek.) Ezt követően az érdekelt előfizető vonalait műszeresen is megvizsgálják, egészen a készülékig, s szük­ség esetén magát a készülé­ket is ellenőrzik. Ha a vizs­gálat bármelyike hibát álla­pít meg, s feltételezhető, hogy a hiba többszámlálást okozhatott, úgy a kifogásolt hónapot megelőző hat hónap beszélgetéseinek átlaga alap­ján írják jóvá a számlát. Amennyiben a vizsgálat nem állapított meg többszámlálá­si hibát, részszámla esetén a számlázó postahivatal a ki­fogásolt — ki nem egyenlí­tett — összegről számlát küld az előfizetőnek, amelyen a befizetési határnapot is meg­jelöli. ' TÖTH ZOLTÁN A KISZ Csongrád megyei bizottsága kiállításra hívta meg azokat a tehetséges fia­talokat, akik tavaly nyáron ott voltak a KISZ Központi Bizottsága által szervezett XII. mártélyi országos ifjú­sági képzőművész táborban. A fiatalok tárlatát vasárnap nyitották meg a szegedi No­vember 7. Művelődési Köz­pontban. A zsűri döntése alapján több mint hatvan festményt, grafikát, szobrot és érmét állítottak ki. E munkák többsége — a mártélyi él­mények alapján — Tisza- parti, alföldi tájakat és em­bereket örökít meg. A kiállí­táson legjobban szereplő fia­talokat meghívták az jdei nyári mártélyi táborozásra is. őszintén csodálom azokat, akiknek nem jelent gondot, ha elromlik a villanyvasaló, vagy meg kell hosszabbítani az olvasólámpa zsinórját. Csodálom és irigylem is, mert mindenféle barkácsmunkához teljesen analfabéta vagyok, technikai érzékem nem ter­jed túl a villanyégő és a biz­tosíték kicserélésénél. Pedig manapság nagyon jó,, ha akad a családban egy ügyes kezű ember, hiszen a kisipa­rosok szóba sem állnak azzal, alá ilyen apró munkára ad megrendelést. Arról nem is beszélve, hogy csillagászati árat kérnek a legkisebb ja­vításért is! Mit nem adnék érte, ha lennének olyan csodálatos barkács szerszámaim — vil­lanyfúró, s egyebek — mint amilyeneket a televízióban hirdetnek. Különösen, ha olyan talpraesett, ügyes há­ziiparos volnék, mint az a délceg úr, aki e szerszámokat használát közben bemutatja. Fúrnék falat, fabrikálnék polcot, és egy gyönyörű füg­gönykarnist. Függöny karnist? Erről jut eszembe, hogy az egyik csodálva-csodált bar­kácsoló ismerősöm panasz­kodott a minap. Elhatározta, hogy házilag állítja elő a szóban forgó lakberendezési tárgyat. Megvásárolta az anyagot, ám otthon rá keh lett döbbenie, hogy ilyen nagy munkadarabot nem tud „megbütykölni” lakása szűk falai között. Hallott róla, hogy az egyik művelődési házban működik barkács- szakkör. Kapta-fogta magát, és elment. A karnis azonban ott sem készülhetett el, mert a barkácsműhely nagysága hasonló volt a saját szobá­jáéhoz. Semmi baj — gon­dolta magában —, hiszen van Miskolcon, a Katalin utcában egy sokat reklámo­zott barkácsműhely. Hóna alá kapta a karnisnak valót, és ment a Katalin utcába. Meigint kudarcot vallott a próbálkozása. A szóban forgó műhelyben ugyanis akkor éppen bútorokat gyártottak. Hogy kinek és miért, azt nem tudta megmondani is­merősöm. Próbaképoen szombat reg­gel elballagtam én is a Ka­talin utcai műhelyhez. Zárva találtam. Szombaton, amikor — úgy gondolom —■, a bar­kácsolók leginkább barká­csolnak ! Zörgettem, kopog­tattam. de nem nyertem be­bocsátást. Az ajtón semmi­féle tábla nem adott tájé­koztatást arról, milyen na­pokon, hánytól hányig lehet ide jönni. Szóval úgy vagyunk a bar­kácsolással, mint sok mással: hirdetjük, propagáljuk, ám lehetőséget nem teremtünk azoknak, akik kedvet kap­nak. Vagy csak nagyon ke­veset! De akkor minek ez a nagy felhajtás, téveieklám és egyebek? Nyilvánvaló, hogy a házgyári lakásokban nem lehet műhelyt berendezni. Ha valaki mégis ezt tenné — feláldozva a szűk belső tér néhány négyzetméterét akkor kiátkoznák a szomszé­dok. A panelek ugyanis olyan prímán vezetik a han­got, hogy ha húst klopfol va­lamelyik háziasszony mond­juk a hetedik emeleten, ak­kor a másodikon a szőnyeg­bombázások emléke támad föl az emberben. Őszintén csodálom az ügyes kezű házimestereket, csodá­lom, de most már nem na­gyon irigylem őket. Persze, eljöhet az az idő, amikor nem jelent tortúrát egy füg­gönykarnis elkészítése. Évek óta beszélünk a házgyári épületek alsó szintjén le’»i helyiségek ésszerű kihaszná­lásáról. többek között bar- kácsműhelyek berendezésé­ről. Előbb-utóbb lesz is eb­ből valami. Hogy mikor? Nem osztom a pesszimisták véleményét. Szerintem a gye­rekeink, vagy ha ők nem, hát az unokáink, legrosszabb esetben a dédunokáink — látni, használni fogják. (békés) 1 FEBRUÁR MÖL a Pótkerék Csárda EMÖD ÉS NYÉKLÁDHÁZA KÖZÖTT, AZ M—3-AS ÚTON, A 165-ÖS KILOMÉTERKŐNÉL ÚJBÓL NYITVA: naponta 8—19 óráig, hétfőn szünnap. Az autóklub segélyszolgálata a helyszínen az autósok rendelkezésére áll. * Sublerral<Herényi felv.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom