Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-14 / 293. szám

# Az elmúlt tíz napban a Galériában 807, a József Attila Klubkönyvtárban 262 látogaU volt. A teremben általában vannak Délelőtt a biennálén Könyvespolc Süss föl, nap! Nincs izgalmasabb téma (iro­dalomban, zenében, képzőmű­vészetben), mint a munka; az ember és a munka viszonya. Am ez a közhely kevesebb, mint féligazság, ha árrá gon­dolunk, hogy milyen kevés re­mekmű születik erről a té­máról. S ez nem véletlen. Az irodalomnak (művészetnek) ép­pen a hétköznapokat, a min- dennapiságot a legnehezebb áb­rázolni. Az élet ugyanis nem idill. Küzdelem, amelynek vannak felemelő, pihentető, szép pillanatai is. Tudja ezt minden felnőtt ember, s a művész is akkor veszi felnőtt- számba az olvasót, ha a bo­nyolult, ellentmondásos világot a maga valóságában mutatja be. Krivonoszov ilyen író. Re­gényének főhőse: Parfjon Loktyionov lakatos egy vidé­ki kis gyufagyárban. „Kóce- rájban” — ahogy mondani szokták. A géppark, a tech­nológia nem a legmodernebb, a tervet viszont teljesíteni kell. Am Krivonoszov nem „termelési regényt” írt, noha minden figurája munkás. A munka ugyanis — noha a legfontosabb —, de nem egyetlen tevékenysége az em­bernek. Eszköz is, az a terü­let, ahol megvalósíthatja ön­magát, az élet maga azonban tartalmában több ennél. Parf­jon Loktyionov, a 40 éves la­katos is boldog akar lenni. De nem boldog, mert az élet váratlanul „feladja a leckét”. Felfigyelnek rá, „kiemelik”: művezető lesz. Ez a fordulat hirtelen megváltoztatja az életformáját, majd önmagá­ról, a gyárról, a családjáról, az ÉLETRŐL kialakult, már- már megrögzött szemléletét. Hogy élt eddig? Ügy, mint a többi munkás Szinyezjorki- ban: bezötyögött a munkás­busszal, etette a disznót, mű­velte a kertjét, néha elment vadászni, horgászni. „Boldog voltam” — emlékezik vissza erre az időre később. Amikor kinevezik, hirtelen szembe ta­lálja magát a barátjával (aki irigyli és fúrja) és a család­jával. Emma, a felesége és az anyósa nem akarnak beköl­tözni a kisvárosba, a gyári lakásba. Félnek az életforma­változástól. Meg is sértik a férfit, „az én házamban laksz” (a ház az anyósáé...). Ott­hagyja őket. Hirtelen rádöb­ben, hogy eddigi élete — s a társaié is — mennyire igény­telen volt. Kiderül véletle­nül, hogy az egyik barátja felesége szerelmes belé, s ez az érzelmi káosz, ami rásza­kadt, még jobban eltávolítja a múltjától. Igényesebb lesz. Kiharcolja a beosztottjainak a megérdemelt prémiumot (lakatosként nem tenné, te­hetné ezt!), sürgeti a géppark kicserélését. De ezenközben egyedül marad. A felesége végre (két lány után) fiút szül, a koraszülött (7 hónap­ra) azonban meghal. Környe­zete, amely egyre jobban be­csüli, s most már szánja is, megdöbbenéssel hallja, hogy Parfjon le akar számolni a gyárban, el akarja hagyni szülővárosát. Belefáradt, csőd­nek érzi az életét, holott ko­vász volt, megmozgatta a kis­város állóvizét. Sorsa, s maga a regény azonban — s éppen a fentebbiek miatt — nem pesszimista. Az élet — mint a természet — begyógyítja » sebeket, s azután másként, magasabb szinten lehet élni- Parfjon családi tragédiája sem volt hiábavaló. B. Fazekas László fordításai élvezetesen adta vissza a munkások puritán, de egész­séges humortól csillogó nyel­vét. (E urópa-zsebkönyvek, Bp. 1977.) HORPÄCSI SÁNDOR Hónapokkal előre jeleztük, hogy a kétévenkénti váltás sze­rint a tavalyi Téli tárlat után az idén a grafikai biennálén a sor. A nyitás előtt felhívtuk rá a figyelmet, a megnyitóról tudósítottunk, a műfajhoz értő kritikus bírálatát közöljük; Miskolc nagy képzőművészeti eseménye nekünk mindig sok, szívesen végzet}, munkát ad. Ahogy a szakmában mondják: „fogadjuk és elutaztatjuk’’, imgyis figyelemmel kísérjük az evekkel ezelőtt nemzetközivé bővült kiállítást. Csak a vissz­hangjáról tudunk keveset, azt nem tudjuk, mi történik köz­ben. Kik nyitják ki a Miskolci Galéria ajtaját? A földszinten, ahol a két évvel ezelőtti nagydíjas, Ré- kassy Csaba képeit állították ki, mikor beléptem, éppen fotózott egy fiatalember, az emeletről pedig hangokat hallottam. Egy brigád jött el grafika-nézőbe; nyilván hoz­zátartozik az éves kulturális programjukhoz. Becsülettel végigjárták a képeket, és úgy tűnt, hogy nyomot hagy­tak a látottak. A hangokból ítélve kedvezőt is, kedvezőt­lent is, de (a dolog természe­téből következően) emléke­zetest. Jobb, ha szidják, mintha nem beszélnek róla. Szép volt Ezt bizonyítja az ilyen „fel­mérések”, gyakorlatilag sö­tétben tapogatódzásbk legbiz­tosabb pontja, a vendégkönyv is. örültem neki, hogy sok kéztől származó autogramot őriz, sok az egyéni látogató. Az olyan vendég, aki tud az eseményről, és veszi magá­nak a fáradságot, hogy el­jöjjön. Annak is örültem, hogy a diákcsoportokhoz ha­sonlóan, nem fűznek a lá­tottakhoz véleményt. A hall­gatás itt beszédesebb, a szűk szavú „szép volt” elismerés jobb, mint a grafomániás, epés megjegyzés. Mert annak a látogatónak, aki azt írja, hogy a látottaknak semmi köze a magyar grafika élvo­nalához, mintha nem lenne igaza. Dusza Árpádnéval, a Galé­ria igazgatójával már annyi­szor beszélgettünk róla. hogy a grafika a befogadónak is nehéz műfaj, hogy a vendég­könyv becsmérlő beírásához már kommentárt sem fűzött. Azt viszont szívesen nyug­tázza, hogy a látogatók is észrevették: az évekkel ez­előtt elhunyt nagy grafikus, Kondor Béla emlékének szentelték, az októberi forra­dalom 60., és Ady Endre szü­letésének 100. évfordulója jegyében rendezték a kiállí­tást. Az Adyról szóló, az ő munkásságához kapcsolódó lapok neki is a kedvencei közé tartoznak. Egy-egy kép­ről hosszan és szívesen be­szél, az egészről 10 esztendő tapasztalataival a háta mö­gött már tárgyilagosabban. Varsóban, Berlinben is bemutatják Jó-e. jobb-e a IX. grafikai biennále, mint az előzőek? Erre nincs egyértelmű válasz. Ám, hogy minden kiállításra annyi mozgást kívánnak, mint ami december 4-e, a megnyitó napja óta volt, az már mond valamit. Megje­A címzettnek figyelmesség, a postának segítség, ha IDEJÉBEN ÉS IRANYÍTÓSZAMMAL adja fel karácsonyi és újévi üdvözleteit A KÉPES LEVELEZŐLAP belföldre — a szokásos méretben — 40 filléres bélyeggel küldhető; A BORÍTÉKOS ÜDVÖZLŐKÁRTYÁT pedig leragasztva — a boríték alakjától, méretétől függően — 1 vagy 2 forintos bélyeggel lehet postára adni! ÜNNEPI JÓKÍVÁNSÁGAIT NE HALASSZA AZ UTOLSÓ NAPRA! gyezték, hogy jártak itt a képzőművészeti főiskolások, messziről eljöttek fiatal kép­zőművészek. a megnyitón kí­vül is voltak külföldi ven­dégeik. A kiállító művészek összetételét is jónak látják: a legismertebb nevű mesterek mellett sok a fiatal: a részt vevő 66 grafikus reprezen­tálja a műfajt. Annyira, hogy a jövő év elején Varsó és Berlin közönsége láthatja a kiállítást. Hogy Miskolcon kik látták? Mióta bezárták a Déryné utcai házat, bajban van a Galéria. Minden nagy tárlat megmutatja, mennyire szűk a Kossuth Művelődési Ház­ban az „albérlet”. így került a bolgár művészek terjedel­emre kisebb anyaga a Jó­zsef Attila Klubkönyvtár ki­állítótermébe. Pedig az len­ne az ideális, ha együtt mu­tathatnák be, mert szinte le­hetetlen tudatosítani (még inkább a látogatót rábírni, hogy a Szentpéteri kapuba is kimenjen), hogy a két tárlat együvé tartozik. Az elmúlt 10 napban a Kossuth utcá­ban 807, a József Attila Klubkönyvtárban 262 látoga­tó volt. SZERDA Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? Já­ték és muzsika tíz percben. — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Brigádnapló. — 13.40: Mezők, fal­vak éneke. — 14.00: Ezeregy dél­után. — 14.20: Égen, földön. — 14.30: Rossana Carteri és Anton Dermota énekel. — 15.00: Hírek. — 15.10: Iskolarádiő. — 15.50: Vincze Ottó—Innocent Vincze Er­nő: Pacem is terris! — kantáta. — 16.00: Ütközben. — 16.10: Ma­gyar szerzők műveiből. — 16.44: Mindenki iskolája. — 17.00; Hí­rek. — 17.07: A képzőművészét. — 17.30: Zenekari muzsika. — 18.15: Németh László: Homályból homályba. — 18.25: Mai könyv- ajánlatunk. — 18.30: Esti Maga­zin. — 19.15: „Ember az ember­telenségben”. — 20.00: Magyar tájak dalaiból. — 20.29: Kis ma­gyar néprajz. — 20.34: Verdi: Si­mone Boccanegra. Háromfelvo- násos opera. — 23.28: Nóták. — 24.00: Hírek. — 0.10: Gregorián dallamok. Petőfi rádió: 12.00; A Pénz­ügyőrzenekar játszik. — 12.30: Hírek. — 12.33: Kamarazene. — 13.33: Mesélő zongoramuzsika.— 14.00: Körkapcsolás bajnoki lab­darúgó-mérkőzésről. — 14.55: Az abonyi szövetkezet népi zeneka­ra játszik. — 15.10: Komlóssy Er­zsébet énekel. — 15.25: Néhány perc tudomány. — 15.30: Hírek. — 15.35: Slágermúzeum. — 16.30: Hírek. — 16.36: A Magyar Nép­hadsereg Művészegyüttesének énekkara énekel. — 16.50: Lóvá- tett lovagok. — 17.00: ötödik se­besség. — 18.00: Prognózisok és ami megvalósul belőlük. — 18.10: A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságai. — 18.30: Hírek. — 18.33: Sanzontalálkozó. — 18.50: Kerekes Tóth Erzsébet népdalo­kat énekel. — 19.29: Jó estét, gyerekek! — 19.34: „Én mindig Pestről álmodom”. A Stúdió 11 hangversenye. — 20.00: Iránytű. Szórakoztató magazin világjá­róknak és otthonülőknek. — 21.10: Töltsön egy órát kedvenceivel! — 22.10; Kodály: Nyári este. — 22.30: Hírek. — 22.33: Zenés já­tékokból. — 23.30: Schumann: d-moll trió. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.00: Hírek, időjárás. — Tiz perc mezőgaz­daság. A Nagymiskolci Állami Gazdaság a megyeszékhely élés­kamrája. Riporter: Borsodi Gyu­la. — A homrogdi népdalkor műsorából. — Női dolgok, női gondok. Esti szabad idő. Ripor­ter: Jakab Mária. — Színészek énekelnek. — Ne csak a címke változzon! önodvári Miklós jegy­zete. — Sport. — 18.00—18.30: Észak-magyarországi Krónika. (Az SZMT elnöksége tájékozta­tót tart a megye területpolitikai munkájáról. — Befejeződött Eger­ben a Hazafias Népfront aktíva­ülése.) — Karácsony János énekli dalait. — Hírösszefoglaló, lap- és inusorelőzetes. Televízió, 1. műsor: 14.00: Is­kolateve, — 16.30: Hűek. — 16.35: Carmen Sevilla korül. Spanyol zenés film. — 17.00: Ajánaékosz- tó. Kisdobosok műsora. — 17.35: Postafiók 250. — 17.50: Villanó­fény. Emlékezés egy régi vasas­matinéra. — 18.15: Együttműkö­dés. — 18.45: Szépen, jól ma­gyarul. — 19.10: Esti mese. — 19.20; Tévétorna. — 19.30; Tv-hír- adó. — 20.00: Téli könyvvásár 1977. — 20.50: Piramis. — 21.20: Reklámújság. — 21.30: Csak ülök és mesélek. Vitray Tamás mű­sora. — 22.35: Tv-hiradó 3. Televízió, 2. műsor: 20.01: Jack Jones műsora. — 20.45: Francia- országi torzulások. Vadászat és természet — 21.10: Tv-híradó 2. — 21.35: A fekete raktár. NDK bűnügyi tévéfilm. Szlovák televízió: 16.25: Ifjú szemmel. — 17.30: A hét könyvet. — 17.35: A rendőrség archívu­mából. — 18.10: Autósok-motoro- sok. — 19.00: Híradó. — 19.30: Golgota. — 20.45: Az Abba együt­tes műsora. — 21.25: A rendőr­ség hírei. — 21.30: Híradó. — 22.00; Egy festőművész portréja. — 22.25: Vetélkedő. Miskolci Nemzeti Színház (7); Ivanov. Kiállítások: Herman Ottó Mű- zeum (10—18): Ember és munka. — Észak-magyarországi üveghu­ták. — Herman Ottó-emlékház (10—18): Herman Ottó élete és munkássága. — Herman Ottó Múzeum Képtára (10—18): A Petró-gyűjtemény remekei. — Miskolci Galéria (10—18): IX. or­szágos grafikai biennále. — Jó­zsef Attila Klubkönyvtár (12—20): Bolgár grafikusok. filmszínházak i BÉKE A copfos csoda Szí. szovjet film Kezdés: f4 órakor Zorrö Mb. szí. olasz—francia film Másfél hely ár! Kezdés: 6, 8 órakor KOSSUTH Csapajev Szovjet film Kezdés: f3 órakor Hüvelyk Matyi Mb. szí. amerikai film Kezdés: hn5, 7 órakor SAG VARI Indiánkaland Ontarióban Mb. szí. román—francia film Felemelt helyár! Kezdés: 7 órakor PERECES Ki látott engem? Szí. magyar film Kezdés: 6 órakor SZIRMA Zorró Mb., szí. olasz—francia film Másfél helyár! Kezdés: f6 órakor CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.20: A mai nap kulturális programjá­ból. — 8.27: És ha azt mondom — köd. Rendhagyó játék a sza­vakkal. — 8.27: Harsan a kürt­szó! A Gyermekrádió műsora.— 9.27: Haydn: Esz-dúr szimfónia. — 10.00; Hírek. — 10.05: Iskola­rádió. — 10.30: Brahms művei­ből. — 11.25: A gyermekjáték nemcsak játék. — 11.40: Hatvan esztendővel ezelőtt. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: A Magyar Rádió és Tele­vízió énekkara énekel. — 8.20 t Tíz perc külpolitika. — 8.30: Hí­rek. — 8.33: Miljutyin operettjei­ből. — 9.30: Független emberek. — 10.00: A zene hullámhosszán. — 11.55: Ifjúsági könyvespolc. M— Ragaszkodás és kapaszkodás Mindenki tudja a szerkesztőségben, hogy Borsodnádasdon születtem. A hegyek közé bújt gyártelepen voltam gyerek és, ha ille­tőségem után érdeklődnek, zavaromban úgy szoktam válaszolni, hogy ebből a nagyköz­ségből szalajtottak. Most arra biztatnak, hogy gondoljam tovább Brády Zoltán televí­ziós filmjét. Könnyű ezt mondani, de mit gondoljak tovább? Emlékeimet megszépíti a gyerekkor, felnőtt szemmel kívülről látok én is. így értek egyet a rendezővel; a Borsod- nádasdról festett kép nem hízelgő, de jel­lemző. Egészében igaz, bár (jártamban-kel- temben is ezt hallottam) sok minden ki­maradt. Az a kis ház is, ahol még a faluban, de már a telep határán (ezért nem tartoznék se ide, se oda?) születtem. Kétszintes épületet emelt azóta a kibővített alapokra gazdája, gonddal vakolt homlokzatáról, még gondo­sabban karbantartott, festett vaskerítéséről szívesebben siklik a mellette levő portára a szemem. Ott még a régi ház ikertestvére néz a szemközti vasúti töltésre, a keskeny nyom­távú sfnpárra, ahol az ózd—nádasát ipar­vasút ma már csak terhet szállít. Itt láttam először vasutat. Itt ébredtem a mozdony füttyére, ahogy jóval a kanyar előtt jelezte, hogy falócás vagonokkal a háta mögött átlag húsz kilométeres sebességgel viharzik Ózd, a nagyváros, a távoli világ felé. Mikor leg­utóbb jöttem vissza, a lerobbant panoráma helyett negyedóra alatt ért Ózdról Nádasdra a mentesítő busz, de a normális menetidő sem több 35—40 percnél. Igaz, ez alatt nem tudja megírni a leckét a városban tanuló gimnazista, arra is kevesebb az idő, hogy két diák utazás közben egymás kezét fogja, de cserébe meleg van, és nem kap a bejáró ízületi gyulladást. Szülőházamhoz hasonlóan, „kibővített ala­pokkal” találkozom mindenütt és, mint a vasútról az országúira a forgalom, úgy tevő­dött át az élet; felgyorsult és a régire épül. A gyárhoz hasonlóan, amely hajdan kizáró­lag finomlemezt gyártott, mai termékszerke­zetében pedig csak egy az autóbuszok kerék- abroncsa. Ha hallom, hogy sok mindennel kísérleteznek, hogy a több, mint százéves üzemet megóvják, a vidék, az itt élők men­talitása jut az eszembe; a ragaszkodás és a kapaszkodás. Felfelé. Huszonöt éve „Csepel” motorkerékpárt kapott a nagyfiú, mikor le­génysorba lépett, ma Zsiguli áll a legtöbb emeletes ház udvarán. Egyforma házak mel­lett egyforma kocsik, mert nagy méreg, ha a másik jobban boldogul. 1944 telén talán ezért nem adtak el a (mai napig) tehenet tartó gazdák egy fél liter tejet sem; a család ismerőse hozta messziről, ha nem akarták, hogy éhen haljak. A boltok hűtőpultján a zacskós tejet min­dig megnézem. Talán az emlékek miatt, ta­lán azért, mert azt jelenti számomra, ami Borsodnádasdból még ma is hiányzik, az egyértelműséget. Mert olyan, amilyennek a film mutatta; felemás. Az évszázaddal ez­előtti ipartelepítés nyomát emberöltők nem tudták eltüntetni, a bevándoroltak és az ős­lakók szemléletét közös nevezőre hozni. Bár múlik már a múlt... sajnos szép hagyomá­nyaiban is. Nagy ünnepek hajnalán a kü­lönböző kolóniáknak adott zenés ébresztő­höz egyre kisebb létszámmal áll fel a gyári fúvószenekar. A gyár- és bányatelepekre annyira jellemző sörkert muzsikás nyárestéi­nek hangulatából már csak a kocsmát talál­ták meg a filmesek, nagyszülői korban jár­nak a hajdan vidékszerte híres színjátszó csoport tagjai. Cserébe pedig ... A föld népének és a hajdan ide került munkásoknak a dédunokái összeházasodnak, és „telepit” a „falusitól” az autóbuszban ma már nem tudom megkülönböztetni. Egyfor­mán megnézik az idegent. MAKAI MÁRTA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom