Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-05 / 261. szám
Drótgyári dicsőség Halló, itt Iszty-Ilimszk! Beszélgetés ha jnali kettőkor Az ünnepre gazdag program un Sí van Magyar fiatalok ácsbrigádja az uszty-ilimszki cellulózgyár építéséin Ki veszi tudomásul egykönnyen azt, hogy mi még előtte vagyunk napi dolgainknak. de a világ más táján az igazak álmát alusszák az emberek? így van ez a j- lünk 9000 kilométerre fekvő Szibériában. Az Angara folyó partján hét órával előbb tér nyugovóra a nap, mint nálunk. Mentségünkre legyen mondva, mi már munkaidőnk kezdetén meghívtuk Uszty-Ilimszket. Sürgettük egynéhányszor, de a telefon- kapcsolat csak nem akart összejönni. Még dolgoztunk a szerkesztőségben, amikor este hét óra tájban csörgött a telefon. A vonal másik végén Papp László, a Kun Béla ifjúsági építöbrigád helyettes vezetője jelentkezett. Csak amikor megkérdeztem, hogy odaát hány óra van, döbbentem rá, hogy ezt az embert az ágyból ugrasztottuk ki. Igaz, még sohasem beszélt éjnek évadján újságíróval, de nagyon ' készségesen válaszolt kérdéseinkre. — A városban több helyen dolgozunk, a faipari komplexum keretében épülő cellulózgyár építésén. Tegnap adtunk át egy autóbázist, amelynek ezer munkása lesz. Tudja, ez körülbelül olyan, mint nálunk a Volán. — Milyen az idő „odaát"? — Huszonöt fok hideg van. De nem kell félteni minket; már hozzáedződtünk. Különben a többség jól fűthető helyen dolgozik. Kivétel az a száznegyven ember, akik a szabadban betonoznak. De ők is be vannak ám öltözve... — Szeretnénk tudni, maguk hogyan ünnepelnek? — Négynapos ünnepre készülünk. Holnap este nyolc órakor veteránokkal találkozunk. De várjon csak, előveszem a naptáromat, mert annyi minden lesz __ A munkásszállónkon totókiállítás nyílik ötödikén. Hatodikén a Lenin életét, munkásságát bemutató tárlatot nézzük meg. 'Ugyanezen a napon azokból a plakátokból nyílik kiállítás, amelyeket maguk a srácok készítettek. Este pedig brigádgyűlés lesz a klubban; itt értékeljük a jubileumi hónap eredményeit, Mert á Nagy Októberi Szocialista Forradálom évfordulójára mi is vállaltunk egy kis ráadást. Remélem, a teljesítménnyel nem vallunk szégyent. Hetedikén vetélkedünk: Ki tud többet a Szovjetunióról? Ezen a napon a rádióstúdiónk — mert nekünk az is van — ünnepi műsort sugároz. Megkértük Papp Lászlót, hogy tolmácsolja jókívánságainkat a kint dolgozó magyaroknak: jó munkát, jó egészséget! Neki pedig további jó éjszakát kívánva, elbúcsúztunk. OLÁH ERZSI % ahogy eddig... A December 4. Drólmű- vekben tegnap délután ünnepi munkásgyűlcst tartottak. Dr. Imre Ferenc igazgató mondott ünnepi beszédet, s méltatta a hatvanadik évforduló jelentőségét. Ismertette a ..Sajó-parti'’ kollektíva jubileumi vállalásait, s elmondotta, hogy a gyár 5,3 százalékkal teljesítette túl termelési tervét. A Szovjetunióba szánt laposkötélex- port-kötelezettségnek október 29-én eleget tettek, a tőkés kivitel az év első tíz hónapjában éppen a kétszerese a tavalyinak. De — s ebben egységes volt a munkásgyűlés álláspontja — a jubileumi ünnepséggel nem ér véget a jubileumi munkaverseny. A drótgyáriak az esztendő végéig — a vállalások teljesítésén túl — dolgoznak. Ügy, ahogy eddig. Maisf-fií Épíorplotn Nyíregyházán tegnap befejeződött a IV. magyar—román idegenforgalmi találkozó, amelyen a két ország idegenforgalmi szakemberei, utazási irodáinak képviselői vettek részt, s megvitatták a Magyarország és Románia közötti idegenforgalom: helyzetét és perspektíváit. Az elmúlt évben 280 000 magvar turista utazott Romániába, ahonnan 427 ezren jöttek hozzánk. A találkozó részvét vöi megállapították: még számos lehetőség van a turizmus bővítésére. Éppen ezért kívánatos lenne: hogy 1980-ig a kölcsönös idegen- forgalom évente 10 százalékkal növekedjék. Fokozni fogják a határmenti területek közötti idegenforgalmat. A szezonon kívül kedvezményeket nyújtanak a turistáknak gz utazási kedv felkeltésére. s emellett a szolgáltatások színvonalát is tovább növelik. Emlékek kis testőrei Tízéves múltam. Buda utcáin mentünk. Körülöttünk falakból kibontott téglák dideregtek. A Bimbó utcánál, a bombával kettészelt házban, a negyedik eméleti lakásban, ép maradt a zongora és a zongorán a váza . .. Hosszú-hosszú ideig visszatért álmaimban az emlék és szégyentelen vallom be, hogy olykor még ma is visszatér. Emlékezhetnék halott emberekre, lótetemekre, éhségre, mert éppen más óvóhelyet kerestünk, de az iszonyat igazi képe ma is az a ház, az immár bejárat nélküli szoba, a zongorán az ismeretlen nénike horgolta terítő ... A házat a zongorával együtt robbantották fel, de a réginél szebb ház áll a helyén. ■ Ez már történelem ...-MKét hónapja Uljanovszkban, a hajdani Szimbirszkben. Lenin szülő-, fiatal diákot nevelő városában jártam. Az út emlékeit frissen megírtam. Azóta, ha Uljanovszkra gondolok, egy gyerekarc tolakszik elő. Öt látom. Idegenvezetőnket Lenin iskolájában ... Az arc néha változik, ott Uljanovszkban is naponta változik az idegenvezető gyerek. Tízéves, amilyen én 1944 telén voltam. És valamennyien hasonló korúak, szőkék, barnák, copfosak vagy rövid hajúak, Tamarák, Szvetlánák, Vologyák, Igorok, Vlagyimirok... Engedtessék meg egy kitérő: Ulja- notszk, ez a háborút 1945-ben sem szenvedett város, a második világháború alatt lett (terveiben piár!) félmilliós várossá, és máig is büszke arra, hogy akkor teremtődött itt az autóipar, hogy ez volt a hátországi front, hogy\ ebben a városban nem volt család, ahol ne gyászoltak volna . .. Tamara, Szvetlána, Vologya, Igor, Vlagyimir ... Gyanúm, hogy tízévesként többet tudtak a forradalom történetéről, mint mi, a látogatók, akik közül ezt a történetet nagyon sokan tanultuk. Ez a történelemtudás ott a gyerekben ma is szinte személyes élmény. Nem egy kép. Összefüggő egész. Jártuk az emlékhelyeket, a Úenin-centrummal körülépített egykori utcarészletet, az Ul- janov család első saját házát (ez az egy utca itt érintetlen maradt!), az is- ' kólát.-fr Eszembe jutott a Bimbó utcai ház. Az az iszonyat és mindaz, ami azóta történt, történelem, de én a gyerekemnek olyan fokon, hogy húsz Országból összecsődült turisták jó kalauza legyen, sohasem tudtam megtanítani. Ott tízévekkel nagyobb a távolság, de cgy- egy emberkével közelebb az emlék. Leírtam magamnak akkor: ezek a gyereked az emlékek nagyszerű kis testőrei. Én magam akár csak tízéves történelmi emlékeimnek se mernék kalauzául szegődni. A gyerekeink a mi emlékeinket is legfeljebb tudják, de nem értik. Az én romos álmom ma is a béke... A gyerekemnek csak történet, ami érdekes, vagy nem . .. Iriggyé tettek az uljanovszki gyerekek az emlékezés szárnyaló szabadságával. Tamara ott — pici-lányos és mégis tanáros pontossággal — elmagyarázta nekünk a „Minden hatalmat a szovje- teknek” jelszó változásait. Nekem eszembe jutott, hogy az esti egyetemen jó néhányan féltek ettől a tételtől. Bennem az a Bimbó utcai ház felépült. Szinkronban a történelemmel tudom, hogy az alapvető élményünk az építés, de sohasem tudtam a gyerekemnek megtanítani, egész egyszerűen elmondani se mertem az álmom. Lehet-e, hogy a szabadság gyakorlottságában van köztünk különbség? Nem tudom, de ami azoknak a tízéves gyerekeknek hatvan évnyi tudás, összefüggő egész, az bennem is, de a gyerekemben mindenképpen már csak egy-egy töredék emlék.- # Emlékek kis testőrei? Gyerekek. A legjobbak egyszer Lenin padjába ülnek. Én csak titokban simítottam végig a pádon. BARTHA GABOR / Írta: Drótos László, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának első titkára * Több mint egy emberöltővel ama világrengető tiz nap után, újra megjelentek a régi falragaszok, vetítik a megviselt filmkópiákat: idézzük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eseményeit. Hogy ezek az események világtörténelmi jelentőségűek, azt ma mór senki Sem vitatja. De hát a történészeknek — a hátratekintő jósoknak — nincs is olyan nehéz dolguk. Én a katona — a puskás ember — tudására vagyok kíváncsi, meg a matróz és a munkás hitére, őket látom a plakátokon, őket akarom érteni, hogy még jobban tisztelhessem azt a nagy erőt és elszántságot, mellyel fegyvert emeltek az öröknek hirdetett rendre. Látszólag persze minden nagyon egyszerű: az elnyomott tömegek nem akartak tovább a régi módon élni. Ez igaz. De az is igaz, hogy mindenkinek választania, döntenie kellett. S a döntés — különösen, ha élet-halál a .tét — soha nem könnyű. Mert dehogy tudta a nagy többség, hogy világtörténelmi tettre készül. Csak azt tudta, hogy a háborúból már elég, hogy meg kell szólalni végre szabadon, hogy béke és föld nélkül nem lehet élni tovább. Azok közül a katonák közül sokan nem tudtak írni, olvasni, de ezt tudták. Es megélhették, hogy a hatalom nem isten kegyelméből való, s hogy nekik nagyobb a hatalmuk, mint az uraiknak, ha összefognak. És megindultak! Ki-ki a maga Téli Palotája ellen... Ennek a katonának, munkásnak, matróznak a ké.pe. a példája szinte elsőként lelkesítette fel azokat a magyarokat, akik megviselt katonaruhában tanúi, s majdan részesei lettek a forradalomért vívott harc eseményeinek. Világ proletárjai, egyesüljetek! A Kommunista Kiáltvány jelszava a Nagy Október előtt csaknem hetven esztendővel hangzott el. A világ kapitalizmusának egységes lánca azonban csak akkor kezdett szakadozni, mikor a lövészárkokból egymással farkasszemet néző katonák kiléptek állásaikból, eldobták a puskát, s próbáltak egymással szót érteni. „Fra- ternizólás a front több szakaszán” — írták kétségbeesetten a burzsoá lapok, mert jól tudták, ez a barátkozás nem egyszerűen katonák, hanem az elnyomott osztályok szövetségét jelzi. Vagyis: a világ proletárjai nyújtanak itt egymásnak kezet. Nincs tehát abban semmi csodálatos, ha Miskolcon, Diósgyőrben mindig jobban észrevették a forradalmi kéznyújtást, mint másutt. Nem kellett ehhez különös fogékonyság, csak a proletárok életét kellett élni. S aki azt élte, az családi örökségként szívta magába a kommunizmus, az internacionalizmus eszméit. Azaz valamiképpen október katonáinak sorába lépett, öntudatlanul is tudta, hogy Október olyan társadalom előtt nyitotta meg a-/, utat, mely megszünteti az ember mindenfajta kizsákmányolását és elnyomását, ahol a teremtő, alkotó ember a maga javára fordíthatja munkájának minden gyümölcsét és szabadon bontakoztathatja ki sokoldalú képességeit. Az a puskás ember, az a proletár hihetetlenül sokat változott az elmúlt hatvan esztendő alatt. A csillagokig jutott — szoktuk mondani, s mór nem is jelképesen. De nem áldozatok nélkül. A történelmi utat, melyet megtett a szovjet nép, hősök vére festi. Értünk is hullatták a vérüket... Értünk, s rtiás kis népekért, s így megtanultuk: „Szovjetellenes kommunizmus nem volt, nincs és nem is lesz soha”. A történelmi múlton, az eszmei-politikai közösségen túl összeköt bennünket a szocialista épííőmunkában való közös érdekeltség, a békéért és a társadalmi haladásért vállalt közös felelősség. Mert ma az egykori katonák unokái — sokkal könnyebben találva rá a barátkozás szavaira, mint a iraternizálás idején — együtt építenek városokat, országokat összekötő olajvezetékeket, együtt hoznak létre okos, hasznos gépeket, együtt kutatják a föld mélyének titkait és a világűrt. És együtt örülnek a művészi szépnek, melyet legjobbjaik létrehoznak, s együtt őrzik a klasszikus értékeket. De mindenekíelett őrzik a békét, melynek megteremtésére Lenin figyelmeztetett már a forradalom másnapján, s melynek következetes védelmét a Szovjetunió új — néhány hete elfogadott — alkotmánya is szavatolja. Az elmúlt hat évtized folyamán — először csak a magyarság legjobbjait, majd egyre nagyobb tömegeit — mindig lelkesített bennünket a szovjet emberek példája. A fegyveres harcok múltán az újjáépítés nehéz éveiben, a társadalmi, politikai küzdelmeink közepette érezhettük, élvezhettük a messzemutató példa erejét, s persze a közvetlen segítséget is. Ennek eredményeként vált egységessé népünk, így építhetjük a fejlett szocialista társadalmat. A Nagy Október volt ösztönzője legújabb munkasikereinknek is. Az új, egyre erősödő szocialista közösségek, mint szűkebb körünkben, Miskolcon például az LKM kohó- és acélművének dolgozói, a December 4. Drótművek szocialista brigádjai, az építők nagyszerű kollektívái, de a társadalmi összefogás ezernyi más szép példája teszi gazdagabbá ezt a várost, mely így egyre inkább boldog otthona lehet mindannyiunknak. Mert a feladatunk most nem kevesebb, mint hogy otthont teremtsünk magunknak ebben a világban — még tisztább, még meghittebb otthont. Ahol úgy építjük a jövőt, ahogyan gyermekeinket neveljük, ahogyan mindennapi munkánkat végezzük, ahogyan őrizzük a forradalmárok hitét, a szocializmus, a kommunizmus eszméinek tisztaságát. Békében élünk, de — ha alapvétő társadalmi céljainkról van szó — éppúgy nem alkudhatunk meg, mint a forradalom első kato- pái, akikhez méltónak lenni és maradni a legszentebb kötelességünk. Övezze tisztelet a harc és a munka első vállalóit, s mindazokat, akik nemzedékről nemzedékre — mindig vállalva a n*. kézségeket — a nyomdokaikba léptek és lépnek. t
