Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-28 / 279. szám

\ «asm* a miskolciaké a szó Illúziókeltés, Könnyebb a közlekedés, de — gondoljanak a gyalogosokra is! Aki villamoson közlekedik Miskolcon, eddig sem panasz­kodhatott sokat, hiszen a felüljáró építése idején elterelt gépkocsik olyannyira zsúfoltan voltak, hogy a Baross tér és a 'Tanácsház tér közötti útszakaszon a villamos volt a „fu- tamgyőztes”. De most? „Békebeli” a közlekedés, stesszhatás nélküli, a Tiszai pályaudvartól Diósgyőrig. Kivártuk, ki bi/ony! (Igaz, morgolódva.) Nem hiányzik az összetorlódott gépkocsik, s a forgalmi dugók látványa. Teljes az örömünk. Megrövidültek az utazási idők, s valahogy kul­turáltabban is közlekedünk. Különösen amióta ismét üzemel­nek a „villanyrendőrök” a Baross téren. Most inár csak a gyalogosátkelő-helyeknél kellene rendet teremteni. Néhány példa erre: sürgős és egyértelmű rendel­kezést vár a szökőkút és a Vologda városrész közötti — most komoly veszélyt rejtő — átkelőhely kialakítása. A belváros felől érkezők áttekinthető, rövid útszakaszon közlekedhetnek. De akik a belváros felé igyekeznek, azoknak ez még nincs biztosítva. Javasolnám: a Diósgyőr felől érkező villamosmegállót 25 —30 lépéssel arrébb kellene helyezni, közvetlenül a Tízeshon­véd utca 1. sz. elé, és a jelenlegi megálló magasságában — a Vologda városrész felé — zebrával ellátni az úttestet. így a mindkét irányba haladó villamosról jól láthatnák az átkelő­ket, s a nyugatra tartó buszmegállóhoz sietőket. Ha a távlati tervbe nem is illik bele, legalábbis ideiglenes megoldást lehetne találni ezzel, hogy baleset ne történjen. Ne legyenek a csúcsforgalomban közlekedők teljesen védte­lenek és kiszolgáltatottak. Mert most, százával lehet látni egy-két gyermekkel szülőket, kisiskolásokat, akik a két vil­lamossín között a legnagyobb forgalomban cikáznak. S ha már a kicsikről és a gyalogátkelőkről van sző: a fe­lüljáró átadása óta töröm a fejemet azon, hogy miért nincs zebra a Hatvanötösök útja Zsolcai kapui torkolatánál? Hi­szen az utca elején óvoda van, beljebb üzemek, hogy a la­kóházakról ne is beszéljek. A Zsolcai kapu viszont — egé­szen a Katalin 'utcáig — „zárt-szelvény” a gyalogosoknak. Csak a Katalin utcánál van zebra. Namármost: aki a Kun Béla utca felől viszi gyermekét az említett óvodába, az jó pár száz métert gyalogolhat, ha szabályosan akar közlekedni. De tessék megnézni! Kinek van ott idege-ideje erre? Persze, hogy szabálytalankodnak a gyalogosok, akár gyerekkel is. Nem lenne jobb akkor, ha táblával, zebrával óvatosságra in­tenék a gépjárművezetőket? Mert szerintem abból kiindulni, hogy vessen magára a gyalogos, ha az átkeléskor ott elütik — nem éppen szerencsés! Fodor Éva Miskolc, Tizeshonvéd u. 15. sz. Két éve ígérnek egy parkot Gyakran olvassuk a DH- ban. a vologdai lakótelep sé­relmeit, kérelmeit. Irigyel­jük a belvárosi lakótelepet is, amelyről a legutóbbi cikk­ben adtak tájékoztatást, töb­bek között a parkosításáról volt szó. Még az erkélyekre kikerülő műanyag ládákról is — amelyekbe a virágot és a földet a kertészeti válla­lat biztosítja — tudósítottak' Csak az Avas-déllel foglal­koznak nagyon keveset, ho­lott talán ez a terület van a legmostohább körülmények között. Idén márciusban — szintén a DH-ban jelent meg —egy kérésünk. Emlékeztetni sze­retnék rá: a Testvérvárosok utca 16—22. számú házak kö­zött van egy földterület, amely rendezetlen, piszkos, csúfítja a lakótelepünket. Már egy évvel azelőtt is ígé­retet kaptunk arra, hogy „rö­videsen” rendezik. Ennek lassan már két éve. Pedig olyan csöppnyi területről van szó, hogy kevés jóakarattal két nap alatt rendbe lehetne tenni. Most már oda jutot­tunk, hogy a köztisztasági vállalat dolgozói az útról összesepert szemetet is az ígért park területére rakják, nem a kocsikba- Legrégebben mi költöztünk ide. Kérésünk is szerény. Mi­ért nem törődnek hát ve­lünk? Nem szeretnénk szé­gyenkezni az utca névadó­ink, a testvérvárosok előtt. Krempaszky Zoltán Miskolc, Testvérvárosok u. 18. sz. A BÁÉV helyett a Gelka! Az elmúlt héten közöltük rovatunkban a Vörösmarty utca 70. sz. ház lakóinak panaszát: július óta nem tudták használni a központi tévé-antennát, mivel a ká­belét az építkezések során elszakították. A kábelhez szükséges nyomvonal kiásása a BÁÉV-re várt volna, ám építőink késlekedtek a mun­ka megkezdésével. A Gelka azonban rugalmas volt. Siráky Gyözöné házfel­ügyelő — a lakók nevében — ezúton mond köszönetét a Gelka vezetőinek és dolgo-1 zóinak, akik kötelességükön túl is segítettek az ott lakók panaszának megoldásában. Az történt ugyanis, hogy ki­ásták ők maguk a nyomvo­nalat, hogy a kábelt le tud­ják fektetni. Ezzel igen nagy örömet szereztek az ott la­kóknak. Az érintett területen ugyanis nagyon sok az idős, beteg ember, akiknek egyet­len szórakozása a televízió. A Gelka dolgozóinak fára­dozásáért, terven felüli „tár­sadalmi munkájáért” valóban elismerés és köszönet jár. Köszönjük a kellemes órákat A Miskolci Vízmű­vek Fürdők- és Csa­tornázási Vállalat szakszervezeti bizott­sága minden évben találkozót rendez a nyugdíjasok részére. Idén erre november 18-án került sor, s kel­lemes baráti, munka­társi beszélgetés ala­kult ki a meghívottak és a vállalatot képvi­selők között. A szak- szervezeti bizottság még vacsorával is ven­dégül látta a nyugdíja­sokat. Népi zenekar muzsikált, s a késő esti órákig nagyon jól éreztük magunkat. Azok a nyugdíjastár­saink, akik valamilyen oknál fogva nem ve-' hettek részt ezen a találkozón, igazán, saj­nálhatják. Mi, akik ott voltunk, köszönjük az szb-nek, a vállalatnak ezeket a feledhetetlen, kellemes órákat. S azt, hogy esztendőről esztendőre érezzük: nem felejtet­tek el bennünket. Szűcs Lászlóné, nyugdíjas Nálunk nem lehetne? A budapesti Skála Áruház­ban egy nagy fényképtabló látható, amelyről tíz barát­ságos arc tekint a belépő vásárlókra. A tíz fénykép tíz eladót ábrázol, akik — bi­zonyos időszakban — a leg­jobb munkát végezték a nagy forgalmú áruházban. Példát mutattak a kedves, udvarias kiszolgálásban, az áruk bőséges „bemutatásá­ban”, a vevőkkel való jó üz­leti kapcsolat megteremtésé­ben. Havonta változik a tab­ló, a vásárlók megismerked­nek az áruház legjobb dol­gozóival. Miskolcon is fel lehetne használni ezt az ötletet a boltjainkban. Minden bizony­nyal ösztönző volna. Javul­na az eladók munkája, s a vevők is elégedettebben tá­voznának minden boltból. Kun Pál Miskolc, Dorottya u. 1. sz. ... a Kiliánban. Hogy hová lett az autóbuszváró teteje — ki tudja? Némely darabját ugyan meg lehet találni a tartóoszlopok tövében. Hogy hogy került oda? Arról a vi­dékről orkánt sem jelzett az utóbbi hetekben a meteoro­lógia ... (P. L. felv.) Az autósoknak öröm, a gyalogosoknak üröm A Gömöri-felüljáró átadása óta az autósok nyugodtan száguldhatnak az új „autó­pályán”, míg a gyalogosok... Mit mondjak: félve ügyes- kedjük át magunkat a túl­oldalra a József Attila— Zsigmondy—Baross Gábor utca találkozásánál. A zebra itt szinte csak dísznek van felfestve, az -utósok nemigen veszik figyelembe. Ritka, mint a fehér holló, aki megadja a gyalogosoKnak az áthala­dási elsőbbséget. Pedig mű­szakkezdéskor jókora errefelé a gyalogosok hada, nem egy, a környéken levő vállalathoz százával tartanak a dolgozók. S ugyanez vissza, a munka­idő végén __ Városunkban már igen sok helyen található forgalom­irányító jelzőlámpa — olya­nok is, amelyek hónapok óta csak vannak, de nem mű­ködnek. Javasolnám: szerel­jenek fel ide is. Ha mást nem, legalább olyan „gyalo­gos-irányításút”, mint ami­lyen a Szentpéteri kapui kór­háznál van. Szeretnénk épen és nyugodtan eljutni mind­annyian a munkahelyünkre. Horváth Józsefné Miskolc, Török u. 3. sz. „Felelősséget nem vállalunk!” Arany nyakláncom javítás­ra szorult, bevittem tehát a Széchenyi úti ékszerboltba. November 12-e, szombat volt. Szabadnapos v voltam, sok munka várt rám otthon. A láncot a pultra tettem és vár­tam, amíg sorra kerülök. Fél órám ment rá. S ezután kö­zölte velem az ott dolgozó, hogy szombaton nem vesz­nek át aranyneműt, vigyem a Kossuth utcába. Kikeltem magamból, mondván: leg­alább tábla hirdetné a bolt­ban, hogy aranyneműt javí­Ötödik éve füthetetlen lakásban él egy család „Most már végképp nem tudok mit tenni. Kétségbeesésemben a nyilvánosság erejét kérném segítségül. Miskolc, Széchenyi út 43. szám, első emelet 1. alatt lakom nyolc­tagú családommal. Ötödik éve — 1973 óta — csak a konyhában van fűtési lehetőségünk a kétszobás „komfortos”, főutcai lakásban. Anya­gi lehetőségünk nem engedi meg, hogy a saját pénzünkön vezettes­sük be a gázfűtést, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalathoz viszont hiába fordulok. Évről évre kijönnek, „kivizsgálják” a panaszunkat, megírják a válaszban, hogy jogos, és ezzel el is van intézve. Ismét jön a hideg, és mi ismét „költözködhetünk”, kihurcol- kodunk a konyhába, egész télre. Ez már büntetésnek is sok volna. Négy kiskorú gyermek van a családban. Legkivált miattuk reszke­tünk (élről télre, s nekünk is — akik dolgozunk — jólesne az egész napi fáradtság után meleg, s tágas lakásba hazatérni. Hiszen 432 forint lakbért fizetünk havonta, ezért a „komfortért...” Karádi jánosné írta e sorokat, s bármennyire hihetetlenül hang­zik panasza, tanúsíthatom: helyzetük súlyosabb, mint ahogy meg­fogalmazta. , __ A régi bérházi lakás alapterülete akkora, hogy a most épültek közül 2x2 szobás is kitelne belőle. Ha jók volnának benne a cse­répkályhák. akkor is nehéz volna a 35—40 négyzctméternyls szobá­kat kifüteni. De rosszak a kályhák, rosszak a kémények, olyannyi­ra, hogy a fürdőszoba gázbojlerét is le kellett zárni, használhatat­lan mindaz benne, amitől „komfortossá” válhatna. A négy kiskorú gyerek — ti—9—3 évesek, a negyedik csupán 7 hónapos! — sapkában, pulóverben vagy bundazsákban alszik, s még így is örülnek, ha nincs beteg közöttük. A legkisebbet a na­pokban hozták haza a kórházból — egy hónap után —, tüdőgyul­ladás miatt került oda. Édesanyja — Karádiné lánya — fürdetni sem meri, csak mosdókesztyüvel törölgetheti csöppségét, s mint mindannyiuknak, a mosdóvizét is a konyhai tűzhelyen melegítgetik. A fiatalasszonytól tudom: Karádinét is nemrégiben operálták, a hi­deg lakás az ő egészségét is súlyosan veszélyezteti. Az ingatlankezelő vállalattól legutóbb már azzal „biztatták” őket: 1978-ban tatarozzák a főutcái házakat, majd akkor megoldják a csa­lád otthonának fűtését, ám addig „nem tehetnek semmit”! Ki hiszi cl, hogy napjainkban ennyire „megoldhatatlan” gondot okozzon egy lakás fűtése? Egyáltalán: törte rajta valaki a fejét, hogv mit lehetne tenni a nyolctagú családért? Milyen leikiismerettel szedik be a tetemes lakbért Karádiéktól ezért a lakásért? Mert ez ideig a sok „kivizsgálásból” még annyi eredmény sem született, hogy helyt adva a rendelctekkel támogatott kérésüknek, legalább csökkentették volna a lakbér összegét. Bár nem ez a lényeg, de ez sem lényegtelen! Még van rá lehetőség, hogy az idei télre gondoskodjon a MIK a lakás füthetöségcről. Ezt „előlegben” is megtehetnék, a jövő évi fel­újítás terhére! (BADVANTI) fásra ezen a napon nem vesz­lek be, s akkor nem kellene fél órákat sorba állni — hi­ába. Válaszként az elszakadt láncot végül is átvette a hölgy, de az átvételi cédu­lára ráírta: „Felelősséget nem vállalunk!” Nem értem. Azt jelenti ez, hogy a láncommal bármi történik, míg a boltban van, a káromat nem téríti meg senki? Ha egyszer átveszik, akkor — szerintem — fele­lősséget is kell hogy vállal­janak érte. Hiszen nem fillé­res dolog. Az egész eljárást és a bolt dolgozójának vi­selkedését nem tartom elfo­gadhatónak. N. Gyuláné Miskolc, Rét utca A beteg 1 ne dohányozzon! ■A betegek gyógyulása ér­dekében a visegrádi kórház­ban valóságos „hajtóvadásza­tot” indítanak a dohányzás ellen. Alkalmam volt tapasz­tó .i: egy kis parcella kivé­telével a kórház egész terüle­tén tilos a dohányzás. Az ét­teremben és a tévéteremben is! Az orvosok véleménye szerint a gyógyulás egyik alanfel tétele: a dohányzás megszüntetése. Persze, lelki ráhatásé:' is igyekeznek el­érni, hotT” az oda érkező be­tegek mondjanak le az át- kos szenvedélyükről. Ü”~ gondolom, módszerük figyelemre és követésre mél­tó volna a mi:':ölei egészség- ügyi intézményeknél is. K. P. Miskolc Mérgelődés gyöngyfonalért Mint sok társam, hetek, sőt hónapok óta keresek hímző­fonalat. Nagyon ritkán tu­dom csak kifogni, hogy va- alahol kapjak is- Olvastam a DH-ban, hogy nem győzi a gyár kielégíteni a keresletet, amely az utóbbi években igencsak megnőtt. Ezt tudo- másúl is vettem, s türelem­mel kutatom-keresem a fo­nalat. Pénteken délben például a Centrumban folytattam „ku­tató munkám”. Fonal azon­ban — sehol. Közölték, hogy előző nap hosszú sorban áll­tak érte a vásárlók, s elfo­gyott mind, egy szálig. Igen ám: de a pult mellett egy mély dobozból ugyanakkor szedték kifelé a szebbnél- szebb fonalakat, s adták oda az áruház dolgozóinak. Ami­kor ezt szóvá tettem, az volt a válasz, hogy nekik is jár! Igaz. De ne így! V. S.-né Miskolc *8 Grundik Gyula, a Cent­rum Áruház igazgatója tö­kéletesen egyetért a pana- . szossal. Ebben az esetben valóban helytelenül jártak el a rövidáru részleg dolgozói. Csakhogy éppen azért „sike­rült” így, mert mereven be­tartották a szabályokat. Az áruházban ugyanis elő van írva, hogy mettöl-meddig vásárolhatnak a „centrumo­sok”. S éppen ebben az idő­pontban került sor a gyöngy­fánál „belső” Árusítására is. Az áruház vezetőségét egyéb­ként a legjobb szándék ve­zérelte akkor, amikor úgy ' döntött: az itt dolgozók is csak az eladótérben vásárol­hatnak. így nem fordulhat elő, hogy a készlet jelentő­sebb hányadát „felvásárol­ják” az ismerősök, sógorság- komaság megbízása alapján. Azt azonban senki se kíván­ja, hogy megtiltsák, hogy sa­ját dolgozóik is hozzájussa­nak a pénzükért az áruház­ban árusított portékákhoz. Persze — ebben az esetben — jobb lett volna egy csen­desebb időpontot kivárni. Hasznos madaraink védelmében Már az elmúlt években is tapasztaltam, hogy a Feszty Árpád utca végén — a Bábo- nyibércen és a Galagonyásso­ron — az ott lakó gyerekek, de fiatalemberek is, befogják az énekes, hasznos madara­kat- Hazaviszik, kalitkába zárják, s nem ritkán — áru­sítják azokat. A hideg idő beálltával most ismét a la­kott területre húzódnak a madarak, s ezt kihasználva ejtik rabul őket. A hideg hónapokban etet­ni. óvni kellene a kis éne­keseket, nem pedig — szár­nyukat levágva — „befogni”. Nagyon sajnálom ezeket az ártatlan jószágokat, ezért emelek szót 'védelmükben. Gondolom, valaki, valakik te­hetne értük eredményeseb­ben is. K. I.-nc Miskolc A ROVAT LEVÉLCÍME: Déli Hírlap Szerkesztősége A miskolciaké a szó 3527 Miskolc, Bajcsr-Zsilinszky úl 15. III. em. 305. szoba Telefonszáma: 18-221 i\ .••wG

Next

/
Oldalképek
Tartalom